Észak-Magyarország, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-01 / 281. szám
ÉSZAK-M AG YARORSZAG 4 1981. december 1., kedd A képernyő előtt Jó. hogy láttam hajdan a miskolci színházban/a Jancsó— Hernádi-féle Csárdáskirálynöt. így legalább kaptam valami támpontot az Operabál 13 megértéséhez — mondta egy ismerős tévénéző Esztergályos Károly új tévéfilmje után. Talán r,em kevés túlzás is van ebben, de tagadhatatlan, hogy az említett alkotópáros frekventálta történelmi blődli” némely jegyei átgyűrűztek Esztergályos Operabál 13-jába. Talán jobban, mint a forrásként megjelölt száguldó riporter, Egon Értein Kisch gondolatai. (Kisch riportjainak, egyéb írásainak dramatizálásával általában nem vagyunk túl szerencsések. Lassan húsz éve hogy a Miskolci Nemzeti Színház Az ellopott város címmel megkísérelte színre vinni Kisch írásai nyomán Käsebier, a tolvaj és Frigyes király esetét a színház akkori legjobb művészei közreműködésével, de a riporteri anyag ellenállt a drámai kísérletnek, a darab mindössze egyetlen előadást ért meg az akkori Kamaraszínházban, egyet meg — mért előre eladták — vendégszereplésen. Ez persze nem tartozik a televízióban látott Operabál 13 milyenségéhez, de feltétlenül eszembe jut róla.) Esztergályos igazán nagyszerű szereplőket vonultatott fel, akik a tévéfilm egyes részleteinek értékeit biztosították — a Redl ezredest játszó Bárdy Györgyön kívül feltétlenül említést érdemel az önálló betétszámként ható Ferenc Ferdinánd-epizódban Körmendy János, vagy a két ügyetler. detektív (Benedek Miklós és Szacsvay László) —, nagyokat lehetett nevetni a monarchia egyes vezetőinek bornirtságán, a sajátos érzelmi kötődései miatt kémmé váló elhárítófőnökön, s ha nem jut mindig eszünkbe, hogy most Egon Erwin Kischt is fel kellene fedeznünk a filmben, talán egészen jól is szórakoztunk volna, legalábbis jobban, mint így. Mert Esztergályos meg akarta a maga valóságában is idézni Kischt, sőt rá is akart fejelni: nemcsak azt jelenítette meg, miként jutott a riporter Redl ezredes politikailag is csiklandós históriájához, hanem behozta a játékba Ferenc Ferdinándot, Sarajevo! — megjósolva, hogy azért kell oda utaznia, mert merényletet fognak elkövetni ellene, pontosan úgy, mint a Csárdáskirálynőben —, sőt Svejk is elmondta véleményét Ferdinánd haláláról, a temetési menet végén meg feltűn' egy meredt tekintetű, kefebajszos rajzoló, mintegy a későbbi idők előjeleként; egybeúsztatott különböző ioőben és helyen történeteket és azok szereplőit, s noha senki sem várta a hiteles történelmet, az első világháború kitörése előtti K. u. IC. elhárítás csődjének elemzését, itt valahogy túlságosan összejött minden, A film elején ugyan megjelent egy szokatlan feliara! — rétegfilm —, ami arra utalt, hogy ami következik, nem minder, nézőhöz szól, de a szereplők kedvéért is bizonyára sokan választották ezt a műsort azok közül, akik akár történelmi ismeretekben, akár a történelmi blődli és a történelmi játék megkülönböztetésében jártasak lennének. A sok mindent egybeúsztató Operabál 13 ezért lehet sokféleképpen értelmezhető és befogadható, nem kevéssé félreérthető produkció, noha nem kevés értékkel is jeleskedhet. Ezért lesz talán szakmai és közönségviták forrása is. Dr. Ladányi József átadja a biennále nagydíját Swierkiewicz Ró- bertnek. Az első látogatók IMII i XI. országos grafikai biennále Vasárnap, november 29-én délben — a hagyományoknak megfelelően, a Miskolc felszabadulásának évfordulóját megelőző vasárnapon — megnyílt a Miskolci Galériában a XI. országos grafikai biennále, a hazai sokszorosító grafikai művészet kétévenkénti számvetést biztosító szemléje. Mint korábban hírül adtuk, a beérkezett, illetve ,a zsűri által kiválogatott anyagot, továbbá a szentendrei műhelyhez kapcsolódó grafikusok kollekcióját és az előző biennále nagydíjasának, Banga Ferencnek. gyűjteményét három helyen — a Galériában, a Borsod—miskolci Múzeumban és a József Attila Könyvtárban — állították ki, tehát aki a teljes anyagot akarja áttekinteni — márpedig úgy érdemes! — annak fel kell mindhárom helyet keresnie. A megnyitó ünnepséget a Galériában tartották. Nagy számban gyűltek össze a nyitás időpontjára az érdeklődők, a művészek, a, miskolci művészetbarátok, valamint néhány baráti ország művészei. Ott voltak Borsod megye és Miskolc város közéletének reprezentánsai is. Az ünnepséget Sel- meczi György kompozíciója, a Három sor az öregekről egy részlete vezette be (énekelte Csonka Zsuzsa, a Miskolci Nemzeti Színház művésze, a zenei kíséretet a Miskolci Űj Zenei Műhely felvétele adta). Dusza Éva, a Miskolci Galéria vezetője köszöntötte a megjelenteket, majd — mert a hivatalos megnyitásra felkért Horváth György, a Művelődési Minisztérium osztályvezetője időjárási okok miatt nem érkezhetett meg, ám beszédét eljuttatta — Kulcsár Imre színművész felolvasta a nyitó1' gondolatokat, amelyekből feltétlenül ki kell emelni, hogy a minisztérium a magyar művészet fontos fórumának tekinti a miskolci országos grafikai biennálét, s noha a következő évtől a fővárosban megrendezik az átfogó képző- és iparművészeti biennálékat, amely országos számvetési fórum kíván lenni, a miskolci biennále, mint műfaji szemle szerepe nem csökkenhet, sőt, éppen alapul szolgálhat az országos felmérésre. A díjzsürí már korábban elvégezte munkáját. A különböző díjakat dr. iMdányi József, Borsod megye Tanácsának elnöke adta át a honorált művészeknek. A Borsod megyei Tanács és a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége Észak-magyarországi területi Szervezete által alapított Kondor Béla-em- lékérmet Romvári János nyerte el. Borsod megye Tanácsának nagydíját Swierkiewicz Róbert, a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja díját Szabados Árpád, Miskolc város megosztott díját Szemethy Imre. illetve Almásy Aladár, a KISZ Központi Bizottságának díját Sáros András Miklós, a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsának díját Pásztor Gábor, Kazincbarcika város Tanácsának díját pedig Ágot.ha Margit kapta. Az 1982. január 10-ig nyitva tartó biennáléhoz Fejér Ernő készített igen értékes katalógust, annak bevezetőjét Krunák Emese írta. * A Cement, Fjodor Vasziljevics Gladkov 1925-ben született regénye mérföldkövei jelent a szovjet irodalomban: a háborús témáról az építés témájára való áttérést, az építésben részt vevő emberek világát, lelki életét elsőként ábrázolja. A novorosszijszki cementgyár munkásaitól szól, akik nemcsak megindítják a termelést, hogy a nélkülözhetetlen cementet biztosítsák, de közben maguk is formálódnak és az új társadalom kötőanyagává válnak. E regény nyomán készült H. Müller NDK író drámája, amely most a Szász Péter rendezte tévéváltozat alapjául szolgált. Szász Péter korábbi „falak nélküli színház” tévéprodukcióiban nem először adta bizonyságát, hogy irodalmi alapanyagok meglehetősen szabadon történő kezelésével, a könnyen kezelhető, minimális díszletjelzések között is meg lehet idézni korokat, történelmet formáló eseményeket, emberi drámákon keresztül érzékeltetni társadalmi méretű drámákat. Most is ez történt. A húszas évek eleje szovjet emberei, pártmunkásai nyers, ám őszinte, tiszta hitű világa igen plasztikusan elevenedett meg Szász stilizált világában, megéreztette azokat a változásokat, amelyeket Gladkov regénye leírt, s azt. hogy ezek az emberek egy új társadalom összetartó erői, cementjei. * Megkezdődött A névtelen vár, a hatrészes Jókai-adaptáció sugárzása. Illetlenség lenne az első adás után ítélkezni, de kérdezni szükséges: melyik korosztálynak szánták ezt a filmet? Ha gyerekeknek, miért este sugározzák? Ha felnőtteknek, úgy miért ennyire gyermekded? Benedek Miklós fi keiyiartí A helytartó: Szénit Péter földi helytartója, a katolikus egyház feje. a pápa. Rolf Hochhuth korábban igen nagy visszhangot keltett, A helytartó című regénye a második világháború éveiben azt a drámai pillanatot ragadja meg, amikor Pius pápa ha lelkiismeretére, néhány hívére és bizonyos tanácsadóira hallgat, talán eredmémiyel emelhette volna fél szavát a hitlerizmus áldozatai érdekében. Erről az elmulasztott lehetőségről szól a feszült, izgalmas dráma, amit a regényből most a Magyar Televíziónál Esztergályos Károly rendezett, s amelynek forgatása a közelmúltban fejeződött be. Bizonyára hamarosan láthatjuk. Kamst a Bari-lenien Lehangolóan kevesen voltak november 26-án a Bar- tók-teremben. Hogy ebben az idényben miért hagyta cserben a közönség a Zenepalota kamaraestjeit, annak bizonyára számoá magyarázata akad, de gyanítom, ezeket aligha írhatjuk a hangversenyrendezői ambíció, vagy a propaganda rovására. A jobbnál jobb programok ellenére sem jön meg a hallgatóság vállalkozó kedve, bár — kivételesen, s ezt előre nehezen lehetett tudni — ez a legutóbbi hangverseny nem egészen úgy kezdődött mint a vonzó esték általában. Schumann két, meglehetősen ritkán játszott darabjával (Marchenbilder. op. 113., Märchenerzählungen, op. 132.) indult a koncert, melyeket Tóth Zoltán (brácsa). Falvai Sándor (zongora) és Kovács Béla (klarinét) adtak elő. A két darab a maga fénytelen szekvenciáival, rutinszerű dallamisáeával, amit *sak néhol szakított meg egy-két hangulatos passzázs, vagy motívumtöredék — nem az a fajta program, amiért a közönségnek lelkesedni kellene. Kétségtelenül fontos dolog, hogy az előadóművészek a zeneirodalom kevésbé ismert alkotásaival is szembesítsék a hallgatóságot, de ez távolról sem jelenti azt, hogy figyelmen kívül hagyjanak más, ettől esetleg fontosabb körülményt, olyanokra gondolok, mint a helyszín és alkalom jellege, a kamaramuzsika műfajának népszerűsítése, műsorválasztási koncepció bizonyos esztétikai értékek bekalkulálásával stb. Szerencsére emelkedett a műsorszámok esztétikai értéke. következésképp az előadások is szuggesztíveb- bek. élvezetesebbek lettek. Brahms althangra, brácsára és zongorára írt opus 91-es kompozícióját, a ritka összeállítású és érdekes -zenei anyagú Brácsadalokat Németh Zsuzsa jó diszpozíciójú, s alkatilag is szerencsés tolmácsolásában hallhattuk, közreműködött Falvai Sándor és Tóth Zoltán. A három szólam tónusban és expresz- szívitásban megfelelően egészítette ki egymást, az egyszerűségre törekvő kifejezés- mód jól párosult a dalok bensőséges atmoszférájával. Már a koncert elején is szívesen felfedeztünk volna Tóth Zoltán személyében egy tehetséges és fiatal brácsa- művészt, de a színtelen művek nem engedték, hogy képességeit kibontakoztathassa, így csal: a hangverseny befejezéseként hallott Brahms- szonáta (f-moll, op. 120. No. 1.) interpretálása adta meg számára azt a lehetőséget, hogy az egyes tételeket világosan értelmező muzikalitását, a hangszínekkel leleményesen gazdálkodó vonóve- zetését és kiegyensúlyozott technikáját közvetíthesse. D. Szabó Ede Meseírók és meseismerók GjmeSlÉfvIié! a megyei iiytórh Meseíró versenyre szólt a megyei II. Rákóczi Ferenc Könyvtár gyermekkönyvtárának felhívása. Tizenegy kis mese született — a győztesek már átvették érte a könyvjutalmat. A gyermeki fantázia „szülötteivel” pedig az elkövetkező napokban bárki megismerkedhet, aki a gyerekkönyvtárba látogat. A meseíró verseny persze csak egyik mozzanata volt a gyermekkönyvhétnek, amely tegnap, hétfőn délelőtt kezdődött meg. minden ünnepélyes ceremónia nélkül a megyei könyvtárban, Miskolcon. Versenyzőként és hallgatóként úgy százötven alsótago- zatos vett részt a mesei.sme- reti vetélkedőn. Népmesék jól ismert fordulatait. Grimm és Andersen legszebb meséinek hőseit kellett felismerniük a gyerekeknek, de jutottak kérdések a hallgatóságnak is. A jutalom itt is könyv volt. A megyei könyvtár gyermekkönyvtára — s erről beszélgettünk Tóth Gyulánéval, a gyermekkönyvtár vezetőjével — hosszú-hosszú évek óta rendez gyermekeknek programokat. Korábban az ünnepi könyvhét tájékán, újabban december első hetében kerítenek sort e rendezvényre. A színes, érdekes és változatos foglalkozásokkal nemcsak azoknak akarnak kedveskedni, akik rendszeresen megfordulnak náluk, azokat is meg szeretnék nyerni az olvasásnak, akik esetleg először jönnek el a napközis csoporttal, a tanító nénivel. A tegnapi vetélkedőre három iskolából érkeztek gverekek: a 11-es, a 3-as és a 42-es Általános Iskolák napközisei készültek komolyan a vetélkedőre. De voltak „magányos” érdeklődők is. Mindennap két alkalommal várják a gyerekeket, a 'hét minden napján. Délelőtt 10 órakor elsősorban az alsótagozatosokat: nekik levetítik az Óz, a csodák csodája című filmet, lesz meseposz- tó, jelentkezik Makk Marci. A nagyobbaknak tegnap közös alkotó játékot szerveztek délután: álarekészítés volt a feladat. Ma 3 órakor A kop- pányi aga testamentuma című filmet nézhetik meg. -szerdán a Diósgyőri Vasas Művelődési Központ gyermekszínpada mutatja be a Négyszögletű kerek erdő című műsorát. Szerda délután 4 órakor lesz a rajzverseny, csütörtökön 3 órakor pedig Kodály Háry Jánosáról beszélgetnek el az érdeklődők Forrai Magdával. Lesz ezenkívül író—olvasó találkozó,' könyvcserebere. Az egyik! legszínesebb műsornak a szerda délelőtti ígérkezik: A Csudálatos Mary és társai című zenés műsor fél 10-kor kezdődik a megyei könyvtárban. Bármilyen programra is várják az érdeklődőket, a könyv természetesen jelen lesz. Ha máshol nem. hát az előtérben megrendezett könyvkiállításon és -vásáron. (cs. a.) Ma délután a képernyőn; Csúzli Mp délután 17.40-kor utolsó folytatói óhoz érkezik a Csúzli című, gyermekeknek szánt burleszksorozat. Az utolsó, Érteni az emberek nyelvén cimű részbei Lehr Feienc. Usztics Mátyás Méricske Zoltán, Reviczky Gáb"r, Székhelyi József, Bánfalvi Ágnes Polónyi Gyöngyi (ö látható a <rép jobb oldalán mellette az egyik gyermekszereplő), valamint egy csapat pesti iskolás gyerek újra igen érdekes formában hivja fel a fiatal nézők figyelmét sok hasznos doiogra.
