Észak-Magyarország, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-03 / 283. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG * 1981. december 3., csütörtök íl decenitoi Napjaink Nézőtéri meditáció A piros pulóver Angol ifjúsági film pereg mától kezdve a premiermozikban. Elektromos eszkimó a címe. Egy északi-sarki kutatóintézetben játszódik, ahol az angol tudósok egy eszkimó kisfiú természetfölötti tulajdonságaira lesznek figyelmesek. Képünk e film egyik kockája ■ A ma kezdődő filmhéten kerül a közönség elé a Mihail Svejcer rendezte Feltámadás című, kétrészes szovjet film, amely 1960-ban készült és korábban hazánkban is nagy sikerrel vetítették.’ Mint ismeretes. a film Lev Tolsztoj regénye . alapján készült. Ugyancsak mától látható a filmbaráti körök mozijaiban a Fontaméra című olasz film, Carlo Lizzanl munkája. A kétrészes film a fasizmus születését mutatja be Fonta- I maréban, a régmúlt és a közelmúlt összekapcsolásával. * Érdemben és bővebben szólunk A piros pulóver című francia filmről, amelynek rendezője Michel Drach. Az első képsorok láttán a néző hajlamos azt hinni, hogy bűnügyi történetet fog látni, majd hamarosan kitűnik, a bűnügyi vonulat, tulajdonképpen csak ürügyül szolgál a mondanivaló kibontására. A film készítőinek a mondanivalója pedig az, hogy Franciaországban rendőri és bírói önkény van, bűncselekményeknél erőszakkal produkálnak gyanúsítottakat, illetve vádlottakat és e nyomozószervi lelkiismeretlenség mellé mintegy cinkosként társul a sajtó munkatársai többségének lelki- ismeretlensége, mert az ügyet felfújva, a szenzációhajhászás kedvéért lényeges momentumokat figyelmen kívül hagyva igyekeznek tömeghangulatot kelteni. A filmben egy gyermekrablás és ezt követő gyermekgyilkosság ügyében folyik a nyomozás, amelynek igazi tettesét és indítékait soha nem tudjuk meg, csak annyit látunk egy óra és ötvenhat percen át, hogy a nyomozószervek, beleértve az ügyészséget is, mennyire törvénysértő módon igyekeznek a maguk hipotézisek bizonyítani, ártatlanul is vádlottat produkálni és nyaktiló alá juttatni. A nyomozás semmiről nem győz meg, de a film sem. Ugyanis annyira feketére fest mindenkit a nyomozók oldaláról, annyira nincs egyetlen tisztességesen gondolkodó ember sem közöttük, hogy az már szinte hihetetlen, ugyanakkor sok homályos pont adódik a történetben, tisztázatlan, hogy a vádlott miként keveredett ilyen súlyosan bele az ügybe, ráadásul maga a szerencsétlen vádlott ellenszenves is. Ha ehhez még hozzávesz- szük, hogy mindezt a film roppant terjengősen adja elő. nehéz lenne A piros pulóvert a jó emlékű moziélményeink közé sorolni. (bm) A jövő évben születésének 20. évfordulójához érkezik megyénk irodalmi és művelődési lapja, a Napjaink. Erre is készülve buzdítja a szerkesztőség olvasóit, voh és jelenlegi munkatársait, hogy az ismert rovatban „mondják el lapunkkal kapcsolatos emlékeiket, élményeiket és véleményüket: szóljanak arról, mit fogadnak szívesen, s mit nem a lap jelenlegi törekvéseiből... miképp alakítanák, formálnák tovább a Napjaink arculatát.” Ez még a jövő. nézzük most, mit tartalmaz a Napjaink legfrissebb, decemberi száma. Kezdjük a sort, az átlagosnál ezúttal nagyobb teret kapott, elbeszélések említésével, a megjelenés sorrendjében: Serfőző Simon: Azon a tájon; Czalcó Gábor: Biikkmakk; Takács József: Diagnózis és Oravec János: Clair-Obscure. Az Értelmiség és társadalom címszó alatt megjelenő interjú- sorozatban ezúttal dr. Bodnár Ödönnel, a megyei bíróság tanácsvezetőjével beszélgetett Szendrei Lőrinc (A bírák felelőssége). Tovább tallózva, a mából a múltba „léphetünk”: Dobrossy István közlése nyomán Jeka- iyerinburgban őriztem a cárt címmel olvashatjuk Bán János tokaji internacionalista visszaemlékezéseinek második részét. Egyfajta feledé- kenységet is pótolni igyekszik Deák Gábor, aki „megyénk és városunk nagy fia”, a százhúsz évvel ezelőtt született Palóc.zy László emléke előtt tiszteleg „A nemzet hálájára érdemes . . .” című írásával. A további prózai írások közül kiemeljük még Krunák Emesének a grafikáról közölt gondolatait — Egy műfaj önismerete a 80- as évek elején —, különösképp aktuális írásának elolvasása most, hogy e hét elejétől látható Miskolcon a grafikai biennálé anyaga. Versekkel Papp Lajos, Csorba Piroska, Sárándi József, Csák Géza, Juhász József, Csanády János, Rózsa Endre, Pátkai Tivadar, Kerék Imre, Villányi László, Halász Imre, Nyilassy Balázs, Küldi János. Vasodi Péter, Magyar József, Fecske Csaba és Nászta Katalin jelentkezett; a decemberi Napjaink grafikai anyagában Reich Károly rajzait találja az olvasó. Vállalkozó szellemmel ' [ten if § r I r\ Korábban már beszámoltunk róla, hogy kihirdették annak a pályázatnak az eredményét, amelyet még év elején az SZMT illetékes osztálya és a megyei művelődési központ írt ki vállalati művelődési bizottságok részére. A pályázatra beérkezett munkák elbirálóinak nem adatott túl sok olvasnivaló. Kevés bizottság tartotta fontosnak, hogy az eddigi tapasztalatait nyilvánosságra hozza. Ennek ismeretében méginkább „feltűnő” volt, hogy a Beton- és Vasbetonipari Művek Miskolci Gyárából „KISZ-alapszervezet” aláírással érkezett be a pályamunka. Készítői nem voltak jelen az értékelésen (III. díjat nyertek), később sikerült velük találkozni munkahelyükön: Horváth Jó- zsefné gépíró az igazgatási és jogi osztályon, Szögyéni Magdolna bérelszámoló. Vajon mi késztette őket a részvételre ? — Vállalkozó szelleműek vagyunk . .. Az újságból olvastuk, hosy van ilyen pályázat, idebenn szóltunk a KlSZ-blzottság titkárának, azt mondta, nézzünk utána, hátha ki lehet hozni belőle valamit... — Az igazság az — teszi hozzá Horváth Józsefné —. hogy addig nemigen ismertük a vállalati művelődési bizottság működésének pontos menetét: a szervezetét. Mi tehát saját szemszögből kezdtünk hozzá az információk gyűjtéséhez. Azt' vizsgáltuk, mit csinált eddig a bizottság, de azzal: hogyan tudnánk ebbe a munkába mi, KISZ-esek aktívabban bekapcsolódni. írásos összegezésük az oktatástól a könyvtári munkán át a közös programokig sok mindent érint. Általános megállapításuk azonban mindenütt érvényes: „... gyárunk, mint építőipari cég, jelentős nehézségekkel küszködött és küszködik a köz- művelődés terén” ... Miből adódik ez? — A fizikai dolgozók döntő többsége három műszakban dolgozik: háromnegyed részük bejáró. Érthető, ha ilyen helyzetben nagyon nehéz rávenni őket. maradjanak itt rendezvényeken. De nem is rendelkezünk itt a gyárban megfelelő helyiségekkel: a Rónai és a Vasas művelődési központoktól és a József Attila Könyvtártól szoktunk kapni tájékoztatókat programjaikra ... — Gondolom, a szocialista brigádokra számítanak itt is . — így van, de mi le is írtuk és azt tartjuk, hogy nem kell erőltetni a közös kulturális programokat. Elsősorban azért nem, mert nem biztos, hogy mindenkit érdekel az adott film. színházi előadás, zenei est vagy éppen egy kiállítás. Mi sokkal értelmesebbnek látjuk, ha egy izgalmasnak, érdekesnek ígérkező tévéadásra előre felhívjuk a figyelmet — mi is brigádban dolgozunk —, és később ezt meg tudjuk vitatni. — De éppen az a nagy kérdés, hogy ismerik-e az itt dolgozók igényeit azok, akiknek szerveznie kellene a köz- művelődési tevékenységet ? — Nálunk egy felmérés arra keresett választ, hogy kinek, milyen az érdeklődési köre, miben szeretne részt venni, mit igényel. Fűnek alapián mar lehet mérlegelni, hogy mit lehet, és mit érdemes csinálni. •— Azt mondiák. általában, hogy a KISZ-munka eg vili gyenge pontja a kulturális területen tapasztalható. Itt, a BVM-nél mi a helyzet? O '1 1 rr 1 .. rr 1 rr 1 / • ózeiesedo kozmuveiodesi munka a múzeumban A Borsod megyei Múzeumi Igazgatóság a közművelődési törvényből ■ adódó feladatai tükrében az elmúlt hónapokban felülvizsgálta önmaga ez irányú tevékenységét, és munkájának javítására több intézkedést hozott. A változtatások alapvető célja, hogy a múzeum közművelődési tevékenységének előterében nem az azonnali, elsősorban kivitelező jellegű leladatok- nak kell állni, hanem az elméleti munkának kell odakerülni. Dr. Kunt Ernő néprajzkutató-muzeológus, aki aspiráns! szabadságon volt — a magyar parasztság temetkezési, halálozási szokásaival foglalkozik — vizsgáit letéve visszatért a múzeumba és etnográfiai munkája mellett 1081. szeptember 1-től megbízást kapott a megyei múzeumi szervezet, illetve a Herman Ottó Múzeum köz- művelődési osztályának vezetésére. Vele tekintettük át, mik is állnak a jövőben a múzeumi közművelődési munka előterében. A múzeumi munka három- irányú tevékenység: gyűjtés, feldolgozás és bemutatás. A közönség elsősorban a harmadik funkciójában ismeri a múzeumot és e tekintetben meglehetősen sok feladat hárul a muzeológusokra. A közművelődési osztály bizonyos mértékű tehermentesítést jelent majd e tekintetben, jóllehet adott esetben muzeológusok is végeznek majd tárlatvezetést és egyéb, a közönséggel közvetlen kapcsolatot jelentő munkákat, de alapvetően a kiállítások megteremtése lesz a muzeológus feladata, ám az, hogy a kiállított érték mindjobban szóljon a közönséghez, az már közművelődési lel- adat. A közművelődési osztálynak kell törődni azzal, hogy a kiállítás „megszólaljon”, olyannyira hasson az emberekre, hogy azok máshol is felismerjék mindazokat a tárgyakat, értékeket, amelyeket a múzeumban megismertek. Ehhez persze az kell, hogy a közművelődési osztályon jól felkészült emberek legyenek, akik a tárgyakat meg is tudják szólaltatni. Hogy a kiállítások közelebb kerüljenek a látogatókhoz, a széles em bértömegekhez, alapvető szükséglet a kiállítási személyzet jó fel— Nálunk ez nem így van. A társadalmi munka, a sporttevékenység mellett a kulturális rendezvények jelentik a legnagyobb vonzerőt. — Végül is milyen tapasztalatokat szereztek a vállalati művelődési bizottság eddigi tevékenységének vizsgálata során? Hogyan látják a közművelődési tevékenység erősödésének lehetőségét; optimisták vagy pesszimisták? — Talán nem is lennénk ilyen vállalkozó szelleműek, ha nem lennénk optimisták. Igaz, hogy a mostani tájékozódásunk csak a miskolci gyárat érintette, a három telephelyet nem, s azoknak is megvannak a maguk gondjai. Mi azonban úgy látjuk, hogy a művelődési bizottság tagjai komolyan veszik feladataikat, s gyakorlatban is mindig ott vannak. ahoi tennivaló van. Ahhoz, hogy tovább lehessen lépni, még nagyobb összefogásra van szükség és következetes munkára, figyelembe véve kinek-kinek a műveltségi szintjét. Nem lehet a „tetőnél” kezdeni: hanem az alapról indulva mindig többet kell adni. Vagy ha nem is konkrétan adni: a figyelmet, felhívni és serkenteni az érdeklődést —ezt látjuk a legfontosabbnak ... A (ténag.v) készítése, folyamatos továbbképzése, minden kiállítás előzetes, alapos megismertetése velük. Az osztály közművelődési munkájában elsősorban az iskolai tanulók felé lordul, óvodástól akár az egyetemi hallgatókig. Szerepel a terveik közölt a kiállítási tárgyakhoz kapcsolódó különórák szervezése a szaktanárok bevonásával, s ezt a munkát az osztályon működő múzeumpedagógusok segítik. (Természetesen más feladatuk mellett.) Akár iskolai igények szerint is rendeznek ilyen foglalkozásokat, s a Papszer utcai kiállítási helyiségben külön terem ál! e célból rendelkezésre. („Terem a kreatív befogadás szolgálatában”.) Külön figyelmet kívánnak fordítani a kiemelkedően tehetséges. érdeklődő, a szakkörökben kitűnő gyermekekre, s ezek tehetségének felismerésére a szaktanárokat szeretnék felkészíteni. Kapcsolatot kívánnak létesíteni az összes tanintézetekkel. A felnőtteknél elsősorban a szocialista brigádokra építenek. A közeljövőben meghívják a brigádok képviselőit, a szakszervezeti kultúr- bizobtsági vezetőket, hogy közösen alakítsák ki azt a programot, amellyel tartalmasán és nem pusztán formálisan segíthetik a brigádvállalásokat. Ugyanakkor az egyes brigádok szakmai érdeklődésének megfelelő kiállításokat és foglalkozásokat kívánnak szervezni. A nagy- közönséghez való közelebb- kerülést szolgálják a múzeumi hangversenyek, és természetesen még sok más úton szeretnének a látogatókhoz közelebb kerülni. A Papszer utcai kiállító épületben mindig megtalálható a közművelődési osztály egy munkatársa a közvetlen kapcsolat — Tudja — mondta a vezető, amikor először jelentem meg új munkahelyemen —, tulajdonképpen nálunk magának nincs is munka. Maga egyszerűen felesleges itt. Momentán még íróasztalt sem tudunk magának adni. Viszont telefonáltak nekem, hogy maga ennek és ennek a fia, tehát magát fel kell venni. Nos, mindennap rendesen írja alá a jelenléti ívet. És idővel majd csak megoldjuk ezt az íróasztalkérdést is. Addig pedig járjon be a könyvtárba és foglalkozzék valamivel. Rendben? Ezzel a vezető el is búcsúzott tőlem. Én pedig járni kezdtem a könyvtárba, nap mint nap, két hónapon keresztül, és böngésztem a könyvebizbosítása végett. A verr- dégigényeket szeretnénk’ messzemenően figyelembe venni, építenek még a vendégkönyvi bejegyzésekre is» Jelentős bázis a Tájak —• korok — múzeumok kampány sok ..ranyjelvényese, akikből Pest megye után Borsodban van a legtöbb. E mozgalommai kívánnak mind több múzeumbaráthoz közel jutni. A tervek között szerepel különböző nyári múzeumi táborok szervezése; olyanoké, amelyek a múzeumi munka megismertetésén túl, elsősorban a fiatalok szakirányú egyetemi felkészülésében segíthetnek. Természetesen a közművelődési munkában nemcsak Miskolcra gondolnak, hanem a megyei múzeumi szervezet minden intézményére. Szeretnék fejleszteni propagandamunkájukat, szeretnének valami módon túllépni a hirdetési gondokon — amit nehezít városokban nem kevés megkötés —, és szeretnének a főutak mentén mind több, a múzeumra figyelmet felhívó táblát elhelyezni, illetve az illetékes útügyi hatóságokkal e] helyeztetni. A Borsod megyei Múzeumi Igazgatóságnál természetesen eddig is igen sokirányú közművelődési munka folyt és csaknem egy évtizeddel ezelőtt, szinte a közművelődési párthatározattal egyidőben már megállapítást nyerhetett, hogy a múzeummal új közművelődési tényező jelentkezeti a megyében. A fentebb vázolt törekvések ezt a már eddig i* folyt sokrétű közművelődési munkát kívánják finomítani, szélesíteni, jobbá tenni. két abban a reményben, hogy végül csak történik valami. Amikor azonban már három hónap is eltelt, mégsem változott semmi, a könyveket pedig már nagyon untam, beadtam a felmondásomat. Egy hét múlva értesítést kaptam, amelyből megtudtam, hogy a vezető, sőt az igazgató is nagyon elégedett velem, mert a munkaidőt a lehető legjobban kihasználom, fegyelmezett vagyok, alkalmazkodó és tül rimes. Tehát van jövőm a vállalatnál, ezért nem fogadják el a felmondásomat. A levelet zsebre vágtam és felemelt fejjel térjem vissza a könyvtárba. Ott egy új dolgozót találtam, aki éppen szorgalmasan olvasott. (benedek) Az új dolgozó IRTA: PAVOL STEFANOVIC
