Észak-Magyarország, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-15 / 293. szám

ÉSZAK -MAGYARORSZÁG 4 1981. december T5., kedd A képernyő élőit Portréfilmek hete Ügy adódott, hogy az elmúlt műsorhéten három portrén lm fes jelentkezett a képernyőn, s alighanem ezek a hét legérde­kesebb adásai közé tartoztak. Dt. Újhelyi Szilárd neve bizonyára igen sokaknak ismerős. Ismerik, akik Fehér Lajos nagy hírű memoárkötetében olvas­tak a harmincas évek debreceni egyetemi haladó mozgalmai­ról, az ott szervezett Márciusi Frontról; ismerik, akik kor- társként nyílt szemmel figyelték felszabadulás utáni életünk alakulását; ismerik, akik a hatvanas évektől intenzívebben érdeklődnek a hazai filmélet iránt. Az ötvenes évek első fe­lének művészi ábrázolásához kapcsolódva, tőle származik az a megállapítás is. hogy ez az időszak olyan, mint a repülők fekete doboza, amelyet fel kell nyitni a teljes igazság meg­ismerése végett, hogy ne egyoldalúan ítélkezzünk. A most hatvanhat éves Űjhelyi Szilárdot mutatta be, elsősorban ön­vallomás keretében, a csütörtökön és pénteken késő este — mondhatni: éjszaka — sugárzott Kolostor és barikád című portréfilm. — Pontosítani akartam születési idejét, utána­néztem a lexikonokban, s íme, a meglepetés: Újhelyi Szilárd nem szerepel az Üj Magyar Lexikonban, annak 1972-ben ki­adott pótkötetében sem, nem szerepel a később kiadott Kis­lexikonban, vagy a Mindenki Lexikonában, sőt nem szerepel a Film Kislexikon és az Új Filmlexikon köteteiben sem, pe­dig amikor ez utóbbit szerkesztették és kiadták, éppen ő volt a filmfőigazgató. Ez a két estén át jelentkezett, és bizonyára nagy tömegeket a képernyő elé láncoló adás hézagpótló volt hát, bár a lexikonok hibáit nem menti. — Közhelynek szá­mít már annak feljegyzése, hogy egy ember, egy emberi fej látványa a képernyőn hosszú időn át sem lehet unalmas, ha érdekes, izgalmas dolgokról szól. Most ez történt. A riporter­ként közbe-közbeszóló Sylvester Andrásnak felolvasott mon­datai sokkal inkább kijelentők, mintsem kérdők voltak, szin­te csak formailag volt rájuk szükség, hogy ne puszta mono­logot lássunk-halljunk. Bizonyára sokkal hosszabb filmfelvé­telből vágta ossz' ezt a portréfiimet Zolnay Pál rendező, mert a kép- és szövegi.leszkedések erről bizony kiáltó módon árul­kodtak, ám így is igen érzékletes portré állt a néző előtt. Dr. Újhelyi Szilárdo+ filmstúdió-vezetőként ismerhettem meg, mintegy két évtizede, korábbi pályáját áttételesen, más forrá­sokból. Ügy érzem, a kétszer egyórás film visszaadta egy rendkívül érdekes, harcos életpálya minden lényeges vonását. Igen, lehetett volna ő Horthy világában fényes jövőjű jogász, elhetett volna békésen, de ő debreceni egyetemista korában eljegyezte maga: a bankáddal, eljegyezte magát a forrada­lommal, és jóllehet, elveiért nem is egyszer fizetett börtön­nel, egyéni élete is tele volt tragédiákkal, ma is töretlen hit­tel, kommunista elkötelezettségében megingathatatlanul él és dolgozik. Életútja példakép; a merőben más indíttatású ér­telmiségi kommunizmushoz találásának és egy életre elköte­lezettségének útja. Érdemes lenne ezt. a filmet jobb adásidő­ben megismételni sőt különböző vitakörökben — KISZ- stb. keretben — is felhasználni. „Engem mindenki Jocónak hív” — mondta magáról az azo­nos című portréfilmben dr. Margócsy József, a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola nyugalmazott főigaz­gatója. A Buglya Sándor rendezte portréfilmben egy tisztele­tet érdemlő, példamutató pedagógusi pálya rajzolódott fel előttünk, s megismerhettük nemcsak Margócsy útját az Eötvös Kollégiumtól a nyíregyházi főigazgatói székig, illetve a „nyug­díjas igazgatók szobájáig”, hanem arról is hallhattunk, hogy a mind tömegesebb oktatás esetén miként csökken a nevelés színvonala, noha az oktatásé emelkedik, s megismerhettük a főiskola helyét Nyíregyháza életében. A Mestersége: színész sorozatban Bánhidi László beszélt életút,járói roppant élvezetesen, ízesen. Amit elmesélt, szinte érzékletesebb volt, mint a néhány beillesztett filmrészlet. Azt hiszem, igen sokan hallgattak érdeklődve, örömmel, szívesen, csakúgy, mint a riporterként jelenlevő Bujtor István, aki lát­hatóan maga is roppant élvezte idős partnere ragyogó mo­nológját. A függöny újra felmegy címmel közvetítést láthattunk a Katona József Színház újranyitásáról. A Vitray Tamás ve­zette beszélgetés külön kis színháztörténelem, amelyből váz­latosan felrajzolódik Bárdos Artúr portréja. Láthattuk magát a nyitás pillanatait is. Kár, hogy a kameramozgás például Sziládi János igazgató beszéde közben már-már túllépett a komikum határain, pedig ez bizonyára nem volt célja. Benedek Miklós Ma este a képernyőn „Feleli, ha vagy” Hetvenöt éves volna Zelk Zoltán. A hosszú ideig Miskolcon élt, nemrég elhunyt költő szü­letésnapjára élő beszélgetést tervezett a tele­vízió, de sajnos már csak az archívumban őr­zött felvételekből születhetett emlékműsor, amelyet ma este 21.50-kor az első műsorban tekinthetünk meg. A költő életének fordulóit, állomásait idéző versek hangzanak el, felraj­zolva Zelk életútját. A műsorban közreműkö­dik Dunai Tamás, Varga Rita, Vitai Ildikó és Kézdy György (képünkön). A költészet barátai­nak, s minden nézőnek szívesen ajánljuk e ké­ső esti harmincöt perces adóst. Méi lét itiagyer film Az év végi ünnepnapokra még két új magyar filmet mutatnak be a hazai pre­miermozik. Lassan hagyo­mánnyá válik, hogy kará­csonykor egy-egy új gyermek- film kerül vászonra. Így lesz látható december 24-től a Szeleburdi család című film, amelyet Bálint Ágnes azonos című regénye nyomán Palás- thy György rendezett. Ez a film elsősorban a gyermekek­hez szól. a következő, a 31-én, szilveszterkor bemutatandó A koncert pedig a serdültebb ifjakhoz és a beatzene min­den barátjához. A Koltay Gábor rendezte film az egy­kori Illés-együttes tagjainak a nyár elején rendezett nosz­talgia-koncertjét mutatja he­Mi Zsigául iuoiográtiája Negyedszázados az Irinyi... Iskolatörténet és emlékünnepség A kazincbarcikai Irinyi Já­nos Vegyipari Szakközépis­kolában 1 szombaton, decem­ber 12-én délután emlékeztek meg az iskola alapításának 25 éves évfordulójáról. A szak- középiskolában iskolatörténe­ti kiállítást nyitott meg dr. Király Bálint igazgató. A ki­állításon bemutatják a vegy­ipari szakképzés régi műsze­reit, a volt és a mai tanulók munkáit. Így többek között az általuk előállított vegysze­reket, a vegyipari gépészek munkadarabjait A negyed­század hétköznapjait és ün­nepnapjait fotók, s egykori újságcikkek segítségével is megidézik, de láthatók a ki­állításon olyan tudományos dolgozatok másolatai is. ame­lyeket volt növendékeik ír­tak. Az alapításnak 25 éves év­fordulóját ünneplő szakkö­zépiskolába sok régi diák is ellátogatott: a tizenöt-húsz éve végzettek közül mintegy százan vettek részt a megem­lékezésen, s részt vettek a ba­ráti beszélgetésen a közel­múltban végzettek is. A volt tanítványok közül összesen több mint kétszázan mentek el a találkozóra. A jubileumi ünnepséget délután 4 órakor tartották meg, az Egressy Béni Műve­lődési Központban. Az ün­nepségen, amelyen részt vet­tek a város párt-, állami és társad túrni szervezeteinek ve­zetői is, Porkoláb Albert, a Borsod megyei Tanács elnök- helyettese mondott ünnepi be­szédet. Emlékműsort az Iri­nyi János Vegyipari Szakkö­zépiskola diákjai adtak. Az ünnepségen egyébként kitüntetések átadására is sor került. Az Ipari Minisztérium Kiváló Munkáért kitüntetést adományozott Juhász Árpád szakoktatónak, aki a kezde­tektől az iskolában dolgozik. Ugyancsak ezt a kitüntetést kapta meg az iskolát patro­náló tevékenységéért dr. Vé­kony Ernő, a kazincbarcikai városi pártbizottság első tit­kára. valamint az intézmény igazgatója, dr. Király Bálint. Kazincbarcika város tanács­elnökének dicséretét vehette át Bagyinszki Ferenc mér­nöktanár és Kakukk József- né szakoktató. Mindketten 25 éve tanítanak az iskolában. Amikor egy fél évszázad­dal ezelőtt az első gimnáziu­mi órára a pedellus felvezet­te a rajzterembe az osztályt, megismerhettük első taná­runkat: Imreh Zsigmond fes­tőművészt, aki azután nyolc esztendeig próbálta a rajzo­lás tehetségét kibontani ben­nünk, nem utolsósorban rá­nyitni szemünket a művészi szépre, a nemesre, megismer­tetni a művészet elemeivel, beavatni a művészettörténet legfontosabb tudnivalóiba. Ez a személyes kis emlékezés feltétlenül e néhány sor ele­jére kívánkozik, mert nehéz emberi — jó értelmű — elfo­gódottság nélkül olvasnom a Borsod megyei Múzeumi Igazgatóság kiadásában meg­jelenő Borsodi Kismonográ­fiák sorozat 13. kötetét, dr. Végvári Lajos kismonográ­fiáját Imreh Zsigmondról. Imreh Zsigmond tanár úr sajnálatosan korán távozott közülünk: 1965-ben, amikor még csak hatvanöt éves volt, s amikor a pedagógusi pá­lyáról nyugdíjasként vissza­vonulva, tervekkel teli sze­rette volna mindinkább ki­teljesíteni művészi önmagát, a súlyos betegség legyűrte, s elragadta. Gyúi'emér.yes ki­állítására is csak halála után tíz évvel került sor a Miskol­ci Galériában, de helyének meghatározása az egyetemes magyar képzőművészetben még mindig várat magára. Végvári Lajos nagy feladat­ra vállalkozott, hiszen Imrehl Zsigmond alkotásainak jelen­tős részét két alkalommal is elpusztították a harci ese­mények — 1944-ben, majd 1956-ban, Budapesten —, pá­lyakezdésének tanúi közül igen kevesen vannak életben — Barcsay Jenő emlékezései adták a monográfia szerző­jének e tekintetben a legtöbb segítséget —, s mert hamar vidékre került gimnáziumi tanainak, kiesett az országos figyelemből is. Végvári az el­érhető Imreh-művek elem­zésével kísérli meg a pálya fejlődési útjának követését, a tanári munka melletti alko­tó- és elméleti kutatómunka rekonstruálását, egy torzóban maradt életmű pontos feltér­képezését. Közel négy évtizeden át élt és abból több mint harminc évig tanított, alkotott, mun­kálkodott Miskolcon Imreh Zsigmond festőművész, sok: ezerre tehető egykori tanít­ványainak száma — köztük többen lettek festőművésszé, rajztanárrá is —. tíz-, vagy éppen százezrek emlékeznek életében volt kiállításaira. Végvári Lajos monográfiája az ő emlékeiket segít rend­szerezni, az utókornak pe­dig bemutat egy olyan mű­vészegyéniséget, akinek az emléke Miskolcon és Borsod­ban talán több pártolást kí­vánna és érdemelne. (hm) Divattervezők Enlékfüzet és más Egyetemi kiadványok Az ember természetes vá­gya, hogy csinos legyen; tet­szeni akar magának és má­soknak. Ebben különösen az öltözködésnek van nagy szere­pe, ez pedig elválaszthatatlan a divattól. Mi is a divat? Tágabb ér­telemben egy-egy korszakra érvényes nézetek, a kultúra külső megjelenési formáit, szűkebb értelemben pedig az öltözködést értjük ezen. Az emberi ruházkodás történel­mi fejlődése elválaszthatalan a divattól, ezért általában azonosnak tartják a kettőt. A divat története pedig alighanem egyidős a ruházko­dás történetével. Attól a •perctől kezdve, amikor az ember felfedezte, hogy a ru­hadarabok védelmet nyújta­nak az időjárás viszontagsá­gai ellen, nem telhetett el hosszú idő addig, amikor el­kezdett töprengeni ruhája másik, esztétikai és stilizáló funkcióján. így lett az öltöz­ködés a mai papig is olyan eszköz, amellyel önmagunkról és a világról alkotott elkép­zeléseinknek látható formát tudunk adni. Mert sok min­denről árulkodik az öltözék, sokat tud mondani. Gondol­junk csak arra, hogy a külön­féle történelmi korokban szi­gorú szabályok határozták meg például az egyiptomi fá­raók. a római szenátorok, a középkori rendek vagy a spa­nyol uralkodók stb. öltözékét. A hagyományos szabályok az ember külsejének stilizálásá­ra még a mai modern időben is megvannak, ha változott formában is. Ma azonban már nincsenek szigorú szabá­lyok — mindenki azt hord­hatja. amit ízlésefegyénisége, igénye szerint a legmegfele­lőbbnek talál a maga számá­ra —, de van divat. Ami ál­talában fiatalos, friss benyo­mást igyekszik kelteni, fiata­lítani akar. Lényege — a vál­tozás — ezért is áll közelebb a fiatalok dinamikusabb élet­ritmusához. Hol születik a divat? Két­ségtelen, hogy nem mindenütt és nem akárhol. Az évszáza­dok folyamán nem egy or­szág és város töltött be veze­tő szerepet, és csak kerülők útján lett Párizs a divatköz­pont. S ha á legjelentősebb di­vattervezőknek a székhelye elsősorban Párizsban is van, s kisugárzásuk is jelentős, vi­tathatatlan, hogy a textil-, a ruházati és a vegyipar fel­lendülésével megkezdődött az öltözködés demokratizálódá­sa, ami sajátos nemzeti divat kialakítását tette és teszi le­hetővé. Nálunk is ez a hely­zet. Készruhagyáraink terve­zői a külföldi tapasztalatok felhasználásával sajátos jel­leget igyekeznek kölcsönözni ruhamodelljeiknek a terve­zéskor. Lépést tartani a divattal egy ruhatervező számára nemcsak jó felkészültséget, kitűnő szimatot is megköve­tel, továbbá, egy olyan képes­séget is. hogy észrevétlenül belopja a köztudatba és elfo­gadtassa a korszerű öltözkö­dés művészetét, sőt, ha kell, forradalmát. Azt tartják, hogy a divat az emberiség játékai kö­zé 'tartozik és segítségével különbözni akar a környeze­tétől, olyképpen, hogy má­sok utánzásával önmaga sti­lizálásának egyéni módját, önmagáról való elképzelését próbálja megvalósítani; belső tulajdonságot, vérmérsékletet, jellemet külső eszközökkel hangsúlyoz. A divat ezért lett jelentős gazdasági tényező és egyfajta nagyhatalom, mely­nek mozgatói a divattervezők. A miskolci Nehézipari Mű­szaki Egyetem Közleményei sorában, az I. Bányászat sor 30. kötetének 1—2. füzete az 1978-ban elhunyt dr. Kovács Lajos professzor, az egyetem földtan—teleptani tanszéké­nek nyugalmazott tanára, a föld- és ásványtani tudomá­nyok kandidátusa emléke előtt tiszteleg. Kovács Lajos életét és munkásságát dr. Né- medi Varga Zoltán tanszék- vezető, egyetemi docens mu­tatja be, dr. Kisházi Pétéi tudományos osztályvezető pe­dig emléktöredékeket idé; fel. Olvashatók az emlékfü sejtben Kovács orofesszoi Innsbruckhoz fűződő kancsó latai. életrajzi adatai, nyom­tatásban megjelent és kézira­tos tudományos munkáinak bibliográfiája, egy tanulmá­nya, valamint a temetésén el­hangzott búcsúbeszédek. A 111. Gépészet sor három kötetet is közreadott: a 27. és a 28. kötet a Miskolcon korábban megrendezett 5. Mechanizmusok és hajtómű­vek című szimpózium előadá­sait adja közre a dr. T erplán Zénó felelős szerkesztő irá­nyításával működött szer­kesztő bizottság összeállításá­ban. a 26. kötet oedig egvéb tudományos előadásokat tar­talmaz. A IV. Termesze*' to­rnán y ok sor 26 kötete — fe­lelős szerkesztője Vinczc End­re — nyele, e tudomám ág­hoz tartozó tudományos elő­adást tartalmaz. V3LL- és A MEZŐKÖVESDI MINI-EXPÓN, DECEMBER 15-TÖL ÁFÉSZ Mezőkövesd po VASVILL V. Miskolc 9 csehszlovák radiátorok, @ román gáztűzhelyek, vegyestüzelésü kályhák, ® üveg-, porcelán- és müan/agáruk, edények, ajándékozási cikkek, ® Proxima rádió, karácsonyfaégők, O Trabant köpenyek, 20-30-40 SZÁZALÉKOS ÁRENGEDMÉNNYEL! KERESSE FEL A MINI-EXPÓT! AMFORA V. Miskolc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents