Észak-Magyarország, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-13 / 292. szám
ES2AK-MAGYARORSZAG 4 T981. december T3., msárnap bii isiéi és i pö A művészeti szakszervezetek 1982 előtt r A közelgő új esztendő és az azzal bekövetkező némely változások új feladatok elé ■ állítják többek között a művészeti szakszervezeteket is. A Borsod megyében és a Miskolcon működő öt művészeti szakszervezeti bizottság vezetőivel, valamint az ezeket a szerveket egybefogó koordinációs bizottság titkárával beszélgettünk a napokban arról, mi a legfontosabb elérendő célkitűzés a művészeti szakszervezeteknél 1982-ben. Természetesen voltak eltérő feladatok, voltak a szakszervezet hivatásszerű működésével kapcsolatosan jelentkező leendők és voltak nagyon sajátos jellegű, meg egymásra rímelő gondok. Az egymásra rimelők közül érdemes kiemelni elsőként az ötnapos munkahétre történő áttéréssel kapcsolatos problémákat. A művészeti szakszervezetekhez tartozó dolgozók — színészek, zenészek, moziüzemi dolgozók, 1 zenepedagógusok — munka- : rendje már eddig is sok te- j kintetben eltért a dolgozók nagy többségétől, a heti két munkaszüneti nap viszont azt jelenti, hogy ezek a dolgozók többségben éppen akkor állnak majd megnövekedett feladatok elé. Éppen ezért például a Miskolci Nemzeti Színház szakszervezeti bizottságánál is a négy legfontosabb célkitűzés között szerepel az ötnapos munkahétre ! való áttéréssel kapcsolatos : problémák feltárása, és azok- 1 nak a lehetőség szerinti meg- I oldása. Ez a színházban an- ! nál is nehezebb feladat, hi- ! szén ott mar hosszú idő óla 1 gondot jelent, hogy a várat- I lan munkarendi feladatok — és ez a színházi munkánál szinte elkerülhetetlen —többletmunkát kívánnak, különösképpen a műszaki és egyéb állománycsoportba tartozó dolgozóknál, de a művészeknél is, s ezek a többlet- munkák feszültségeket okoz- f nak. Mivel eddig ebben az ügyben kevés eredményt értek el alapszervezeti szinten, a koordinációs bizottság a Szakszervezetek Borsod mohén, hogy az művészi szempontból is elfogadhatatlan. Például két tagú népi zenekar nem funkcionálhat, s ilyent is akarnak, elsősorban a szerződésessé lett vendéglátóipari egységeknél. Általában az a tény, hogy több vendéglátóhely vállalati irányításúból szerződéses kezelésűvé lett, igen megnehezíti a szakszervezeti érdekvédelmi feladatok jó ellátását, egzisztenciális kérdéseket is előtérbe hoz, s általában veszélyezteti a szórakoztató-zenészek foglalkoztatását. A szerződéses üzem vezetője, vagy gazdája a maga ízlése szerint irányítja vendéglőjét és itt- ott úgy tűnik, hogy a szórakoztató zenei szolgáltatásban is igen erősen kívánja érvényesíteni a maga irányítói jogait. De mint említettük, lehetetlenség szerződéses üzemben is színvonaltalan zeneszolgáltatás, művészi non- szenszek érvényesülése és ezért a Szórakoztató-zenészek Szakszervezetének a tagság érdekvédelmén túl a produkció színvonalának biztosításáért is küzdenie kell. Szeretnénk hinni, hogy a szórakoztató-zenészek aggodalmai nem teljesülnek majd be, mert a koordinációs bizottság is még ebben a hónapban foglalkozni fog ezzel a kérdéssel, de bizonyára számítani lehet a szerződtetésekben érdekelt vendéglátóvezetők jobb megértésére is. E két kiemelt témakörön kívül is számos érdekes feladat jelentkezik a művészeti szakszervezeteknél 1982-ben. Például a színházban a színházi munka szervezettségének javítására a munkaügyi szabályzat létrehozását szorgalmazzák. A belső lehetőségek felhasználásával, a műszakiak és más állomány- csoportok bérszínvonalának emelését szeretnék elérni. Nem utolsó sorban a szak- szervezeti tagság jobb tájékoztatását szeretnék megszervezni. E jobb tájékoztatás mind az öt szakszervezetnél szerepel a tervek között. Például a szórakoztató-zenészek bővítik a havi egyszeri politikai foglalkozásokat oly módon, hogy abba bevonják a stúdió növendékeit is; a moziüzemi vállalatnál a szétszórtan dolgozó munkavállalókat mozicsoportonként évente több alkalommal szeretnék összevonni; a zenepedagógusoknál a vidéken élő zenetanárok rendszeres politikai oktatását, tájékoztatását kívánják valami módon megoldani. (Mint a koordinációs bizottság titkárától hallottuk, a pedagógusok szakszervezetével közösen kívánnak ezért tenni valamit.) A Miskolci ^Szimfonikus Zenekar szak- szervezetének változatlanul gondja az elhelyezés, amely az együttes fennállása óta gátolja a munkát; ugyanott nagy bizakodással tekintenek az évad elején kinevezett új igazgató működése elé, s várják az együttes új ügyrendjét. A koordinációs bizottság valamennyi művészeti munkahelyen a munkahelyi légkör javítására törekszik 1982- ben; többet kíván foglalkozni a bizalmiakkal, rendszeresebbé szeretné tenni a bizalmi testületek munkáját; jobban kihasználni az SZMT nyújtotta lehetőségeket, és szorgalmazni kívánja mind az öt szakszervezet tagsága sportéletének, a testnevelési mozgalomban való részvételének lehetőségeit, ahol lehet, az intézményes sportolásba való bekapcsolódás megkeresésével. • Az új esztendő ismétlődő és új feladatokat hoz minden szakszervezeti szervnél. A művészeti szakszervezeteknél jelentkező gondok és feladatok közül csak néhányat jegyeztünk fel. Az ötnapos munkahéttel és a szórakoztató-zenészek szerződtetésével kapcsolatos teendőket pedig azért emeltük ki, mert ezek alighanem megkülönböztetett figyelmet kívánnak. Benedek JWtkté* A nemrégiben átadott új tvadó Kékesen. Fotó: Kovács Mátyás fiz íj up HE a ráüli A Magyar Rádió Zenei Főosztálya a . közönség, valamint a kritikusok 1981. évi díjáért megrendezi az új magyar zene seregszemléjét. Ennek keretében azok a zenekari, kamarazene- és kórusmüvek hangzanak el, melyeket 1981-ben tartósított felvételekként mutattak be. E komolyzenei seregszemlén 34 zeneszerző 65 művét szólaltatják meg. Az első adás 1982. január 3-án hangzik el a harmadik műsorban, majd a további tizennégy adás február 5-ig hallható, mindenkor a harmadik műsorban 18 és 19 óra között, ösz- szesen közel tizenöt órányi időtartamban. Az eredmény- hirdetésre, a közönség és a kritikusok díjának átadására, valamint a díjnyertes mű, vagy művek ismételt sugárzására 1982. február 16-án kerül sor. gyei Tanácsának illetékesével együtt kívánja felkeresni a színház művészeti vezetőjét, hogy e nehézségeken közösen segíthessenek. Az ötnapos munkahét bevezetése jelent nehézséget a moziüzemi vállalat szakszervezeti bizottságánál is, ahol az ez évben kötött új kollektív szerződést már ennek megfelelően módosítani is kell. Az űj esztendő első heteiben kerül sor majd a próbára, ami minden bizonnyal kimutat még nehézségeket. hiszen e vállalatnál a vidéki szétszórt munkahelyeken sok a mellékfoglalkozású munkavállaló, s általában a „szórvány-tagsággal” sokkal nehezebb bármit is megvalósítani, mint a tömegesen egy munkahelyen dolgozókkal. Igen figyelemre méltó gond jelentkezik a szóra kozta tó-zenészeknél. Napjainkban folynak a prolongációs tárgyalások, azaz megbeszélik a Hun- gar Hotels, a Borsodi Vendéglátó és a Miskolci Vendéglátóipari Vállalattal az eddig fennállt zenekari szerződések meghosszabbítását és ezzel összefüggésben az 1082- es bérfejlesztéseket. Ez még minden évben visszatérő szakszervezeti feladat. Ugyanakkor most egyes helyeken igen markánsan kerülnek előtérbe az érdekvédelmi feladatok, ugyanis nem . egy helyen tapasztalható olyan tendencia, hogy csökkenteni szeretnék a zenekar létszámát, nem egyszer olyan mértékAz óvodában az anyanyelvi nevelés célja a nyelv ápolása, a gyermek anyanyelvi tudásának, nyelvkészségének fejlesztése. A szülői házból hozott szókincsre építve — szóbeli gyakorlással megalapozza és felkelti a gyermekben a nyelv iránti szeretetek E nevelés személyiségformáló hatása felbecsülhetetlen. Különösen jelentős az élőbeszéd integráló hatása. Ennek minősége segíti vagy hátráltatja a gyermek anyanyelvi tevékenységét. A ' szülőnek otthon, az óvónőnek az óvodában alapozni kell a gyermek utánzóképességére. Mivel mindent a felnőttől tanulnak, az ő képességük, hogy legszívesebben utánoznak kevésbé ismert vagy ismeretlen kifejezéseket. Természetes szituációkban, játékos, jó hangulatú légkörben, foglalkoztatással, sokoldalú érzékeltetéssel aktivizálhatók. Érdeklődésük csak ilyen légkörben kelthető fel. Az anyanyelvi nevelés — az iskolától eltérően — sem otthon, sem az óvodában nem önálló terület. A napi program, a mindennapi élet állandó része. A szülők és az óvónők feladata a gondozás mellett az, hogy a 0—6 éves gyerekeket fokozatosan felkészítsék az iskolára. Ez úgy érhető el. ha'oJy»n beszédhelyzeteket alakítanak ki, amely során minél többet kényszerül a gyermek beszélni, megnyilvánulni. A tevékenység sikeréhez állandóan figyelni kell ezt a korosztályt egészségügyileg, ellenőrizni kell kommunikációs alapkészségüket. Fel kell ismerni a hiányosságokat, a kifejezésben nehézségeket, az élettani beszédhibákat. Sok esetben ezeket látás- és hallászavarok érzékeltetik. A beszédképességet nyelvi játékokkal, képek, diafilmek, bábok segítségével lehet fejleszteni. A gyermek az Setét felnőtt- és gyermekközösségben cli, különböző hatások között. Figyelni kell kontaktusteremtő képességét mindkét csoporttal, azt, hogy miként képes kifejezni gondolatait, ha szülőjéhez, óvónőjéhez vagy pajtásához szól. Különösen fontos ez a hallgatag, iTlotve ingerszegény környezetből jövő gyermekeknél. A beszédfe.flesztés lehetőségét a mesélés, verselés hordozza leginkább magában. Az 5—6 éves gyermek már tud elvonatkoztatni a mesétől, ismert korának megfelelően a valóságot. Fantáziája működik. Élményei pontos képekké áilnak össze. Képes mesélni önállóan is. Ekkor, de előzőleg is fontos feladat az, hogy a felnőtt ügyeljen saját beszédére, arra, amit a gyermek hall. A személyes példa- mutatással meg tudjuk tanítani a gyermeket a helyes kiejtésre, a jó beszédritmusra, a tagolt kifejezésre. A szülő ebben — az aránylag rövid otthoni együttlétek alkalmával — úgy tud segíteni, hogy nem tevékenykedik némán, elfogadja a gyermek önként felajánlott segítségét — sőt feladatokat bíz rá —, olyan alkalmakat teremt, mely élményszerzésre megfelelő, s meg is beszéli ezeket az élményeket a gyermekkel. Nagyon fontos a szülő érdeklődése gyermeke napi eseményei iránt. Mivel minden szülő — bevallva, vagy anélkül — a saját gyermekét szeretné különbnek, ügyesebbnek látni másokénál, az anyanyelvi nevelés is egyik — és nem a legutolsó területe ennek a törekvésnek. Az eredményről majd iskolában a pedagógussal együtt, erről meggyőződhet GaMa: L ászióné I főiskolai tanársegéd > Család és iskola Évek óta rendszeresen megszervezi a Hazafias Népfront a szülői munkaközösségek elnökeinek megyei eszmecseréjét. Idén viszonylag rendhagyó módon kerüli sor arra, hogy az iskola és a család előtt álló nevelési feladatokról beszélgessenek. A tanácskozásra nem a megyeszékhelyen, hanem a városokban, a járási központokban került sor; így szélesedett a beszélgetésben részvevők köre, gyakorlatilag minden szülői munkaközösségi elnök közvetlenül kapott útravalót. Mindez nem egészen véletlenül történt. Az elkövetkező években jobban, mint eddig bármikor, növekednek a család nevelési kötelezettségei. Hiszen az iskolákban 1982 szeptemberében általánossá válik az ötnapos tanítási hét, megnövekszik tehát a hét végén együtt tölthető szabadidő. ■S ez még akkor is igaz, ha az ötnapos munkahét általánossá válása nem egyformán érint mindenkit, azaz lesznek olyanok, nem is kevesen, akiknek nem minden szombatjuk lesz szabad, ellentétben az iskolával, ahol a szombati nap mindig tanítási szünet lesz. De éppen ebből is adódik, hogy a szülői munkaközösségek nagyobb szerephez juthatnak abban, hogy a maguk oldaláról adjanak segítséget a családoknak, a nevelésben. Ami a gyermekekkel való foglalkozástól, a beszélgetéstől, a közösen megszervezett múzeumlátogatástól a kirándulásig terjedhet. A csalájd és az iskola együttműködésének jelentősége nem újkeletű téma. Ma már mindenki jói tudja, hogy tarthatatlan az a vélekedés, miszerint a gyermekek nevelése az iskola kötelessége. Az iskola nem elszigetelten áll a társadalomban, az iskola nevelési célkitűzései csak a családdal való — és természetesen szélesebb körben a társadalommal — szoros kapcsolattartásban teljesedhet ki. Az iskola partnere kell, hogy legyen a szülői ház, s a feladatok megoldásában „a szülői munkaközösség. Nos, örvendetes, hogy a szülői munkaközösségek feladat- vállalása ma már nem korlátozódik csak társadalmi munkavégzésre. Igaz, ma sem elhanyagolható az az anyagiakra átfordítható segítség, ami egy-egy takarításnál, szemléltető eszközök készítésénél, festésnél a szülői munkaközösségek tevékenységét dicséri. De egyre több helyen vállalnak már nevelésben való együttműködést is, a szülők a pedagógusokkal, ami az ifjúságvédelmi feladatokban, az úttörőmunka segítésében jelentkezik ma még. Mindenesetre pozitívan kell értékelni — így foglalt állást a Hazafias Népfront Borsod megyei Elnöksége is, amikor a közelmúltban az iskola és a szülői ház kapcsolatát. az e téren jelentkező feladatokat vizsgálta —, hogy ma már a szülői munkaközösségek ismerik az iskola előtt álló feladatokat és munkaterveikben is egyre nagyobb hangsúlyt kap a nevelésben való együttműködés.’ Ugyanakkor azonban azt is meg kel) mondani, az osztályszülői munkaközösségek tevékenysége ma még inkább véletlenszerű, s hangsúlyozottabban anyagi jellegű. Tapasztalható még a közöny is,1 s nemcsak a szülői beszélgetések „hallgatagságában”, hanem úgy is, hogy a veszélyeztetett gyerekek érdekében sem lépnek fel hatásosan. Az iskola, a nevelés-oktatás feladatai — bármennyire elcsépeltnek tűnik is — a társadalmi figyelem előterében állnak. Ma azonban még viszonylag több szó esik magáról a tanterv változásairól. Ez érthető is talán, hiszen a szülői ház sokszor értetlenül áll a gyermek házifeladataival szemben. A gond az, hogy a nevelés közügy volta nem erősödött tel igazán, s e téren a pedagógusok mellett valóban a szülői munkaközösségek tehetnek a legtöbbet. Az aktivistákon keresztül: a felelősség felkeltésében. A nevelés célja egy kicsit mindig idealizált. Csakis társadalmi összefogással érhető el, hogy a szocialista személyiség ideálja a mindennapokban is valósággá váljék. Az iskolai és a családi nevelésnek azonos célokért kell dolgoznia. Csak egv példa: Az iskola a munkára nevelést rendkívül fontosnak tartja. Sok helyen gyakorlat, hogy a gyerekek otthoni munkafüzetet vezetnek. Nem plusz feladat, nem tehertétel ez, s így maga ellen vét a szülő, aki „jó pont” szerzése érdekében olyan munkát is igazol, amit a gyermek egyáltalán nem végzett el. A szülői munkaközösségek irányítása az állami szervek és a Hazafias Népfront közös feladata. A szülői felelősség hangsúlyozása nem szólam, hanem valóságos igényekre épülő követelmény. A gyermekért nemcsak annak anyagi jóléte és ellátottsága, hanem erkölcsi épülése, nevelése tekintetében is telelések a családok. Éppen ezért tűnik nagyon ésszerűnek és hasznosnak, hogy az idei tanévben nemcsak iskolai feladatokról, hanem a szülők kötelezettségeiről, a szülői munkaközösségek munkájáról is szó lesz majd szülői értekezleteken. Ezt az előbb már említett vizsgálati anyagot ugyanis a Hazafias Népfront megyei elnöksége valamennyi szülői munkaközösségnek megtárgyalásra javasolja. S a megyei summázást, amelyet a pedagógiai társadalmi munkabizottság készített, el is juttatják az iskolákba. S most, amikor még előtte vagyunk a heti két szabadnapnak, gondolom időben is teszik. Hiszen a nevelésben való egy nyelven beszéiés, a lehetőségek és a gondok számbavétele, egyeztetése az iskolának és a szülői háznak is feladata. Csutorás Annamária Csata a hóban Csata a hóban címmel ifjúsági játékfilm forgatását kezdik hétfőn a Magyar Televíziónál. A film írója Kern István és Cserhalmi Imre. hősei pedig 12—13 éves gyermekek. A főhős Petőcz — Nyilas Misi kései utódja — egy igen „rázós” iskolai csinytevést vállal magára, amely csaknem beláthatatlan következményekkel jár. A történetben az elvált szülők közötti hányódás érzékletes bemutatása mellett elsősorban a becsület, barátság, iskolához. csapatzászlóhoz való hűség kérdései dominálnak. A filmet Fejér Tamás rendezi. Legszebb ajándék a hanglemez! Komár László dedikálja új hanglemezeit december 14-én délután 3 órától Kazincbarcikán, a Fő tér 2. szám alatti hanglemezboltban. December 16-án délután 4 órától Miskolcon, az Arany János utca 29. sz. alatti hanglemezboltban.
