Észak-Magyarország, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-02 / 282. szám

T981. december 2., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Áttörés után Áz utolsó nekifutás Az Avas Bútorgyárban ügyes masina „firceli” össie c furnérlemeieket a miskolci Avas Bútorgyárban. Ragasztás előtt nagy gon la! illesztik össze a vé­kony „mintás” lapokat, szalagokat. Répánkon: Klusóczki Mária „eteti” a gépet. Fotó: Laezó József A rokkantak éve után is! Makrai és vállal r A tények: f en riáJMsá nak tizenöt éve alatt tizenegy el­nökót „fogyasztott” el a her- nádkércsi Béke Termelőszö­vetkezet. Bene Istvánt hat évvel ezelőtt választották meg, amikor a 22 millió fo­rintot termelő gazdaság ijesztően nagy, . hétmilliós veszteséggel zárta az eszten­dő gazdálkodását. Ez a veszteség három éven át hűségesen kísérte a gaz­dálkodást. Reménykedni, re­ménykedtek, de a tények előtt meg kellett hajolniuk. Az elnök: — Hittem, hogy elég lesz becsületesen vetni és aratni, s rendbe jön min­den. Ez volt életem legna­gyobb tévedése. A mélypontot 1979 jelen­tette. A szövetkezet keve­sebbet termelt, mintameny­nyi adóssága volt. A veszte­ségrendezési eljárások után különböző hiteleket vett fel a gazdaság. Bevonta saját fejlesztési alapjait — ezzel nehéz helyzetbe hozta ön­magát — szanálási hiteleket kapott, s az állam a gazda­ság megerősítésére visszaté­rítendő támogatást is adott. A kudarcok sorozata végül is 25 millió forintos adósság­ba torkollott. Az elnök: — Ez teljes csődöt jelen­tett, hiszen semmiképpen nem tudtuk volna visszafi­zetni. Mi vezetők éreztük, hogy az út, amelyen járni akartunk, mocsárba vezetett. Alaptevékenységből ezen a vidéken nem lehet megélni. A kérdés adott: — Nem volt kései ez a felismerés? — A válasz meglepő: — De! És ez személyes hibám. * Stefán László, a gazdaság »laptevékenységének főmér­nöke: — Óriási költségekkel dol­goztunk. A hozamok érdeké­ben beléptünk a nádudvari KITE termelési rendszerébe, dé annak technológiája a mi vidékünkön drága. A maxi­mális ráfordítást nem követ­te a hozamok növekedése. Az időjárás következménye­ként egyik évről a másikra tíz-tizenöt mázsás eredmény- különbségek is lehetnek. Ez a gyakorlat nyelvére lefor­dítva annyit jelent, hogy sze­rencsés esetben kétmillió nyereséggel, kedvezőtlen idő­járás esetén ugyanennyi vesz­teséggel zárja az évet a nö­vénytermesztés. Ráadásul ak­koriban a 324 férőhelyes sza­kosított tehenészeti telep biz­tos két-hárommillió forint közötti ráfizetéssel zárta az esztendőt. Bene István: — Leszűrtük Ti tapasztalatokat, s rájöt­tünk, hol hibáztunk. A két Amikor az elkövetkező évek várható munkaerő- szükségletépek megítéléséről esik szó, kívánatos figye­lembe venni, hogy például Miskolcon és a város von­záskörzetébe tartozó terüle­teken számottevő nagyság- rendű — jelentős létszámot, igénylő — nagyberuházásra aligha kerül sor. A vállala­tok középtávú tervei ben. ugyan ielentős fejlesztési cé­lok szerepelnek, de a meg­valósításhoz szükséges saját pénzügyi fedezetnek csal: egy kis része áll még ren­delkezésre. Az ipari vállalatok és szö­vetkezetek előzetes, a mun­kaerő-gazdálkodással kap­csolatos terveiben általában a szinten tartást vagy mini­mális (öt év alatt 1—5 szá­zalékos) mértékű létszám- csökkentést irányoznak elő. Még jelentősebb termelés­felfutás változataival szá­molva is, elegendőnek tekin­tik a létszám felhasználás je­lenlegi szintjét, viszont a termelés nagyobb arányú csökkenését feltételezve sem látnak lehetőséget a szé­ni ottevő létszámcsökken tésre. A Miskolc vonzáskörzeté­be tartozó építőipari egysé­gek termelési feladatai a tervidőszakban , csökkennek, szerkezetük megváltozik. A járható út között a rosszab- bikat választottuk. Nem mér­tük fel eléggé adottságain­kat, s ennek egyenes követ­kezménye volt a ráfizetéses évek sora. Mivel alaptevé­kenységből nem lehet meg­élni, erősíteni kellett volna a melléktevékenységet. Őszin­tén mondva légebben, más gazdaságban, megégettem magam a melléküzemág ki­építésének erőltetésével. Így itt már féltem. Későn dön­töttem, hogy az ipari tevé­kenységet kell választani, s ezért még ma is vádolom magam. Ehhez csak annyit: akinek van bátorsága ezt beismer­ni, annak van ereje tévedé­sét kijavítani. Az elnök is eltöprengett: — Még most is borsózik a hátam, amikor erre vissza­gondolok. Egy teljesen el­adósodott gazdaság, amely­nek fejlesztési alapja le van kötve, s egyetlen gépet nem tud megvásárolni, hogyan építsen ki egy jól fizető melléküzemágat? Ez volt a kérdés, amire válaszolni kel­lett? * Így folytatta: — Eladtuk magunkat. A szó legszoro­sabb értelmében. Két kezünk munkáját adtuk bérbe, a szerszámokat, s néha a tő­két is azok a vállalatok, üzemek adták, amelyek se­gíteni akarásból jelesre vizs­gáztak. Különböző építkezé­seken kezdtünk dolgozni, a BVK-tól kezdve a húskom­binátig, s beindítottuk a szolgáltató ágazatokat. Csak azt tudtuk vállalni, aminek kiépítéséhez nem kellett pénz. Hiszen a pénztár üres volt. Es mégis, egyik évről a másikra a 6,5 milliós vesz­teséget több mint 4.5 millió forint nyereség követte. A kettő különbsége tizenegy millió. Ennyit ért a mellék­üzemágak kiépítése! — A szerencsére sem pa­naszkodhatunk. Fel tudtuk számolni a tehenészetet. Leg­alább tízéves következetes, kemény tenyésztői munka kellett volna ahhoz, hogy nyereséget termeljen. Talán ez utóbbi nem is hiányzott volna, áe a harmincmilliós ráfizetést, amelybe egy jól fizető állattenyésztés kerül­ne, soknak találtuk. Ennek a telepnek a sorsa érdekes. A faluból egy ki­lométer hosszú út kapaszko­dik a dombra, az istállók­hoz. Az utat minden eső után napokig javíthatták. A laza talajú lejtőn állandó­sult a földcsuszamlás. Ami­kor a telep megközelithetet­beruházási építés aránya mér­séklődik az élőmunkaigé- nyesebb felújítási, karban­tartási tevékenység viszont növekszik. A két legnagyobb építőipari vállalat — a tech­nológiai adottságokat alapul véve —, kapacitásának egy részét a megyén kívül kény­telen lekötni. Az infrastruk­túrához tartozó ágazatok lét­száma a felmérések szerint a mostani tervidőszakban is tovább növekszik, de a fej­lődés üteme várhatóan mér­sékeltebb lesz a korábbinál, A szállítási ágazatban 4 te­herszállítási feladatok növe­kedésének eddigi gyors di­namikája lelassul. A vasúti szállítás aránya emelkedik, de létszámt'elhasználása to­vább csökken. A közúti köz­lekedésben — az ötnapos munkahétre való átállás el­lenére — minimális létszám­növekedést terveznek. A nö­vekedés a miskolci városi közlekedés területén várha­tó. Hogyan ítélhető meg a munkaerő-szükséglet és -kí­nálat várható összhangja? Az eddigiekben a munkaerő-Le­ien. 45 0!) kilométert kelt kerülni ahhoz, hogy a takar­mányt odaszállítsák, vagy a fejt tejet elvigyék. Végső so­ron ennek „köszönhették”, hogy felszámolhatták a te­henészetet, hiszen a KPM illetékesei ötvenmillió fo­rintos ráfordítással számol­tak, amikor megkérdezték, mennyiért lehet biztonságos­sá tenni ezt a rövid útsza­kaszt! — Mivel az adottságok ennyire ellenünk szóltak, s a közgazdasági tényezők a melléküzemágak kiépítésére sürgettek, egymás után való­sítottuk meg azokat. Példá­ul ma már hét varrodánk van. Kétszáznegyven asz- szonyt foglalkoztatunk, akik a betanítás után már svéd exportra is termeinek. Gon­dolom : ez a minőség érté­kelhető jegye. * Az elnök tömören így fo­galmazta meg a mellék­üzemágak jelentőségét: — Csak addig szabad foglal­kozni velük, amíg jövedei- mezőek, s azt kell választa­ni, ami jövedelmezőbb. Je­lenleg több mint hatszázan dolgoznak üzemeinkben. A lakatosok, a villanyszerelők, a tűzoltókészülékek műszeré­szei, az építők, a varróasz- szonyok ez éven 13 millió forintos nyereséget termel­nek a szövetkezetnek. Mivel az állam elengedte a hitelek nagy részét, most; követke­zett. el az a szakasz, ami egy erős, s biztos közös gazdaság kiépítését teszi lehetővé. Ráillik a szó: ügyesen gaz­dálkodnak. Az építőipari munkálatai elsősorban a re­konstrukciós feladatokat vál­lalják. Örök alvállalkozók. Hiszen a pénzt esz, hozza, természetesen úgy, hogy a határidőt, s az előirt minő­séget tartják. A lakatosok ne,m panaszkodhatnak az egyhangúságra, hol vasére- osztályozót készítenek, hol konténereket állítanak össze, kiegészítve nyílászárók he­gesztésével, szabásával. Az a termék győz, amelyen na­gyobb a nyereség. Az asszo­nyok egy része ma már munka védelmi kesztyűket gyárt. Mert jövedelmezőbb. A megyében kiépített melléküzemágakkal sarokba szorították a rossz termőhe­lyi adottságokat. Hiszen már most is — a jövőben még inkább — van pénz arra, hogy az alaptevékenységet egyre gyorsabb ütemben fej­lesszék. Így térnek tassza az eredeti célhoz: hogy vetnek és aratnak, de az időjárás a nyereségbe már nem szólhat bele. — kármán — resiet jelentősen meghaladta a kínálatot, így a munkaerő­felhasználás növekedésének elsősorban a munkaerőforrás alakulása szabott határt, kor­látot. A megváltozott gazda­sági helyzetben, a módosított közgazdasági szabályozók ösztönző vagy kényszerítő hatására az ipari és építő­ipari vállalatoknál elvileg sor kerülhetett a létszám je­lentősebb mérséklésére. Az elmúlt két évben az ipari és építőipari vállalatok széles köre tervezett és valósított meg viszonylag kismérvű (általában évi 0,5—2 száza­lékos) létszámcsökkentést. A termelésüket csökkentő gép­ipari, könnyűipari, építő- szerelőipari vállalatok, szö­vetkezetek egy részénél a létszámcsökkentés évi- üteme elérte a három százalékot. Megfigyelhető volt, hogy a létszámcsökkentés fő mód­szerének számos gazdálkodó szervezet a kilépéseket te­kintette Eg vés nagyvállala­toknál (DIGÉP. LKM. Bor­sodi Szénbányák, vegyipari vállalatok) viszont megkez­dődött a sscükségfisaé vált Mindannyian tudjuk, hogy a technika fejlődése, a mű­szaki-tudományos forradalom térhódítása, az új gyártási módszerek, a kemikáliák al­kalmazási területének kiszé­lesítése — sajnálatos módon — együtt jár, illetve járhat a különböző egészségi ártal­mak keletkezésével. Az elmúlt években az a szomorú tendencia is meg­figyelhető volt, hogy — elvi­leg életerejük teljében lévő — 40—50 éves emberek, dol­gozók úgynevezett sorsbeteg­ségek „áldozatai” lettek és idő előtt kényszerültek abba­hagyni, vagy felfüggeszteni — éppen gazdagé tapasztala­taik és ismereteik birtokában — igen értékes munkájukat, tevékenységüket. Népgazdasági szinten így megengedhetetlen pazarlás­nak tűnik, hogy az ezekben az emberekben felhalmozó­dott ismereteket, a kialakult készségeket, képességeket többé ne hasznosítsuk. Ezek­ről a kérdésekről beszélget­tünk ár. Szabó Józseffel, a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóság megyei ellen­őrző főorvosával. — A rehabilitáció komplex társadalmi feladat, tevékeny­ség. Egyértelműen és .éssze­rűen következik ez abbéi, hogy a beteg ember az öt képességei kifejtésében aka­dályozó adottságok — beteg­sége — miatt óhatatlanul sértődötté, pszichikumában megsebzetté válik, személyi­sége, jelleme torzul, anyagi veszteségek érik — és így nyilvánvaló, hogy a konflik­belső átcsoportosítások hatá­rozottabb végrehajtása. A Lenin Kohászati Művekben például ez év elején a vál­lalat történetének legnagyobb munkaerő-átcsoportosítását hajtották végre. Ez az intéz­kedés mintegy ötezer dolgo­zót érintett. A munkaerő­ét csoportosítással egyrészt megteremtették a kiegészítő profilnak számító egyedi gépgyártás feltételeit, más­részt lehetőség nyílt a kar­bantartást végző egységek összevonására. A különböző karbantartó szervezetek köz- pontosítása megfelelő bizto­sítékot jelentett a munkaerő hatékonyabb foglalkoztatásá­ra. Ez utóbbi eredményezte, hogy számottevően növeke­dett az LKM-ben a saját ki­vitelezésű karbantartási, fel­újítási munkák részaránya. Ennék révén pedig az év el­ső kilenc hónapjában a vál­lalat 165 millió forintot ta­karított meg a karbantartá­si-felújítási költségekből. Számolni lehet az elkö­vetkező években is azzal, hogy a munkaerő-kereslet és -kínálat általános egyensúlyi tushelyzet, illetve azok so­rozata előbb-utóbb bekövet­kezik. Kialakul a felesleges­ség érzete, amelyet egyrészt az orvosi rehabilitációval, másrészt pedig a munkahelyi rehabilitációval lehet és keS megakadályoznunk! — Az orvosi rehabilitáció többnyire eredményes és ha­tékony. A munkahelyi reha­bilitációval azonban gondok vannak, hiszen kevesen ve­szik tudomásul, hogy az, aki a munkaképességét részben elveszíti még nem „elveszett ember” a társadalom számá­ra, hiszen számos olyan szel­lemi és fizikai készséggel rendelkezhet, amely alkal­massá teszi arra, hogy meg­felelő munkakörben, meg­maradt munkaképességével teljes értékű munkát végez­hessen. Ez az év a rokkantak nem­zetközi éve (volt). A közvé­lemény figyelme fokozottan irányult a sérült emberekre. Közöttük olyan emberekkel, olyan egyéniségekkel talál­kozhattunk — a tömegkom­munikáció eszközei jóvoltá­ból — akik minden elisme­rést és tiszteletet megérde­melnek a társadalomtól. — Alkotmányunk biztosít­ja minden állampolgár ré­szére a munkához való jo­got, ugyanakkor kötelességgé is teszi, hogy mindenki ké­pességei szerint dolgozzon Fontos gazdasági érdek és pénzben ki sem fejezhető annak jelentősége, amit egy helyesen megválasztott mun­kakör jelent, illetve jelent­het egy-egy sérült, beteg em­helyzetének javulása ellené­re. sem csökkenthetők szá­mottevően a munkaerőhely­zet strukturális feszültségéi. A hatodik ötéves tervidő­szakban a kohászati, gép­ipari, bányászati üzemekben a korábbinál lényegesen na­gyobb számú nehéz fizikai munikát, munkakört betöltő munkás éri el a nyugdíjkor­határ!, akiknek utánpótlását a fiatai korosztályból nem lehet megfelelően biztosíta­ni. Külön nehézséget jelént még, hogy Miskolc vonzás- körzetében és az azon kí­vüli területeken működő mezőgazdasági üzemekhez el- áramló bejáró dolgozók je­lentős része az iparvállala­toknál fontos munkaköröket betöltő fiatal szakmunkások közül kerül ki. A munkaerőhelyzet legna­gyobb strukturális feszültsé­geit újratermelő képzési szerkezet lényeges módosítá­sára rövid távon nem lát­szik reális lehetőség. Arra viszont elengedhetetlenül szükség van, hogy a szakmai képzési arányokat javítsuk, s fokozzuk a pályaorientációs tevékenységet, egyes szak­mákban csökkentsük a túl­képzés mértékét. Tizeimen? vízi erőművet építettek Eddig összesen 14 vízi erő-' művet építettek a Szovjetunió segítségével a fejlődő orszá­gokban. Az Egyiptomban, Szíriában, Indiában Irakban, Marokkóban, Iránban. Ne­pálban Tunéziában és Afga­nisztánban létesített erőmű­vek beépített összteljesítmé­nye 4340 megawatt. Szovjet szakemberek vesznek részt az Argentínában. Brazíliában, Kolumbiában és Peruban fel­építendő vízi energetikai léte­sítmények terveinek ki dől go-' zásában is. .............1 1 b ér számára. A jó érzéssel, örömmel végzett munka visszaadja önbizalmát, és azt a tudatot alakítja ki benne — amely egyébként így is van — hogy ő továbbra is hasznos, fontos tagja a tár­sadalomnak. A rendszeres munkavégzés ugyanakkor biztosítja az egyén anyagi és szociális függetlenségét — és további tartalmat, s nemcsak tartamot ad életének. Nehéz és egyre nehezedő gazdasági feltételeink között a vállalatok nem szívesen áldoznak pénzt, eszközöket a rokkantak, a sérültek reha­bilitálására. Így van ez an­nak ellenére, hogy a rehabi­litációt miniszteri rendeletek sokasága és SZOT-szabály- zatok írják elő. Mindezek vállalati feladatként, jelölik meg: a munkakörülmények módosítását, a vállalaton be­lüli megfelelő munkahelyre történő áthelyezést, más munkakörre való betanítást slb. „Kideríthetetlen” okok miatt — amelyek közé egye­bek között a magas költsé­gek és az egvműszakos üze­melés nehézségei tartoznak — a vállalatok nem élnek kellően a munkagépek és a munkaeszközök megfelelő átalakítási lehetőségeivel. Sok esetben a kívánttól messze elmarad a csökkent munkaképességűek átképzé­se is. bár az eddig felsorolt általánosabb tapasztalatokon kívül megismert vállalati gyakorlatok nagymértékű szóródást, eltérést mutatnak. Néhány vállalat, szövetke­zet valószínűleg nemcsak humanitárius alapon döntött ebben a lényeges kérdésben. Ezt látszik igazolni a bor- sodsziráki Bartók Béla Me­zőgazdasági Termelőszövet­kezet kezdeményezése is, amelynek során Miskolcon mintegy 100 fő csökkent munkaképességű ember szá­mára teremtett megfelelő, önbizalmat nyújtó munkale­hetőséget. Ez a megoldás sokat ígérő... A vállalatok eddigi vonako­dását valószínűleg legyőzi az 1982-es szabályozó rendszer jóléti intézkedésekké! kap­csolatos módosítása is. ........Ez év végén és a jövű év elején a közgazdasági szabályozók több elemét mó­dosítani kell .. . A megváltozott munkaké­pességű dolgozók foglalkoz­tatásának ösztönzését szol­gálja az az intézkedés, amely szerint január 1-től az érin­tett vállalatok és ipari szö­vetkezetek az ilyen dolgozók bére után az eddigi 30 szá­zalék helyett 40 százalékos mértékű dotációt vehetnek igénybe...” A változtatás célszerűségét, emberségét, helyességét vi­tatni sem szabad, nem is le­het, mert rokkantak, sérül­tek, betegek nemcsak a rok­kantak évében 1981-ben vol­tak, lesznek. Bucheri Miki«» Munkaerő, létszám, gazdálkodás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents