Észak-Magyarország, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-02 / 282. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1981. december 2., szerda Gondolatok a XI. országos grafikai biennálén Ma este a képernyőn; Kortársunk: Hubay Miklós A Kortársunk cimű irodalmi portrésorozatban ma este 21.55-kor az első műsorban Hubay Miklóst mutatja be a televízió. Az Íróval Bod­nár György kritikus beszélget, s képernyőre kerül Hubay két darabja. Mindkettő az antik Rómában, Néró császár világában játszódik. Az első cime Pávatoll, a másodiké Néró, a legjobb fiú. (Ez utóbbiból való képünk, ame­lyen Madaras József és Hámori Ildikó látható.) A műsort Katkó István szerkesztette, a rendező Málnay Levente. Ó, azok a szép napok! avagy Kell-e a f Az országos grafikai bi­ennale másodévenként nyíló kiállításai képzőművészeti ■ életünk egészének szerves részévé, és szülővárosuknak, I Miskolcinak, vonzó sajátossá- j gává váltak. Méltán, mert itteni nyitányuk idején, húsz év előtt, grafikánk — a fes- . tészet és a szobrászat ár- . nyékában — afféle csoda­gyerekként bukkant fel if­júi, de máris érett arculatá­val. Már a miskolci kezdet kör­vonalaiban is kibontakozott a biennále-koncepció nagy­arán yúsága, amidőn — a ) klasszikus és modem rajz- ! művészet páratlan mestere, j Barcsay Jenő patronálásával í — megindult a grafikai me- I zőny biennálei feltárása, s a ] tehetség erőinek koncentrá- 1 lása művészetünk korszerű : és jelentékeny nyelvezetének j kialakítására. Szükségszerűen hárult e nyelvújítás oroszlánrésze az akkori ifjú nemzedékre, mi- 1 vei ők szembesültek először i e ténnyel, hogy grafikánk j viszonylag gyér hagyomá- ! nyai nem elegendőek az új I feladathoz. A kezdeménye- ' zők — később nagydíjasok — sorából ehelyütt Kondor Bélát és Csohány Kálmánt említjük elsőkként, mint akiknek fájdalmasan rövid i pályája forradalmi jelentő- ' ségű életművel zárult. Meg­szólalásuk eredetisége és mélysége új fejezetet nyitott a realista stílusalakítás tör­ténetében a szocializmus hajnalán. — Hatásuk to­vábbgyűrűzik, s alighanem szivük szerint, mert nem cpigonokat szül, hanem mű­veikben emlékezőket. A pá­lyatársak csoportkiállításain, s az emlékkiállításokon Kon­dor Béla szuggesztív egyé­nisége és látnoki életműve fárosaként jelez az utókor­nak. Míg Csohány Kálmán tavalyi halála, friss sebével egy-egy emlékképsorozat megalkotására inspirálta a miskolci barátok közül Fe- ledy Gyulát és Len key Zol- I tant — akik művészetük I legérettebb vonásaival rót- I ták e lapokra az ö égő hiá- I nyát. i Stílusuk téveszthetetlenül egyéni sztenogramjában az ábrázolói elv és az absztra- háló formalátás azonosul, mert műveik expresszióját kezdettől fogva egyetlen igé­zet, a tartalom poézise ve­zérli. Ez lcbbantotta fel te­hetségük lángját, s ez ma­gyarázza alakító hatásukat és szerepüket a biennálék- ban, s azon belül is kiemeli Feledy Gyula alapítói érde­mét. E közös kiállításukat így a biennále fontos esz­mei tartozékaként vontuk be szemlénkbe is, annál inkább, mivel ezen, éppen az enilék- . kiállításra való felkészülés miatt nem vehettek ezúttal részt. Döntő ponton érintkezik művészetük az országos ki­állítással azért is, mert ez a fajta költőiség az, ami grafi­kánk magas színvonalának, de általában is a magyar vi­zuális képzeletnek egyik fontos ismérve, éltető ele­me. Űgyannyira, hogy arra a külföld is többízben fel­figyelt, ' sőt — horribile dic- tu — olykor a non figura- tív törekvések felfrissülésé­hez is ilyenféle belső inspi- ráltságtól remél tápot. Ez arra hívja fel a figyel­münket, hogy a figurális és a nem figurális absztrahálás elvi ellentéte a gyakorlatban azáltal is veszíthet merev­ségéből, ha mindkét oldal­ról a magas kvalitás kezes­kedik az egymáshoz közelí­tés meggyőző és etikus vol­táról. Ilyesmit példáz a ki­állításunkon külön egység­ként szereplő szentendreiek sokrétű csoportképe is, ahol a teremtőképzelet megannyi elágazását találjuk együtt az absztrakció égisze alatt. Ha it4 a főbb karaktervonások alakítóinak személyes stílus­jegyeit vetjük egybe, akkor a daresay, Bálint Endre, Bu­báig, Deim, Dienes, Keserű, Kocsis, Karnist, Lukomcky, Szántó, Wahorn névsorral — nagy vonalakban jellemzett — egyéniségskálából is kitű­nik, hogy a különböző nem­zedékek, s a legkülönfélébb irányzatok találkozásának le­hetősége — nem pusztán il­lúzió. Hasonló perspektívát ígér más összetételű, tágabb ke­retben a biennálei körkép egésze a Miskolci Galériá­ban és a József Attila Könyv­tárban. Az. együttest az a fajta fiatalosság jellemzi és uralja, mely az itt érvénye­sülő kezdeményező szellem révén az ágazat friss erőit mindig is mozgósította. Az összbenyomás elevenségében egyaránt része van a törzs­gárda és a közvetlen utódok nemzedékét képviselő mű­vészeknek, és a biennále leg­ifjabb, vagy éppen újoncgár­dájának — másfelől a ha­gyományos technikának ép­pen úgy, mint az újabb fo- tografikus eljárásoknak. Mindkét kategóriában kifor­rott egyéniségek, személyes stílusjegyek örvendeztetnek — ki ne ismerné fel a „mí­vesek” együtteséből Almásy, Muzsnay, Stettner, Sulyok, Szemethy, Tassy sajátos kéz­jegyét, vagy a szitanyomat, aquatinta. ofszet mezében is Pásztort, Sárost, Szabadost, Swierkiewiczet, Valkót, s a groteszkbe hajló eredetiségé­ről Ágothát, Bangát, Bálvá­nyost, Farsangot, Laczát, Pe­reit, Rékassyt. Csak gondolatiján egészít­hetjük ki ezt a szükségsze­rűen hiányos felsorolást a többi, ugyancsak fontos ki­állító művész nevével, s azokévaL, akik hiányzanak a kiállítók sorából, s akiknek sajátos képi világa belevéső­dött már grafikánk arcula­tába. Távolmaradásukat — más alkalmakkor — a torló­dó kiállítási kötelezettségeik, elfoglaltságuk indokolja —, de annak mélyebb oka, úgy tűnik inkább az, hogy a pá­lyájuk delén állók, vagy azon túliak egy részét ért­hetően számvetésre késztetik önnön eredményeik és to­vábbi céljaik, s erre az át­tekintésre alkalmasabbak az egyéni kiállítások. Ilyen alkalmat a biennále is kínál egy-egy művésznek, az előző biennále nagydíja­sának — ezúttal Banga Fe­renc nek. Alkotásai — sok­rétű illusztrátort munkássá­ga révén is — ideális kö­zegbe kerültek a Borbod- Miskolci Múzeumba. A Jó­zsef Attila Könyvtár kiállí­tótermébe csoportosultak más művészek illusztratív jelle­gű munkái, s az irodalom­hoz tartalmuk, megjelenésük szerint kapcsolódó egyéb művek, melyek az olvasó em­ber tűnődő-böngésző kedvé­re is apellálnak.- Itt vezér­szólamot kap a rézkarc, a rézmetszet és a litográfia műfaja, mert ezekben a vo­nal kurzív jellege a leíró-el­beszélő ábrázolást gördülé­kennyé, a tartalmat leolvas- hatóvá teszi. Otthonos itt, a nyomtatott betű világában a grafikák fekete-fehére a pa­píron, s az intim hangvé­telnek, meg a művek kis formátumának is kedvez a könyvek atmoszférája. A Miskolci Galéria termei viszont az erősebb akuszti­kájú, tágabb lélegzésű válo­gatást és rendezést kívánják meg. Itt a néző a falfelülete­ket nagyobb látótávolságból, szélességükben is áttekinthe­ti, ezáltal figyel fel a kép­Űj bélyeg-kisívet bocsá­tott forgalomba a napok­ban a Posta. A hazáikban élő szlovák, német, horvátés román nemzetiségek népvi­seletét bemutató — 10 forint névértékű — kisívet Kékesi László grafikusművész terve! alapján az Állami Nyomda csoportok; hangsúlyára is. Például műfajokba rende­ződve az egymástól eltérő technikák karaktervonásai felerősödnek, összhangjuk­ban az egyes alkotások mes­terség! szépsége is megele­venedik. Gazdagodhat a ki­fejezés skálája a fekete-fe­hér, illetve a színes lapok kettőshangzásától, de maga a szinesség is hangnemet vált­hat a technikák sajátossága szerint: ércesebben hangzik a rézkarcé, ha közelségbe ke­rül a szitanyomat puhább színeivel. A grafika eredeti színkép­lete, a fekete-fehér csak a piktúra viszonylatában mi­nősül „nem színesnek” — valójában e két színvégle­tet is „színessé” teszi ritmu­suk és árnyalásuk módja. A kettő kontrasztját leginkább a fa-, és linómetszet tagol­tabb fői-máiban, fokozódó mélységüket pedig az ofszet eljárásban érzékeljük. A ga­lériában mindkét terem egy- egy falának végig fekete-fe­hérben tartott hangja ezt a jelleget kívánja kiemelni. A második terem levegő­je, szuggesztiója ezzel együtt más, az elsőtől látványában és tartalmában eltérő. Itt — zömben a fotografikai el­járások tolmácsolásában — a legifjabb grafikusnemzedék művészi és mesterségi prob­lémaköre tükröződik. Egy ré­szük a fényképezés kezdetei­nek megejtő amatőrt báját, s abban a szecesszió ódonul- modem jellegét idézi, mások a fotó optikai lehetőségeit a látomásaik szürrealista meg­jelenítésére fordítják, min­denkor azzal a kifinomult stílusérzékkel, mely a fiata­lokat eligazíthatja az új vi­lágképhez kellő új látás­módjuk kialakításában is. Rájuk vár ugyanis — a ko­rábbi nemzedékek konkré­tabb, ábrázolhatóbb — és hazaibb témáivá! szemben, a kevésbé meghatározott tar­talmak művészi megfogal­mazása. Ezek leginkább az emberiség mai, általános köz­érzetéről szólnak, vagy a tu­dományok és a technika vív­mányain tűnődnek, s azok kétélűségét jövőképekbe, sej­tésekbe, költői metaforákba vagy geometriai képletekbe foglalják. Nyelvezetük — az univer­zális témáknak megfelelően — a grafika nemzetközi jel­rendszeréhez közelít —, de nem fedi el az egyéni sajá­tosságokat. Ezek a művészt a grafikák kedélyi színezeté­vel is jellemzik, a groteszk humortól a fanyar irónián, s az élcelődésen át az éles sza­tíráig, szemléletüket a tét nagysága — fennmaradásunk avagy a világvége között — borongósan festi alá. Am az érzületi jegyek felett e te­rem egészén mégis az intel­lektuális jelleg uralkodik —, s ha olykor a technika csá­bítása vagy a dekoratív ha­tás fölébe is kerekedik a tartalomnak —, a hangvétel maga olyan, ami elgondolko­dásra készteti a nézőt, főleg arról, ami a civilizáció ál­dásai közepette létünket nyugtalanítja. A művészek személyes és általános mondanivalóját a biennále egésze végül is egyetlen közös cél szolgála­tában a béke mellé állítja, hiszen a művészetek útján boldogsngjussunkat is szá- monkéri a fegyverektől. készítette. Az egyforintos bélyeg banki (szlovák), a két­forintos hartai (német), a há­romforintos szalóntai (hor­váti, a négyforintos pedig Békés megyei román népvi­seletbe öltözött párt ábrázol. A négy bélyeg külön is meg­vásárolható. Hosszú szünet után ismét felolvasó színpadi bemutató volt Miskolcon. A Rónai Sándor Művelődési Központ klubhelyiségében Sámuel Beckett Ó, azok a szép na­pok! című színművét Csiszár Imre rendezésében Tímár Éva (Jászai-díjas) és M. Szi­lágyi Lajos, a Miskolci Nemzeti Színház művészei tolmácsolták. Bevezetőt a rendező mondott, felvázolva a beckett-i magatartás, a szerzői alapállás lényegét, s a felolvasásra választott szín­mű „erővonalait” ... ... és innen már megle­hetősen nehéz a híradás folytatása. Illene méltatni a hajlottakat. És mit lehet mondani? A színház két mű­vésze igen fegyelmezetten, s amennyire ezt a kívülálló megítélheti, a rendezői el­képzelést maradéktalanul megvalósítva teljesítette kö­telességét. És hogyan fogad­ta ezt a közönség? Már a felolvasás első húsz percé­ben többen elhagyták a né­zőteret; az első és a máso­dik felvonás közé ékelődötí (színészeknek szükséges) szusszanásnyi időben a kez­déskor jelenlevők jó fele ugyancsak távozott. És akik kitartottak? Véletlenül el­kaptam egy idős hölgy meg­jegyzését — már kinn az ut­cán —, szinte szánakozón mondta ismerőseinek: ..Sze­gény színészek . s ezt kö­vette egy másik félmondat is. de ez már inkább a ma­guk várakozásáról volt jel­A klímájáról, festői ten- geröbleiről, természeti szép­ségeiről nevezetes Kubai Köztársaság szebbnél szebb városai között előkelő helyet foglal el a romantikus mű­emlékváros, Trinidad. A szigetország déli partja közelében fekvő Trinidadot 1514-ben alapították. Nevé­nek eredete máig sem tisz­tázott. Egyes vélemények szerint az. elnevezés onnan származik, hogy a városala­pítás napja éppen a szent- háromság ünnepére esett. Mások úgy vélik, hogy a vá­ros az első kormányzója. Diego - Velazquez. Trinidad nevű hajójáról kapta a ne­vét. • Trinidad igazi felvirágzása a XVIII. században követke­zett. el. amikor a környék cukornád termése, az őrlő­malmok gyarapodása dús iö- vedelemhez juttatta a föl­desurakat. A Malmok Völ­zés: „Jobb szerepet is mu­tathattak volna ...” Szegény színészek? Sze­gény közönség? — ez lenne hát a bemutató adta to­vábbgondolkodás motívu­ma ? Dehát akkor hol van az eredeti szándék, a felolvasó színpad újjáélesztésével is megfogalmazott: hogy ma­gas színvonalú tolmácsolás­ban, olyan műveket ismer­tessenek meg a közönseggel, melyek egyébként nem jut­nak el „igazi színházi” úton Tegnap, Miskolcon, a Ta­nácsház téren új boltot nyi­tottak meg. amelyben a Hol- ióházi Porcelángyár termé­keit árusítják. Az üzlet veze­tője, Szendrey Piroska el­mondotta, hogy a gyár ter­mékeinek széles skáláját kí­nálják, és a különböző kész­letek ínellett kaphatók az úgynevezett stúdióáruk is. Ezek kis szériában, maximum 10 darabos mennyiségben ké­szültek. — Márkaboltunkban jelen­leg mintegy másfél millió fo­rint értékű porcelánáru van. Már az eiső nap nagy for­galmat bonyolítottunk le, s gyének nevezett táj birto­kosai sorra építtették palo­táikat. Trinidadban. A patinás óváros főtere a Plaza Mayor. Innen ágaznak el a régi városrész különös nevű utcái: a Feledés Sar­ka, az Emléksarok a Csaló­dás utcáia. A főtér 1857-ben nyerte el mai alakiát. A te­ret szegélyező és a szom­szédos utcákban épült házak a XVIII. századi kubai épí­tészet. remekei. A műemlékek helyreállítására jelentős ösz- szegeket bocsátott a kormány rendelkezésre, s a tér és kör- nvéke 1979-ben visszanyerte régi fényét. A régi trinidadi házak ál­talában egyemeletesek vol­tak. Eavikből sem hiányzott a díszes fogadóterem, az ebédlő, a hálóhptt'lságck so­ra. A díszesen faragott ko­pogtatók. e kovácsoltvas dí­szítések. a mór stílusú menv- nyezetek a spanyol gyarmati a nézőkhöz; de amelyek egj^ egy szerző életművére való ligyelemfelhívás céljából ér­demesek a megszólaltatás­ra ... A mostani felolvasás kö­zönsége így festett: nyugdí­jasok (és e korhatárhoz kö­zel állók) egy csoportja; ti­zenévesek (egy iskola vagy kollégium láthatóan szerve­zetten összefogott) csóportja. Vajon tudták-e. mire szá­míthatnak; vajon egyéni igény-érdeklődés hozta-e őket erre a felolvasásra? Vajon van-e valóságos igény ebben a kétszázezres nagyvárosban a felolvasásra? S ha van — kik köré.ben él az; s mit szeretnének hallani? Érdemes és szükséges len-- ne az illetékeseknek felül­vizsgálni a felolvasó színpad eddigi tapasztalatait... már most vannak kereseti} slágercikkek. Ilyen a mo­dern vonalú gyertyatartó és a vadászmintás mokkáskész- let. Az áru egyébként közvet­lenül a gyárból érkezik. Új­donságokat is bemutatunk, illetve árusítunk. Ilyen cik­künk a különálló darabokból összeállítható szoba tér- plasztika, és a matyó mintás mokkáskészlet. — Mitten forgalomra szá­mítanak? — December az ajándéko­zások hónapja, úgv gondoljuk, sikerül majd elérni az egy­millió forinton felüli forgal­építészet szépségét dicsérik. A belső terek kialakítása is igen pompás. A falakat né­hol aranjí- és ezüstlemezek borítják, másutt értékes fres­kók díszítik A fogadó- és hálóhelyiségek padlózatához Carraraból hozatták a hires márványt, a bútorok nedig drágif" mahagóni fából ké­szültek. A házak elmaradha­tatlan tartozéka a díszes bel­ső udvar, a ..patio solar”. Bár az. óváros mint sza­badtéri múzeum is meaállia a helyét 1979-ben a helvl építészeti stílus és a kora­beli lakáskultúra emlékei­nek bemutatására múzeu­mot alanftottak. Ma Trinidad ' turistnköz- nont A közeli ten gprahK'ben szállodasort építenek, Elké­szültével 13 szálloda varia mindazokat akik ellátogat­hatnak Trinidadba. B. Supka Magdolna Új bélyeg-kisív mat. Kuba: Trinidad, a műemlékváros (t. n. j.) A polcokon: hollóházi porcelán

Next

/
Thumbnails
Contents