Észak-Magyarország, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-05 / 260. szám

GSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1981. november 5., csütörtök Szovjet filmek fesztiválja Alekszej Batalov, a film egyik főszereplője. Korábbi híradásainkból is­meretes, hogy országosan mától peregnek a premier­mozikban a szovjet filmek fesztiváljának új filmjei. Az öt műből a miskolci bemu­tatómozikban ezen a mű­sorhéten három látható. * Moszkva nem hisz a köny- nyeknek a címe a Vlagyimir Menysov rendezte kétrészes filmnek, amely az idén el­nyerte a legjobb külföldi film Oscar-díját. A kétré­szes film első fele 1958-ban, a második pedig húsz évvel később játszódik, a két rész közötti, két évtizednyi tár­sadalmi, illetve elsősorban a film hőseinek életében bekö­vetkezett változások pedig a két részben ábrázolt élettö­redékek összevetésében tük­röződnek. Vidékről Moszkvába ke­rült lányokkal ismerkedünk meg az első képsorokban. A film három főszereplő lánya együtt él egy hatalmas mun­kásszálláson 1958-ban. Jó barátságban vannak, külön­böző helyeken dolgoznak, s más és más a további éle­tükre vonatkozó elképzelése­ik is. Egyikük kissé köny- nyelmű, a fővárosi életben inkább a könnyebb ismerke­dés és karriercsinálás lehe­tőségét látja, jóllehet maga keményen dolgozik egy sütő­üzemben. Katyerina, a má­sik lány gyári munkás, de nem mond le róla, hogy to­vábbtanuljon A harmadik lány kicsit szürke személyi­ség, hamar kiköt az első udvarlója mellett, esemény­telen, kiegyensúlyozott eletet él a továbbiakban. Katyeri­na viszont Ljudmila, a sü­tőüzemi munkás barátnő gátlástalansága következté­ben furcsa - kalandba sodró­dik, másnak adja ki magát, mint ami, így teremt kap­csolatot egy fiúval, akitől terhes is lesz, ám az nem vállalja tovább a kapcsola­tot, amikor kitűnik, hogy a lány hazudott neki és ter­hes is. Húsz év múltán Ka­tyerina viszont már hatal­mas gyárat igazgat, felnőtt és igen szemrevaló lánnyá serdült a gyermeke, de iga­zi társa még nincsen. Ami­kor meg a véletlen össze­hozza egy olyan emberrel, akit megszeret, az egykori gavallér váratlan felbukka­nása csaknem összezúzza a még csak születőben levő boldogságot. Talán hosszan időztem a film történetének elbeszélé­sénél, bár így is csak a leg­fontosabb motívumokra tér­tem ki. Ennyit azonban fel­tétlenül el kellett mondani, hogy érzékeltessem: igen egyszerű, igen emberi törté­net pereg a filmvásznon, em­beri sorsok alakulnak előt­tünk Őszinte a kép, amit kapunk. Nemcsak Katyerina „karriertörténete” pereg le előttünk, nemcsak a kitartó szorgalmú, fiatalkori kisebb kibicsaklásán és megcsalatá- sán felülemelkedni tudó, küzdeni és tanulni képes magányos szovjet nő szépen, felívelő életfordulatát lát­juk, hanem azt is, hogy a kedves lánygyermek és né­hány jóbarát ellenére is mennyire magányos, társta- lan, amíg nem találkozik az­zal a munkásemberrel, aki­ről semmit sem tud és az sem tudja, ki is ő valójá­ban. látjuk azt is, mennyi­re hiábavalók voltak barát­nője, Ljudmila ifjúkori sün­dörgései, hiszen a kiválasz­tott társ, az egykori élspor­toló lezüllött, alkoholista lett, az asszony pedig ma­gányos és még mindig ál­modozó, karrierre vágyó. Megismerünk olyan embert, akiaek nem kellett a mun­káslány, de húsz év múltán az igazgatónőhöz szívesen visszatérne stb. Nem látjuk a két rész közötti húsz év történéseit, de érezzük, ott van hőseink mai életének minden mozzanatában azok minden lényeges fordulata. Menysov filmjében nincsen semmi különösebb megoldás, 1 nincsenek hatásvadász ele­mek, különösebb látványos­ság. Emberi történet van. emberi hitellel, jó ritmusban és néhány kitűnő, emlékeze­tes színészi alakítással. Ki­emelendő a szereplők közül a Katyerinát játszó Vera Al- jontova, a nehezen megtalált férfit alakító Alekszej Bata­lov és egy kisebb szerepben Oleg Tabakov. * Oblomov néhány napja a címe Nyikita Mihalkov — a szovjet filmek fesztiválja alkalmából körünkben járt rendező-színész — egyik új filmjének. A Goncsarov re­génye nyomán készült két­részes filmet a filmbaráti körök mozijaiban három hét­tel ezelőtt már bemutatták, akkor méltattuk. Most ismé­telten szeretnénk e filmre felhívni elsősorban azoknak a nézőknek a figyelmét, akik a magvasabb, elgondolkozta­tó irodalmi művek adaptá­cióit szeretik. E film szerep­lői között is ott találjuk Oleg Tabakovot. Végezetül fel kell még hív­nom a figyelmet — előzetes tájékoztatásként — Nyikita Mihalkov másik filmjére, amely a filmbaráti körök mo­zijaiban jelenik meg. A cí­me: öt este. A film Alek- szandr Vologyin azonos cí­mű drámája nyomán készült és egy középkorú férfi és egykori szerelme közel húsz év utáni találkozását idézi fel. néhány, különböző part. nerekkel folytatott beszélge­tésben. Filmbarátok bizonyá­ra érdeklődéssel fogad iák. Benedek Miklós A hagyományoknak meg­felelően megyénk népi ellen­őrzési bizottságai a városok­ban, a járási székhelyeken ezekben a napokban emlé­keznek meg a Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalom évfordulójáról, és ugyancsak híven a hagyományokhoz, ebből az alkalomból kitün­tetéseket, jutalmakat adnak át a legjobb munkát végző aktíváknak. Kiváló társadalmi munká­ért kitüntetést öt, emlékpla­kettet 12, a KNEB oklevelét 15 népi ellenőr kapta meg megyénkben. Ezen kívül többen kaptak tárgyjutalmat is. A kitüntetések, az okleve­lek és a jutalmak egy ré­szét már átadták, más részét ezekben a napokban adják át a városokban, illetve a járási székhelyeken megren­dezett ünnepségeken. MÉH Vállalat aktivistái Jelvényeket és jutalmakat adtak át tegnap, Miskolcon, az Észak-magyarországi Nyersanyaghasznosító Válla­lat aktivistáinak, akiknek közreműködésével és segítsé­gével az elmúlt évben, és az idén jelentékenyen növeke­dett Borsod, Heves és Nóg- rád megyék hasznosanyag- begyűjtése. Az ünnepségen Szűcs Fe­renc, a vállalat igazgatója mondott beszédet, s egyebek között hangsúlyozta, hogy a három megye általános isko­láiban az 1980—81-es tanév­ben megközelítően 5 és fél millió forint értékű hasznos­anyagot gyűjtöttek össze az úttörőcsapatok tagjai. Ez az Ö6szeg -2 millió forinttal ma­gasabb a megelőző tanévi teljesítménynél. Az Országos Anyag- és Arhivatal által adományo­zott „Kiváló Hasznosanyag- gyűjtő” jelvényt 28. a hasz­nosanyag gyűjtésében ki­emelkedő teljesítményt nyúj­tó aktivistának és a salgó­tarjáni Gagarin Altalanos Iskola képviselőinek nyújtot­ták át. Sátoraljaújhelyen a városi tanács dísztermében tartot­ták meg a Borsod megyei óvónők negyedik alkalom­mal megrendezett pedagógiai ülését, amely, mint azt Lu- dányi Tiborné. a megyei ta­nács művelődésügyi osztályá­nak munkatársa köszöntőjé­ben elmondta, jelenleg csak 1 borsodi gyakorlat. De olyan hasznos és más megyékben is követésre ajánlható gya­korlat, amely a legfontosabb nevelési és pedagógiai kér­désekre próbál a mindenna­pi munkára építve „eligazí­tást” adni. Az elmúlt eszten­dőben az iskolában és az óvodában is megkülönbözte­tett figyelmet kapott az anya­nyelvi nevelés. Ennek a megkülönböztetett figyelem­nek a tapasztalatait is volt hivatva összegezni ez a mos­tani felolvasó ülés, amelyet dr. Merényi József, megyei főta­nácsos, megyei művelődés- ügyi osztályvezető-helyettes nyitott meg, nem feledkezve meg arról, hogy emlékeztes­sen: az anyanyelv ügye oly­kor történelmi kérdésként is felvetődött, s különösen ezen a tájon neves képviselői vol­tak. Három előadás hangzott el a tegnapi napon. Mindhárom címe azonos volt: Az anya­nyelvi nevelés megvalósítá­sa az óvodai nevelési program alapján. Az előadók Göttli Ist­vánná olaszliszkai, Fábián Károlyné miskolci, és dr. Marton Józsefné sálai óvó­nők voltak. És itt alighanem érdemes megállni egy pilla­natra. Feltétlenül figyelemre méltó, hogy a most már ha­gyományosnak tekinthető pe­dagógiai felolvasó ülésen mindig van, vagy vannak kis településeken, vagy nagy­községekben dolgozó óvónők, mintegy bizonyítva, hogy az igényes pedagógiai munka nem nagyvárosokhoz, s nem js mindig csak hipermodern óvodákhoz kötött. De az elő­adóknak. a tapasztalataikat összegezőknek ilyetén meg­oszlása arra is módot adott, hogy más-más közegben pró­bálják körbejárni az anya­nyelvi nevelést. Függetlenül az előadások elhangzásénak sorrendjétől, néhány tapasz­talatot érdemes leszűrni. Ezt egyébként a felolvasás érté­kelésekor Merényi József, is megtette.. Egyrészt az anya­nyelvi nevelésnek mindig a teljes személyiségre kell hatnia, s így nem szűkíthe­tő le a mesehallgatásokra, a vers- és irodalom-foglal­kozásokra. Másrészt az anya­nyelvi nevelés — és ez dön­tő — csak akkor lehet iga­zán eredményes, ha párosul az óvónő anyanyelvi ismere­teinek folytonos gyarapítá­sával. Az óvónő ugyanis a példa minden tekintetben, s nemcsak az érdeklődést kell felkeltenie, magának is ér­deklődőnek kell lennie. A teljesség igénye nélkül néhány gondolat a felolvasó ülésen elhangzottakról. Gött­li Istvánná elmondta példá­ul, hogy Olaszliszkán az óvo­dáskorúak 90 százaléka jár óvodába. Viszont az óvodába a családból kerülnek közvet­lenül. mivel nincs bölcsőde. Így el kellett jutniuk annak a felismeréséhez, hogy a csa­lád döntően befolyásolja a gyerekek szókincsét, kifeje­zőkészségét. beszédkészsé­gét. Gyakoriak a beszédhi­bák. Az óvónő, aki már a beiratkozás előtt családláto­gatáson is ismerkedik a gye­rekkel és környezetével, az úgynevezett „beszoktatás” alatt többé-kevésbé megbíz­hatóan felméri a gyerek anyanyelvi szintjét, kedve­zőbb helyzetben van. mert bizonyos ismeretek birtoká­ban próbálja korrigálni a hi­bákat. fejleszteni a beszéd­készséget. A szülőknek ehhez segítséget kell adni. ök ezért egy előadássorozatot szerveztek e témakörben a gyesen levő kismamáknak. Érdekes módon, de aligha véletlenül rengeteg szó esett a bábozásról. A miskolci óvónő mondotta el ezt a pél­dát, hogy volt egy kiscsoportos óvodásuk, aki két hónap alatt szinte egyetlen szót sem szólt. Végül is a Zsuzsi bábon ke­resztül bírták szóra, de so­káig csak a bábbal beszélve nyilatkozott meg. A beszéd­fejlesztésnek, az, anyanyelvi nevelésnek igen széles a színtere, olyannyira széles^ hogy át kell. hogy hassa egész életét a játéktól a fog­lalkozásokig, az otthontól az óvodáig. De mindez csak ak­kor igaz. ha a beszéltető, az érdeklődésből beszéltető kör­nyezetet teremtjük meg szá­mukra. Egy merőben már környe­zetben kell az anyanyelvi ne­velésre gondot fordítani a sálai óvodás-otthonban. Itt fokozottabban jelentkeznek — s éppen ezért a szemé­lyes kapcsolatokra nagyon nagy hangsúlyt helyeznek — az ingerszegény környezet jelei. Nyilván sokkal több a beszédhibás, sőt az egyálta­lán nem beszélő gyermek. Nagyon sokszor a beszédre való megtanítás okoz nagy, de türelemmel megoldható feladatokat. S ez a tapaszta­lat mondatja ki. hogy az anyanyelvi nevelés eredmé­nyessége függvénye a kör­nyezeti hatásoknak, annak a közegnek, amelyben a gye­rek él. Az óvodai anyanyelvi ne­velésről volt szó ezen a fel­olvasó ülésen, de érthetően szó esett a család, a közvet­len környezet felelősségéről is. Amit másképpen vala­hogy úgy lehetne megfogal­mazni: a gyerekek mi ez?, vagy miért kérdéseire érthe­tő, szabatos válaszokat kell adni. A gyerekhez beszélni kell ahhoz, hogy 6 is beszél­jen. És persze az is igaz. hogy a kisebb hangképzési hi­ányosságok megszüntetésé­hez nem kell mindig logopé­dushoz futni. (Súlyosabb ese­tekben természetesen igen.) A mindennapi életben ugyanis természetesen adód­nak helyzetek, amikor lehet gyakorolni az s-t. a z-t. Per­sze a szülőknek el kellene mondani, hogy hogyan, aho­gyan ezt Olaszliszkán is tet­ték. Csutora« Annamária > T:;. .-v >■ ’’¥■} ■' • - ■ . •' ..Vt i ' INGRID BERGMAN: • ‘ •* * Életem ■ r.iV. ■. -5 22. Petter levele A fényképészek mindig a közelünkben voltak. De Roberto olyan nyugodt és kedves volt, hogy ez alka­lommal nem kezdett ki ve­lük. És ezután készítették azt a híres-hírhedt fényké­pet, amely a „Life” maga­zinban jelent meg: mi ket­ten. kéz a kézben Amalfi partjainál. Bejárta .az egész világot, és megmutatta, mi­lyen csapudár asszony va­gyok én ... *■ Amalfiban felismertem, hogy eljött az a pillanat, amikor Petterre! szemben abszolúte becsületesnek kell lennem. Több próbálkozás után ezt írtam neki: „Ne­héz lesz elolvasnod ezt a levelet, nekem pedig nehéz megírnom. De azt hiszem, ez az egyetlen megoldás Szívesen elmagyaráznék ne­ked mindent elejétől fog­va, de úgyis eleget tudsz. A bocsánatodat szeretném kérni, de ez olyan értel­metlennek -tűnik. Ez nem egyedül az én hibám, és te hogyan tudnál megbocsá­tani, ha én Róberténál akarok maradni? Nem akartam szerelmes lenni, és végleg Olaszor­szágban maradni. A terve­ink és álmaink után — te tudod, hogy ez az igazság. De mit tehetek? Min vál­toztathatnék? Magad vet­ted észre Hollywoodban, hogyan nő a vonzalmam Roberto iránt, mennyire hasonlítunk egymásra, hogy ugyanazok a vágyaink ugyanarról a munkáról, ugyanazok az elképzelése­ink az életről. Azt gondol­tam, le tudom győzni az iránta érzett vonzalmamat, ha látom a saját környe­zetében, mely annyira más. mint az enyém. De pont az ellenkezője történt. Petter. tudom, hogy ez a levél bombaként hat rád. Piára, a jövőnkre. a múl­tunkra amelyben te olyan önfeláldozó és segítőkész voltál. És most egyedül állsz a romokon, és én nem segíthetek neked.” Attól a perctől kezdve, hogy elértük Strombolit. és elkezdtük a forgatást, a munkatársak észrevették, hogy Roberto és én több időt töltünk együtt, mint amennyi szükséges. Utána megérkeztek az újságírók elkezdték a nyomozást, minden lehetséges ember­rel beszéltek, megszámolták a fürdőszobámban a fogke­féket. És hol aludt Rober­to? És hol a testvére? Egyedül voltam a hálószo­bámban? Először csak az olasz újságírók jöttek, az­után a kollégáik is a világ minden tájáról. És ezután kaptam meg Petter levelét. Meg van ró­la győződve, hogy nem gondolkodtam a következ­ményeken, végül is Rossel­lini házas ember, katolikus országban él. és én Anna Magnanit csak mint Rober­to szeretője válthatnám fel. Roseellini semmilyen új házasságát nem ismernék ei Olaszországban. Azok­ban az években amis há­zasok voltunk, ő mindig azon volt. hogy nekem se­gítsen. levegye a váltamról £ felelősséget és a terhe­ket. „Nincs olyan férfi aki több szabadságot priot'. vol­na a feleségének -akit sze­ret. mint én neked.” Sír­tam, amikor elő' astam Fetter levelét. Következik: CSAK EGY ÉLETÜNK VAN... Színes televízió-bemutató és A RAVILL ELEKTRON SZAKÜZLETÜNKBEN, MISKOLC, SZÉCHENYI ÚT 56. SZÁM ALATT-vásár OTP-UGYINTÉZÉS A BOLTBAN

Next

/
Thumbnails
Contents