Észak-Magyarország, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-04 / 259. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1981. november A., szerda 25 éve akkuit meg a forradalmi munkás-paraszt kormány Az ellenforradalmi lázadás kirobbanása 1956. október 23-án a vezetés számára váratlan körülmények között — egy politikai tüntetésből — ellenforradalmi lázadás keletkezett. A pártvezetés gyors katonai és személyi intézkedéseket hozott, és egységes álláspontot alakított ki arról, hogy az országban ellenforradalmi lázadás tört ki, amellyel szemben fegyveresen kell felvenni a harcot és fel kell azt számolni. Ez az álláspont, amelyet akkor a pártvezetés egésze — beleértve az újonnan miniszterelnökké kinevezett Nagy Imrét is — vallott, nem maradt a vezetés egységes álláspontja, mert Nagy Imréék — támaszkodva az ellenforradalmi erők támogatására Is — igyekeztek ezt megváltoztatni, akadályozni a pártvezetés álláspontjának megfelelő katonai és szervezeti intézkedéseket, végül is október 28- ára győzelemre vitték saját áruló álláspontjukat. Hogyan is kezdődött? EGYETEMISTÁK KÖVETELÉSEI Az október 23-án dél”tán Budapesten kezdődő, főként fiatalokból állp tüntetést 22- én készítették elő. A Szegeden megalakult MEFESZ kezdeményezésére október 22-én az ország csaknem minden egyetemén és főiskoláján gyűléseket tartottak, ahol megfogalmazták az egyetemisták követeléseit. Ezek a követelések részben az egyetemi oktatás, a diákság szociális helyzetének javítására irányultak, de — különösen a fővárosban — általános politikai követeléseket is tartalmaztak. A Nagy Imre-féle csoport nézetei szerint a politikai vezetés megváltoztatását, Nagy Imréék vezető szerepét követelték, a régi hibákért felelősek megbüntetését. A követelésekben — ugyancsak a Nagy-csoport hatására — szovjetellenes nézetek is hangot kaptak. A tüntetés közvetlen indokául azt jelölték meg, hogy az ifjúság ki akarja fejezni szimpátiáját a lengyel pártvezetés iránt. Ennek az volt az oka, hogy akkoriban olyan híreket terjesztettek, hogy a lengyel és a szovjet kommunista párt között súrlódások keletkeztek. A politikai vezetés megváltoztatását, a határozott intéz- ' kedéseket követelő tömegtüntetés a késő délutáni órákban kicsúszott a diákvezetők kezéből és antikommunista szovjetellenes, a rendszer megváltoztatását követelő mozgalommá változott. A Bem térről a Parlament elé érkező tömegben a hangadók már nem az egyetemisták voltak, hanem a szélsőjobb- oldali elemek. Megkezdték a vörös zászlók és csillagok, a népköztársasági címer égetését, leverését. Az esti órákban a Parlamentből hozzájuk szóló Nagy Imrébe belefojtották a szót, mert az elvtárs megszólítást használta. Közben a délutáni órákbari, a tüntetés leple alatt megszerveződött ellenforradalmi csoportok fegyveres provokációkat szerveztek, elfoglalva néhány telefonközpontot, a Szabad Nép székházét és megtámadva fegyvergyárakat is. Az esti órákban a fegyveres felkelők megtámadták a Rádió épületét. Október 24-én Nagy Imre felolvasta a rádióban a kormány nyilatkozatát, amely ellenforradalomnak minősítette a felkelést. Statáriumot rendeltek el. Hasonlóan nyilatkoztak a társadalmi szervezetek, a SZOT és mások vezetői is, és a pártvezetés elhatározta, hogy mozgósítja a munkásosztályt. A nagyobb gyárak, üzemek munkásait Üzemi őrségek létrehozására szólították fel. Ezek szervezése 24-én megindult, és néhány üzemben ekkor még politikai gyűléseken határozatokat is hoztak a kormány, illetve a párt politikájának támogatásáról. Hiányzott azonban a kellő katonai és politikai határozottság, ami az akkor még nem jelentős csoportok felszámolását lehetővé tette volna. 25-én újabb tüntetések voltak, amelyek fegyveres provokációkkal párosultak és arra irányultak, hogy további nyomást gyakoroljanak a pártvezetésre és a kormányra. E napon Gerőt — elkésett intézkedés — leváltották és Kádár Jánost választották a párt első titkárává. A politikai széthúzás azonban tovább növekedett. A Központi Vezetőségben Nagy Imréék lettek a hangadók. Követelésükre a Központi Vezetőség október 28-án megváltoztatta az események ellenforradalmi jellegére vonatkozó álláspontját, és hozzájárult ahhoz, hogy a kormány kérje fel a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok parancsnokságát, hogy azokat az egységeit, amelyek október 23-a után segítettek a nyílt ellenforradalmi terror megfékezésében, vonják ki a fővárosból. NYÍLT ELLENFORRADALMI TERROR Nagy Imre október 28-i rádiónyilatkozataiban már nyíltan dicsérte az ellenforradalmi lázadókat. Megígérte, hogy követelésüket kormányprogrammá teszi, fegyveres csoportjaikat pedig beépíti a rendőrség és a hadsereg alakulataiba. Sokan azt hitték, hogy ezzel a kedélyek lecsillapodnak, és helyreáll a rend. Nagy Imre rádiónyilatkozata azonban nem érte el ezt a hatást Az ellenforradalmárok számos vezető posztot foglaltak el az állami fegyveres testületekben, de saját külön osztagaikat megtartották. Tevékenységüket pedig az üzemekre és vidékre is kiterjesztették. Megtámadták a börtönöket, s több mint tízezer politikai és közönséges bűnözőt engedtek szabadon. Ezek egy részét is felfegyverezték. Kezdetét vette a nyílt ellenforradalmi terror. A fegyveres bandák rendőrőrsöket és kapitányságokat foglaltak el, pártházakat dúltak szét és véres provokációkat rendeztek a fővárosban, Magyaróvárott Miskolcon, Özdon és más helyeken. Néhány nap alatt közel háromszáz kommunistát ■hurcoltak el a lakásáról, vagy a munkahelyéről és gyilkoltak meg. Az ellenforradalmi terror ellen a kormány nem lépett fel. Ezért a forradalmi erők a Budapesti Pártbizottságon fogtak hozzá ellenakciók megszervezéséhez. Terveikről Nagy Irnrééket is tájékoztatták, azt remélve, hogy kezdeményezésüket a kormány támogatni fogja. Az előkészületekről azonban a kormány körül nyüzsgő elleníorradal- márok is tudomást szereztek. Katonai vezetőik október 30- án a Köztársaság térre irányították a fegyveres osztagokat, s összpontosított támadást indítottak a Budapesti Pártbizottság székháza ellen. Több órás tűzharc után az ellenforradalmárok elfoglalták az épületet, s az elfogott védők között bestiális vérfürdőt rendeztek: 25 pártmunkást és sorköteles fiatal karhatalmistát gyilkoltak meg. E tömegmészárlás során ölték meg Mező Imrét, a pártbizottság titkárát. Asztalos János honvéd ezredest, Papp József tüzér ezredest és Szabó Lajos honvéd alezredest is. KÍSÉRLET A HATALOMÁTVÉTELRE A véres provokációk, tömeggyilkosságok és lincselé- sek napjaiban Nagy Imréék a jobboldali politikusokkal tárgyaltak. Segítségükkel, túlnyomórészt jobboldali politikusok vezetése alatt, újjáalakult a Kisgazdapárt, a Szociáldemokrata Párt és Petőfi Párt néven a Nemzeti Parasztpárt. Ezek a pártok nem hasonlítottak korábbi önmagukra. Céljuk a kapitalizmus visszaállítása volt, s legfeljebb azon vitatkoztak, hogyan valósítsák meg céljaikat. A volt koalíciós pártok újjászervezése mellett új, szélsőségesen reakciós, fasiszta jellegű pártok is színre léptek, s erőik egyesítése érdekében közös Keresztény Front létrehozásán buzgólkodtak. Az ellen- forradalmi fegyveres csoportok garázdálkodását október végén a kapitalista restauráció politikai siserehadának megjelenése egészítette ki. Ez a rendkívül vegyes összetételű politikai csoportosulás egy- felé húzott: lázasan készült a hatalom átvételére. Nagy Imre pedig október 30-án kikényszerítette az MDP feloszlatását. A színre lépett politikai pártok szélsőségesen jobboldali része nem honorálta ezt az árulást: Nagy Imre megtette azt, amit vártak tőle, s úgy érezték, hogy már nincs szükségük személyének előtérbe állításával takargatni igazi céljaikat. Ezért Nagy Imre 'és hívei félreállítását sürgették. Ezt a legvilágosabban Mindszenthy hercegprímás fogalmazta meg rádióbeszédében. Többek között a következőket mondta: „Jogállamban élő, osztály nélküli társadalom, a demokratikus vívmányokat fejlesztő, a szociális érdekektől helyesen és igazságosan korlátozott magántulajdon alapján álló, kizárólag kultúrnacionalista szellemű nemzet és ország akarunk .lenni... a bukott rendszer erőszakának és csalárdságának minden nyomát egyházi vonalon felszámoljuk __A keresztény hitoktat ás szabadságának azonnali rendezését, a katolikus egyház intézményeinek és társulatainak, köztük sajtójának visszaadását joggal elvárjuk.” Az egyházi szóvirágokkal tűzdelt beszédből két dolog teljesen világos vol.t: a kul- túrnacionalista-fasiszta Magyarország emlékképe az 1919 utáni évekből és a magántulajdon, különösképper az egyházi vagyon visszaállításának követelése. Az ellen- forradalom taktikáját irányító nyugat-európai köznontok azonban Nagy Imre félreállítását még korainak tartották. Azt tanácsolták, hogy meg kell őt hagyni a kormány élén, de újabb engedményekre kell kényszeríteni. Nagy Imre pedig kész volt újabb engedményeket tenni. November 2-án átalakította a kormányt. Az új kotmánynak egyetlen olyan tagja sem volt, aki bármit is képes lett volna tenni a szocializmus érdekében. A bejelentett kormánylistán ugyan Kádár János nevét is szerepeltették, de ez csupán a kommunisták megtévesztését szolgálta, hiszen Kádár János ekkor már , Nagy Imréék számára ismeretlen helyen tartózkodott, s más elvtársakkal együtt szervezte a forradalmi ellentámadást A forradalmi erők tehát látták és megértették a veszélyt, s cselekedtek ... (Folytatjuk) Ünnepi ülést tartott kedden Szolnok megye Tanácsa a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány megalakulásának 25. évfordulója tiszteletére. Az ülésen beszédet mondott Korom Mihály, az MSZMP PB tagja, a KB titkára is. Ünnepi ülést tartott kedden Szolnok megye Tanácsa, a magyar forradalmi munkásparaszt kormány megalakulásának 25. évfordulója tiszteletére. Az ünnepségre a megyei tanács patinás épületében került sor, ugyanott, ahol negyedszázaddal ezelőtt íródott történelmünknek ez a lapja. Az eseményt emléktábla idézi: „Történelmi tény, hogy a szorongatott Magyar Népköztársaság forradalmi erői 1956. november 4-én innen hirdették meg az ellen- támadást a szocialista Magyarország győzelméért.” Az ünnepi ülésen részt vett és az elnökségben foglalt helyet Korom Mihály, az MSZMP Politikai E'zottságá- nak tagja, a Központi Bizottság titkára, Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese, Szabó Borbála, a martfűi Tisza Cipőgyár művezetője, a Központi Bizottság tagjai: Andrikó Miklós, az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának első titkára, Papp Lajos államtitkár, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke, Barta László, a megyei tanács elnöke, valamint a megye párt-, állami és társadalmi életének számos más vezetője. A Himnusz elhangzása után Be.reczki Lajos, a megyei tanács elnökhelyettese nyitotta meg az ünnepséget. Rövid kulturális műsor következett, majd Barta László méltatta népünk legújabbkori történelmének 25 éve történt nagy jelentőségű eseményét. Felidézte a megyei tanács elnöke, hogy a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány megalakulását követően, 1956. november 7-én rendkívüli ülésen határozatot hozott a megyei tanács végrehajtó bizottsága is, s kinyilvánította, hogy teljes mértékben egyetért Kádár János kormányának programjával, és mindent megtesz azért, hogy a kormány minél hamarabb helyre tudja állítani az országban a rendet, és meginduljon a termelő- munka. — Negyedszázad távlatából meggyőződéssel állapíthatjuk meg — hangsúlyozta' Barta László —, hogy 1956 novembere úgy vonult be a történelmünkbe, mint a munkáshatalom megvédésének, erősítésének, a párt újjászervezésének . és a szocialista építés fellendülésének .fontos állomása I Ezután Korom Mihály mondott ünnepi beszédet. Korom Mihály beszéde Bevezetőben Korom Mihály emlékeztetett arra, hogy a 25 évvel ezelőtti napokban Szolnok kiemelkedő események színhelye volt: a nép ügyéhez hű kommunisták egy csoportja, Kádár Jánossal az élen, itt hozta létre az új forradalmi központot, amely harcba indult és harcba hívta a munkásosztályt, a dolgozókat a munkáshatalom megvédéséért, a szocializmusért. — Nagy megbecsüléssel gondolunk a forradalmi harc meghirdetőire, vezetőire, őszinte tisztelettel adózunk mindazoknak, akik a hívó szóra csatasorba álltak, és fegyverrel a kezükben vagy más módon járultak hozzá az ellenforradalom leveréséhez, a . konszolidációhoz. Nem felejtjük el, emlékezetünkben őrizzük mártírjainkat, mindazokat, akik életüket veszítették az ellenforradalommal vívott küzdelem-' ben. Felidézte a Központi Bizottság titkára, hogy a forradalmi központ, a forradalmi munkás-paraszt kormány létrehozása megteremtette a szocializmushoz hű erők mozgósításának, a párt egysége helyreállításának lehetőségét. Az azóta eltelt időszak — hangsúlyozta — meggyőzően bizonyította, hogy csak a helyes és világos programmal rendelkező, egységes forradalmi erő képes maga köré tömöríteni a szocializmus híveit, biztosítani cselekvőképességük kibontakoztatását, vezetni a párt és a tömegek harcát. Ezután az 1956 novemberének első napjaiban megtűrhetett programról szólva Korom Mihály rámutatott: az ennek alapján kialakított politikai irányvonal határozta meg az elmúlt 25 évben követett politika lényegét és főbb elemeit. Politikánk ebben a programban gyökerezik és negyedszázad tanúsága szerint szilárdan a marxizmus—leninizmus talaján álló, azt következetesen érvényesítő elvi politika, amely figyelembe veszi az elkövetett hibák tanulságait, a szocializmus építésének hazai és nemzetközi tapasztalatait is. A kétfrontos harc meghirdetése és gyakorlata kifejezte annak felismerését, hogy a marxizmus—leniniz- mustól bármelyik irányba történő eltérés, a lenini normák megsértése súlyos károkat okoz, ezért az ellenük való fellépés állandó feladat. Szólt arról: az ellenforradalom legyőzését, az országnak a válságból való kivezetését, majd a konszolidáció gyom megvalósítását alapvetően az tette lehetővé, hogy a párt rövid idő alatt jelentős tömegeket tudott megnyerni és mozgósítani. Ennek elengedhetetlen feltétele volt a párt szövetségi politikájának megújítása, valamint a párt és a tömegek kapcsolatának új alapokra, a kölcsönös megbecsülésre é3 bizalomra való alapozása. — A párt — hangsúlyozta — rendkívül nehéz helyzetben alakította ki szövetségi politikáját, tömegkapcsolatainak ma is helyes elveit és gyakorlatát. Ez biztosította, hogy a munkásosztály és a dolgozó parasztság alapvető tömegei a legnehezebb időkben is a szocializmus hívei maradtak. Az ellenforradalom erői gyorsan lelepleződtek, a félrevezetett emberek is hamar ráébredtek tévedésükre. 1956 is bizonyította, hogy az a nép, amely elkötelezte magát a szocializmus ügye mellett, nehéz helyzetben is kiáll érte, és ha van hivatott forradalmi vezetője, akkor nincs, és nem lehet olyan erő, amely - a győzelem esélyével tudna szembeszállni vele. Befejezésül Korom Mihály hangsúlyozta: ma, amikor visszatekintünk a 25 évvel ezelőtti eseményekre, az azóta megtett útra, erőt és hitet adnak számunkra elért eredményeink. Bizakodva tekintünk a jövőbe, még ha nehéz és bonyolult tennivalók állnak is előttünk, mert azokat közös erővel, összefogással meg tudjuk oldani, és sikeresen teljesítjük a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusának határozataiban megfogalmazott feladatokat az élet minden területén. Az ünnepi tanácsülés után megkoszorúzták a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány megalakulásának emlékét őrző, a tanácsházát ékesítő márvány emléktáblát. KB-tiikárok tanácskozása Kedden Moszkvában meg- részt vesz a Bolgár Korrjmukezdődött a szocialista or szágok kommunista és munkáspártjai nemzetközi és ideológiai kérdésekkel foglalkozó KB-titkárainak tanácskozása. A tanácskozáson Gépkocsivezetők kitüntetése Tegnap, a hagyományokhoz híven, a megyei tanács megjutalmazta azokat a szövetkezeti gépkocsivezetőket, akik hosszú pályafutásuk során balesetmentesen vezették jármüvüket. Az SZMT-szék- házban megtartott ünnepségen Hevér István alezredes, a megyei rendőr-főkapitányság közlekedésrendészeti osztályvezetője mondotta el, hogy a kitüntetett sofőrök munkája nemcsak elismerést, hanem példamutatást is jelent, hiszen társaiknak a figyelmes vezetést, a gépjárművek. kifogástalan műszaki állapotát követniük kell. Kopasz Béla, a megyei tanács osztályvezető-helyettese ezek után nyújtotta át azokat a plaketteket, amelyekkel a közúton eltöltött, baleset- mentes kilométerekért kaptak megyénk szövetkezeti sofőrjei. Az egymillió kilométerért járó emblémát idén egyedül Gyurcsó József, a hernádnémet.i Hemádvölgye Termelőszövetkezet gépkocsivezetője érdemelte ki. A 750 ezer kilométeres baleset nélküli kitüntetést tíz, a félmillió kilométerért adományozott plakettet 32 sofőr érdemelte ki. nista Párt, Csehszlovákia Kommunista Pártja, a Kubai Kommunista Párt. a Laoszi Forradalmi Néppárt, a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Mongol Népi Forradalmi Párt, a Német Szocialista Egységpárt, a Román Kommunista Párt. a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Vietnami Kommunista Párt képviselője. A tanácskozást Borisz Po- nomarjov, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja. a Központi Bizottság titkára nyitotta meg. Az MSZMP képviseletében Óvári Miklós, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára, Gyenes András, a KB titkára, Győri Imre, a KB agi- tációs és propaeandaosztá- lyának vezetője és dr. Lakos Sándor, a Társadalomtudományi Intézet tudománvos igazgatója, a KB tagjai vesznek részt a tanácskozáson. A tanácskozás folytatja munkáját.
