Észak-Magyarország, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-29 / 280. szám
ESZAK-MAGYARORSZÁG 6 1981. november 29., vasárnap Amikor Veres Kati etI végezte a technikumot, nem sokat kellett törnie a fejét, milyen munkahelyet válasszon. Édesapja harminckét éve dolgozik a December 4. Drótművekben, édesanyja ugyancsak itt, a gyárban köszörűs. Ismerte hát az üzembeliek életét, 8 mint mondja, el Í sem tudta volna másként képzelni sorsa további alakulását Ám bármennyire is egyszerűnek tűnik, Kati helye, munkája a gyárban nem mondható szokványosnak. A huszonkét éves lány első látásra sok mindenben hasonlít vele egykorú társaihoz, ám ittlétének mégis külön története van. — öt évvel ezelőtt kerültem a gyárba, a sodróműbe — meséli. — Sokan csodálkoztak, hogy középfokú végzettséggel miért választottam a fizikai munkát De hiszen, ha én itt érzem jól magam! Az Auróra brigádban dolgozom, tizenkét férfi között egyedüli nőként. Nagyon izgalmas a munkánk. Vontatóköteleket emelőköteleket gyártunk, s szinte nap mint nap talál kozhatom új feladatokkal. Veres Katit sokfelé ismerik a gyárban, de korántsem azért, mert az egyetlen lány a brigádjában. Különös ismertetőjeI le? Nos, amióta itt dolgozik, több mint tíz újítását fogadták el. A mosolygós, szerény kislányról mindenki tudja, hogy folyton töri valamin a fejét, s biztosra vehetik, hogy időről időre újabb ötlettel „rukkol ki”. Kati pedig annyira természetesnek találja az egészet: Loexó J6ise( fek. — Régebben kézzel fü leesel ték a köteleket. A műszak elején ezt még jól bírták a dolgozók, de bizony, több óra után már ez igen fárasztó volt. Megsajnáltam a férfiakat, ennyi az egész, aztán kitaláltam egy olyan eljárást, amely megkönnyíti a fizikai munkát. Benyújtotta hát az újítását, egy-két hónap múltán be is vezették, s a mai napig az ő ötletét alkalmazzák. Aztán az elsőt követte a többi. Kati látható szakértelemmel, élvezettel beszél róla: — Azelőtt a tekercselésnél használt műanyag dobozokat kidobálták, s ezt pazarlásnak tartottam. Kigondoltam, hogyan lehet elérni, hogy ne kerüljön selejt- be — a javaslatom jónak bizonyult, elfogadták. Aztán bosszantott az is, hogy a kötél sodrásánál használatos vazelint a gép szétfröcsköli, s ez bizony balesetveszélyes. Gondolkoz> tam rajta, miként lehet megakadályozni. Tulajdonképpen egyszerű eljárással sikerült is. Munkavédelem, takarékosság, gazdaságosság ... Veres Katinak mindezeken a területeken sikerült valamit jobbítani az újításaival. Hol azt javasolta, hogy olcsóbb, kopásállóbb anyagot alkalmazzanak egy munkafolyamatnál, hol az egyszerűbb, mégis korszerűbb munkafogást ajánlotta a vóntatókötelek sodrásánál. A gyár tavalyi újítási versenyén egyszerre négy ötlettel nevezett be, s valamennyi bevezetése folyamatban van. Mit "rzolnak mindehhez a I brigádban? Nos, az idő- : sebb, tapasztaltabb munka- t soknak tetszik a lány fia- | talos lendülete, dicsérik szorgalmáért, nemkülönben szerénységéért. De Kati is , büszke arra, hogy az Auró- > ra brigádban dolgozik, ! hisz’ a munkahelyi közös- j ség tavaly május elsején vette át a Parlamentben a Munka Vörös Zászló Érdemrendet. Beszélgetünk, kérdezem \ vágyakról, álmokról. Ám f neki céltudatos, határozott tervei vannak: — Szeretnék továbbtanulni. Vagy a Bánki Donát Műszaki Főiskolán, vagy a műszaki egyetemen. Készülök a felvételire, bújom a szak- t könyveket, a műszaki ki- I adványokat, a legfrissebb \ prospektusokat. Ez egyébként a mindennapi munkámban is igen sokat- segít. ! Hiszen elsősorban jó gya- 5 korlati szakember akarok ;i lenni, életem nagy része a jj gyár, itt kell helytáll nőm. I Otthon? Szabad idő? — Imádok barkácsolná. Akár egy elromlott elektromos készüléket, akár a vízvezetéket megjavítani. A’ j barátnőin* csodabogárnak tartanak, nekem természetes, hogy ilyen az érdeklődési köröm. A szüleimmel mindig együtt vesszük ki a í szabadságunkat, ilyenkor ! nagy belföldi túrákra in- j dwltrok. Nagyon szeretek vezetni, autói: szereim, öt éve van jogosítványom. Sportolok a gyár kézilabdacsapatában. Veres Kati a sodnómfi Kilián György KISZ-alap- szervezetének titkára is: — A huszonkilenc fiatal többsége fiú. Nem, nem furcsa nálunk a gyárban, ha éppen egy lány a fő szervező. Akár társadalmi munkáról, akár vetélkedőről legyen szó, sikerül ösa- szehozni a társaságot Miben töri most az Aurára brigád legfiatalabb tag-; ja a fejét? — Az egyik reggel nagy álmosan jöttem a háromé negyed hatos műszakkez- désre. A szokottnál is jobban zavart a füst, amely á kőiéi darabolásánál keletkezik. Bár egy hangos-zajos motor segít az elszívásban, mégis káros az itt dolgozók egészségére. Hogyan sikerülne eltüntetni a füstöt? Közel vagyok a megoldáshoz... Veres Katalin, a December 4. Drótművek sodrómú gyáregységének dolgozója az idén kapta meg a „Bor- i sód megye egyik legjobb női újítója” címet. Mikes Márta Fecske Csaba: ■ Akác István: A fiú 01 a fűzfő göcsörtös ógón Ébreszt, leint És rámzuhant a súlyos pillanat: — Teste néma, csők lelke csobban meg olykor aszúvá értek bennem a szavak. ha álmodik. A kerteken túl 0 mezők búzasírása L . Aluvásombót te ébresztettél, Egy pillanat alatt eltelik a nap Fölteszi okuláréját az este, nézi a fiút és csodálkozik sorsomból kiszakadt testvér. Nevét rigókkal rikoltatja el íj Leintettél, ha hogyha csaltok cécás ütemű lakodalmak ... Már tejillata von a hívásnak Kései darázs: zümmög a lámpafény Szilvalevelek simogatják az arcát, Tűnnek a fölös földi dolgok. mezítelen talpa alatt a fű verrtékezik 1 S én fogcsikorgatva mosolygok. Csörög a telefon: ’„Ké- íj rém, jöjjenek ld. Szeretfj ném elmondani a probléij mámat. Rokkant vagyok, Megyeri Csabának hívnak. I Két éve dolgozom itt, Misii kolcon, a Medicor Művek, ben. Hónapok után, most í jöttem vissza táppénzes álI lomáriyomból és nincs munkám. Sem munkahelyem. Amúgy is tűrhetetlen már ! a helyzetem ...” A helyszín: Miskolc, Medicor Művek. A hivatalház első emeleti lépcsőfordulójánál a széken egy fiatal férfi ül. Kezé- I ben könyv. A radiátor mellett két bot Emberek jönnek-mennek. Némelyi- ü kük odaköszön. A telefonáló: — Huszonöt éves vagyok. Sajóbábonyban lakom a szüleimnél. Kisgyermek koromban párái ízises lettem. Sokáig éltem Súlyban, a mozgássérültek között, 8 majd Pestre kerültem egy jj szanatóriumba. Ott betaní;] tót* műszerészként fogkrl;i koztattak. Nemsokára a Tétényi úti kórház.ba mentem, két évvel ezelőtt pedig | - ide a Medicorba, telefon- kezelőnek. Tíz hónap után közölték velem; létszám- csökkentés miatt át.helyez- ji nek a városi szociális foglalkozta tóba. Nem sikerült. I Nem segítettek. Végül a raktárba kerültem. Májusban otthon megcsúsztam a jj fürdőszobában és eltörött a karom. Októberig táppénzen voltam. Amikor vísz- szajöttem azt mondták, nem mehetek vissza a raktárba. Majd keresnek más munkát, addig menjek az ebédlőbe olvasgatni . „ Két hete ülök itt a folyosón. Közben felkerestem a szak- szervezet vezetőségét. Segítséget kértem. Azóta semmi hír. Pedig megígérték. Rettenetes állapot ez. Persze azelőtt is az volt Többször is megrágalmaztak. Art mondták összeférhetett. len vagyok, meg hogy rendszeresen alszom az íróasztalon. Pedig én még a kommunista műszakokra is bejöttem. Annak ellenére, hogy sohasem hívtak. Egyszerűen nem adnak munkát __ A z igazgató: — Valóban, magam is láttam már az eimúlt héten a lépcsőfordulónál Megmeri Csabát. Arra gondoltam, elfáradt, azért ül a radiátor . mellett. Nem tudok az esettől, nekem nem szóltak erről. De hívom az illetékeseket__ A z anyaggazdálkodási osztályvezető: — Én mondtam Megyeri Csabának, hogy menjen addig az ebédlőbe, amíg lerendezzük az ügyét Tízen dolgoznak a raktárban, ahol eddig Megyerit foglalkoztattuk. Amikor visszajött táppénzről, munkatársai feldúltan fordultak hozzám. Kijelentették, nem hajlandók vele dolgozni egyetlen napot sem. Inkább elmennek. Hivatkoztak arra is. hogy amikor hozzájuk került Megyeri, csupán átmeneti megoldásról volt szó. Annak pedig már jó ideje: A pártbizottság titkára: — A gyárban legalább tizennégy rokkant dolgozót foglalkoztatunk. Egyikükkel sem volt hasonló gond. Becsületesen elvégzik a munkájukat, szeretik őket a kollégáik. Hogy ebből miért lett ügy? ... Nem egyszerű eset. Megyerit annak idején a telefonközpontból tulajdonképpen fegyelmivel kellett volna elküldenünk. Nem kapott fegyelmit. Megpróbáltuk áthelyezni a szociális foglalkoztatóba. Ebbe viszont nem egyezett bele. Ekkor került a raktárba, ahonnan rövid idő múlva panaszok özönével kerestek meg bennünket a munkatársai. Nem járt be rendszeresen dolgozni, elaludt munka közben. Többen is látták, amikor anyagért mentek a raktárba. A szakszervezeti bizottság titkára: — A Megveri-ügyet le- rendeztük. Most mondtam meg neki, hogy mától az alkatrészgyártó részlegben dolgozhat. Manuális munkát végez majd. A raktárban: — Igen, én magam, és a többiek is’ kijelentettük, inkább elmegyünk innen, d« nem akarunk Megyeri Csabával dolgozni — mondja a szocialista brigád vezetője. — Nagyon sok bajt okozott már nekünk. Rendkívül fegyelmezetlen. Nemegyszer előfordult, hogy egyszerűen nem jött be dolgozni. Amikor megkérdeztem tőle, hol volt, válaszra sem méltatott. Máskor pedig megtagadta a munkát. — Rendre itt aludt a* íróasztalon — mondja etgy másik asszony. — Mindenki szeme láttára. Pedig mi igyekeztünk a kedvében járni, de neki semmi se*» vofct jó. Nem szeretett dolgozni. Most, hogy nincs közöttünk, ismét nyugalom van a raktárban... fis ismét a helyszín: A Medicor Művek hivatalházának lépcsőfordulója. A radiátor mellett nincs ott a szék, nincs ott a könyv és nincs már ott a fiatalember sem. Alig egy óra telt el. Lehet, hogy ennyi idő alatt megoldódott a „Megyeri-ügy”?!... Monos Márta Szántó Péter: A bolt olyan volt, mint valami mesebeli erdő az üveghegyen túl. Legalábbis Hammer, ha fölnézett a mennyezetre, úgy látta, hogy az a rengeteg arany-, meg ezüstnyelű csillár a kristályfüggőkkel, matt üveggömbökkel, csiszolt tányérokkal. formabontó formákkal olyan, mint egy elvarázsolt erdő, fejjel lefelé lógva a plafonról. No lám, gondolta, Hammer, és elégedett volt magával, hogy ilyen költői gondolatai vannak. Annál inkább, mert a gimnáziumban például az égbemeren- gő Körtés tanárnő mindig azt mondta, hogy „magában annyi költészet sincs, mint egy bakacsizmában”. Szegény Körtés tanárnő, a költészetével. Hammer most három nap alatt keres annyit, mint az egy hónap alatt. Ennyit a versekről. Félszívvel se figyelt oda, miközben kiszolgált egy zsíros kalapé parasztot. — És ez a Szokol rádió gyakran szók elromolni? — kérdezte az illető. — Ez? — csodálkozott Hammer. — Ez még sosem romlott el. Legalábbis még <1 r— T~nn—rT~ 1 11 1 .......... T~r—*T se nki sem panaszkodott. Egyébként pedig a Keravill-hetek alkalmából megváltoztatták a nevét Szo- kólról Szoktálra. Tudja, védeni kell a nyelvhelyességet. A vevő látott szájjal bámult. — Mit magyaráz ittén? ... Imádta az ilyen pasasokat, mert ezeket hülyíteni lehetett, majmot csinálni belőlük, és panaszra menni egyik se mert. — Szóval akkor most úgy kell kérni, hogy Szoktál rádió? — Igen — felelte. — De a jövő hónapban már újra Szoksz. Körtés tanárnő. Jaj, meg Horváth tanár űr, aki a matematikát tanította, s mert ő egy kissé nehézfejű volt hozzá, mindig kulcscsomóval ütötte a nehéz fejét. Egészen addig, míg a szülei meg nem fogadták a tanár urat korrepetálásra. óránként húsz forintért. Akkor lett szent a béke. A múltkor találkozott Horváth tanár úrral, s megköszönte neki, hogy ilyen jól megtanította számolni. — Mi is vagy te, fiam? — kérdezte a tanár úr elnyújtott, hülyén rezgő hangján. r — Koravill-eladó. Jól megélek. Nem keresek any- nyit, mint mondjuk egy menő futballista, de egy osztályos orvos pénze azért bejön. — Olyan jól megfizetik: ma már a boltosokat? — zengte a tanár úr. — Ugyan! Sok a mellé-- kés. De azért, tanár úr. ha szüksége lesz rádióra, tévé-i re, magnóra, lemezjátszóra, jöjjön be hozzánk, majd szerzek valamit. Azt. még nem döntötte el, tényleg jót szerez-e, vagy valami ierobbant ócskaságot azokért a nagy, kulcscsomós ütésekért. — Kazettás magnetofont szeretnék — reccsent egy kövérkés, kalapos alak hangja. Ez valami hivatalnok lehet. — Egyszerűt, de nagyszerűt, vagy esetleg valami jobbat. finomabbat? —* kérdezte Hammer bizalJ maskodva. —- Kazettás magnetofont! — Hja. ha a kedves vevő így parancsolja! Mert az igazán minőségi áruért alighanem be kellene meo- nem a raktárba. 1
