Észak-Magyarország, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-29 / 280. szám
T98f. november 29., vasárnap ÉSZAK «MAGYARORSZÁG 7 'Valami miatt kedves a/, a hely, ahová az ember visz- sza-visszatér! Így vagyok én például Debrctével, az „alig faluval”. Erre járva már-már azt hiszem, haza jövök. Az oka? Ezerféle lehel.. Mint ahogy tudom, minden embernek megvan a maga „Debrétéje”. Talán a hosszúra nyúlt, kellemes idei ősz utolsó, szép 24 órája volt az aznapi. Nem tartanám véletlennek, ha másnap faggyal, hóval már a tél köszöntget- te volna ezt az apró települést. Elvégre november végén járunk, s nem egy korábbi évben ilyenkor már hó, jég ropogott .a cipőnk talpa alatt. Ez az esztendő azonban valahogy más, mint ahogy ez a szóban forgó nap sem volt az évszaknak megfelelő. Bizonyságul Takács Pista bácsi felesége könyökig íelgyür- közve az udvaron, teknő- ben mosta a házi szövésű Bongypokrócokat. Szóval, tényleg szép idő aolt, s ilyen szép időben az egyébként is varázslatos vidék, táj értéked még inkább fokozódnak. A karácsonyi békés ünnepeket kívánó, képes üdvözlőlapok kedves, apró falusi házait élőben láttuk viszont. Legfeljebb a háztetők téli hó- kucsmája hiányzott, helyette viszont kárpótoltak a méltóságteljesen, hosszú, egyenes füsttel pipáló kémények, és a Sóhely felé ballagó, trágyával megrakott tehenes fogat látványa. S a falu közepén álló templom Ids harangjának delet kongató hangja ebben az áttetsző, tavaszi illatokat bujkáltató tiszta, langyos levegőben különösen szép zenének tűnt. Mint már jeleztem, Takács nénit odakint az udvaron, mosás közben találtam. S nemsokára a 75 éves Tálaics Pista bácsi is ki- ballagott a szép tornácú, szölőlugasos házból. Az udvari diskurzus az egészség tudakolása után akaratlanul is a falura terelődött. Annál is inkább, mert a velük szemben levő, üresen álló épületet félig már lebontották az-ott dolgozóemberek — Régen volt itt kendertörő, olajütő, fűrészüzem, szeszfőzde — sorolták nem kis nosztalgiával. — Debré- te ugyan soha nem volt nagy falu, de azelőtt, mindig nagy forgalma volt. Például ott van Rakaca! Rakaca ugyan mindig nagyobb lélekszámú hely volt, de ott mégsem volt semmi. Csak a malom. Most meg Rakaca a központ, a nagy hely, Debréte meg az, am i ... Ott, a dombra szaladó nagy portán pereltünk múlttal, évekkel, változásokkal. A szomszéd ház már üres, a szemben levőt éppen bontják. — Maguk maradnak? — Mi? — néztek össze csodálkozva. — Nekünk már csak itt jó. Amikor elköszöntem, Takács néni még utánam kiáltotta az érvet is: — Ide vagyunk szokva __ Amit Takácsék elsoroltak, abból egyedül a szeszfőzde maradt meg a községben. Apró épületét, pipáié kéményét nem nehéz megtalálni a falu felső végén. A debrétei főzdépek — nem túlzás — messze környéken jó híre van. Bent az épületben patikatisztaság, kellemes illat és a főzdés Fo- garasi István fogad. — Mitől híres az itt főzött pálinka? — szegeztem neki mindjárt a kérdést. — Előbb kóstolja meg a mostani főzetet! győződjön meg róla személyesen, hogy hires-e — „parancsolta” mosolyogva. Gyönyörű. 50 fokos, som- pálinkát kóstoltunk. Aki már ivott ebből a legillatosabb fajta kisüsti pálinkából, annak nem kell ecsetelni, hogy milyen volt. — Jó munkához idő keíL Ez a mondás a szeszfőzdédre különösen érvényes. Itt nem lehet sietni, kapkodni, mert különben a gyümölcs íze, aromája nem marad meg ... Jönnek ide főzetni, még Miskolcról is... Bizonyságul a főzde hírnevére az éppen akkor főzetők sem debréteiek voltak. Bialkó Ferencné Tor- naszentjakaforól, Pásztó* Simonné Rakacáről érkezett. A kémény Jakab Laci bácsiék házán is füstölt. Elsősorban ebből gondoltuk, hogy otthon találjuk az öreget. A felszálló füst Deb- rótén egyben azt. is jelzi, hogy abban a házban még laknak. A községben ugyanis nem kevés a lakatlan épület. — Nemrég jöttünk haza — invitált be a meleg szobába a házigazda. — A tehenekkel trágyát hordtunk ki a határba. Most még jó az út, ki tudtunk velük menni. Egyelőre csak szarvasba raktuk le, s majd tavasszal szórjuk szét. — A nyári találkozásunk óta mi minden történt Debrétén? — érdeklődtünk. — Nemigen történt semmi. Italboltunk, vagy valami büféíéle — ahol egy üveg sört el lehetne fogyasztani — még azóta sincs. Azt rebesgetik, lesz. Helyiség ugyanis — közvetlen az élelmiszerbolt mellett — lenne ... No, még az újság, hogy a templom mellett elkelt a Baloghék háza. Állítólag pestiek vették meg. Én nem tudom hogy kifélék. „4 Más nemigen történt .. 1 Én meg? Dolgozgatok. Néha-néha farigcsálok is, és a bélyegeimet rendezgetem. Laci bácsi faragványaít, hársfából készült díszdobozait most is megcsodáltuk. Tulajdonképpen maradtunk is volna tovább, de a korán leszálló alkony az indulásra figyelmeztetett. Amikor elbúcsúztunk Jakab óktól, Debrététól, .Jakab néni még utánam kiáltott: — Nem visz tövet a trombitafolyon- dárból? (Nyáron látva a lángoló tölcsérvirágait, ugyanis leértem belőle.) — Majd tavasszal! Akkor újra jövök _. H ajdú Imre Jugoszláv tengerpart Kiss Attila rajza Laboda Kálmán Anyám arca Anyám orcán a ráncok kanyargó tanyai utak. Lopva, hosszan nézem, élet-véste-béke, harmónia. Bábfilmsorozat Süsü, a sárkány újabb kalandjaival ismerkedhetnek meg a kisebbek a szünidei tévéműsorban. A báb- figura ezúttal is az emberi butasággal, a rosszindulat- tál, a csalárdsággal kerül í szembe. Süsü, naiv jó szán- f dóka, tisztessége, gyermeki f gondolkodásmódja mindig * megoldja a felnőttek össze- 1 gubancolta helyzeteket. Öt g részből all a bábfiimsoeoTv-hangverseny a Zeneakadémián lemét megrendezi Tv- hangverseny a Zeneakadémián című sorozatát a Magyar Televízió. Az immár második alkalommal sorra kerülő koncertsorozat programjában Ferencsik János dirigálja a közreműködő zenekarokat és a szólistákat A bárom estén át felcsendülő koncerteket a te- levizáó élőben közvetíti, illetve munkatársai videoszalagra rögzítik, s későbbi időpontban mutatják be a képernyőn. A nyitóhangversenyen — december 11- én — Csajkovszkij V. és Schubert; V. szimfóniáját a Budapesti Filharmóniai Társaság aenekaca tolmácsolja. Tíz nappal később Beethoven IX. szimfónia- ! járjak dallamai töltik be a Zeneakadémia nagytermét. : A koncerten készülő leivé- ; telt — amelyben Tokody Ilona, Takács Klára, Gu- j lyás Dénes, Sólyom-Nagy ; Sándor, valamint a Magyar Rádió Szimfonikus Zeneka- j ra működik közre — karácsony este tűzi műsorára a televízió. Január első hétfőjén Takács Klára és a Magyar Állami Hangversenyzenekar koncertezik a Zeneakadémián. Műsorukon Mendelssohn, Mahler és Schubert egy-egy műve szerepel. A hangversenysorozatra bóiletet adnak. — Akkor menjen be! Ez a dolga, nem?! Szóval édesapám, így állunk. Majd én itt koptatom neked a számat meg a cipőm talpát ingyen?! — Ez van — mondta, és levett a polcról egy terepszínű magnót. Kipróbálták a készüléket, szólt. A vevő fanyal- gott, de azért elvitte. Hammer befelé röhögött. Ez volt az a gép. amit egyszer már visszahoztak. A kazetta közepén egyszer csak elkezd nem fölvenni. Ma kellett volna leadnia a raktáron, mint hibás árut, de azért még ezzel a vadászkalapossal kikukori- cázott egy kicsit. Igaz, visz- szahozza, szóval nem fizet rá. De talán megüti addig a guta. A lámpaerdő vadul világított, kék, sárga, fehér fényű körték vakítottak, a kristályok csilingeltek, néha halkan egymáshoz koccant finom üveghangon né- ' hány búra. Hammer borzasztó jól érezte magát itt. Még az új főnök ellenére is. Ez a pofa olyan fekete, mindig borotválatlannak látszó, gyomorbajos külsejű alak volt, és állandóan arról szónokolt, hogy majd ö rendet csinál itt. mert öt rendet csinálni küldték ide. Na köszönöm. Biztos, hogy neki is megvan a maga kis bulija, mert anélkül nincsen. Mindenkinek megvan ez a maga kis izéje, vagy mi a fene. Csak ezek nagyban csinálják, és haragszanak a piti horgászokra. Na, de, hát, Ham- merral nem olyan könnyű kiszúrni! Hogy tud őbenne rendet csinálni ez a Kővágó kartárs?! Először is ugye. ha Itran- zisztorok. jobb alkatrészek érkeznek, akkor ő azonnal telefonál V. úrnak, a maszek műszerésznek, aki bejön, és zsebből megveszi a tétel felét. Ez a telefon neki havi öt kilót, ötszáz forintot ér. Mármost, ha nyugati kazetták, magnószalagok érkeznek, akkor szól Kissnének. a „trafikosnak”, aki lábon átveszi a termést. három kilóért. Az* persze még wem ti, mi ebben az üzlet Kissnének. Ha meg jön ez a sok bunkó vevő, a legtöbbje már előre csúsztatja a zsebébe a húszast, ötvenest, attól függ. Ezt fogja meg Kővágó kartárs, ha tudja! — Sanyo lemezjátszót szeretnék! Hűha, a pasast meg a feleségét ismeri valahon- nét. Mintha már látta volna azt a nyúzott, cingár képüket. Provokátorok? No mindegy, óvatos lesz. — Azt hiszem nincsen. Meg kellene néznem,.. — És... lehetne? Vesszen meg, ha ezek nem voltak itt a múlt héten, és akkor is Sanyót kerestek. Provokátorok? De nem, akkor adott is nekik. Pontosan ugyanezen a felszeg hangon beszélt mind a kettő, fizettek egy ötvenest, és akkor hozott egyet a raktárból. — Lehetne, csak tetszik tudni, rengeteg a munkám, kevés az időm. És az idő pénz. — Nézze meg azért! Szóval pénzt nem akar adni. De miért kell nekik még egy lemezjátszó? Mi az istent akarnak vele? — De hát mondom, kérem, hogy nincs. Most már eszembe jutott, hogy eladtuk az utolsót. Nincs. — És az ott fősem a polcon? Tessék! Hát nem kiszúrta?! De ki lehetett az a hülye állat, aki elöl hagyott egy ilyen értékes japán gépet, amikor a raktárból megér legalább egy ötvenest?! — Az kérem?... Az selejtes ... Most viszik visz- sza... — Szóval akkor nincs Sanyo?! Mi a fenét akarhat? Hát már mondta neki, hogy nincs! Üjra kérdezi azon az óvatos, cingár hangján: — Szóval tényleg nincs Sanyo? És a raktárban sincs? — Nincs — mondja Hammer, már idegesen. A cingár fölragyog. Cédulát húz elő a zsebéből, nyújtja felé: — Szóval akkor kérem vissza pénzt! A múltkor vettünk itt egy Sanyót, de elromlott, és a szervizben csereutalványt adtak. De hát ha nincs, mit tegyünk? Kérek akkor 7300 forintot, és kérem azt a 6000 forintos Akait, ott jobbra, a grillsütő mellett. Hammer sápadt lett. érezte, amint a vér szaladgálni kezd benne: — Maga ezt tudta?! Maga ezt direkt csinálta?! A cingár kettős alig ment. a pénztárhoz, máris rohant Kővágó. Messziről látszott, hogy a szemeiben gyilkos tűz ég: — Hammer! Mi ez?! Gsereutalvány ?! •— Csereutalvány, Kővágó kartárs. Vissza kell nekik fizetni a pénzt. — Hammer, vegye úgy, hogy maga fegyelmit kapott Ott, pontosan ott, a maga feje fölött van egy Sanyo! Uramisten Hammer, hónapok óta várok erre a percre! Végre elkaptam! Hammer körül forgott a föld. Hogy két ilyen hülye! Két balfácán buktassa le őt. És az a rohadt Sanyo1. Ki a fene hozhatta ki? Hacsak nem maga Kővágó... Uram atyám, mi történik itt? — Kővágó ... kartárs. Azt... azt a Sanyót nem lehet eladni... — Nem?! Talán rossz?! Csak azt ne mondja, hogy rossz, mert magam vizsgáltam meg reggel! — Dehogyis. Kővágó kartárs. A lemezjátszó jó... Csak... el van adva... Egy barátom ■'■ette meg... Mindjárt fizetem is be a pénzt... Csak még nem vitte el... — Értem, Hammer. No, nem baj. Többe lesz ez magának. mint a fegyelmi figyelmeztetés. amit kapott volna. No, irány a pénztárhoz, befizetni! Hát. ez a nap aztán!..; Hétezer-háromszáz forint,' atyaúristen, hétezer-háromszáz forint. Egyhavi keresete! No nem baj. Majd odateszi a Grundig mellé, amit még a 28-as Keravillban vetetett meg vele a főnök, az a barom Weltner...
