Észak-Magyarország, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-29 / 280. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1981. november 29., vasárnap A Játékszínben Varsói melódia r Az idősebb színbAzlátoga- ! tőle alighanem jól emlékeznek még, hogy a Katona Jó- , zsef Színházban Töröcsik Mari és Sztankay István elját- : szólta már Helga és Viktor . szerepéi Leonyid Zorin Varsói melódiájában. Most a . miskolci Játékszínben kel életre a húsz év távlatában 12 nap története. Helgát Molnár Zsuzsa, Viktort Mihályi Győző játssza. Két fiatal színész, így hát alighanem úgy is felfoghatjuk ezt az előadást, mint az ő próbakövüket. Es persze méltánytalan is lenne, no meg igazságtalan is, ha azt a hajdani élményünket kérnénk számon rajtuk. A Szűcs János rendezte Varsói melódia alapvetően más, mint az, amelyet valaha Jglódi István rendezett. Nemcsak a két fiatal szerelmének vannak távlatai a darabban, ; magának a történetnek; a i Zorin-darabnak is megvan a !, maga időbeli távlata, A kor, ! amelyben az első tíz nap története játszódik, a mai színházlátogatók nagyobbik részének legföljebb csak a történelemkönyvek kicsit szárazabbra sikerült fejezeteiből ismert. Két évvel a világháború befejezése után, 1947 utolsó napjaiban, egy koncertteremben találkozott először Helga és Viktor, két na- gyon-nagyon fiatal, csupa lelkesedés, őszinteség ember. Szűcs János rendezésében a ! történetnek elsősorban ,érzel- ! mi szálai erősödnek fel. Az, ' ami örök, térben és időben: ! a szerelem. A kérdés az, hogy : meddig él, meddig élhet az, | ami a szerelemben a legtöbb; az. amit egymásnak, önma- 1 gukból tudnak adni az emberek. Helgát és Viktort a 1 kor nem fogadja magába. Együtt nem. A személyi kultusz kezdetének ideje ez; a : lengyel lányt és az orosz fiút könyörtelenül elszakítja egymástól. A történelem persze másképpen is beleszól életükbe. Akár tetszik, akár nem. Akár akarják, akár nem, mögöttük van a háború, még- még gyermekként megélt élménye. Leginkább talán Helga idegeiben, félelmeiben, de ott van Viktor hetyke naivitásában is. ' Helga és Viktor két erős ember. Erősek, nem a szó fizikai értelmében. Egymásért szikráznak fel, s teljesednek ki. Molnár Zsuzsa sután kacér gyereklánya az első felvonásban csupa vibrálás. Esetlensége és kacérsága szinte észrevétlenül alakul át, izzó szenvedéllyé. A csárnpá- san megálló gyerekiányból szinte egyszerre lesz nő, hogy ugyanabban a pillanatban ie- bekiyózzák az emberi esszei, érzelemmel meg nem érthető törvények. Viktor más. Ö naivan hetyke, telve önbizalommal és hittel. De a benne fellobbanó szerelem sem ég alacsonyabb hőfokon. Kérdés persze, hogy a fiatalabb nemzedék mennyit és mit érthet meg abból, hogy 1947 szilveszterén mit jelenthetett az ajándékba adott új cipő? Legföljebb megsejthet valamit Szakács Györgyi jelmezeiből, amelyek alighanem telitalálatok a maguk mivoltában, minden erőltetettség nélkül. Pedig a történelmi kor valamelyes ismerete szükségeltetik. Nemcsak az egyébként megdöbbentően hatásosan megoldott, a két fiatalt elválasztó törvény beolvasásához, de ahhoz'is, hogy meg- érezzük; a békét ízlelgető emberiség e két egyedének, nemcsak szerelme, hite és bizalma is törik. Szűcs János rendezői felfogásában, mint mondottuk, már a darab általánosan emberi érzelmi szálai erősödtek fel, s így talán halványabb a történelmi háttér. Elsősorban Molnár Zsuzsa érdeme, ha ennek a halványabb történelmi háttérnek nem érezzük erős hiányát. A kétségeinkkel együtt nem érezzük. Számára is, akárcsak Mihályi Győzőnek, alighanem fontos pályaállomása a Varsói melódia eljátszása. Két órán keresztül színpadon lenni, jószerével csak a kifejezésre támaszkodva „öregedni”, önmagában is színészi próba. Főleg ha két ennyire fiatal és szimpatikus színészről van szó. De nemcsak az évek múlnak el felettük, a tíz s az újabb tíz év emberi tartásukban is változásokat hoz. Ez a, meddig él a szerelem, s hogyan él, ha él? — kérdése két külön pályán mozgó ember esetében. Nem tudok szabadulni attól a hasonlattól, ami a mostani előadást nézve jutott eszembe: Helga és Viktor két bolygó, melyeknek pályája olykor keresztezi egymást. De pályájuk alapvetően más koordináták között mozog. De mert nem bolygókról, hanem érző emberekről van szó, Zorin és a miskolci előadáson Szűcs J ános, válaszol a kérdésre. Az igazi szerelem megváltozva, átváltozva, de megmarad. A második találkozáskor — már tíz év elmúltával — sem ugyanaz a két ember találkozik. Helga még szime változatlanul őrsi az emléket. Viktor azonban már nem az a naiv csupa önbizalom. Már okos, s az okosság „megöli a szerelmet”. Utolsó találkozásuk során azonban kiderül, hamu alatti parázs, kitörölhetetlenül bennük van. Benne van Viktorban is, szinte fénytelen izzással, s ott van Helgában is. A fádság, a cinikusság álarca, amely mögül azért fölszakad a „vigyázz magadra!” — sikoltás. Az igazi szerelem nem hal meg, csak átváltozik. Kortól, helytől, időtől függetlenül, s akaratunktól is öntörvényűén elszakadva tovább él bennünk. Csak az idő, s a bolygó • pályája is visszafordíthatatlan. Könnyes-nevetős, vidám és drámai történet, de végtelenül emberi történet a Szűcs János rendezte Varsói melódia. Két ember találkozásának és szerelmének története. így, ilyen felfogásban jó színházi élmény. S az a két szereplő, de elsősorban Molnár Zsuzsa jóvoltából. Molnár Zsuzsa esetlenül suta, de csupa feszültség 'gyereklánya, „nagyvilági” énekesnője egyaránt remek alakítás. Mihályi Győző naiv, csupa önbizalom fiúja volt talán egy picit halványabb az előadás első részében — a premieren —, hogy azután felnőtt férfiként, szinte minden külső manír nélkül eljátssza: csendes visz- szafogottsága mögött, a csokor virággal és a saját „nevelésű” borral nemcsak udvarias gesztus a találkozás. „Volt egy kapu, de kulcsa elveszett...” Ezzel a színpadról kilépő monológgal indul és záródik a történet. Mintegy feladva és felfejtve a.talányt... Szép színházi estét ígér a miskolci Varsói melódia, amelyet Leonyid Zorin alighanem ilyen intim környezetbe álmodhatott. Két jó színészi alakítás, amely Gergely István igen találó, kevéssel is sokat mondó díszletei között élhet. Jók a zened betétek is, egy-két zökkenőtől eltekintve — Herédy Éva volt az előadás zenei munkatársa — hangulatilag, érzelmileg feltöltik, erősítik a színészi játékot és a rendezői akaratot Azt az akaratot, amely ezúttal két ember kapcsolatát, találkozását, egybefonó- dását és elválását rajzolja fel. Egy szerelem történetét. A szerelem pedig emberi érzés — így hát emberi történetét. Csutorád Annamária A XI biennále elé Ma délben a Miskolci Galériában Horváth Györgynek, a Művelődési Miniszterérium osztályvezetőjének bevezetőjével megnyílik a XI. országos grafikai biennále. A .díj- zsüri már döntött, a nyitóünnepségen dr. Ladányi József, a megyei tanács elnöke átadja a díjakat, s a közönség birtokába veheti, megtekintheti a gazdag anyag miatt több helyen megrendezett, kétéves számadást jelentő tárlatot. A szeptember 17-én tartott válogató zsűrizés elé 159 művész 459 lapja került: a zsűri ebből 95 művész 160 munkáját találta alkalmasnak a biennalen való bemutatásra. | E 160 művön kívül látható még Banga Ferenc, az előző biennále nagydíjasa 30 lapot tartalmazó kollekciója, valamint a Grafikai műhelyek sorozatba meghívott szentendrei műheiy alkotóinak 27 lapos válogatása. (Az utóbbiba^ szerepel többek között Barcsay Jenő, Bálint Endre. Deim Pál, Komis Dezső.) Három helyszínen láthatja a közönség a biennále anyagát: a Miskolci Galériában 110 lapot, a Szenlpéteri kapuban, a József Attila Könyvtárban 50 lapot, a Borsod—miskolci Múzeum Kossuth Lajos utcai épületének két termében pedig a szentendreiek, valamint Banga Ferenc kollekcióját. Sok új fiatal művész mutatkozik be ezen a biennálén a visszatérő ismerősebbek mellett, ugyanakkor bizonyos mértékig nyitottabb is lesz ez a biennále, mint elődei, s alighanem módot nyújt a műfaj helyzetének mérlegelésére. szakmai viták indí- j fására, s nem utolsósorban az alkotások és a befogadó közönség egymáshoz közelítésére. (fem) Ma este a képernyőn; Ma este, amikor az első műsoron Rózsa György feladja a rejtvényt a Kapcsoltam nézőinek, még érdemes további ötven percre a képernyő előtt maradni: Századvég címmel a mai magyar költészet kiemelkedő személyiségéről, a magyar irodalmi közélet jelentős irányítójáról, Garci Gábor költőről látunk majd portréfiimet, Havas Ervin riporteri közreműködésével. Képünkön: Garai Gábor. Könyv és rádióműsor Háborúról és háború utánról Beszélgetés Karsai Elekkel A közelmúltban a politikai könyvnapok kiemelkedő szén - zációja volt Karsai Elek nagy sikerű könyvének, A bé r eh- tesgadeni sasjészektöl a berlini bunkerig című világháború-történetnek újabb kiadása. A kötet kiadói ajánló szövegében arról olvashatunk, hogy az utolsó, negyedik kiadás óta másfél évtized telt el, s bár a történelmi tények nem változtak, a második világháborúra vonatkozó ismeretek egyre gazdagabbak. Sorra láttak napvilágot a szovjet marsaitok memoárjai, feltárultak a titkos dokumentumokat rejtő páncélszekrények az angolszász országokban. Napfényre kerültek az európai fővárosokban akkreditált japán diplomaták „szigorúan bizalmas” jelzésű helyzetjelentései : a távol-keletiek nem hitték volna, hogy a szövetségesek rninden szavukat „értik”. Karsai könyve, amely már első megjelenésekor, majd az azt, követő kiadások idején is mindig politikai irodalmi szenzáció volt, szerencsésen vegyíti az olvasmányosságot a tudományos forráskezelés igényességével. Az új kiadás — amelynek méltatására még visszatérünk. —• címoldalán azt olvashatjuk^ „Ötödik, teljesen átdolgozott, bővített kiadás.” Karsai Elek, a városunkból elszármazott kiváló történész, kutató, huszonnégy hatalmas történelmi munka szerzője, a Rádió történelmi ismeretterjesztő műsorainak rendszeres előadója, a napokban Borsodban járt és Alsózsoicán, a miskolci rendőri szerveknél, a Borsodi Vízműveknél, az ede- lényi gimnáziumban és Bód- vaszilason tartott előadást, illetve rendhagyó irodalomórát a hidegháború történetéről. Ezt az alkalmat ragadtuk meg, hogy legújabb munkáiról beszélgessünk vele. — Mit jelent az, hogy „teljesen átdolgozott, bővített kiadás”, mennyiben tér el A berchtesgadeni sasfészektől a berlini bunkerig ötödik kiadása az előzőktől? — Az elmúlt er ekben több alkatommal volt módom hosszabb kutatásokat folytatni az Egyesült Államok kü- lönbÖ7.ő levéltáraiban, az ott elhelyezett és immár szabaddá tett második világháborús anyagok között. 1979-ben öt hónapot töltöttem el az. Egyesült Államokban és nagyarányú kutatásokat végeztem Eisenhower elnök levéltárában, Abilene-ben. Sok egyéb mellett megismerhettem Eisenhower naplóját, a Nemzetbiztonsági Tanács jegyzőkönyveit és más fontos iratokat, amelyek az egykori világháborús főparancsnok, majd későbbi elnök levéltárában találhatók. Ezeknek az anyagoknak az ismeretében kellett a könyvemet módosítani. Ennek első, szemmel látható jele, hogy a korábbi kiadások első száztól lapja, amely Hitler és birodalma háborús felkészülését elemezte, most hiányzik, és mindjárt 1939. augusztusánál kezdem, amikor Hitier kiadja a Véderő Főparancsnokságának a Vezéri Parancsot Lengyelország megtámadására. Ez 1939. augusztus 25-én történt. Innen kísérem nyomon a történelmet 3 945 augusztusáig, kiegészítve korábbi könyvemet az újabb levéltári kutatásaim . során megismert anyagokkal, illetve az azokból levonható összefüggésekkel, következtetésekkel. Aki a régebbi kiadást olvasta és azt összeveti a most megjelent ötödikkel, tapasztalhatja, hogy a könyv 85 százalékban tartalmaz új anyagot és a régi kiadásokkal tulajdonképpen csak a címe azonosítja. — Szeretnénk, ha kutatásainak néhány érdekességét megemlítené. — Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a világon negyedikként ismerhettem meg az USA levéltárakban a japán hírszerzés anyagait a második világháborút megeiőző, illetve háború alat- li időkből. Az Egyesült Államok még 1940-ben megfejtette a japán diplomáciai üzenetek kódjait, s így mindenkor nyomon tudták a levelezést és az üzeneteket kísérni. Ez természetesen óriási helyzeti előnyt jelentett számukra, hiszen a németek és japánok közötti üzenetváltásokból mindent jó előre ismertek. Egyébként a német—japán közös politikai stratégiára koncentrálódik újonnan átdolgozott könyvem fő vonulata, ugyanakkor kitűnik, hogy a németeknek a Szovjetunió, a japánoknak az USA és Anglia volt a főellensége. Egy másik igen érdekes vonása kulatá- • si eredményeimnek, hogy sikerült megismernem a hadifogságba került német tábornokok legelső kihallgatási anyagait, amiket későbben nem publikáltak, s amelyeket még a nürnbergi pernél sem használlak fel. Ezeken a kihallgatásokon ugyanis az angolszász hadászat i szakemberek beszéltek a német tábornokokkal, és valamiféle „szakemberek hadművészeti gondolatcseréje” volt-ez inkább, mintsem szabályos kihallgatás, de a németek stratégiájára, vonatkozóan igen tanulságos, nagyon sok elemző, adatban gazdag anyag gyűlt így össze. 1 Ezeknek ismeretében biztonságosabban kezelhettem az egyéb levéltári kutatási anyagot könyvem újraírásakor. 1979-es kutatásaim egyik eredménye a könyv, a másik . pedig egy rádiósorozat, amely befejezéséhez közeledik. — Gondoljuk, ez a Lapok a hidegháború történetéből című sorozat. — Igen, e sorozat nyolc részből áll, most hangzott el csütörtökön az utolsó előtti része, amelynek címe Egy ígéretes esztendő. Akik hal- , lották a sorozatot, illetve a, csütörtöki adást, azok tudják, hogy ez .az ígéretes esztendő,,; 1955 voijb amelyben Molotov úgy kommentálta a Bécsben-: aláírt osztrák államszerző-v déstl hogy: „Feléledt az a remény, hogy a hidegháború felhőit szét lehet oszlatni Európa fölött.” A sorozat első adásában, amelynek címe „ ... együtt haladhatunk ezen a kis bolygón __” volt, arról es ett szó, honnan származott a hidegháború kifejezés, egyáltalán közvetlenül a második világháború befejezése után miként hidegült el háborús szövetségesétől az USA. A második adás A „hosszú távirat", avagy a „feltartóztatás” doktrínája címmel George Kennan, egykori ‘ m os zk vai USA-dipl o mat a helyzetelemzésével foglalkozik, a harmadik, az atombombával és a fulioni beszéddel, a negyedik a Ttuman-d.olUri- nával, az ötödik a H-bom- ba és a lélektani hadviselés kapcsolatával, a hatodik <i Sztálin halála utáni helyzettel, a hetedik a már említett 1955-ös ígéretes esztendővel. Most készítjük elő a sorozat záró, nyolcadik adását, amelynek címe és témája: 1956 őszén Magyarországon, amerikai szemmel. — Ezek szerint kutatásai messze túlterjedtek a második világháborút követő időszakon. — Igen. az USA-levéltárak- ban. a már említett F.isen- hower-levéltárban az 1960-ic! terjedő időt kutathattam, és mintegy húszezer felvételt készíthettem az ott őrzött dokumentumokról. amelvekre a könyvemet és a rádió.soroza- tot építettem. de természetesen meg nem minden levéltári anvagot használtam fel e két munkámban. Benedek Miklós könnyű, zsírszegény, különleges ízű ételeket készíthet Kopható; a Borsod Domus Lakberendezési Áruházban Miskolc, Nagyváthy utca 2, — Telefon: 33-981
