Észak-Magyarország, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-22 / 274. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1981. november 22., vasárnap 1939—1944 munkásmozgalmi adalékaiból A negyedik háromszáz forrásanyag Bányászkolóniák felszabadulás utáni átalakulása A 816 lelkes hegyközi falu, Fűzéi minden évszakban más szépséggel fogja meg az odalátogatókat. S a helyiek sokat tesznek azért, hogy mindig többet mutathassanak meg magukból. Füzéri látogatás Tájház és „környéke”... Hogy szép ez a hegyközi falu, Füzér, azt egyként állítja mind, aki járt már ott. Évszaktól függetlenül. Híre — vára révén — messzire eljutott. Hogy mi a szép, a megkapó ebben a faluban? Nos, erre ki-ki egyénisége szerint sorolhatja elő a válaszokat. Amikor először jártam Füzéren, — lassan három éve lesz, — tél volt. Bennem, az ott töltött egy nap után az emberekkel való találkozás hagyott mély nyomokat. Dolgos, falujukhoz ragaszkodó, tettrekész. szívélyes emberek megnyilatkozásait őrizhetem. Igaz, akkor kisebb féle ünneppé kerekedett az a nap. Az ok? Egyszerű: a falu határain túl már szép sikereket elért pávakör otthon is bemutatkozott. Itt, Füzéren, nagy hagyományai vannak a dal- és zenekultúrának. De kiesett néhány év, míg megérett újra a nekibuzdulás. A művelődési házban, azon a bizonyos estén ezért örült együtt öreg és fiatal... Az összefogás eredményének tapsoltak. * A' közelmúltban meghívó invitált Füzérre. Ismét ünneppé minősült egy nagy nekibuzdulás: tájházat avattak. Az eseményre sajnos nem — csak később jutottunk el a várvigyázta hegyközi faluba. Kulcskereső utunk a falu plébánosához, Ács Istvánhoz vezetett bennünket. Készségesen jött megmutatni a házat. Talán fotónk is megsejtet belőle valamit: milyen széppé-frissé varázsolták a helybéliek ezt, a szoba mestergerendájára örökítetten 1879. június hó 13-a óta álló épületet. A lakóház hármas beosztású: a pitvarba lépünk be, itt van a kemence-tűzhely is; jobbra található a szoba; balra a kamara van. A ház szabadkéményes, a tető zsúpból van, ezt a fajtát kicskének nevezik. Eddig gyorsan haladunk ott, helyben. Aztán kezdődik a této- vaságunk: a ház ugyanis üresen áll... Ács István: — Mi itt annak is nagyon örülünk, hogy eddig eljutottunk. Hogy meg tudtuk menteni a házat;- a leomlott tetőt újjal helyettesítettük, az istálló, a kamra rogyadozó falait felhúztuk ismét. Nagyon sok idő tétovasággal telt élj s ez azt is eredményezte, hogy most már mind nehezebb idevaló berendezési tárgyakat, például ágyat, asztalt, székeket szerezni, találni. Sok anyagunk van már. de csak reménykedve mondom, hogy a ház teljes kiszáradása után a jövő év májusában jól berendezett tájházat nyithatunk ki az idelátogatók előtt. — Évente negyvenezer látogató fordul meg itt Füzéren, s köztük szép számmal vannak idősebbek, akik nemigen vállalják a várhoz vezető túrát. Tulajdonképpen innen jött az eszünkbe, hogy nekik is adnánk valami látnivalót; jött az ötlet, hogy rendezzünk be egy táj házat — ezt már a népfrontbizott- ság elnöke, Novak Ernő mondta. — Nekem nagy szívügyem ez, sok energiánk, örömünk, bánatunk benne van, hogyne örültünk volna hát az avatásnak; hogy áll á ház, készen van. Nem i^-tudok elmenni a faluba, hogy rá ne néznék... Nekünk, bármi csalódás Is a benti „üresség”, intő a helyiek öröme: meg kell érteni őket. Ehhez azonban hozzá kell tenni: kicsit soknak tűnik az építés, elsősorban a ház megvásárlása körüli „hivatali huzavona”. Két évvel ezelőtt például, amikor a népfrontbizottság elnöke szerint már 100 000 forint értékű társadalmi munkát fektettek a felújításba: a tulajdonos egyszerűen lelakatolta előlük a házat, mert nem volt döntés a megvétel ügyében. A ház helyreállítási munkájához Olajos Csaba, a megyei tanács ÉKV osztályának munkatársa végül is ez év elején készíthetett költségvetést. Ennek végösszege 417 ezer forintra „rúgott”. A műemlék- védelmi felügyelőség 150 ezer forintot biztosított, az ő hozzájárulásukkal a Füzérkomlós! községi Közös Tanács végül is ebből fizette ki a vételárat. Olajos Csaba szerint a füzériek 200—250 ezer forint értékű társadalmi munkája hozta tető alá a tájházat. A társadalmi munka hajtómotorja a pávakör volt; munkaidő után mentek aratni, csépelni, zsúpot készíteni, tapasztani, kerítést csinálni, meszelni. Ök, s a hozzájuk csatlakozók. Érthető hát, ha ott helyben is inkább a szépre emlékeznek. A ház áll... * A füzériek — 816-an élnek e hegyközi faluban — az elmúlt évi társadalmi munkavégzésük alapján 500 ezer forintot kaptak a megyei tanácstól. A fele összeget a tanács az utak felújítására fordította; a másik felét arra szánnák a helyiek, hogy jó ivóvizük legyen. Ök a vízjogi engedélyt már „kijárták”; a községi közös tanács elnöke szerint a jövő évben szerét ejtik a forrásfoglalásnak ... Ebből azonban ebben az ötéves tervben aligha lesz giár víz. '• ( ,• Felújítva, s ifjúsági klubbal kibővítve vár viszont újabb „belakásra” a művelődési ház. Igazgatója (egyébként a falu boltvezetője) Szakály László augusztusban kapta meg a „Szocialista kultúráért” kitüntetést. A pávakor idei sikereinek, (e nyáron országoséin kiválóra minősültek); az ifjúsági klub megléte feletti öröm felemlegetése után „megnyugtatott”;, ezen a télen is lesz náluk színielőadás, az „Ez a falu eladó” című vígjátékot tervezik bemutatni. A szövegkönyv már le van gépelve, a szerepeket kiosztották ... * S járja még egy jó hír Füzéren: a jelenlegi ismeretek szerint 1983-ban hozzákezdenek a vár rendbehozatalához is ... Ök, a helyiek, 1977-ben már „felvonultak” oda, társadalmi munkavégzésre ... Űjra számíthatnak rájuk. Szöveg: Tcnagy József Fotó: Laczó József Akik Borsod megye és Miskolc munkásmozgalmát tanulmányozzák, történelmi múltunk iránt intenzívebben érdeklődnek, azok már jól ismerik a Források a borsodi és miskolci munkásmozgalom történetéhez című forráskiadványt, amelynek eddig három kötete jelent meg. Mindhárom kötet háromszázháromszáz forrásanyagot tartalmazott, a hozzájuk való bőséges jegyzetanyaggal, ösz- szekötő magyarázattal, és természetesen a kötetben felölelt időszakot bemutató bevezető tanulmánnyal. Az első kötet a borsodi munkásmozgalom kezdeteitől, azaz 1869-től — az első forrásdokumentum az Arany Trombita című lapban megjelent híradás az egyik miskolci Szentpéteri kapui vendéglőben való szervezkedésről — 1918- ig terjedő időszakot öleli fel, majd itt bizonyos hézag következik, mert a forradalmak koráról korábban jelent meg forráskiadvány, s így a második kötet 1919-től 1929-ig, a harmadik pedig 1930-tól 1938-ig közöl forrásdokumentumokat, illetve íveli át a tárgyalt időszakra eső legfontosabb munkásmozgalmi jellegű eseményeket Borsod és Miskolc területérőL E három forráskiadvány szerkesztője Román János, s ugyancsak ő írta Beránné Nemes É iáival együtt a bevezető tanulmányt, s ők ketten végezték minden esetben az anyaggyűjtést is. A kötetek technikai szerkesztője Bodá Sándor, aki jelenleg a Heves megyei múzeumok igazgatója. Román Jánossal most a készülő negyedik kötet szedésének kei (bevonatait nézegetjük. A negyedik kötet a korábbiakhoz hasonló szerkesztési elvekre épül, és 1939-től 1944- ig öleli fel, ugyancsak háromszáz forráskiadvány tükrében Borsod és Miskolc munkásmozgalmának legíon- tosabb eseményeit. Ez a korszak minden eddiginél azért is érdekesebb és izgalmasabb — ha szabad ezt a kifejezést használni —, mert az adott korból már igen sok az olyan kortárs olv.asó, aki felnőtt fejjel élte meg az 1939 és 1944 közötti eseményeket, és személyes emlékeit, élményeit most egybeveti, illetve a kötet megjelenése után egybevetheti a forrása okúmén - tumokkal. A rendkívül gazdag anyagból nem kis feladat volt kiválogatni a háromszáz, a kötetbe kerülő dokumentumot, de ezeken felül minden lényeges forrásanyag szerepel a jegyzetekben, utalásokban, megfelelő összefüggések szerint. A bevezető tanulmányt ez alkalommal is Beránné Nemes Éva és Román János írta, a szerkesztő Román János, a kiadás gondját Miskolc város Tanácsa vállalta. Szinte mind a háromszáz forrásanyagot érdemes lenne ide idézni, de ez természetesen lehetetlen. A negyedik kötet első forrásanyaga 1939. január 13-áról való, és Rónai Sándor, a Szociáldemokrata Párt helyi titkára jelentését tartalmazza az országos titkársághoz, a mezőkövesdi pártszervezet helyzetéről. Január 20-áról való Reisinger Ferenc miskolci szociáldemokrata képviselő parlamenti felszólalása a honvédelmi törvény vitájában. Igen sok bérmozgalmi tartalmú dokumentum, rendőrségi jelentés a Szociáldemokrata Párt tevékenységének ellenőrzéséről, csendőrségi jelentések a munkástelepülések életéről, a munkások tevékenységéiül — különösen sok ezek között az ózdi és az Ózd környéki — sorjáznak egymás után a forrásdokumentumok között, de ott van például a sajószent- péteri főszolgabíró jegyzőkhöz és csendőrőrsökhöz küldött utasítása a rádióengedélyesek ellenőrzésének fokozásáról. 1944 szeptemberében jelent meg a MÓKÁN első miskolci röpirata, amely szintén megtalálható a kötetben. 1944. október 19-éröl pedig olvasható a megyei alispán rendelete a nyilas köszöntés rendszeresítéséről. Egy nappal később rendelet jelent ’meg a bevonulásra kötelezettek összefogásáról. Megtalálható a kötetben 1944 novemberéből a MÓKÁN fegyveres harcra szólító röpirata. S ott vannak az 1944. december első napjaiból származó napi tudósítások a Miskolc térségében folyó felszabadító hadműveletekről. A kötet utolsó dokumentuma a MÓKÁN 1944. december 3-án kiadott felhívása Miskolc lakosságához. Román Jánossal nézegetjük a forrásanyagok jegyzékét, és történelmünk öt nehéz esztendeje vázolódik fel előttünk. Jó lenne, ha mielőbb az érdeklődők kezébe jutna. Az első korrekció befejeződött, kívánatos lenne, hogy még ebben az évben megjelenhessék a kötet. Hisszük, hogy a Borsodi Nyomda ebben segíteni fog. A történelem azonban nem állt meg. A felszabadulást követő évek fordulatai, mozzanatai is tanulságokban gazdagok, és a sorozat szerkesztői, írói már az ötödik köteten munkálkodnak! Ez 1945- től 1948-ig hazánk történetének négy igen fontos esztendejét fogja bemutatni a korábbi kötetekhez hasonló szerkezettel és módszerrel, háromszáz forrásanyaggal. Ebben már a szakszervezeti levéltári anyagot is felhasználják, sőt a megyei pártarchívum anyagát is, amelynek kigyűjtését Pálhegyi Agnes végezte el. Különös hangsúlyt kapnak majd ebben a kötetben a Nemzeti Bizottságok anyagai. (A korábban megjelent, Az élet megindulása Borsodban és Miskolcon című kötetben 1970-ben már igen sok forrásdokumentum megjelent erről az időszakról. azokat nem ismétlik meg, csak utalnak a bőséges jegyzetekben rójuk.) Ha elkészül az ötödik kötet, teljes lesz a munkásmozgalmi forrásanyagok gyűjteménye a kezde„Én tudom, hogy hol van Gyűrűfű, ott a lakosság már kihalt, hírmondó sem akadt, a falu neve mégis fennmaradt! De kérem, mi még élünk! Miért akarják hót elvenni községünk nevét...” — e keserű és fájdalmas kifa- kadás a Magyar Rádió Miskolc Körzeti Stúdiójának vasárnapi dokumentumműsorában hangzik el, körülbelül fél kilenckor. A műsor készítői — Dobog Béla és Tolnai Attila — aii- nak a rendeletnek a nyomába szegődtek, amely bár nem kötelezően, de előírja, hogy a kis, maroknyi falucskák nevét a körzetükhöz tartozó nagyobb települések nevére kell átírni. Kinek jó ez, miért e furcsa rendelet? A gaztektől 1948-ig, a két műn« káspárt egyesüléséig. Román János e kötetei? szerkesztője, aki éppen november 7-re kapta meg a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést, a Borsod megyei Levéltár igazgatójaként ment nyugdíjba szeptember elsejével. 1965. április 1-től töltötte be ezt a tisztet. 1943. júliusától alkony v- táros volt Sárospatakon a Nagykönyvtárban, majd a Faluszeminárium gyűjtemény- kezelője, 1950-től pedig levéltáros. Munkálkodása alatt kereken hatvan nagyobb önálló publikációval jelentkezett. Jóllehet, már nyugdíja« néhány hete, gyakorlatilag csak a levéltár igazgatásától vonul vissza, történelcmkutar tói munkássága nem szűnik meg. Nemcsak a fentebb említett forráskiadványok körüli munkáját folytatja, hanertt megbízást kapott B éráimé Nemes Évával együtt nagyon fontos tanulmány elkészítésére. A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének kiadványtervében szerepel A£ aprót elepüiések és szánó" nyok társadalmi és telep»lést viszonyainak felszabadnia» utáni átalakulása címfi tanulmánykötet megjelentetése* Ez tizennyolc tanulmányt tartalmaz majd, és Beránné Nemes Éva és Román János a0 észak-magyaroirszági bányász- és ipari kolóniák témaköré* dolgozza fel Borsod, Heves és Nógrád megyére vonatkozóan. A borsodi témák látszanak könnyebbem megoldhatónak, mert részben a munkásmozgalmi forrásanyag már ehhez «út adalékkal szolgál, részben a levéltári helytörténeti repertórium' gyűjteményben, amely min»' málisan hatvanezer cédulái tartalmaz, a forrásanyagok községenként vannak összeállítva. E tanulmánykötet' nek 1985-re kell elkészülnie* A több évtizedes munka után nyugdíjban „pihenő’’ Román János most ezen Truin' kálkodik. Benedek Miklós dasági hasznot nem hozó. ók» annál több adminisztrációs munkát igénylő intézkedést hogyan fogadta Becskeházs lakossága és a majdnem névadó Hídvégardó? Miért aZ erőltetett Gyűrűfű-sors? Sorjáznak a kérdések, indulatok és mély sóhajtások. Fölemelt hang és szelíd beletörődés váltja egymást a boisodi példán alapuló, ám országosan is gondot okozó dokumentumműsorban. Az „Elmaradt keresztelő” című riport tehát november 22-én, reggel fél kilenckor hallható a Miskolci Körzeti Stúdió adásában. Az összeállítást egyébként a Petőfi Rádió is műsorára tűzte, amely december elején hangzik el. November 6-án tájházat avattak. Egyelőre még üresen áll, de a füzérieknek már ez is nagy öröm ... „Elmaradt keresztelő” ttüza a lériépen uráli
