Észak-Magyarország, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-22 / 274. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 2 198t. november 22., vasárnap Az előzetes megállapodásnak megfelelően december elején Bukarestben ülést tart a Varsói Szerződés tagállamai külügyminiszteri bizottsága. Brezsnvev ma utazik Bonba (Folytatás az 2. oldalról) kozik mind a koalíciós, mind az ellenzéki pártvezetőkkel. Hans-Dietrich Genscher, az NSZK külügyminisztere tegnap méltatta a szovjet—nyugatnémet kapcsolatoknak a kelet—nyugati viszonyban és az európai béke megőrzésében játszott szerepét. Egy nappal Leonyid Brezs- nyev Bonnba érkezése előtt, Genscher azt hangsúlyozta, hogy az NSZK kormánya minden lehetőséget ki akar használni a kelet—nyugati viszony megjavítása, az enyhülés és a leszerelés biztosítása, valamint a szovjet— nyugatnémet kapcsolatok fejlesztése érdekében. A nyugatnémet külügyminiszter rámutatott: Leonyid Brezsnyev bonni tárgyalásainak különösen az adja meg a jelentőségét, hogy közvetlenül megelőzik a november 30-án kezdődő szovjet—amerikai leszerelési tárgyalásokat. Az NSZK kormánya azért láp fel, hogy mindkét fél mondjon le közép-hatótávolságú rakétáiról. Bonn változatlanul szorgalmazza egy európai leszerelési 'konferencia összehívását és a bizalomerősítő intézkedéseknek egész Európára való ki- terjesztését — mondta nyilatkozatában a nyugatnémet külügyminiszter, amely ezúttal — szemben Genscher egy héttel korábbi nyilatkozataival —, nem tartalmazott utalásokat az „emberi jogokra” és a Szovjetunió afganisztáni szerepére. A küszöbönálló látogatásnak a szovjet—nyugatnémet gazdasági kapcsolatok szempontjából való fontosságát emelte ki Otto von Lambsdorf, az NSZK gazdasági minisztere a Neue Os- nabrücker Zeitungnak adott nyilatkozatában. Lambsdorff annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a mostani tárgyalások további előrelépést eredményeznek a két ország együttműködésében, amelynek nyomán a nyugatnémet cégek újabb megrendeléseket kapnak a Szovjetuniótól. Lambsdorff szerint különösen az energia-, a gép- és a vegyipar területén jók a kilátások a kölcsönösen előnyös együttműködésre. „Szi'ráiészillséf az Sürgős élelmiszersegélyért a nyugat-európai szakszervezetekhez fordult Lech Walesa, a Szolidaritás elnöke. Mint levelében írta, „a nagymértékű élelmiszerhiány Lengyelországban olyan veszélyes társadalmi kitörésekhez vezethet, amelyek meghiúsíthatják a gazdasági és a politikai stabilizáció kilátásait az országban”. Walesa a Szolidaritás nevében azt ígérte, hogy a szervezet mindent megtesz a segély mielőbbi visszatérítése, a válság megfékezése érdekében. A PAP hírügynökség, amely a levelet ismertette, kommentárjában megállapítja: a különféle indokokkal, ürügyekkel szított sztrájkok, feszültségek nem arra mutatnak, hogy a Szolidaritás a válság leküzdésére törekediaiáiios iskoilii is ne. Az is paradoxon, hogy Lengyelország, ahol az idén kifejezetten jó volt a termés, nem tudja magát ellátni élelmiszerrel. Az ok: a termények jó része nem jut el a városokba. hanem falun marad, a gazdálkodóknál. A Ruch lap- és könyvterjesztő vállalat bolti alkalmazottai szombaton felfüggesztették a sajtó árusításának bojkottját, miután részleges megállapodás jött létre a vállalattal a jutalékrendszer módosítása ügyében. Ugyanakkor a lublini Szolidaritás a helyi középiskolák után az általános iskolákra is kiterjesztette a „sztrájkkészültséget”. A példátlan, esztelen akció ellen hevesen tiltakozott a lublini pedagógusok jó része. Brezsnyev levele Reagan elnökhöz (Folytatás az 1. oldalról) Ma pedig a legutóbbi éveket vesszük szemügyre — folytatódik a levél —, amikor a fellendülés időszaka után az országaink közötti viszony gyors ütemben romlani kezdett. köztudott, hogy e folyamatért döntő mértékben a Carter-kormányzat volt a felelős. Valamilyen okból az új amerikai kormány úgy döntött, hogy ezen az úton halad tovább. Erőfeszítések történnek az Egyesült Államok által létrehozott katonai szövetségek aktivizálására. Az országunk ellen irányuló, és az Egyesült Államok határaitól sok ezer kilométerre levő katonai támaszpontok rendszerét újakkal bővítik, folyamatban van a külföldi amerikai katonai jelenlét fokozása és bővítése, a világ nagy térségeit az Egyesült Államok számára „létfontosságú” övezetekké nyilvánítják. Eközben senki még csak fel sem teszi a kérdést, akarják-e az említett övezetben élő népek, hogy más országok gyámkodjanak felettük. Más népeknek megpróbálják előírni, miként járjanak el természeti kincseikkel és mindenféle megtorlással fenyegetik őket, ha ebbe nem egyeznek bele. Ugyanakkor a különbözőségek ellenére, a népeknek egyenlő joguk van arra. hogy maguk rendelkezzenek sorsukkal — folytatódik Leonyid Brezsnyev levele. Ebben a tekintetben nem lehet kétfajta mércét alkalmazni. Nem lehet úgy vélekedni, hogyha valami jó az Egyesült Államoknak, az feltétlenül jó kell, hogy legyen mások számára is. De hiszen jó-e például az egyszerű amerikai család számára, nem is szólva a békés afgán paraszt családjáról, ha Washingtonban nyíltan meghirdetik, hogy a továbbiakban fegyverekkel akarják ellátni azokat a bandákat, amelyek kívülről hatolnak be Afganisztán területére? Mi békét és együttműködést, kölcsönös bizalmat és jóindulatot akarunk a Szovjetunió és az Egyesült Államok között — írja a szovjet államfő. Az erre vonatkozó őszinte óhajunktól vezérelve azt javasoljuk az Egyesült Államoknak és más nyugati országoknak, folytassunk becsületes, konstruktív tárgyalásokat. keressük gyakorlatilag valamennyi fennálló nagy kérdés kölcsönösen elfogadható megoldását. Vonatkozik ez a fegyverkezési hajsza megfékezésére, a világ különböző részein levő veszélyes feszültséggócok felszámolására éppúgy, mint a bizalom- erősítő intézkedésekre és a kölcsönösen előnyös együttműködés fejlesztésére Politikánk tehát békepolitika és soha nem fogunk háborús tűzvészt kirobbantani — írja befejezésül Leonyid Brezsnyev. s hozzáfűzve, hogy a levélváltásnak megvannak a maga korlátái, a személyes megbeszélés ebben a tekintetben alkalmasabb, s ezért egy személyes találkozó előkészítésének témájára egy későbbi időpontban még visz- sza kell térni. km lies Igérí mejtezéfai A brit kormány meghívására november 16—21. között látogatást tett Lbndohban Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a KB külügyi osztályának vezetője. Berecz János fogadta Lord Carrington külügyminiszter. Megbeszéléseket folytatott továbbá Lord Trefgarne parlamenti államtitkár-helyettessel, és George Bullard külügyminiszter-helyettessel. Az MSZMP képviselője a látogatás során eszmecserét folytatott a kereskedelmi minisztériumban, a Kelet-európai Kereskedelmi Tanácsban, valamint a Királyi Külügyi Intézetben és a Nemzetközi Stratégiai Kutatóintézetben. Berecz János londoni tartózkodása alatt — eleget téve á Brit Munkáspárt meghívásának is — találkozott és véleménycserét folytatott Michael Foot-tal, a párt vezetőjével, valamint más vezető munkáspárti személyiségekkel. Tárgyalt a párt parlamenti külügyi bizottságának, valamint a párt végrehajtó bizottsága nemzetközi bizottságának képviselőivel. Ugyancsak látogatást tett Nagy-Britannia Kommunista Pártja székházában. Találkozott Gordon McLennan főtitkárral, és Gerry Po- cock-kal, a nemzetközi osztály vezető j évek VILAGH1RADO Miben összegezhető Reagan elnök javaslatainak visszhangja? Az amerikai propaganda igyekezett „történelmi jelentőségűnek” feltüntetni Ronald Reagan szerdai beszédét, amelyben az elnök fegyverzetkorlátozási javaslatait terjesztette elő — a maga színészi képességeinek fel- használásával, a beszédírók hatásvadász fordulatainak érvényesítésével. (Azzal kezdte például, hogy amikor a merénylet utón kórházban feküdt, volt ideje a világ sorsán elmélkedni ...) A nyugati államok vezetőinek hivatalos reagálása a reagani kezdeményezésre ugyancsak a „kincstári optimizmus” jegyében alakul: különböző hőfokon lelkendeznek, abban reménykedve, hogy Amerika „átveszi a kezdeményezést”, „kifogja a szelet a Szovjetunió vitorlájából”. A szovjet sajtó hírmagyarázói rámutattak a reagani lépés taktikai és propagandajellegére Nem nehéz valóban felfedezni, hogy néhány nappal Leonyid Brezsnyev bonni látogatása előtt, a világ elé az amerikai elnök a maga elképzeléseivel, valószínűleg elébe akart vágni a szovjet javaslatokrfak, és kedvezőbb tárgyalási , helyzetbe akarta juttatni Schmidt bonni kancellárt is. A nyugati sajtó elemzéseiben felbukkan az a megállapítás, hogy a washingtoni feltételekkel aligha kínálkozik esély a megegyezésre. A szovjet visszhangban kétségtelenül ma az elutasítás a hangosabb. Csak látszat az, hogy Reagan a „fegyverzetellenőrzés átfogó tervét” terjesztette elő, mondják a moszkvai kommentátorok. Természetesen sem az egyik, sem a másik oldalról nem ez lehet az utolsó szó. November 30-án megkezdődnek Genfben a szovjet.—amerikai tárgyalások az európai rakétafegyverek korlátozásáról. Washingtonban azt emlegetik, hogy januárban újabb szovjet—amerikai külügyminiszteri találkozó jöhet létre, ezt követően pedig a SALT- tal kapcsolatos tárgyalások megindulására számítanak, s e sorozat végén egyes hírrria- gyarázók már egy csúcstalálkozó lehetőségét is latolgatják. Hogyan készítették elő az arab csúcstalálkozót? A jövő hét elején a marokkói Fezben az arab országok külügyminiszterei ülnek össze, majd a hét közepén az államfők foglalnak helyet a tárgyalóasztal mellett. Az első kérdés, amely az elmúlt héten, az előkészítő megbeszéléssorozatok után felmerült, éppen az, vajon mind a 21 arab ország vezetői, jelen lesznek? Mert például az algériai államfő a nyugat-szaharai konfliktus miatt Marokkóval való feszült viszonya következtében maradhat távol, Nimeri, a szudáni elnök, a maga rossz egészségi állapotára hivatkozhat, már csak azért is, persze, hogy ne tegye ki magát az Egyiptommal és az Egyesült Államokkal való szoros szövetsége miatt bírálatoknak ... és Kadhafi, a líbiai államfő értésre adta, hogy nem ül le egy asztalhoz azokkal, akik „elárulják az arab ügyet, és elismerik az ellenséget”. Egyiptom, akárcsak három éve, most is csupán a távolból figyeli a íezi csúcstalálkozó lefolyását ... A második, de tulajdonképp még fontosabb kérdés: merik-e, tudják-e és akarják-e a csúcstalálkozó elé terjeszteni a sokat emlegetett szaúd-arabiái béketervet, amely a Camp David-i alku helyébe lépne? A Szilárdság Frontjához tartozó Szíria, Líbia, Algéria, Dél-Jemen és a Palesztinái Felszabad ítási Szervezet Adenban rendkívüli külügyminiszteri értekezleten vitatta meg a csúcstalálkozó előkészítésének a napirendre tűzhető témákat. Meglepetésre az adeni közleményben nem tettek említést az úgynevezett Fahd-tervről. Ebből megfigyelők azt a következtetést vonták le, hogy a Szilárdság Frontja nem fogadja el, de határozottan elutasítani sem akarja a szaúd-ará- biai tervet. így aztán az Fezben a csúcstalálkozó elé ke- rülhet-e? Egyszerű többségi határozattal elfogadtatni aligha érdemes, hiszen csak akkor van igazán súlya, tekintélye a javaslatnak, ha valamennyi arab állam kiállna mellette. Antiszociális politika N ew Yorkban szakszervezeti kongresszust rendeztek. A 15 millió amerikai dolge-ót tömörítő AFL —C1C nemcsak szakszervezeti kérdésekre fordította figyelmét, hanem kongresszusa határozottan politikai eseménnyé vált. Nem hívták meg oda sem Reagan elnököt, sem pártjának, a republikánusoknak a képviselőit. Bezzeg szép számmal jelentek meg a mai ellenzék, a demokrata párt vezetői. így Edward Kennedy szenátor, a valószínű leendő elnökjelölt, aki már az l!)84-es elnökválasztási kampány előkészítéseként mondott beszédei a szakszervezeti kongresszuson és Amerika történelmében „a leginkább szakszervezet-ellenes kormánynak’’ nevezte a Reagan-kormányzatot. Nagyon sok bíráló szó hangzott el a washingtoni kormányzat elmér : a reagani politika antiszociális elemei miatt: miért faragtak le a nyugdíjak és kegydíjak ősz- szegéből, miért jut kevesebb pénz kórházakra és könyvtárakra. Es még többször esett szó a légi irányítók sztrájkjának emlékezetes módon kíméletlen letöréséről, a repülésirányítók szövetségének feloszlatásáról. Az AFL—CIG1 kongresszusa tiltakozott Reagan sztrájkellenes intézkedései ellen. (Persze, az amerikai szakszervezetek üdvözölték a sztrájkoló lengyeleket is, szolidaritást vállalva a Szolidaritással...) Az amerikai légi irányítók követelései újra előtérbe kerültek. Nincs kizárva újabb mozgalom, újabb akció. Reagan környezetében is felfigyelhettek, hogy változik a társadalmi-politikai légkör. Valami van — o levegőben. Napalm Maud kékeliiilelés Hollandia történelmének legnagyobb tüntetése zajlott szombaton Amszterdamban az atomfegyverek, az esztelen fegyverkezési verseny ellen. A békemozgalmi szervezetek felhívására tízezerszám gyülekeztek a csatornák városában már a délelőtti órákban az atomrakétákat és neutronfegyvert ellenző, teljes atomleszerelést követelő tömegek. Az ország minden feléből indultak különvonatok, és 1300 autóbuszt béreltek ki erre a napra. Az NSZK-ból, Belgiumból, Franciaországból és más országokból is tömegesen érkeztek résztvevők és küldöttek. A résztvevők száma a hatóságok becslése szerint 250— 300 ezerre tehető. A tüntetés fő szervezője a Holland Egyházközi Béketanács. Csatlakoztak hozzá a politikai pártok, szakszervezetek, ifjúsági szervezetek, különböző katolikus és protestáns társadalmi szervezetek. A kormánykoalíció három pártja közül a Munkáspárt (PVDA) és a Demokraták ’66 képviseltette magát a Múzeum téri szónoki emelvényen, ahol a déli óráktól késő délutánig váltották egymást a fegyverkezési versenyt, a NATO rakétatelepítési terveit, az új atomeszközöket elítélő szónokok. A Hoiland Munkáspárt nevében Wim Meyer titkár, a Holland Szakszervezeti Központ (FNV) nevében Wim Kok elnök beszélt, a külföldi küldöttségek nevében Karel van Miért, a Flamand Szocialista Párt nőké. A hatalmas megmozdulás egyetlen központi jelszó körül szerveződött: „Nem akarunk új atomfegyvereket Európában!”. Ez a követelés elsősorban a holland kormánynak szólt, ne járuljon hozzá a NATO határozata értelmében Hollandiába szánt 43 manőverező robotrepülőgép befogadásához. De amint a gyűlés szónokai hangoztatták, a több százezer tüntető a NATO 1979-es határozatának visszavonását is követelte, egész Nyugat-Euró- pára vonatkozóan. Általában elutasította azt a felfogást, amely Európa és az európai népek biztonságát az újabb és újabb, egyre nehezebben ellenőrizhető és pusztító fegyverektől várja. „Ez a logika a pusztuláshoz vezet Az igazi fenyegetés nem kelet felöl jön, hanem magából a fegyverkezési versenyből !’’ — fejtették ki, elítélve a fegyverüzlet haszon- élvezőit és azokat a politikusokat akik a fegyverkezés révén kívánják hatalmukat erősíteni. Van Miért — de mások is — rámutattak: Reagan amerikai elnök legutóbbi javaslatait nem igazi békeszándék hatja át, mert a szovjet kö- zéphatótávolságú rakéták leszerelését szorgalmazva, hallgat az előretolt amerikai támaszpontrendszer már meglevő atomhordozóiról. Az amszterdami tüntetők Európa teljes atomfegyvermentesítését követelték, a meglevő amerikai atomeszközök és a szovjet SS—20-asok teljes leszerelését. A Magyar Nemzeti Bank 1981. november 21-ével kiegészítette az egyes árucikkek külföldre küldési, illetve kiviteli tilalmáról szóló közleményét. Eszerint a korábban közölt árucikkeken túlmenően nem vihető ki és ajándékként sem küldhető külföldre semmiféle élelmiszer, alkoholtartalmú ital, kávé, tea. cigaretta és egyéb dohányáru. valamint kötött alsóruházati cikk. A külföldre utazók úti élelemként csak fogyasztásra közvetlenül alkalmas élelmiszert vihetnek ki, személyenként 100 forint értékben Útipoggyászként cigarettából személyenként 200 darabot, szeszes italból 2 liter bort és 1 liter egyéb szeszes italt szabad kivinni. írek és kivitelezések Ülést tartott a Hazafias Népfront megyei településpolitikai munkabizottsága Miskolcon. A tervidőszak fejlesztési tervei, az 'gények és a rendelkezésre álló kivitelező kapacitás helyzetéről és összhangjáról tartott előadást Lo- sonczy László, a megyei építési koordinációs iroda vo; zetője. A munkabizottsági ülésen számosán szóltak hozzá az előadásban ismertetett kérdésekhez. Az ülésen elhangzott kérdések, hozzászólások az előadásban felvetett fejlesztési terveket, igényeket és lehetőségeket érintették.
