Észak-Magyarország, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-19 / 271. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1981. november 19., csütörtök Az üllőtől a csellóig... Ha fantázia van Filmlevél nincs unalom Manhattan j Hosszú ideje készülök @ már, hogy szavakkal megrajzoljam Misi bá­csit, a sátoraljaújhelyi Hegy­alja Néptánéegyüttes cselló- sát. Alakja-lénye már első találkozásunkkor is megfo­gott, persze csak úgy külső­leg; a „figura” vonzott. Az­tán az évek során közelebbi ismeretségbe kerültünk, de mindig úgy adódott, hogy más téma fontosodott az együttes életéből; a róla-írás maradt szándéknak. Ö meg, szinte észrevétlen, hűséges segítőmmé lett: csinálta, küldte fotóit a hétköznapi próbákról, a hazai szereplé­sekről, a tunéziai, francia­országbeli turnéról. .. Most végre, egy szomorkás novemberi délután eljutot­tunk odáig, hogy — „csak úgy” — leüljünk beszélgetni otthonában. S most, utólag jövök csak rá, hogy igazá­ból nem is tudnám elősorol­ni az okokat, amelyek őt „kimondani” késztettek ... — Az életem története nem túlságosan bonyolult. Édesapám kovácsmester volt Haidúhadházán, 37-ben sze- gődtetett be engem inasnak, az ő műhelyében szereztem segédlevelet. De nem foly­tattam ezt a mesterséget; nem Játtam benne nagy fan­táziát, nehezen lehetett meg­élni belőle. Apám bosszúsá­gára elmentem írnoknak ... Ehhez tartozik, hogy a 3. polgáriból kivettek, de egy újhelyi tanárnő volt akkor az igazgató és rábeszélt, végez­zem el a 4.-et is. Így hát el­mentem pályamunkásnak, s magánúton le is vizsgáztam az így keresett pénzből. A világháborúból 45-ben jöt­tem haza, akkor eljöttem a rokonaimhoz Vissre, ott is­merkedtem meg a felesé­gemmel, ittragadtam ... Al­kalmi munkákat végeztem, mellette beiratkoztam a ke­reskedelmi iskolába (ez a közgazdasági technikum előd­je volt), és könyvelő lettem a terményforgalminál, majd amikor ennek központja Mis­kolcra költözött, közelebb ke­restem munkát, s a szerencsi vendéglátóhoz mentem. 52- ben Mádról Üjhelvbe költö­zött a borforgalmi vállalat, idejöttem könyvelőnek, „ösz- szeházasodtunk” aztán, s így 29 évi szolgálat után, mint ellenőr, a borkombináttól mentem nyugdíjba 1979- ben . . . Az otthon, a Bajza utcai lakás Sátoraljaújhelyen ké­nyelmes, nyugalmas, csen­des. A kertben, az udvaron télre felkészített rend. A ház bejárata előtt virágoskert volt korábban, most gyep jelzi e területet: „Az unokák ked­vükre hancúrozhatnak, ha eljönnek nyáron látogató­ba” .. Benn a lakásban „merengésre” biztató jó me­leg van. Misi bácsi két ha­talmas — valóban kilókra is nehéz — albumot hoz elő: a Hegyalja Néptáncegyüttes több, mint tíz évének doku­mentumait fotókban, újság­kivágásokban, programfüze­tekben. ajándéktárgyakban... A fotókat javarészt ő készí­tette, így hát őt magát csak ritkán látni a csellóval... Zsűrizték az ózdi pályázatot Az Ózdi Kohászati Üze­mek az év elején írt ki pá­lyázatot hívatásos és amatőr képzőművészek részére. Az amatőröknek kiírt pályázat­ra beérkezett alkotásokat már be is mutatták az érdeklődő nagyközönségnek. Ezt az anyagot november első felében állították ki a Kun Béla Művelődési Ház­ban. Ugyanitt lesz látható december 18-tól a hivatásos képzőművészek részére ki­irt pályázat anyaga. Sajnos, az érdeklődés a vártnál ki­sebbnek bizonyult. A beér­kezett műveket — összesen 13 alkotó küldte be munká­it — már lezsürizték. A borsodi résztvevőkön kívül egy nógrádi képzőművész is pályázott az ÓKÜ által fel­ajánlott 10, 7 és 5 ezer fo­rintos díjakért. Végül is 11 festmény, hat grafika és két tempera kerül majd bemu­tatásra az év végi kiállítá­son. Mától látható a mozikban Woody Allen új filmje, a Manhattan. Ebből látható egy kocka Woody Allen-nel és Diane Keaton-nal. — Jaj, hát a zene?!... Gyerekkoromba nyúlik ez is vissza ... Egyszer egy vásár­ban a kikiáltó furulyát kí­nált, s játszott is rajta. Ad­dig sírtam édesanyámnak, míg vett egyet. Az idő tájt ala­kult a községben leventeze­nekar. egyszer bekéredzked­tem. a karmester a hang­szerekre mutatott: melyik tetszik?, a sarga vagy ame­lyiken sok billentyű van? A sok billentyűst választottam. Az klarinét volt... Vala­micske kottaismeret ragadt rám elemiből meg polgáriból, hasznát is vettem. A kato­naságnál ez abbamaradt, majd amikor megnősültem, a vonósok tetszettek meg: a fe­leségem óvónőképzőben ta­nult hegedülni ... Itt Üj- helyben, a dohánygyári ze­nekarban a bőgőnél kö­töttem ki, s amikor ala­kult egy kamarazenekar, úgy gondoltam, illene töb­bet tudni, vásároltam egy „bőgőiskolát”, megtanultam, melyik húron mit kell ját­szani. De aztán megúntam, a bőgőt is, s amikor 1958- ban beindult itt a zeneisko­la, beiratkoztam, itt tanul­tam a csellót... Az 1968- ban megalakult Hegyaljának alapító tagja vagyok Sza­mosi Jóska bácsival együtt, aki akkor prímásunk volt.. . Máig is ott vagyunk a ze­nekarban, ez nagy szere­lem . .. Búcsúznánk Szabolcsi Mi- hályéktól, de nem lehet még elmenni. A legfontosabbat nem láttuk még: a műhelyt. Itt a betonozástól az ablako­kig minden „kézimunka”: 75- tői készült rá. ha nyugdíjba megy — meglegyen ez a „pi­henőműhelyem” ... Eszterga­gép, satupad, a legkülönfé­lébb szerszámok hadsereg- rendje a falakon. Szánté vá­gyik rá az ember, hogy mű­ködésbe hozza őket. Misi bá­csi azzal búcsúzik: — Aki­nek a lelkében mozog vala­mi, akiben van egy kis fan­tázia, az sohasem unatkozik, nyugdíjban sem ... Nem jut más eszembe, hát ezt mon­dom : — Könnyű így, ha va­laki „előző” életében sem is­merte a tétlenséget; ha volt fantáziája... (ténagy—laczó) Olyan filmet láthat mától a közönség a mozikban, ami azok közé az alkotások közé tartozik, melyek részleteiben napok, hetek után is visz- szavillannak az emlékezet­be. Talán egy beszélgetés kapcsán, talán a magánélet konfliktusos helyzeteiben. Woody Allen fekete-fehér, amerikai filmjéről van szó, a Manhatlan-ről. Azért tar­tom idekívánkozónak a „fe­kete-fehér” citáiását, mert azt hiszem, nem formális, ha­nem lényegi eleme ennek a fűmnek a „színességről” való lemondás. Történetét egy­szerre nehéz és könnyű is lenne elmondani. Ebben a filmben a figurák a lénye­gesek. Kik is ők? Minde­nekelőtt Isaac (Woody Allen játssza Kern András remek „magyarosításában’'}, aki a té­vének dolgozik, komédiákat ír. de egyszer kitör, nem csupán szavakban, valójá­ban is; otthagyja a tévét, könyvíráshoz Kezd. Mary (Diane Keaton) újságíró, Yale (Michael Murphy) iro­dalmi ember, Tracey (Mariéi Hemingway) pedig szininö- vendék. Az ó „négyes foga­tuk” filmje a Manhattan. Négyük közül a 17 éves Tracey tisztasága., a- házas­ságban élő, s feleségét sze­rető Yale többé-kevésbé rendszerezett élete egyfajta tudatosságot, vagy inkább megállapodottságot hordoz a filmben. Hogy vibrációs kör­be kerülnek, az Marynek és Isaacnak „köszönhető”. Egyi­kük ugyanis saját, bevallása szerint is nyugodtan visel­hetné a „Merő Baj” nevet; másikuk nemkülönben, s re­ménnyel pályázhatna a „Tépjük egymást” elnevezé­sű nagydíjra is. Isaac és Tracey kapcsplata- viszonya, egy más filmben, lehetne kön nyes-szomorú vagy éppen íájón szép is. A negyvenkét éves férfi azon­ban, amilyen könnyen tud kapcsolatokat teremteni — olyan nehezen tudja elvisel­ni azokat; már-már az az érzésünk, soha nem is lesz képes hosszú távú, az érzel­meknek magát teljesen átadó kapcsolat megélésére. A 17 éves Tracey -t sem engedi magához teljesen közel, el­küldi magától, s mint ahogyan a lány nem hiszi, mi sem, hogy valójában a korkülönb­ség lenne az oka, hogy tá­vol tartja magátói (a legtel­jesebb testi egyetértéssel egyidejűleg) a lányt; azt hisszük, inkább, hogy fél ön­magát teljesen átadni ennek a kapcsolatnak, fél a „tép- jük-egymást” képességétől. Amikor a film végén mégis rászánná magát, hogy visz- szaállitsa kapcsolatát Tracey-' vei, a lány csak reményt hagy számára, hogy hat hó­nap múlva visszajön Lon­donból; s egy figyelemre mél­tó megjegyzéssel búcsúzik: „Jobban kellene bíznod a * emberekben” ... A másik szálon Yale és Mary kapcsolata „fut”; ez közismert modellű: Yale-nek felesége van. nem nagyon van az elvált, asszonyra ide­je, aki emiatt gyakori ma­gánnyal küzd; s szakításuk után — még mindig Yale-t szeretve — Isaac-hoz mene­kül. Az ő viszonyuk végül H „visszaáll". Isaac ekkor döb­ben rá igazán, mit veszteti a Tracey-kapcsolatban ... Kapcsolatokat kereső, d« azokat többnyire megélni jól nem tudó emberek filmje a Manhattan. A rendező Woody Allen minden kiagyalt be­állítástól, manírtól mente* filmet készített, mely igazá­ból nem ad felmentést a szo­rongó, neurotikus, maguknak felesleges problémákat „gyár­tó” emberek számára. Fel­mentést — azaz megnyug­vást Szomorú szívvel állha­tunk tehát fel a film végén székünkről, akkor is, ha mindvégig ott húzódik a filmben a ne vetés re-inger lés- Mindenekelőtt attól kell azonban megóvnunk magun­kat: ne vigyen el bennünket a szavakban (elsősorban Isaac és Mary), a beszédben megnyilvánuló szokatlan szabadosság... A szavalt, a mozdulatok mögött zajlik et a „történet”... Velünk is megtörténhet.. ■ (t. n. j.) 32. A színház mellett elöntöttem Gondolkodtam, mennyi ebből az én bűnöm? Nem akartam lemondani a gye­rekekről. De ide-oda rán­gattuk őket. Valakinek le kellett mondani. Tehát egy napon felhívtam Robertót. és megmondtam neki. hogy megkaphatja a gye­rekeket. Feladom. Olaszor­szágban nevelheti őket. Attól a, perctől kezdve, hogy a gyerekek nála vol­tak, Robertót kicserélték. Mindig szívesen láttak. Soha többé a legkisebb né­zeteltérés sem volt köz­tünk. 1960-ban Francoise Sa­gan „Szereti ön Brahm- sot ?” című regényének meg­filmesítésében játszottam, Yves Montand és Anthony Perkins mellett. A kritika nagyon megoszlott. Akko­riban Larsot kísértem ke­resztül Európán, aki a „My Fair Lady”-nek volt a pro­ducere. Egyik nap Michael Radg- rave hívott fel Londonból, azt kérdezte, játszanék-e Turgenyev „Egy hónap vi­déken” című művében. Ez­zel a darabbal nyitna az új színház Guildfordban. Art mondtam, nagyon sajnálom, de Lars és én nyáron mindig pihenünk. Megígértük egymásnak, hogy a nyarat mindig együtt töltjük azon a kis svéd szigeten, ami az övé volt. Ezért lehetőleg télen dolgozunk, nyár közepén soha. Lars odajött, és hallotta, amit mondtam. Kivette a kezemből a telefonkagylót, és megkérte Michaelt, küldje el nekem a darabot. Azt mondta, nem akarja, hogy egy napon úgy tűn­jék, mintha ö ebben vagy abban megakadályozott, vágy korlátozott volna. A darab jó. a szerep olyan, mintha egyenesen nekem írták volna, és talán Guild- fordot fel lehet cserélni Londonra. Ilyen lehetősé­get nem szalaszthatok el. Elfogadtam, és a guildfor- di tartózkodás életem leg­boldogabb hetei közé tar­tozik. Ahogy most visszagon­dolok rá. rájövök, hogy nem volt teljesen veszély­telen, amit tettem. A szín­ház hónapokra elrabolt choiseli házamtól és Lars- tól, és ez nem válik egy házasság javára. Lars és én kezdettől tudtuk, hogy nem vagyunk normális há­zaspár. Telefonon beszél­tünk és irtunk egymásnak. Lars elrepült New York­ba, Londonba vagy Hol­lywoodba. hogy velem le­gyen. De ezek a rövid ta­lálkozások nem jelentettek házaséletet. Volt egy jó barátnőm, aki egyenesen megmondta nekem, hogy veszélyezte­tem a házasságomat, és megkérdezte, valóban ezt akarom-e? Részletesen végiggondol­tam. Valóban Choiselben akarok-e ülni. és arra várni hogy Lars hazajöj­jön a munkából? Vagy színházban akarok-e ját­szani és a színtoadon aka­rok-e állni? Nos. bolon­dultam a színpadért. Nem tudtam munka nélkül él­ni, és a színház mellett döntöttem. Következik: AZONNALI OPERÁCIÓ Fehérneműhét a Matyéföldi Áruházban NOVEMBER 16-TÖL NOVEMBER 21-IG AZ ÉM RÖVIKÜT LEGSZEBB FEHÉRNEMŰIBŐL VÁLOGATHAT A MATYOFÖLDI ÁRUHÁZBAN HAZAI ÉS IMPORTFEHÉRNEMUKBÖL NAGY VÁLASZTÉKKAL VARJUK VÁSÁRLÓINKAT! MATYOFÖLDI ÁRUHÁZ, MEZŐKÖVESD EM RÖVIKÖT, MISKOLC

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents