Észak-Magyarország, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-14 / 241. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1981. október 14., szerda Kamaraszínházi évadnyitás Miskolcon Kevés vagy elég a pedagóguspályázat? És le, szépségem, ip-ip, le... Elmélet és gyakorlat egysége A Miskolci Nemzeti Színház belső rekonstrukciója miatt az 1981/82-es színházi évadot, a nagy múltú intézmény 159. évadját is saját házán kívül, a Kossuth utcai Kamaraszínházban kényszerült kezdeni a társulat. Az elmúlt évben is ez történt, s akkor is feljegyeztem: az évadnyitó előadásnak valamiképpen programadónak, de legalábbis -jelzőnek kellene lennie, valami kis ünnepélyesség is járulhatna a bemutatáshoz; az adott körülmények között ez utóbbiról le kell mondanunk, ám tartalmi kérdésben nem kell okvetlenül csökkentett igényekkel számolnunk. Az idén a színház választása Stephen Poliakoff angol író kétrészes játékára esett, amely az elmúlt évben nálunk könyvben megjelent, Debrecenben is bemutatták — Cukorváros címmel —, s most Bart István fordításában . .. És Te, szépségem, igen-igen, Te ... címmel Miskolcon életrekelt. Rendezésére vendégként Bányai Gábort, főszerepére pedig Földes Lászlót hívták meg. Mindkettő debütáns: Bányainak — egyébként: tévészer- kesztő-dok unten tu mfi lm-rendező — első színházi rendezése, Földesnek — újságíró és Hobo néven ismert rockzenész — első színházi szereplése. A játék maga nem színpadon pereg, hanem a közönség között — a nézők körbeülik a játékteret —, de vannak jelenetek a körön kívül is. Mindez — figyelei - mel a rendezőre és főszereplőre — további olyan tényező, amely fokozott színészi felkészültséget követel, s a színház vállalkozásának nehézségeit növeli. A játék központi alakja egy bizonyos Leonard Brazil nevű disc-jockey, egy angliai kisvárosban működő Város Hangja című rádióállomás szóvivője, aki vég nélküli zenei műsoraival, unott-ko- pott élcelődéseivel, átlátszó vetélkedőivel szinte markában tartja a társadalomnak azt a nem kis részét, amelynek érdeklődése nem terjed túl a folyton harsogó rádió- zenén, a popzenészek iránti érdeklődésen, s akik részben otthoni és munkahelyi körülményeiknél fogva mást nem is igényelnek, mint hogy részben közelebb juthassanak e zene ismeretlen „szentjeihez”, részben, hogy azok ragyogásából valahogy rájuk is juthasson egy halvány sugár, vagy zsarátnok. Bolti eladólányok és mások ezek a rajongók és ezek hiszékenységével él vissza Leonard, aki maga is kiégett és komisszá, gonosszá lett ember. Tanár volt valaha, s most önmagát ünnepeltető, ugyanakkor önmaga tevékenységét le is becsülő alak, aki lelkiismeret- lenül tapossa el munkatársaiul, és rajongóit, ringatja ez utóbbiakat rózsaszín hitekben, hogy még gonoszabb módon ébredtessen majdan a rideg valóságra. Pedig talán lelkesíteni is tudhatna, de ahhoz már túl érzéketlen. Inkább csapot-papot hagyva jobb rádióhoz megy, hogy még nagyobb tömegeket manipulálhasson a maga visszataszító módszereivel. Elgondolkoztató ez a darab, kemény vonalú rajz egy olyan társadalomról, ahol a kisember igényli a hitegető álomígéreteket, ahol a szüntelen reklámokkal és rádiózenével meg disc-jockey-sémákkal, ízetlen élcelődésekkel manipulált tömeg örömmel és tapssal fogadja a népszerűség lehetőségeit, a talmi vetélkedőt. a primitív díjat, az ígért változatosságot a mindennapi életben, a szürkeségben. Leonard abszolút főszereplő ebben a játékban. Mindenki más csak unterman mellette. Két segítője — Rex, ,a „technikusok gyöngye” és John, a hírszerkesztő —, akik a maguk becsületességében ellenpontjai, vagy Nicola Davies, az átlátszóan becsületes, valami szépre szomjazó áruházi eladólán.v — az egyik versenyző — egyaránt. A további két női és egy férfi szereplő csakúgy. Bányai Gábor a nézőt, is bevonja a játékba, legalábbis ez a szándék következtethető a játéktérből, meg az előjátékból. Szlávik István játéktere — egy sötét műanyaggal bélelt hatalmas dobozban vagyunk, a neonfények részben a külső környezetet érzékeltetik, középen a rádióstúdió, meg egy áruházi osztály, külön a műszaki szoba, távolabb. a színpadon Nicola lakása — egy bolti bejárat (CBA-áruház!) után fogad be, ahol előjátékként lármás és goromba áruházi eladók fogadnak, mintha nem is egy tőkés vállalkozás áruházában, hanem a hazai panaszrovatok boltjaiban lennénk. Szakács Györgyi ruhái jól jellemzik viselőiket, különösen Rex és John szolidságát. A néző azonban — a bemutató tapasztalatai szerint — passzív szemlélő marad, kívülről figyel a hangokra, a felharsanó és igen hamar elúszó rockzene-töredékekre, a mozgásra, a játékra, amely bizony még csiszolatlannak tűnik. Bizonyára csiszoltabb lesz, mire e sorok az olvasóhoz jutnak, a későbbi előadásokra meg teljesen beérik. Kiérezhető az a rendezői szándék, amely — az írói elképzelésnek megfelelően — a sivár környezetben élő, igénytelen társadalmi rétegekkel szembeni manipulativ lehetőségeket és azt kihasználó emberieden tartást kívánja felmutatni, de egyelőre még egyenetlen a játék tempója, még vannak döccenők, és különösképpen az egész játékot a vállán hordozó Leonard megformálása még bizonytalan. A disc-jockey Leonard meglehetősen összetett alak, megformálása olyan színészi feladat, amely egyelőre láthatóan meghaladja Földes László emberábrázoló erejét. Roppant sok a szövege, sok hangmodulációt is kíván, hanggal, gesztusokkal kell érzékeltetnie figurája jellemét. Károm és iés millióval többen Az 1981-es esztendő első nyolc hónapjában megemelkedett a mozilátogatók száma. Az előző év azonos nyolc hónapjához képest 8,2 százalékkal többen váltottak jegyet és ez 3 millió 357 ezer 670 nézőt jelent. Borsodban az emelkedés aránva 7.8 százalék, azaz 158 ezer 452 néző. Országosan a magyar filmek látogatottsága 19.2 százalékkal, 1 millió 358 ezer 427 nézővel emelkedett. F,gyéé y mozielőadásra országosan 95, Borsodban 68 látogató jutott. ugyanakkor a premieren még szisszenetre késztető, nem kevés szövegíelmondási hibával is találkozhattunk. Megformálásában Leonard főbb vonásai önmaga szövegéből tűntek ki, semmint a szerep- formálásból érzékelődlek; egy önmaga mindennapos produkcióját halálosan unó. gépiesen daráló disc-jockey rajzolódott fel előttünk. Ügy látszik, az élet és a szerep közötti hasonló vonások magukban nem elégségesek, az alakításhoz több színészi munka kell. Bízzunk benne, hogy a későbbi előadásokon meglesz. Igö Éva formálásában Nicola Davies jól fedte a hiszékeny, szépre vágyó, tiszta lányalakot, aki végül is rájön megcsalattatására és akkor már valamiféle lázadásra is képes a nyomasztó társadalmi környezet ellen, barátnőjével, a racionális gondolkodású Susannal együtt, akit Sándor Erzsi állított elénk igen rokonszenvesen. Emlékezetes epizódalakítás Milviusz Andrea jól jellemző harsányságú Jane-je. Rex és John alakjaiban Tardy Balázs és Ábrahám István a Leonardnak végletesen kiszolgáltatott. ám értékesebb alkalmazottat, az önmaga vágyait a főnöknek alárendelő kisembert állította elénk hitelesen. Major Zsoltnak a kis szerep nem adott lehetőséget a jelenlétnél többre. A sok rock-szám összeállításáért, a zenei vágásokért Herédy Ér>a neve jegyzendő fel. E darab műsorra tűzését inkább indokolta volna, ha a parádés főszerepre adott egy színész, aki Leonard összetettségét és ezzel együtt a zenés tömegkommunikációval manipulált környezet sivárságát plasztikusan fel tudja mutatni. A közönségsiker így is aligha marad el, de a Miskolci • Nemzeti Színháznak nem lehet kielégítő, ha a vendégszereplő másfajta népszerűsége miatt veszik meg a jegyeket. Legyünk optimisták az október 10-i bemutató utáni ?): a későbbi előadásokon színészi leg is megérde- meltebb lesz a taps. Benedek Miklós Rövidesen ismét kiküldik az iskolákba, az óvodádba a megyei pedagóguspályázati kiírást. Az 1964. óta létező megyei pályázat célja, hogy „összegyüjtsék es közreadják azokat az értékes pedagógiai, szakmai-módszertani, irányítási, vezetési és mozgalmi jellegű tapasztalatokat, eljárásokat, kutatásokat, amelyeket a pályázók a mindennapi gyakorlati munka során eredményesen alkalmaztak, vizsgállak, elemző módon írásba foglallak”. A kiírás most is, mint eddig, zárójelben a következőket teszi hozzá a pályázati cél meghatározásához. „A pályaművek feitétlenül a gyakorlati tevékenység tapasztalataira alapozva — de a témával foglalkozó szakirodalom birtokában, annak alkotó felhasználásával — tartalmazzák az eredmények és problémák elerhzését, lehetséges általánosítását!” Nem véletlenül idez.tük ilyen hosszasan a pályázati felhívásnak a célt megjelölő mondatait. A megyei pedagógiai pályázatok ugyanis elsősorban a mindennapi gyakorlatra építenek, a valóságos pedagógiai tevékenységre alapoznak. A korábbi években volt úgy, hogy hetven pályamunka is beérkezett. Az 1980—81-es megyei pályázatra viszont csak 35. Mégsem állíthatjuk egyértelműen, hogy csökkent a pedagógusok körében az érdeklődés. Nem, mert ugyanakkor például 16 megyei dolgozat érkezett be a kazincbarcikai országos szak tan termi pályázatra, s időnként országos pályázatokon is sikerrel szerepel egy- egy pedagógusunk. Tulajdonképpen csak a helyi, megyei pályázatról tudunk biztos képet alkotni. S mivel a pedagógiai pályázatok is megsokszorozódtak — valóságos dömpingjüket éljük — ez a biztos adat korántsem eléggé biztos annak megítéléséhez, hogy kevés vagy elég a pályázatokon résztvevők köre. Soknak egészen bizonyosan nem sok, hiszen több mint tízezer oktatásügyi dolgozót tartunk számon Borsod megyében, s közülük mindössze nyolc—tíz a rendszeresen pályázó, ök egyébként — mondották a Borsod megyei Pedagógus Továbbképzési Intézetben — általában több pályamunkát is készítenek. Ennek ellenére nem lehetünk elégedetlenek. Részint; a pedagógiában csak viszonylag hosszabb távú kutatással lehet új eredményekhez jutni. Másrészt nem is lehet a pályázatok számával lemérni a kísérletező pedagógusok számát. A viszonylag kis számú dolgozatok hátterében ugyanis nyilvánvalóan ott van az is, hogy a ma iskolájában igen leterheltek a pedagógusok. Borsodban a megyei tanács évente mintegy negyvenezer forintot biz.tosít a pedagogus- pályáz.atokon résztvevők díjazására és jutalmazására. E mellett a különböző társadalmi szervezetek — így a KISZ, a Vöröskereszt, a Pedagógus Sz-akszervezet is ír ki témákat és ajánl fel díjakat. A megelőző pályázat eredményhirdetésén viszont — s ez nem egyedüli alkalom — nem tudták kiadni a Vöröskereszt pályadíját, meri egyetlen dolgozat sem érkezett be a kiírt témákból. Végül ús 22 dolgozat kapott díjat, s tízen részesültek dicséretben és jutalomban Mindössze három olyan pályamű érkezett be. amelyet a zsűri és a szaklektorok nem találtak valamilyen módon elismerésre méltónak. Lázár István, a Pedagógus Továbbképzési Intézet munkatársa és Gulyás István, az intézet igazgatója szerint; a megyei pályázati rendszer elsősorban a gyakorlati munkára épül. Így mintegy lépcsőfok lehet az országos pedagógiai pályázatokhoz, amelyek hosszabb távon jelölik meg a kutatási feladatokat, s így elmélyültebb munkát is feltételeznek. Nyilvánvalóan az országos merítésű pályázat pedagógiai és szakmódszertani elmélyüitsége is igényesebb a megyeinél. Így elsősorban ezeknél van lehetőség arra, hogy nyomtatásban is közkinccsé váljanak. Ugyanakkor azonban a megyei pályázatok legjobbjai is lehetőséget, kapnak a megjelenésre. A Borsodi Művelődésben több dolgozatot publikáltak. ha rövidítve is. Felolvasó üléseken is bemutatják, s az intézet könyvtárában is az érdeklődők rendelkezésére állnak. Tény: az iskola fokozott követelményei, s az a ténj'i hogy a borsodi pedagóguson nyolcvan százaléka nő, akikre még otthoni köte'ezettsé gek is hárulnak, egyfajta bűvös körnek tűnik. A pályázatot kiíró (a megyei tanács művelődési osztályával közösen) Pedagógus Továbbképzési Intézet igazgatója szerint ezek az okok játszanak leginkább közre abban, hogy viszonylag szűk körben vállalkoznak pályázatok írására > pedagógusok. A pályadíjaK — az elvárásokhoz viszonyítva — megfelelőek. S véleményük szerint ösztönzőleg hat az is, hogy a több díj kiadására törekednek. A nyilvánvalóan objektív okok mellett szubjektív feltételek is közrejátszanak abban, hogy pedagógusaink nem vállalkoznak nagyobb számban pályázatok írására. Tény: az iskolában folyó tudományosabb igényű munka nem mérhető egy az egyben a pályázati részvételiéi. Ugyanakkor tény az is, hogy a tapasztalatok rögzítése, kicserélése. közreadása az eredményesebb pedagógiai, szakmai munka egyik feltétele. A megyei pályázat erre épít. Ezért szerepelnek a kiírásban úgynevezett állandó témák is az újabbak mellett. A pedagógiai hagyományok ápolása, a kollégiumi nevelés mint az iskolai munka segítője; nyilvánvalóan visz- szalérő téma. Bizonyos fokig új, hogy ösztönöznek a középiskolai felzárkóztatás helyi tapasztalatainak megvonására, a dokumentumok bevezetése tapasztalatainak ősz- szegezésére. Egy-egy nagy témán belül a pedagógus érdeklődésére bízva a téma megközelítését. Az iskolára és a pedagógusra kétségtelenül fokozott terheket ró jelenünk oktatásügyi követelményrendszere. De éppen ilyen körülmények és feltételek között lehet nagy szerepe a tapasztalatok összegezésének, megfogalmazásának, közreadásának. .Jó volna hát, ha mindazok, akik tehetnek e témában, ösztönöznének az igényesebb, önmagukkal szemben is igényesebb, s az elméletre is támaszkodó oktató-nevelő munkára. Csutorás Annamária 'I 2. Az olasz férj Válása és Roberto Rossei- linivel folytatott liezonja miatt Ingrid Bergman 1949- ben a 1 filmtörténet egyik legnagyobb botrányába került. Tíz éven keresztül játszotta az örökké szép, romantikus asszonyt, a „Casa- blancá”-ban Humphrey Bo- garttal, az „Akiért a harang szól”-ban Gary Cooperrel, a „Gázlángéban Charles Be- yer-val — kedves, gyengéd támogatásra szóruló nőt. És az „Orléans-i szűz” szentté avatta Amerikában. Elege volt Hollywoodból, újat akart, modernet, Rossellini neorealista sors-film- jeiben akart játszani, azokban a lélegzetelállító produkciókban, melyek tele voltak dilettantizmussal, naivitással és zseniális intuí- ci ókkal. Ez az ügy, mely Stromboli szigetén kezdődött, széttörte az Ingrid Bergmanról szőtt- legendát. Amerika első számú kasszasikere, akit bálványoztak, imádtak, aki a „St Marién harangjaiéban egy apáca szerepeben egész lánycsapatokat vett rá a kolostorba vonulásra, megásatta őket egy olasszal. Csak bolond lehet, csak kábító- szerélvező, meg kell menteni — mondották ekkor. A férje Rómába repült, a szállodában találkozott vele mialatt Rossellini a ház körül éles kanyarokat írt le és úgy dudált, mint egy örült Tudnia kell, hogy ő ott van készen arra. hogy megmentse, elrabolja, megszabadítsa a hitvesi karmokból. Maradt. És utána jött a kritika okozta trauma, belekarmoltak áldozatukba, régi filmjeit szögre akasztoták, később Rossellini filmieiber játszott szerepeit ízekrt szedték, ezeket az erőtlen labilis mélgbúval átitatott figurákat. Ez volt Ingrid Bergman számára a legnagyobb sokk Pont 6. a természetes, az ál- mélkodó. a soha nem számító. aki jóhiszeműségével abszolúte alkalmatlan ilyen botrányokhoz 5 került a vádak forgatagába, melynek a megfilmesítése ártott volna neki. Rossellini úgy tört rá. mint Zeusz, aki Danae-t az aranymámorba vitte. Most vette csak észre, mennyire megfosztották saját természetétől, műtárgyat csináltak belőle, közvagyont. Rossellini, akihez 1950-ben ment feleségül, memoárjában drámai jelenetek közepette jelenik meg. mint egy ő.sállat. aki kicsapongó, kiszámíthatatlan. aki elméleteket zabái, és filmeket köp, aki a feleséget öngyilkossággal, féltékenységgel és megjátszott szívrohamokkal kínozta. „Mindent, amit Rossellini- ről írtam, elküldtem az olasz gyerekeimnek. Robertinának. az ikreknek. Ingridnek és Isabellának. Döntsék el ők, bekerüljön-e a könyvbe?” Felhívtak, és azt mondták: ..Mama. ez olvan komikus. hogy bent kell maradnia. A papa egy lehetetlen ember volt de éppen ez volt benne bolondos." Következik: A VIZSGA TARÉI TAVASA R a kesztölci „JÓSZERENCSÉT” Mgtsz tapétaboltjában — Miskolc, Avas-dél, Engels utca 39—41. sz. alatt — nagy választékban kaphatók hazai gyártmányú tapéták és poszterek. KERESSE FEL BOLTUNKAT, NEM JÁR ROSSZUL!
