Észak-Magyarország, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-14 / 241. szám

1981. október 14., szerda ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Á színi rimfaragé Ötezer négyzetméter, 11 bolt F&nttik Őzt kvisirlóközpontját Több bizalommal! Az idő pénz! — így szól a mondás. S hogy mennyire így van ez, azt valójában ak­kor tudjuk meg, amikor ügyes-bajos dolgaink elinté­zése olykor napokat, heteket, esetleg hónapokat vesz igény­be. Különösen vonatkozik ez, a hivatalos ügyek intézésére. Ezért is van nagy jelentősége annak a rendelkezésnek, amelyet 1976-ban hozott a Minisztertanács Tanácsi Hi­vatala, miszerint szerdai na­pokon az ország bármely te­rületén elintézhetik ügyeiket az állampolgárok a lakossági szolgáltatást végző tanácsi szerveknél, intézményeknél és vállalatoknál. Am nem­csak egyetlen nap áll rendel­kezésükre. * A lakossági ügyintézés gyors és színvonalas ellátása érdekében a tanácsok lehető­séget kaptak a munkaidőn túli ügyfélfogadásra is, ame­lyet számos helyen az ügy­félszolgálati irodák megszer­vezése követett. Ez év janu­árjától Miskolcon is műkö­dik ügyfélszolgálati iroda. Tevékenységéről, feladatkö­réről dr. Tornai László, a miskolci tanácsi hivatal tit­kárságvezetője a következő­ket. mondta el: Az ügyfélszolgálati iroda lényege, hogy tájékoztassa az ügyfeleket, jogi ügyekben felvilágosítást adjon, közre­működjön az ügyintézésben, sőt egyes konkrét ügyeket elintézzen. Ilyen ügyfélszol­gálati iroda működik Miskol­con a Petőfi utca 1—3 szám alatt, a Petőfi utca 23. szám alatt, Diósgyőrben a régi ta­nácsházán és Hejőcsabán szintén a régi tanácsháza épületében, valamint Szirma- besenyőn a tanácson — egy héten kétszer —, üdülési sze­zonban pedig egynapos ügye­letet tartanak Tapolcán is. Az ügyfélszolgálati irodák szolgáltatásait kedden és csütörtökön munkaidőn túl is, délután fél öt és hat óra kö­zött, szabad szombatokon pe­dig reggel nyolctól délután egy óráig vehetik igénybe az érdeklődök. Az irodán dolgo­zó szakemberek kiadják a szükséges formanyomtatvá­nyokat, csekkeket, segítenek azok helyes kitöltésében és az állampolgár szóbeli vagy írásos kérelmére „elindítják” ügyüket, amelyet később a szakosztályokhoz továbbíta­nak. Számos ügy intézése át­került már az ügyfélszolgá­lati irodához, amely eddig kizárólag a szakosztályokon történt. Ilyen például a tej­jegyek igénylése, a hatósági bizonyítványok kiadása, a talált tárgyak bejelentése, a lakásigénylési adatlap kitöl­tése és a lakásokból történő ki- és bejelentkezés. E feladatok átvállalásával mindkét fél jól jár. Időt nyer az ügyfél, hiszen ezekben az esetekben nem kell az ille­tékes osztályok hivatalos ügyfélfogadási idejét kivár­nia, mert az iroda szolgálta­tásai a hét minden napján igénybe vehetők. És ha igény­be veszik, akkor természete­sen időt nyernek a szakosz­tályok dolgozói is. mivel szá­mos ügy már az irodán befe­jeződik. Ám hiába teremtik meg a gyors ügyintézés le­hetőségeit, hiába alkalmaz­nak jól felkészült, szakmai­lag járatos dolgozókat, ha nincs bizalmuk az ügyfelek­nek az új módszerhez. So­kan úgy vélik, az ügyfélszol­gálati iroda amolyan „áthi­daló” megoldás, az ő ügyü­ket kizárólag az ajánlott szakember vagy ismerős in­tézheti. És kivárják inkább a szakosztályok hivatalos ío- gadóidejét, rosszabb esetben pedig naponta zaklatják az itt dolgozókat problémáikkal. Jóllehet a gyakorlat nemeze­ket az embereket igazolja. Talán az ügyfélszolgálati iro­da tevékenységi körének bő­vülésével és az itt gyorsan befejezett ügyek hírének ter­jedésével csökken majd a bizalmatlanok tábora. És talán csökken majd azoknak a tábora is, akik ma még elkéredzkednek munka­idejükben vezetőiktől, ügyük rendezésére. Mert január el­sejétől az irodán megjelent, közel 95 ezer ügyfél közül kedden és csütörtökön a meg­hosszabbított munkaidőben mindössze 1053-an, szabad szombatokon pedig csupán 605-en keresték fel a szak­embereket az ügyfelek. Mit sem törődve a munkaidőn túli ügyfélfogadással, ame­lyet egyébként pontosan az 6 érdekükben vezettek be. No meg annak érdekében is, hogy csökkenjen azoknak a száma, akik hivatalos ügyek intézésére hivatkozva .egyéb” ügyeket intéznek munkaide­jükben ... Monos Márta Izsó László kilencvenegy éves tsz-nyug- díjas a kakasokkal kelt. Borongós-ködösek már a hajnalok, hogy kicsit felmelegedjék, teát főzött, jó erős csipketeát. Pár csepp szilvapálinkát kevert bele, kanyarított egy darab szalonnát, kenyeret, és komótosan megreggelizett. Nekikészülődött, hogy ki­megy a Peresbe, fel a hegyre, szép hosszú nyírfavesszőért. (Négyéves koromig emlékszem vissza, mikor megharapott a kutya. Itt laktunk Színben, az apáméit tehetős földművelők voltak a faluban. Itt jártam ki a hat ele­mit is, aztán kezdtem rágni az apámék fülét, hogy én Patakra akarok menni ta­nulni. Mert úgy szerettem olvasni, min­dent, ami a kezembe került. Az utcán le­hajoltam egy papirosért, ha azon írás volt. De az apám azt mondta, nem enged tanul­ni: nincs annál nemesebb foglalkozás, föl­det művelni, kenyeret termelni. Jártam hál a határba, megtanultam a vesszőfonást. Csak épp nem volt nyugodásom. Menni kéne, látni. Tizenhét éves voltam, mikor hallottam, készülnek innen a környékről többen Amerikába. Karácsony harmadik napjára volt eltervezve az indulás. Apám ebéd után lefeküdt a díványra aludni. Fel­vázolt), mondom, keljen fel, mert én me­gyek Amerikába. Felugrott, jól nyakonvá- gott, mész te a majd megmondom hóval Anyám a védelmemre kelt: Tanult volna a te fiad erővel, de nem adtad. Kilencszáz- nyolcban aztán csak kimentem Amerikába. Három év múlva az anyám hazasirt.) Mire megtért a Peresből, megjött az új­ság is. Kiült a napra, szemüveg nélkül ki­olvasta az egészet. A verseket is, azt na­gyon szereti. Aztán várta a kert.. Gyomlál­ni kell, kapálni, felszedni azt a kis fok­hagymát, legyen télire a gyerekeknek is. Ügyis, ha a lányánál elkölti az ebédet, mennek a háztájiba, kukoricát törni. Szép, sárga csövesek, virít minden szem rajta. Fürge még a járása, gyors a keze, hála istennek. (Alighogy hazajöttem Színbe, besoroz­tak a huszárokhoz. Tizenhárom őszén be­vonultam Áladra, végig odavoltam a há­borúba. Négy év a pokolban. Akkor már ki tudja, hányadik versemet írtam. Mikor elszakadtam otthonról, akkor született au első. Beleírtam a versbe a bánatomat. Rímbe szedtem mindent, mi csak velem történt. A háborút, az öldöklést, azt, hogy béke kell az embernek. Sebesülten is a kórházban írtam a verset, azért, hogy a katonák reménykedjenek. Reméltünk ... Hazakerültem, épségben, huszonkettőben nősültem. Fiam is, lányom is született, a feleségem jóban-rosszban velem volt.) A vénséges vén házban, ahol lakik, az előszobában terítve a kukorica. Hordóban már a som, pálinka fő majd belőle. A tisz­taszobában újságpapíron szárad a piros gyöngyű csipkebogyó. A konyhaasztalon széles rendetlenség. A légiposta-boríték te­tején szemüveg, az „irkák” közt, mibe ver­seit írja ma is, élecsorbult bicska. Levelek az egyházügyi hivatalnak, levél Várnai Zseninek, irodalmi olvasókönyv a szakkö­zépiskolák számára. (Kutattam, kerestem. Az edelénvi könyv­tártól is kérték, mit tudok Izsó Miklósról, akinek leszármazottja vagyok. Innen, Szín­ből indult el a híres szobrászművész. Szü­letésének százötvenedik évfordulóján, az izsófalvi ünnepségen kérték, olvassam fel Laczó József felvétele a róla szóló verset, Kiiencvenévesen meg­értem, hogy nagy tapsot kaptam. Mert kaptam én eddig is elismerést. Reggel, ha körbenézek a falon, sorra vehetem. Tinó- di-emlékpályázat. arany díszoklevél, 1940. Gábor Áron irodalmi és zenei pályázat, ezüst díszoklevél, 1942. A kilencszázhatva- nas években megintcsak pályáztam a ver­seimmel. Mondta is az asszony, küldenének rá valami pénzt. De csak többet ér.az el­ismerés, a pénz elmegy, az emlék megma­rad az unokáknak is .. .) Kékfedelú kockás irkák, szálkás betűso­rokkal teleírva. Izsó László kilencvenegy éves tsz-nyugdijas háromszáznál is több verse. Közülük jó egynéhány a sárospa­taki levéltárban, az edelényi könyvtárban. Versek a tavaszról, az őszről, vallomások egy öregember .életérzéséről. Cselekedni kell gyorsan a jót — vallja —, hisz’ nem­sokára itt a végállomás. Es korlátok közt, sűrű kerítés mögött is lehetséges ez? A vénséges vén színi házban, egyedül, két kosárfonás közt? (Szép napon, április negyedikén ültem a kilencven évemet. Idejött a tsz-vezetőség. Szegfűcsokorral, tállyai jó borral. Eljöttek, megkerestek, megünnepeltek. Elmúlt a nap, sötét lett, már égetni kellett a szál villany­körtét. Orromra tettem a szemüvegem, elő­vettem az irkám, és megünnepeltem a születésnapom. Verset Írtam. Reggel aztán felvettem az ünneplő ingemet, vonatra ül­tem és elmentem az öcsémhez Pestre. Hí­vott aztán vissza a munka, nem volt ma­radásom. Felvetette a gyep az udvart, ka­szálni kellett, öllel állt a fűzfavessző is az előszobában, mind arra, hogy kosárba fonjam.) Izsó László kilencvenegy éves tsz-nyug- díjast nem sürgeti az idő. Marasztalna szí­ve szerint akár estig minket. De hogy már ötödször búcsúzunk, kísér a kapun túl is, az utca végéig. Mikes Márta (Folytatás az 1. oldalról) ózdiak növekvő vásárlási Igényeit. Ez a bevásárlóköz­pont az utóbbi évek legna­gyobb kereskedelmi beruhá­zása, s megnyitása után nem­csak a vásárlási lehetőségek javulnak, hanem korszerű körülmények kozott végezhe­tik munkájukat a kereske­delmi és vendéglátóipari vál­lalatok dolgozói. Biztos va­gyok benne, hogy az ózdia­kon kívül a bejárók és a környező községek lakosai is szívesen jönnek majd ide. Ennek feltétele, hogy az üz­letközpont dolgozói éljenek lehetőségeikkel, a maihoz hasonló, bő áruválasztékkal álljanak a vásárlók rendel­kezésére. * Az ünnepséget megelőzően Ivák Lászlónak, a városi ta­nács főelőadójának kalauzo­lásával tekintettük meg a be- vásárlóközponot. Az üzlet- központ. mint már említet­tük, a Vörös Hadsereg úton, a kohászváros dinamikusan fejlődő, átalakuló városré­szében kapott helyet. Az óz­diak „gyújtónak” nevezik ezt a területet, utalva a múlt század közepére, amikor itt még csak egy kocsma ■ Igaz, jő helyen, az akkori forgalom csomópontjában, ahol a nyersanyagot és a készárut szállító fuvarosok elhaladtak. A kocsisok akar- va-akaratlar'i! is meg-meg- álltak egy „pipagyújtásra”, s a hely neve végül is lerövi­dült az egyszerű „gyújtóra”. Hiteles adatok szerint hosz- szú időn keresztül itt volt a település kereskedelmi köz­pontja. az egyetlen patika, valamint a Hungária Szál­loda. A név megmaradt, s meg­maradt a terület kereskedel­mi jellege, ám arculata ugyancsak megváltozott. • Az út jobb oldalán már csak emlékeztetőnek maradt meg néhány, a régi, jellegzetes vöröstéglás épületek közül, eltűntek a hajdani kézzel festett színes reklámok, s az apró. sötét kis boltokban teg­nap véglegesen lehúzták a redőnyt. — Az új kereskedelmi köz­pont — hallottuk Ivák Lászlótól — két szintjén, Összesen 5 ezer négyzetméte­ren 11 bolt, illetve szolgálta­tóegység kapott helyet. Az Az új műszaki bolt bö áruválasztékkal várta az érdeklődőket Dr. Ladányi József, a megyei tanács elnöke megnyitja a bevásárló központot építkezésben, illetve a beru­házásban is résztvevő válla­latok igyekeztek korszerűen, ízlésesen berendezni az el­adótereket. Az üzletközpont, illetve a három, egyenként 40 laká­sos háztömb építése 150 mil­lió forintba került. Ebbői az üzletek kialakítására több mint 75 millió forintot for­dítottak. A házgyári panelek segítségével összeállított, úgy­nevezett komplex épület sze­relését a BÁÉV szakemberei meglehetősen nehéz körülmé­nyek között, de a szerződés­ben vállalt határidő előtt több mint fél évvel elvégez­ték. — A forgalom egy percre sem állhatott meg — mond­ja Fáklya Pál tőépítésvezető. — Szinte csak zsebkendőnyi hely állt a daruk és gépeink rendelkezésére. Volt néhány nagyon meleg pillanat, de örömmel elmondhatom, külö­nösebb baj nem történt. Ér­dekességképpen említem meg, hogy vállalatunk ennél az épületkomplexumnál készített először közműalagutat, amely­nek hossza 175 méter. A tetszetős üzletközpont egyik jellemzője, hogy a ház­gyári elemek nehézkességét, az épület „súlyát” élénk szí­nekkel igyekeztek enyhíteni. A belső terek kiképzésében, a berendezési tárgyak meg­választásában pedig ügyeltek az otthonosságra, a kulturált­ságra. Az egyik legérdeke­sebb helyiségnek alighanem a két funkciójú, „Gyújtó ét­terem” számít: néhány moz­dulattal átalakíthatják a dél­előtti önkiszolgáló éttermet délutáni, esti szórakozóhely- lyé — ahol mar pincér szol­gál fel. * A szalag átvágása után az ózdiak percek alatt birtokuk­ba vették az új kereskedelmi létesítményt. Mindenhová ju­tott vásárló, nézelődő, s leg­többen az élelmiszerüzletre és az iparcikk boltra voltak kíváncsiak. A forgalomról természetesen még nincsenek adataink, annyi azonban bi­zonyos: Ózd régen várt ke­reskedelmi központja az első napon kiállta a próbát. Hdvardy József Fotó: Fojtán László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents