Észak-Magyarország, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-11 / 239. szám

1981. október If., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Bitesek a méiyken A Bükk déli részén bóklá- I izünk, kisebb csoportban, I íagyobbrészt borsodiak, te- iát helybéliek. Ennek elle­nére, mármint a helybéliség I illenére úgy csodálkozunk | -á meg-megállva a tájra, mintha sohasem láttuk vol- | na. Valószínű, hogy nem is ; láttuk. Ezt a részt még nem. | Magasból szerpentinezgetünk : lefelé, Csipkéskút lcömyéké- S fői. Az út azokon a része­ken kanyarog, melyek nem különösebben látogattak, nem keresettek. Szinte az érintetlen Bükkben járunk, talán, ha nagyon figyelnénk, muflont is látnánk, vagy vad­macskát, vagy bajszos sár­mányt, virágok, csigák ér­dekességének sokaságát. Min­denesetre csend van itt, nemigen találkozunk senki­vel. Nem is egészen véletle­nül. Mert akik tehetnék a hírverést, még nem teszik. Maradjon egyelőre a tájék olyan, amilyen. A népek nagy része ma még a felka­pott Bánkúira, Hollóstetőre, Bükkszentkeresztre és sok más, ugyancsak szép kirán­duló-, üdülőhelyre megy szá­zával, ezrével, mikor hogy. Itt, a déli részen, még csen­des a táj, nyilván, hogy ké­sőbb majd — ki tudja mikor — megtelik turistákkal, ki­rándulókkal, nézelődőkkel, csalingázókkal. Lehetséges persze, hogy nem csupán ez a ma még szinte érintetlen terület né­pesül be, hanem valójában az egész Bükk megtelik egy­szer az eddiginél is jobban. Nem tudjuk még pontosan, mit rejt, milyen kincseket takar a mélység, a hegyek belseje. Egyelőre tudjuk pél­dául, hogy a ma ismert barlangok száma a Bükk­ben: 312 (!) Bizony, 312. Ezek közül kettő látogatha­tó. A lillafüredi mésztufa és a cseppkő. Elképzelhető az is, hogy a barlangok valahol összekapcsolódnak. Némelyi­ke. Vagy majd: összekap­csolják ezeket a barlangá­szok. Érdekes, különleges vi­lág lenne ez, ha sikerülne mindezt feltárni, láthatóvá, járhatóvá tenni! Akkor pe­dig nem csupán helyi je­lentősége lenne a Bükknek, hanem igencsak szélesebb. Országunk határán túlra is kiszélesedő. Aggtelek mel­lett elférne még bizony itt is néhány látogató, néhány szén, járható barlang! Okulva is persze az agg­teleki tapasztalatokon. Szeny- nyeződéstől mentve, megóv­va a Bükk ma mindenképpen kézzelfoghatóbb, láthatóbb, érezhetőbb kincsét: a karszt- források vizét. Ebből körül­belül 40 millió köbméternyi tárolódik, azaz forog, cseré­lődik a hegyek belsejében, rejtett barlangok pormentes, hűvös levegőjében, melynek kisebb részét, mintegy 14 millió köbméternyit haszno­sítunk. Egyelőre ennyit. Később föltehetően maid többet is kell, többre is szükségünk lesz. Miként a Bükk mélyé­nek más kincseire. (priska) Takarítás, kártevőirtás iHatás Miska: Űj szolgáltatással bővült a Miskolcon lakók ellátása. A borsodsziráki termelőszövet­kezet a megyeszékhelyen ta­karító és kártevőirtó szol­gáltató részleget hozott lét­re. A József Attila úti te­lephelyen kerestük fel az új szolgáltató egységet. Váradi Gyuláné, részleg- vezető : — Ez év júliusában kezd­tük meg a munkát. Harminc dolgozónk vállal takarítást, ablaktisztítást, portáltisztí- túst; magánmegrendeiők és közületiek részére is. Egyelő­re hagyományos tisztítósze­rekkel dolgozunk, ám ha a megbízónk úgy kívánja, al­kalmazzuk a korszerűbb ta­karítószereket is. — Milyen határidőre tud­ják vállalni a munkát? — Kaptunk már megren­delést egy hónappal előtte is, de telefonbejelentésre akár másnap kimennek a helyszínre dolgozóink. Az árajánlatunk némileg ala­csonyabb az országosan ér­vényben levő áraknál. Pél­• dúuí ablaktisztítást négyzet­méterenként 24 fillértől 7 forintig vállalunk. A ma­gánlakásokban óránként 29 forintért takarítanak dolgo­zóink, az intézményekben GO forint az egységár. Szolgáltatásaikat kibővítik Például a kazánházak tisztí­tásával, a tízemeletnyi ma­gas házak külső „mosdatá- sával”. Tervezik, hogy meg­felelő állványokat, emelő- szerkezeteket szereznek be ilyen célra. A későbbiekbe a padló-utánfényezést is vál­lalnak, magánlakásokban, közületeknél egyaránt. Üj-' szerű dolog megyénkben az az elképzelés is, amely sze­rint egy szolgáltató egység rendszeres bérmunkában végzi el egy-egy vállalat, in­tézmény épületének takarí­tását. Nos, a borsodszirákiak már megkötötték a szerző­dést e munkára több válla­lattal. — Ha igény van rá, akár száz dolgozót is tudunk biz­tosítani részlegünknél — mondja Váradi Gyuláné. — Ilyen létszámmal az úgyne­vezett durva és finom taka­rítás mellett, a közterületek tisztán tartását szintén vál­lalhatjuk. A takarítórészleg mellett eddig már több megrende­lést kaptak a kártevőirtók is. Az érvényben levő KÖJÁL- engedélyek alapján, korszerű eljárással végzik munkáju­kat. Vegyszeres, gázosító és fertőtlenítő módszert egy­aránt alkalmaznak, termé­szetesen garanciával. A mis­kolci telephelyen több he­lyiséget alakítottak ki erre a célra: a dolgozók itt ké­szítik a hathatós vegyszere­ket, fürdő, öltöző is rendel­kezésükre áll. A borsodszi­ráki tsz e szolgáltatását is bővíti a jövőben: rágcsálóir­tást, fertőtlenítést végeznek a megye állami gazdaságai­ban, termelőszövetkezetei­ben, s vállalják a Miskolc környéki üdülők megrende­léseit is a kártevők elleni védekezésre. (mikcs) Nemzetiségi kulturális estek Háromnapos bemutatót tart október 16—17—18-án a pilisszentkereszti szlovák táncegyüttes, a három szlo­vák nemzetiségű bükki köz­ségben; Bükkszentlászlón, Bíikkszentkereszten és Ré- páshután. A bemutatót, amelyet a Hazafias Népfront. Borsod megyei Bizottsága, a Magyar- országi Szlovákok Demok­ratikus Szövetsége és a há­rom község HNF-bizottsága szervezett, a nemzetiségi kulturális estek keretén be­lül tartják, a korábban ki­alakult kapcsolat folytatása­ként. Utoljára 1978-ban ven­dégeskedett itt a szlovák együttes, jövőre pedig me­gyénk együttesei tesznek ha­sonló látogatást az ország más településein levő nemzetiségi községeiben. Úgy mondják, hogy a folyóparti ember nem is tud másutt élni, mint a víz mellett... Talán ez is oka, hogy ha nem is nagy falu Alsóbe- recki, lakóinak nagy több­ségé őslakos; akiknek a vérében van, hogyan kell együtt élni a folyóval, amely aztán lehet hara­gos, félelmetes és lehet, si­mogató és lágy is. Mint most, októberben. A falu nyolcszáz lakója szeret itt élni, és csodálkozik, fur­csának tartja a kérdést: va­jon miért? — Egyre többen építkez­nek a régi portákon, az el­bontott öreg házak helyén — mondja Nagy Miklós pedagógus, aki egyben tár­sadalmi tanácselnöke a fa­lunak. — Közös tanács van Felsőbereckivel. Így több mint ezerkétszázan tartoz­nak ide. Persze egyik sem falu már az igazi, régi ér­telemben. A városközelség, az ipar elszívó hatása el­ért bennünket is. A kere­sőképes lakosság szinte ki­lencven százaléka Sátoral­jaújhelybe jár be dolgoz­ni. Munkalehetőséget ide­haza a tsz ad, régebben volt egy szabó-ktsz, ide is bedolgoztak. Ez megszűnt. — És a tsz... meg a háztáji? — A faluban összesen tizennyolc tehén van, ló pedig kettő, a tsz udva­rán. Sertést is csak vágás­ra tartanak, már aki tart, pedig korábban anyadisz- nókkai is foglalkoztak..; — Milyen itt élni, alig huszonhét lépésre a Bod­rogtól? — .Véd minket a gát. az árvízzel pedig együtt élünk. Bár már csak egy halászunk van ... Milyen falu tehát Aisó- berecki? A következő év január­jától varos környéki tele­pülése lesz Sátoraljaúj­helynek. Szinte zöldövezet. Idősebb Janecz Józsefék az őszi munkák közepén örömmel mutatják kis ma­jorságukat. Ezekben a hor­dókban új bor van már ... itt a három jókora disznó, karácsonyi vágásra hizlal­ják őket... Van itthon munka bőven, törni kell még a kukoricát is. Idő­sebb Janecz József a tsz- ből ment nyugdíjba. — Ha sokat is kell dol­gozni. elérünk mindent —• mondja, miközben végig­járjuk az udvart. — Csak az a kár, hogy a jobb vi­lágban éltünk keveseb­bet ... Én még az urada­lomban kezdtem dolgozni, aztán folytattam a tsz-ben, legtöbbet a lovakkal fog­lalkoztam, most is én gon­dozom ezt a kettőt is. Ha kell, meg is patkolom őket... — Sok munka van ve­lük? Add ide a lábad, Betyár! Szép lett az idei kukoricatermés... — Még csak a szüret (elénél vagyunk... Aisóberecki Huszonhét lépésre a Bodrogtól getni sem érünk rá. az egyik lányunk most költö­zött el, nagytakarítást keli csinálni, ha már megválto­zott a ház rendje, elköltöz­tek az unokák is ... Azt mondják, az ezer leiken aluli községeket az elnéptelenedés veszélye fe­nyegeti. Alsóbereckiben örömmel mondták, hogy negyven gyesen levő kis­mama van a faluban, és az iskola első osztályában is tizenkilencen vannak. Igaz, idehaza csak az alsó tago­zatosok tanulnak, ugyan­úgy, mint a társközségben. Felsőbereckiben. Felsőberecki neve vala­mivel ismertebb, hiszen a Bodrog felső szakaszán le­vő társközség neve napon­ta elhangzik a rádió víz­állásjelentésében „ ... a Bodrog Felsőbereckinél árad, máshol apad .. — Milyen most a folyó vízállása? — Apad. Kétszáztizenöt volt most, ahogy mértem — tájékoztat Sütő Gyula gátőr, akinek tisztéhez a napi jelentés is hozzátar­tozik. — Kellemes környezet­ben dolgozik ... — Szó se róla, jó a le­vegő, kint vagyok a tt.- vnészetben, de amikor árad a folyó ... — Most nem tűnik fé­lelmetesnek __ — Csendes. Ha árad, emelkedik a belvíz is, ak­kor „észnél kell lenni”. Az új gát sokat segit, a víz pedig most tiszta, elmúlt szerencsére a fertőzés is. — Gyerekei vannak? — Két nagyfiú. mind­ketten szerelők. Bent dol­goznak Sátoraljaújhelyen. A fiúkat, fiatalokat már a városi munkahely viszi el, építkezni viszont mind­két faluban odahaza épít­keznek. — Idén felújítjuk a mű­velődési házat is Alsóbe­reckiben — mondja Nagy Ernő vb-titkár. — Készül a belvízrendezési terv is ... fejlesztjük a villanyháló­zatot ... Ügy mondják, hogy a fo­lyóparti ember nem is tud másutt élni, mint a víz mellett... Köpöczi Edit— Fojt án László — Ez a kettő mostaná­ban sokat pihen, azért ilyen elevenek. Érdekes, bogy a ló iránti érdeklődés előtérbe került a faluban; mint hírlik, patkolásukhoz ért egy dí­zelmozdony-szerelő is Józsi bácsin kívül... Az állat­tartás is keveseket érint Alsóbereckiben, majdnem úgy, mint a kertészkedés, a szépen gondozott udva­rok legtöbbje mögött csak kis háztáji kert van. Több­re idő sincs, kevés az itt­hon töltött idő a városi munkahely mellett... Az újonnan épült házak körül is csak a portát őrző öre­geket látni. A mozgalma­sabb időszak akkor követ­kezik, amikor az első, diá­kokat szállító autóbusz megérkezik. Bodnár Albertéit éppen pihennek az egész hapos munka után. Finom hús sül a tűzhelyen, odacsalo­gatva illatával az idegenre acsarkodó házőrzőt is. Bod­nárék kertje az egyetlen a faluban, ahol nagyobb ker­tészkedést sejtető fóliasát­rak látszanak. — A múltkor kérdezte valaki, megéri-e, amit csi­nálok, az egész éves mun­ka? Mondom neki, ha hi­szed, ha nem, a kertem 300 mázsa búza értéket adott... — nevet a házigazda. — Most, egyébként még a szüret is itt van, van pár szőlőtőkém is ... — Ügy látszik, egyedül csinálják a faluban ... — Most lett egy köve­tőm. Kedvet kapott hozzá. Hát csak bírják is a mun­kát, úgy mint mi, a felesé­gemmel. Decemberben már magot kell csíráztatni, táp­lálni a földet, mert nem lehet kizsigerelni, aztán te­rem egész évben a papri­ka és a paradicsom ... Bodnár Albert két mély kútját is megmutatja. A büszkeség teljesen indo­kolt, mert a falu vízellátá­sa ásott kutakkal biztosí­tott, és hh nem mély a kút, árvíz idején ihatatlan a vize; akkor tartálykocsik­kal hozzák a faluba az ivóvizet. Most azonban a medrében kanyarog a Bod­rog, a belvíz sem fenye­get. — Szárítjuk a kukoricát is, annyi van, hogy nem fér a padlásra — mutatja a szép csöveket Bodnárné. — Itt meg járnak rá a madarak... Nagyon hesse­... a Bodrog vízállása Felsőbereckinél...

Next

/
Thumbnails
Contents