Észak-Magyarország, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-06 / 234. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4

1981. október 6., kedd

A képernyő előtt

Befejeződött az elmúlt héten Az isztambuli vonat című, négyrészes magyar—olasz filmsorozat. Be kell* vallanom, az első két, de különösen az első folytatás után nagyobb bizalmat előlegeztem neki, mint amit végül is érdemelt. Graham Greene 1932-ben írt műve nyomán Kardos G. György írta televízióra és „magyarította", azaz feldúsította benne a magyar munkás- mozgalmi vonatkozásokat. Izgalmas bűnügyi történetnek indult, kitűnő színészekkel, aztán később mind több lett benne az üresjárat, a. nyújtottság. Míg az első két részben kitűnő kor- és környezetrajz vázolódott fel előttünk, a bűnügyi irodalom szabályai szerint egyetlen szűk helyszínre sűrűsödött minden — ez esetben egy expresszvonat kocsijaiba —, mégis érzékelődön a szorongás az akkor még kevéssé ismert német veszedelemtől, már az ismeretlen útitársak igyekeztek egymást kitapogatni, hangoskodó módon elterelni a figyelmet magukról, felvillant az angol üzletember Európán kívülre lekint- getése, találkoztunk a bukott forradalmak után kiégett értelmiségivel .stb., a harmadik és negyedik részben bizony értetlenül álltunk sok fordulattal szemben. Például az elítélt magyar kommunista Czinner miért ilyen elővigyázatlanul akar hazatérni? Miként lehetséges, hogy a magyar rendőrség egy ennyire keresett kommunistát a falusi vasútállomás rosszul őrzött raktárába zárhat; miért árulja el a határőr-kiskatona az angol lányt, ha arra hivatkozik, hogy az apját kommunis- tasága miatt ölték meg; hogyan zárha+ják össze a betörőt és az elfogott kommunistát; miért olyan ügyetlen — holott tudjuk, hogy nem volt ilyen! — a Tyll Attila és Kautzky József megszemélyesítette magyar elhárítás stb.. Mintha kevés lett volna négy folytatáshoz a mondandó, mintha a magyar munkásmozgalmi vonatkozásokra kevesebb energia jutott volna, mint az általánosabb kép felrajzolásához. Kár. Így aztán azzal a félrevezető következtetéssel búcsúzhattunk a vonat, utasaitól, hogy — íme — a kommunista bajbakevert egy ártatlan lányt, halálát okozta egy zavaros pályafutású angol újságírónőnek, lebuktatta hazai kapcsolatát, ő maga meghalt, a vonat utasai robognak tovább, csak a bécsi betörő, az egyetlen nyilvánvaló gazember menekül el a lopott autóval, ki tudja, hová. Biztató kezdet után csökkentett örömű befejezés — így emlékezhetünk vissza Az isztambuli vonalra.

*

Véget ért az NDK-ból való, A hosszú út című, ötrészes filmsorozat is. Negyed évszázad egy új német állam életéből egyetlen, család tükrében — így fogalmazható meg tömören e film lényege. Készítői rendkívül precízen ügyellek rá, nehogy az állam életének egyetlen jelentős fordulata is kimaradjon; az iparberuházási tervek módosításától, a halászati szövetkezet tagosításán keresztül a berlini zónahatár lezárásáig, a korábban közös tulajdonban levő üzemek államosításáig minden tükröződött ebben a nagyon hosszú filmben. Természetesen — éppen, mert mindent jelezni akart — alig tudott valamit drámai mélységgel érzékeltetni, inkább jelzett, illusztrált mindent, így aztán sokkal inkább történelmi képeskönyv lett belőle, mintsem filmdráma, de a huszonöt évről plasztikusan tájékoztat.

*

Kél, folytatást láthattunk eddig a Bálim Tibor regénye nyomán. Várkonyi Gábor rendezésében készült Zokogó Majom című tévéfilmből. A hatalmas családregény a képernyőn, még öt folytatásban is, csak töredékesebben jelenhet meg, a másfajta műfaj követelményeinek megfelelő sűrítéssel, egyes mozzanatok szűkszavúbb, nagyobb figyelmet kívánó ábrázolásával. Az első rész a szereplők, a szereplő családok bemutatásával telítődött, de a sok-sok epizódban már ott feszültek a drámák, a Vincze család tagjainak megismert életfordulataiból az erdélyi város szegényeinek viszontagságai rajzolódtak fel; az örökké elvágyódó, álmodozó és még önmagának is hazudo- zó. könnyűvérű Böske valami sajátosan szánalmas romlottságot képvisel ebben a családban, amelynek a második részben megismert élettöredéke már felforrósodott dráma. A további három folytatást nem szabad elmulasztani.

*

Egy-két rövid megjegyzés még: Szombaton sugározták Gorkij Kispolgárok című drámáját az egri Gárdonyi Géza Színház előadásában, felvételről. Ha nem olvasom, hogy egri, esküdni mernék rá. hogy a Miskolci Nemzeti Színház előadását láttam, amit Egerben is bemutattak. — Nem panaszkodhattak az operettek kedvelői, mert pénieken és szombaton elsősorban nekik szólt a főműsor; két ismert operett, részben azonos szereplőkkel. kellemes időtöltést adott azoknak, akiket nem zavart, hogy az énekesek beszélni nem tudtak.

Benedek Miklós

Alkotó ifjúság

ÉLrié kelték a pályamunkákat

Arad—százharminc év

(

ARAD! 13 VÉRTANÚ 13-19

merston külügyminiszter: nagyon kívánatos, nem egyszerűen az emberiség, hanem a józan európai politikai és az ausztriai birodalom iránti mély, baráti szeretet alapján, hogy ennek a nagy harcnak a küzdő felek közötti baráti megegyezés vessen véget, amely kielégítené a magyarok nemzeti érzelmeit...” S hasonlóan fogalmazott a magyar szabadság- harc kimenetelét eldöntő Orosz intervenciós hadsereg főparancsnoka, Paszkevics is. Miklós cárhoz intézett előterjesztésében: „Nem tudom, miként vélekedik felséged Ausztriáról, de ha fennállását felséged politikája megköveteli, az amnesztiát meg kelj adni. s a régi alkotmányt vissza kell állítani.” Nem volt tehát teljesen alaptalan Görgeynek és vezértársainak az a reménye, hogy a fegyverletétel nem fogja Magyarország sorsát teljesen megpecsételni.

Másként gondolkodott azonban a tizennyolc éves uralkodó, családi környezete, a Schwarzenberg vezette bécsi kormányzat és magyarországi helytartója, Haynau táborszernagy. Az utóbbi, teljhatalma birtokában, így fo- gadkozott: „..egész Európának példát fogok mutatni, hogyan kell bánni a lázadókkal, és hogyan kell a rendet, nyugalmat és békességet egy évszázadra biztosítani. Nyugodt lelkiismerettel lövetek agyon százakat is, mert szilárd meggyőződésem, hogy ezazegyetlen mód intő példát szolgáltatni minden jövendő forradalomnak.” Érzelmeinket egy pillanatra félretéve gondoljuk meg, pusztán az osztrák hatalom nézőpontjából célszerű volt-e, eredményt hozott-é a Haynau által tettre váltott bosz- szúszomj, a megtorlás és a megfélemlítés politikája? A terror az aradi és a többi ki- -végzés, a hosszú börtönbüntetések, a nyilvános korbácsolások meghunyászkodást, belenyugvást szültek? Ne legyenek illúzióink; a sok hősi kiállás mellett nem volt ritka az emberi hitványság, a hamis realizmus nevében tett egyéni behódolás, de az erős (és véres) kéz politikája tarlós konszolidációt, széleskörű együttműködést nem eredményezett, s az is természetes. hogy a beígért gazdasági fellendülés sem köszöntött be. |A közel húsz évig tartó önkényuralom elviseléséhez, túléléséhez pedig nem utolsó sorban éppen az aradi mártírok és a többi áldozat emléke és példája adott erkölcsi erőt, szöges ellentétben a Haynau által várt hatással. A vértanúk maguk is sejtették, remélték, hogy sorsuk nemzedékeket fűtő példa és ösztönző erő lesz. Haláluk nem volt hiábavaló áldozat, nevük kőnél és ércnél maradandóbb emlékművé vált a magyar szívekben.

.T. G.

;ala

hű

Ion

els

k

i

cli

■fiái

'k

(la.

f'Ol

díj

bó

lat

Hó

jtcl

pr<

18é

[SZ;

l'is

hé

idi

hl;

ke

en

sz,

hl:

!ka :Sé ;ta : síi In

Cl

• el : a

S se US

Műid

hl

Az elmúlt évben az Északmagyarországi ' V egy i mű vekben, az előző esztendőkhöz hasonlóan, ismét meghirdették az alkotó ifjúsági és környezetvédelmi pályázatokat.

A meghirdetést követően számos értékes alkotás érkezett be a vállalat fiatal dolgozóitól. Több alkotót értékes különjutalomban is részesítettek, azoknak a javaslatoknak elismeréseként, amelyek megvalósításával a vá llalat m űsza k i -gazd a sá gj

eredményei tovább javíthatók. A pályázatokra beérkezett alkotások értékelése megtörtént. Az ünnepélyes eredményhirdetést a napokban tartották meg a vállalatnál, amelynek során tizenhat ifjú alkotó kapott kitüntetést, és pénzjutalmat.

Az 1849. augusztus

13—i világosi fegyverletétel több volt, mint egy nemzet függetlenségi harcának elbukása. Vereséggel zárta le azt a több évtizedes küzdelmet, amelynek az volt a célja, hogy Magyarország korszerű politikai és gazdasági elvek alapján kormányzott, a kormányzottak beleegyezésén nyugvó polgári állammá alakuljon át: Aligha lehet vitatni. hogy a harcmezére áttevődött küzdelemben két nagyhatalommal szemben Magyarországnak nem volt sok esélye a győzelemre, s hogy az 1849 nyárvégére kialakult katonai helyzetben a vereség már elkerülhetetlen volt. Csupán abban nincs — és valószínűleg soha nem is lesz egyetértés, hogy a.szabadságharc politikai és katonai vezetői mikor és miben hibáztak, s hogy a fegyverletétel időpontját és módját lehetett volna-e jobban megválasztani. Lassan talán a Görgey személye körüli vitákból is eltűnik az alaptalan erkölcsi ítéletet hordozó és a felelősség kérdését leegyszerűsítő (így hamis illúziókat tápláló) „áruló” kifejezés. A szabadságharc és az egész magyar ügy nem Világosnál veszett el, ezért a sok dicsőséget is hozó csaták után méltósággal végrehajtott fegyverletételért nincs okunk szégyenkezni.

Különben is, bármennyire elkeserítő volt. hogy nem sikerült katonai erővel garantálni azt az új politikai rendszert, amit 1848 áprilisában a Habsburgok is megígértek az általuk szentesített törvényekben, maga a 48-as társadalmi és politikai átalakulás ’49 augusztusában még nem látszott teljesen elveszettnek. A bécsi abszolutista kormányzat, még előszeretettel használta a liberális frazeológiát, és nemcsak a magyar katonai vezetők életének megkímélésé- re hangzottak el célzások és ígéretek orosz, sőt osztrák részről is, hanem sokfélül tanácsolták a kompromisz- szumot az ifjú Ferenc Józsefnek. A magyar tavaszi hadjárat, egész Európát meglepő, s nagy többségét lelkesítő sikerei után Ausztria nagyhatalmi állása és európai tekintélye úgy megrendült, hogy a kortársak zöme azt csak Magyarország megbékítésével vélte helyreállíthatónak. Ezt tanácsolta az angol parlamentben PalA sátoraljaújhelyi TTT- szervezet több nyelvtanfolyamot szervezett az ősszel kezdődő közművelődési évadban. Többek között haladó és kezdő csoportban németül tanulhatnak az érdeklődők, de indítanak — kezdő fokon — angol és orosz nyelvtanfolyamot is. Különösen nagy az érdeklődés a városban a német nyelv tanulása iránt. Újabban több üzem is érdeklődik helyi tanfolyamok megszervezéséről. így például a sátoraljaújhelyi sütőüzemben és a dohánygyárban német tanfolyamokat szeretnének indítani.

Látogatottak az úgynevezett közhasznú tanfolyamok is. Tavaly mintegy harmincán végezték el a kazánfűtői tan- folvamot. Idén a gombavizsgáló tanfolyamra jelentkeztek sokan ,— amelynek befejeztével ugyancsak vizsgát tesznek a résztvevők.

(Folytatás az 1. oldalról)

múzeumi dolgozónak: Szocialista kultúráért kitüntetést - kapott Dobrilc István művészettörténész és V iga Gyula néprajzkutató, Kiváló munkáért kitüntetést Tóth Bélámé gazdasági vezető és Szappanos Erzsébet adminisztrátor. Sárai László, a Hazafias Népfront megyei titkárának helyettese Kiváló társadalmi munkás ki tüntetést adott át kiemelkedő honismereti munkájáért dr. Kárpáti Béla szakkörvezetőnek és dr. Petercsák Tivadarnak, a Zemplén Múzeum igazgatójának.

Ezután adták át az István- ffy Gyula-pályázat díjait. Az ifjúsági kategóriában az első díjat nem adták ki. második díjat kapott a Molnár Béla Ifjúsági és Úttörő Ház szakköre. valamint a sárospataki Rákóczi Gimnázium szakköre. Harmadik díjat:’a miskolci Bárdos Zita—Lengyel Béla páros, a taktaharkónyi Dankó János, a Földes Ferenc Gimnázium tanulócsoportja, valamint a miskolci Éliás Csaba nyert. Pénzjutalmat a fiatalok közül négyen, könyvjutalmat hatan, oklevelet öten kapta!;. A felnőttek kategóriájában ez alkalommal adták ki először az lstvánffy Gyula-díjat és -emlékplakettel — Varga ■ Éva szobrász- művész alkotását —. amelyet a szirmabesenyői Siska József nyert. Első díjat nyert dr. Lénárt Béla Szirmabese- nyőről, második díjat Nagy Géza Karcsúról. Viktor Gyula Rudabányáról, harmadik díjat dr. Szabó Lajos Takta- szadáról, E. Kovács Kálmán valamint. Hörcsik Richárd Sárospatakról. A Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszékének kü- löndí.iait idősebb és ifjabb Dobosy László, illetve dr Faggyas István — valamenv- nyien Ózdról — nyerte el Az Ózdi Népművelési Intézmények pályázatán részt vett pályamunkák közül eszmei dijat kapott Németh Gyula Ózdról, Jolsvai István Mis- , kolcról és ifjabb Csikasz Gá- ö bőmé Nagybarcáról. A tel- P nőttek közül pénzjutalmat kilenc, könyvjutalmat egy. P oklevelet három pályázó £ nyert.

A nyitóünnepségen közre- . működött a Liszt Ferenc Ze- , nemű vészeli Főiskola mis- kolci tagozata hallgatóinak „ kvartettje Schubert C dúr i kvartettjének bemutatásával. :

A délutáni órákban- a Her- p. man Ottó Múzeum előadó- j. termében tanácskozás kezdő- ] dőlt az önkéntes ncorajzi i helytörténeti gyüHőmozga- k lomról a megye öntevékeny T gyűjtőinek részvételével, néo- t, rajzos muzeológusok vitaindító előadásaival. Este a mű- zeumi hétfők sorozatéban dr. Rapcsártyi László, u Maevaf \ Rádió főm un ka társa Bibliai i utakon a tenger és a Jordán között című útibes-'ámolója szerepelt a programban.

finn) i