Észak-Magyarország, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-04 / 233. szám

ESZÄK-MAGYARORSZAG 10

Hazai tájakon

Zsellérház az Erzsébet téren

Ebben a Heves megyei faluban a jómódot teremtő szorgalomról tanúskodik minden. A két-három szobás otthonok errefelé már nem számítanak sikknek, szinte az emberek szemgyönyörködtető villákat építenek, szinte versengve azért, hogy kinek a pénztárcájából futja még szebbre, még díszesebbre. Megérdemlik, tehetik, mert tisztességgel megdolgoztak érte.

Ebből a pompázatos együttesből kirí az Erzsébet téri zsellérház, amely újjávarázsolt voltában is a múltra, a messze tűnt századokra, a nevükről is alig ismert elődökre, azok küzdelmektől terhes sorsára utal, amolyan közhasznú mementóként

8*

A község 1779-ben készített pecsétjét álló csoroszlya és ekevas díszíti. Ez is híradás a távoli, az érzékletesen már nehezen felidézhető időből, aligha vitatható tanúvallomás a hajdani ősök kivételes igyekezetéről, a legnagyobb nehézségeken is

úrrá levő teremtő akaratáról.

Az öreg falak, a, tenyérnyi ablakszemek arra emlékeztetnek, hogy az itt megtelepültöknek sohasem volt könnyű: sokféle birtokos vál- ' tóttá egymást, többféle nézetet vallottak, de abban ma-, radéktalanul egyetértettek, hogy jobbágyaik kárára gazdagodjanak. Az Aba nemzetség — híres királyunk leszármazottai voltak — Rédey- ágának minden tagja nevezetes lett sanyargató törekvéseiről, noha egyiküket 1657 végén Erdély fejedelmévé választották.

Sokat tűrt az itteni nép, de kitartott a legzivatarpsabb korszakokban is. 1544-től a törökök pusztították, évtizedek múltával sem szűnő lendülettel. 1550-ben már mindössze négy házat számlálnak Nagy- és Kisrédén, s ezekben hét házaspár él gyermekeivé!. A többiek elmenekültek, messzire távoztak, de nem véglegesen, hiszen amint lehetett, újból visszatértek, s megpróbáltak csodát varázsolni a kicsiny parcellákból is.

A mai lakosság büszke lehet a régvoltakra, hiszen ők,

ha kellett, ha máT nem bírták elviselni a nyers erőszakot, akkor lázadtak, nem tartva a biztos kudarctól, a tragikus következményektől. Zseniális színésznőnk, a toll- forgatásban is jeleskedő Déryné jegyzi fel, hogy Rédey Ferencet 1774 karácsonyán megsebesítették elégedetlenkedő jobbágyai, s csak felesége szoknyája mögé bújva menekült meg a „népharagtól”,

m

Állunk a ház előtt, bekukkantunk a szobába, a pitvarba, s szárnyra kap fantáziánk, messze tűnt napok képei villannak fel előttünk; az egykori tulajdonosokat, a kisembert, a zSell érgazdákat látjuk, akik dolgoztak látástól vakulásig, s foggal-körömmel védték nehezen megszerzett jogaikat.- Nyaranta az Alföldre kalandoztak, és summásként álltak helyt. A szülőfalutól azonban nem tudtak elszakadni. Kevés volt a föld, a tenyérnyi szőlő nem biztosította a megélhetést? Nos, ötletességért nem mentek a szomszédba, hanem felfedezték a viszonylag elfogadható jövedelmet hozó művelési módokat, gyümölcs- fajtákat. Így honosodott meg náluk a málna, s így sajátították el lankadatlan türelemmel az oltványtermesztés fortélyait.

Arra a munkára buzdító címerre gondolhattak talán, amely szépapáikat is mind többre sarkallta.

Valószínűleg a XVII.' század végén emelték ezt az aprócska, inkább kunyhónak titulálható házat: szűkös anyagi lehetőségeikből csak egy kis szobára, pitarra és kamrára futotta Később a Balázs család élt itt, s utolsó tagja, Ilka néni 1971-ben balt meg. A távoli rokonság nem tartott igényt erre a szerény hajlékra ' Ma már nyoma se lenne, ha a ré- deiekben fel nem ébred az egészséges lokálpatriotizmus, s el nem határozzák, hogy mindenképpen megmentik.

A helybeliek őseik példája nyomán hisznek abban, hogy a múlt jelenünk és jövőnk szerves része, s tudják, hogy nemcsak a ma ifjúságát, hanem az utána következő nemzedékeket egyaránt neveli a község pecsétje által is jelképezett töretlen szor- galonaraiil;

19S1. október 4., vasárnap

Horgásztanácsadó

Érdekességek íszelM..]

Október eléje — különösen megfelelő időjárás, mondjuk, egy csendes, napos, szép „vénasszonyok nyara” esetén — a horgászat egyik főszezonja. Mindenki tudja, hogy ilyenkor érdemes a nádi pontyot, azaka- dókra kivonuló süllőt megkeresni. És amit mindenki tud, arról kár is részletesen beszélni. Van viszont néhány olyan érdekesség, ami nem annyira közismert...

Nézzük például a pontyot A legtöbb horgász „kapásból” válaszol: nádöblökben, úszóval vagy messze, a mély vízbe dobott fenekezővel kell a pontyot keresni. És azután néha csodálkoznak, ha nem találják.., Mert különösen szeptember vége felé a pontyok fura szokást vesznek fel a legtöbb állóvizén: déltájban kiállnak „napozni” a legsekélyebb, napsütötte vízbe. És nemcsak napoznak, esznek is ott Persze, nem a nehéz fenekező, vagy nádi- pontyozó-szerelés horgán kínált jó nagy kukoricát vagy krumplit — az nem kell nekik, mert durva és gyanús. De próbáljuk csak ki egyszer mondjuk húszas-hu- szonötös zsinórral, hatos horoggal, kis darab gyúratlan kenyérbéllel, könnyű úszóval „kínálni” őket.»- Meglepő lesz az eredmény: egymást követik a kapások. ‘A két- három ponty gyorsan megfogható, utána úgyis szétriad a csapat. E sorok írója ilyen módszerrel nyert már késő őszi horgászversenyt a tihanyi Belső-tavon, de fogott így pontyot a saeadi tavon, a hárosi öbölben, Ör- bottyánban, és sok más vizen, ahol van sekély, napsütötte rész. A pontyokat ilyenkor már nem ugrásaikról lehet észrevenni — ennél óvatosabbak. A víz színén is ritkán lebegnek, inkább az 50—60 centis víz ie- neke körül úszkálnak és turkálnak. Egy-egy hirtelen iszapgomoly árulja el ottlétüket, amit stégről vagy irt

gasabb partszakaszról let leginkább észrevenni. Aki ! tud célozni, dobjon rá ilyen kis iszapgomolygás' — és ne lepődjön meg, ('*“ egy percen belül már kap sa is van ...

A harcsáról azt tartjí hogy — villantóra legal át! is — már nemigen es< &. ősszel. Nos, ez a babona s* igaz. Legfeljebb nem I eszik, ahol nyáron. Pélö nak nem is a százhalomb! tai melegvizű torkolat vagy a bánhidai tavat érc mes említeni, ott ugyanií vízhőfok miatt még javól) lehet októberben is perg<

ve harcsát fogni —, han< például az olyan öblöt ahol a harcsa összegyűl vermelni készül. A rác! vei Duna-ágban is van® ilyen részek, ahol még t vember elején is el~elka! a mélyebben húzott kait villantót, sőt, a fröcskölő t linnak szánt színes ólmot a nagy bajuszú, a dunai# vári holtág dunaegyházi * généi pedig az elmúlt év< ben egész ősszel fogtak b* csat, Volt olyan eset is, h® a rekordpéldány nővén# negyedikén került villan1 horogvégre.

A keszegezőknek pedig jászra való horgászatot aj# juk október elején. Ez a „< roslakó” hal a Dunán pé# ni városi kifolyók k# ilyenkor jól fogható, nemei Budapesten, de Győrben — már ha kiheverte a gy* jászállomány a legutót nagy halpusztulást.

A Tisza menti horgászok® szóló tippünk: a Tisza II.1 rozón a csukafogás ilyent még nemigen megy, deák metes törpeharcsákkal jól I hét szórakozni, és érdé®1 erős szereléket is bedob# bokrok tövébe, mert kor# nyurgapontyok is várhat#

1<

1

\

T

s

1

i

I

1

1

(

1

!

]

Sz. J. t

Hotorkerékp ér s- hálóban

Szokatlanul súlyosnak bi- • zonyult a fenékháló, amikor a Bajkál-tavon működő hu- zsiri halászati kombinát dolgozói kifelé húzták a vízből, Legnagyobb csodálkozásukra a hálóban hal helyett először egy kerék, majd egy kormány — végül egy teljes motorkerékpár bukkant elő.

A halászok a „fogást” szétszedték, letisztították, megszárították, majd benzint,’töl- töttek bele. A motor beindult. Ä gép néhány hónapot tölthetett a Bajkál fenekén, de a szibériai tó kitűnő vize jó állapotban tartotta.

Teknősrezervátiia

Francia-Guyanának 320 km hosszú a tengerpartja, amely az itt élő teknősök egyik fő tojáslerakó helye. A hatalmas méretű kérgesteknős súlya elérheti az 500 kg-ot, átmérője a 2,5 métert. A hüllők nagy világvándora; jelzett példányokkal bizonyították, hogy 5000—6000 km- es távolságot is megtesz az óceánban. Otromba lábaival kitűnően evez, és így ügyesen úszik. Ennek /a fajnak mintegy 15 000 nősténye rakja évente párzás után a gu- yanai tengerpart homokjába

teniszlabda nagyságú tojásait.

Még négy faj jár ide hasonló célból, . többek között a levesteknős is, az ínyenckonyhák csemegéje. Az utóbbi évtizedben végzett felmérések szerint azonban igen sok to-jás pusztul el. Sok természetes ellensége mellett legveszélyesebb irtója az ember. Francia kezdeményezésre a guyanai hatóságok úgy döntöttek, hogy 22 000 hektáros területen három teknős- rezervátumot hoznak létre, ahol szigorúan tilos a tojás- gyűjtés.

■ A nagy sebességgel

© lekedő repülőgépek jóvoltából szinte összezsugorodott a világ: a kontinensek közötti távolság néhány óra alatt legyőzhető, és a Föld megkerülése nem tart túl' sokáig, noha Verne kalandos könyvében még - 80 napra volt ehhez szükség. A repüléstörténet nagy teljesítményének számított — mintegy 50 évvel ezelőtt — az Atlanti-óceán átrepülése, ma legfeljebb csal: a repülésirányítók sztrájkja akadályozza ezrek átrepülését a két pari. között.

Archív képünk azt a repülőgépet mutatja, amely elsőként szelte át az Atlanti-óceánt Európa—Amerika irányában, tehát szemben az állandó nyugati szelekkel.

Ebben a korban verseny dúlt az egyre nagyobb teljesítményekért, Lindbergh világhírűvé vált az Amerika— Európa út magányos megtételével. Németország is szeretett volna valamilyen sikeres próbálkozást tenni, kiváltképpen az akkoriban már sok típust előállító Junkers-kon- szern. Volt is alkalmas. gépe, a „W 33”, amelynek fesztá- volsága 17,75 méter, üres súlya 1400 kilogramm, terhelése 2.300 kilogramm, motorja 310 lóerős Junkers, L 5, utazási sebessége 200 kilométer óránként.

Bevezetésképp egy „W 33”- mal, 52 órára javították az időtartam-világcsúcsot, majd két ilyen gépet nonstop repülésre készítettek elő. 1927. augusztus 14-én Dessauból New Yorkba el is indult a

„Bremen” és az „Európa”, de már az út első harmadában az eső és vihar visszafordulásra kényszerítette a gépeket, mert a csökkent sebesség és a nagy üzemanyag-fogyasztás következtében semmi remény nem volt, hogy elérjék az amerikai partokat. 23 órával az indulás után, újra földet értek. A Junkers-konszern a balsiker után, felhagyott az óceánrepülés tervével, de nem így a pilóták: Hermann Köhl és kísérője, E. G. von Hüne- feld.

Köhlék úgy határoztak, hogy nem Németországból, hanem az írországi Baldonel repülőtérről indulnak. Itt másodpilótának megnyerték az ír repülőtér parancsnokát, James Fitzmaurice-t. A túlterhelt repülőgépet Köhlnek csak nagy üggyel-bajjal sikerült elindítania. Kezdetben az időjárási viszonyok kedvezőek voltak, később azonban egy kiterjedt alacsony nyomású térségben viharos nyugati szelek támadtak rájuk. Amikor pedig Fitzmaurice a pilótakabínban egy olajtód

pillantott meg — amely ugj' a fordulatmérő túlságos zsírozott tengelyéből csöf gött le —, már biztosra v‘ ték, hogy itt a vég. Rádiói1 nem volt. A motor azonl) aggodalmaik ellenére sem ® le, így néhány keserves ® múlva a pilóták előtt a Te geli szürkületben fel búk# Labrador néptelen hósiva# ja. Az első emberi települ1 Greenly Island pártján • szálltai:. A „W 33” 36 ^ alatt, mintegy 3500 kilómét? tett meg, az aviatika h# kelet—nyugat irányban meghódították az Atlanti-ó?1 ánt.

A képen: az egyik „W 33”, az „Európa”, a Berlin-Tempelhofi repülőtéren

rr h-* rr rr & JsT'o'f'JiJ M «-"Ö 'N7 rf- h> < CT £*■?? a. & H % tff I 03 Ä