Észak-Magyarország, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-28 / 253. szám

1981. október 28., szerda

ESZAK-MAGYARORSZAG 3

EmgiapzÉHási nagoli Borsodban

Az crmosbányai elővájók vállalása

Évekre visszamenően gond a vágathajlási terv teljesítése megyénk szénbánya vállalatánál, holott e fontos tevékenység nélkül elképzelhetetlen a tervszerű termelés, bizonytalan a jövő. Ebből a meggondolásból becsülhetjük nagyra és tarthatjuk értékesnek az Ormosi Bányaüzem vezetésének felajánlását, miszerint év végéig 1600 méter bányafolyosót szándékoznak elkészíteni, természetesen az éves programban előirányzott mennyiségen kívül. A vállalást az üzem vezetője, dr. Szentpéteri Ernő tolmácsolta a Borsodi Szénbányák illetékeseinek, akik termeszePróbaüzem előtt

Rövidesen üzembe helyezik a Lenin Kohászati Müvek új gőzkazánját. A szerelők, a kivitelezők a hét elején végezték el a kazán kifúvatását. E zajjal járó művelettel tisztítják meg a kazán csőrendszerét a szerelés során keletkezett szeny- nyezödésektöl, hogy így biztosítsák a későbbi zavartalan üzemmenetet. Az óránként 40 tonna teljesítményű kazán a kohászat és a városi fűtőmű részére szolgáltat majd gőzt.

Fotó: Irmai István

Kősó és gyapot

Á belvíz k

tében — egy tízezer tonna kapacitású lésűrítő üzem létesítését, de a kedvezőtlen pénzügyi kihatások miatt erről le kellett mondanunk.

Világossá vált: a mezőgazdasági termelés a Bodrogköz térségében, kivételesen kedvező évet leszámítva, ráfizetésessé vált. Amíg a komplex meliorációt meg nem valósítják, a mezőgazdaság fejlesztése aligha indokolt. Ezért egyetlen választható út marad: az ipari melléküzemágak fejlesztése. Erre tért ki az igazgató is:

— Kezdetben csak lehetőség volt, de egy segíteni akaró vállalattal a mindennapok nyereséget teremtő ágazatává vált. A budapesti 43. számú Állami Építőipari Vállalattal vettük fel a kapcsolatot különböző házgyári kapcsolóelemek gyártására. A vasszerkezelgyártás, s különböző lakatosipari munkák ma már tiO millió forintos árbevételt jelentenek a gazdaságnak. Lényegében egy 250 négyzetméteres csarnok, egy 1000 négyzetméteres beton- tér kialakításával sikerült létrehoznunk ezt az üzem- ágat. Vagyis lényegesen olcsóbban, mint például egy alaptevékenység fejlesztésére szánt beruházást, s ugyanakkor már az első évben több mint négymillió nyereséget hozott! És ez a lényeg. Egy kedvezőtlen adottságú gazdaság megerősödésének egyetlen lehetősége, olyan üzemek létrehozása, amelyek a ráfordított pénzt a lehető leggyorsabban térítik vissza. Csak így lehet olyan nyereségtömeget elérni, amely fedezheti a belvíz okozta veszteségeket. Hiszen még idén is ott tartunk, hogy a szétrombolt talajerőállapotot a kívánt szintre sem tudjuk felhozni.

Magyarán: jelenleg a növénytermesztést csak exten- zíven, a belterjesség minden igénye nélkül tudják folytatni.

Kissé furcsa azt hinni, hogy hazánkban valamilyen üzem a kősóból, s a gyapotból nyereséget tud teremteni. Már csak azért is, mert az országban nincs sóbánya, s főleg nem olyan az éghajlat, hogy a gyapot — nyereségesen — meg tudna teremni. ■ Mégis, a Bodrogközi Állami Gazdaságban erre a két termékre alapozzák a jövőt. Miért?

— Mert van egy hűtőházunk. Amely tavasszal, nyáron nincs kihasználva. Vagyis kellő raktártérrel rendelkezünk ahhoz, hogy a Szovjetunióból érkező termékeket raktározzuk, vagy akár kiszereljük. így van ez a kősóval, amelyet ötven kilogrammos zsákokba csomagolunk. A COMPACT Vállalattal kötöttünk olyan szerződést, amelynek értelmében évi háromezer tonna ipari, s étkezési sót „szerelünk” ki. Ezt a tevékenységünket jövőre szeretnénk megkétszerezni. Ugyancsak foglalkoznánk a gyapotbálák tárolásával is. Mivel iparvágányunk van. a raktár pedig megfelelően gépesített, akár hatezer tonna gyapot raktározását is meg tudjuk oldani.

Az állattenyésztés felszabaduló, üresen álló épületeit hasonlóan kívánják a jövőben hasznosítani. A cél egy olyan gazdaság megteremtése, ahol a melléküzemágak többlet- nyeresége biztosítaná a mezőgazdaság egyenletes fejlesztését. Amíg a Bodrogköz komlex meliorációja, s ezen belül vízrendezése el nem készül, nincs más -olyan megoldás. amely a gazdaság nyereségét évente biztosíthatná. Az ipari tevékenység egyenletes fejlesztésével viszont elképzelhető. hogy két év múlva elérik azt a 300 millió forintos termelési értéket, amelv elfeledteti, vagy haszonná fordítja a belvíz okozta kényszerhelyzetet.

—kármán—

(Folytatás az 1. oldalról)

A Magyar Szocialista Munkáspárt olyan gazdaságpolitika megvalósításán dolgozik, amely az egész magyar társadalom érdekeit szolgálja és az egész társadalom alkotóerejére, a dolgozók kezdeményezőkészségére támaszkodik. Ez a gazdaságpolitika a tevékenységek minőségi vonásainak erősítését, az eredményesség növelését célozza. Ezért, ebben a gazdaságpolitikában előkelő helye van a termelés tényezőivel való takarékosságnak, közte az észszerű energiatakarékosságnak. Ez a magyarázata annak, hogy mi a takarékosságot nem a szegénység megnyilvánulásának, hanem a korszerű gazdálkodás természetes velejárójának tekintjük, s minden állampolgártól, gazdálkodó szervezettől jogosan elvárjuk. Hangsúlyozni szeretném, hogy a szocialista érdekviszonyok csupán lehetőséget teremtenek az ésszerű takarékossághoz. Hogy a valóságban miképpen haladunk előre, az a mi munkánktól — nem elhanyagolható mértékben politikai nevelő, tudatformáló tevékenységünk eredményességétől függ. Ez a lehetőség tehát önmagától nem válik valóra.

Mi a takarékossággal kapcsolatban a párt, a társadalmi szervek és a gazdasági vezetők számára két lényeges kérdést tartunk fontos feladatnak. Az egyik, hogy a takarékosság nem cél, hanem eszköz a hatékonyabb gazdálkodáshoz. A másik lényeges kérdés pedig, hogy a takarékosság komplex, sokoldalú tevékenység, tehát nemcsak az energiával, hanem valamennyi termelési tényezővel való ésszerű gazdálkodást jelent. Nálunk nem kívánatos az olyan „takarékosság”, amely rövid távon csak látványos eredményt hoz, de csalóka, mert később többlet- ráfordítást, veszteséget jelent.

Hazai erőforrásaink korlátozottak. A külső beszerzések gazdasági lehetőségei is tovább nehezednek, drágulnak. Csak az elmúlt évben az olaj világpiaci óra közel 70 százalékkal emelkedett, ugyanakkor az ipari termékeké csak alig több mint tíz százalékkal. Ez azt jelenti számunkra. hogy energiahordozóért ma sokkal több iparcikket kell adnunk, mint korábban. Ezért, ha gondjainkat nem szaporítani, hanem csökkenteni akarjuk, akkor fokozott figyelmet kell fordítani az energiagazdálkodásra, az energiatakarékosságra. Hozzá kell szoknunk, hogy az ener- giabőség korszaka végérvényesen lezárult, s ennek mindennapi cselekvéseinkben is kifejezésre kell jutnia.

Pártunk XII. kongresszusa úgy értékelte, hogy a szocialista országokkal együttműködve, gazdaságunk fűtőanyag- és energiaellátása hosszabb távon is biztosítható. Ennek feltétele a tudatosabb, határozottabb és takarékosabb energiagazdálkodós. Gazdasági fejlődésünk, élet- körülményeink alakulása egyrészt attól függ, mennyire tudunk takarékosan gazdálkodni az energiával. Ismereteink szerint erre bőven van lehetőség a gazdaság minden területén. Az energiafelhasználás mértéke számos tényezőtől függ. Ezek közül, hogy csak a legfontosabbakat említsem, a gazdasági fejlettség, az iparosítás foka, az energia- igényes népgazdasági ágazatok aránya, a motorizáció elterjedtsége, a mezőgazdaság kemizálása és gépesítettsége, a lakosság életszínvonala. Ezek természetesen objektív tényezők. Ezzel együtt azonban

egyre nagyobb jelentőségük

van a szubjektív tényezőknek. a takarékosságnak, a műszaki-gazdasági szakemberek képzettségének, gondolkodásmódjának. tevékenységének, általában a közgondolkodásnak. Mindezek a tényezők — s még mások is — nagy hatással vannak az energiaigényesség alakulására.

A megyei pártbizottság első titkára a továbbiakban arról beszélt, hogy az energiafogyasztásban minden egyes százalék megtakarítása 500— 600 millió forinttal növeli a más célra, így a lakáshelyzet, az oktatási és egészségügyi ellátás javítására fordítható fejlesztések anyagi alapjait. Mindezeknek az ismeretében hozta meg pártunk Központi Bizottsága nagy jelentőségű. 1978 decemberi, illetve a Politikai Bizottság az energia- politikai irányelvekre vonatkozó határozatát. Ezek, illetve az ezeket követő kormányintézkedések a gazdálkodás számos területén — köztük az energiagazdálkodásban is — kedvező folyamatok kialakulását indították el. Ez megnyilvánult abban, hogy 1979-ben és 1980- ban az energiafogyasztás a korábbi szinten stabilizálódott. A két esztendő kedvező változásai, már felcsillantanak valamit abból, miként lehet és kell dolgoznunk az energiatakarékosság javítása érdekében. Azonban a munka neheze még csak ezután következik, A jövőben átfogó műszaki szervezési munkával olyan koncepcionális megoldásokra kell törekednünk, amelyek jelentős többletei eredményeznek a gazdálkodásban.

Grósz Károly megnyitója után dr. Kapolyi László ipari államtitkár az ország energiahelyzetéről és a távlati célkitűzésekről adott részletes áttekintést. Egyebek között hangsúlyozta: a régi szép idők, amikor korlátlanul gazdálkodhattunk az energiahordozókkal, elmúltak. Nagyfokú takarékosságra kell, hogy ösztönözzenek bennünket a megváltozott bel- és külgazdasági viszonyok; az a tény, hogy az energiahordozók ára állandóan emelkedik, s nem kevésbé az a körülmény, hogy a szakemberek felmérése szerint, kőolajból és földgázból mindössze néhány évtizedre elegendő tartalékkal rendelkezik földünk. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy egyre költségesebb mind a földgáz, mind pedig a kőolaj kitermelése és szállításuk nemkülönben hatalmas összegekbe kerül. A VI. ötéves terv egyik fontos célkitűzéseként említette a kormányzatnak azt a törekvését, hogy a nemzeti jövedelem egyszázalékos gyarapodását az energiafelhasználásban csak 0,6—0,7 százalékos növekedés kísérje.

Az államtitkár elismeréssel szólt a megye szénbányászainak eddigi helytállásáról is. Mint említette, a borsodiaknak is nagy részük* van abban, hogy a széntermelés állandó fokozásával hazánk megszüntethette a tőkés kő- olajimportot, ami igen nagy terhet rótt a népgazdaságra. Az illetékesek a jövőben is arra törekszenek, hogy a borsodi példához hasonlóan az ország minél több bányájában kialakítsák az évi egymillió tonna szén kitermelésére alkalmas munkahelyet. Ez azt jelenti, hogy a jövőben még nagyobb szerep jut a szénbányászatnak »z ország energiaellátásában.

lesen örömmel vették a kedvező hírt.

A felajánlásra pedig úgy kerülhetett sor, hogy a bányaüzem vágathajlói mór október 18-án. elegei tettek a 8000 méteres vágathajtási kötelezettségüknek. Különösen a gépi vágathaj tők nyújtottak kiemelkedő teljesítményt. A csapatok közül is kiemelkedik Madácsi István kollektívája, amely csaknem kétszer annyi vágatot hajtott ki eddig, mint amennyit az idő- aránvi terv előírt, számára. Országosan is elismerésre méltó Újlaki Miklós brigádjának eredménye, hiszen a havonkénti átlaga közelíti a 200 métert. Hasonlóan jól dolgozott és dicséretet érdemel Hegedűs Gusztáv, Soltész János és Gulyás Ferenc közössége.

Gabonatárolók

építése

Pályázat útján, állami támogatást kaphatnak a mezőgazdasági nagyüzemek, a gabonaforgalmi és malomipari vállalatok gabonatárolók építésére. Az építéshez 30 —50 százalékos hozzájárulást ad az állam. A kedvezmény a raktárépítési kedv fokozását szolgálja. A VI. ötéves terv egyik kiemelt feladata a gabonaprogram, amely előirányozta a jelenlegi egy főre jutó évi 1,3 tonnás termés további 10—15 százalékos bővítését. A termelésfelfutással a raktárfejlesztés nem tartott lépést. A termésnek mintegy 75 százalékát lehet korszerű tárolókban elhelyezni. A többi ideiglenes tárolókba kerül, ahol romlik a minőség, magas a kezelési költség. A központi forrásból csaknem 3 milliárd forintot fordítanak raktárfejlesztésre, ennek egy részét nyerhetik el azok az üzemek, amelyek maguk is hajlandók áldozni a beruházásra.

A Borsod megyei Szállítási Bizottság tegnap, kedden délelőtt Báthory Gábornak, a bizottság elnökének vezetésével ülést tartott, A tanácskozáson részt vett és felszólalt Takács Béla, a Központi Szállítási Tanács titkára is. A bizottság egyebek között beszámolót hallgatott meg arról, milyen előkészületeket tettek Borsodban a téli forgalom zavartalan biztosítása érdekében. Ezzel kapcsolatban Varga József, a KPM Miskolci Közúti Igazgatóságának vezetője elmondta: a téli időszakban a legfőbb cél hogy a megye összes útjain megteremtsék a biztonságos forgalom feltételeit, s ez lehetőleg a legrövidebb időn belül menjen végbe. Természetesen a feladatokat rangsorolják, mégpedig az út jeAmióta visszaemlékszem, nem volt olyan év, amikor a termelési szerkezet változtatása ne került volna szóba a Bodrogközi Állami Gazdaságban. Sokan rámondanák: ez így helyes, hiszen a rugalmasság, a piachoz való állandó alkalmazkodás ezt követelné meg. Általánosságban a következtetés igaz is. de a „szegény” gazdaság arról nem tehet, hogy sokkal nyomosabb érvnek engedve „változtat” évről évre. s ez a nyomós ok: a belvíz kényszere.

Kezdetben nagyarányú füvesítéssel, füveshere-termeléssel akartak az állandósult belvízveszéllyel szembenézni. Abból indullak ki, hogy ezek. ben a kultúrákban kevesebb kárt tehet a víz nyqmása, fojtása, s alapjává válhat egy tömegtakarmányra alapozott állattenyésztésnek. De a bodrogközi „beltenger” megcáfolta az elképzelést, A legelők az év nagy részében jar- hatatlanok voltak, s ugyanakkor a szántóföldi takarmány- termesztés sem váltotta be a reményeket. Volt olyan tábla — s ez jelentette a szántóterület döntő többségét —, ahol a föld még a vetőmagot

sem. adta vissza. Ezek után fordultak a nyereségesnek tűnő gyümölcstermesztéshez. Dr. Rudolf Imre, a gazdaság igazgatója:

— Ez igazolta elképzeléseinket, Mármint azt, hogy a legbiztonságosabb táblákon ültetvényt alakítsunk ki, hiszen annak árbevétele, s vele párhuzamosan a haszna, többszöröse a szántóföldi növénytermesztés eredményének. Napjainkban 527 hektáros almása, s közel 120 hektár körtése van a gazdaságnak. Sajnos, a belvíz itt is befolyásolja eredményeinket. Viszont az ágazat nyereséges, s még inkább az lenne, ha sikerülne megoldani az ipari alma felhasználását is. Tervbe is vettük — társulás kerelen tősége, leterheltsége alapján. Az utak téli üzemeltetésének költsége az összes fenntartási költségnek mintegy 16 —18 százalékát teszi ki.

A beszámoló kitért rá, hogy az igazgatóság számos intézkedést hozott a rendelkezésre álló pénzeszközök lehető legcélszerűbb felhasználásáról. tekintettel az energia- és anyagárak szüntelen emelkedésére. így például az energiával való takarékosság érdekében átszervezték az út- ellenőri és információs rendszert. Ennek megfelelően URH-val felszerelt kiskocsik iárják az utakat. és információt szolgáltatnak az igazgatóságnak, illetve a megye területén működő négy üzem- mérnökségnek az úthálózat állapotáról, így megszüntethető a nagy fogyasztású jármüvek közlekedtetése. Az információs rendszer korszerűsítését jelenti továbbá, hogy az igazgatóság naponta kétszer kap előrejelzést az Országos Meteorológiai Intézettől a megye területén várható időjárásra. Ezen túlmenően mindegyik üzemmérnökséget felszerelik a legszükségesebb meteorológiai műszerekkel. Ezek mérési eredményeiből következtetni lehet majd a helyileg várható időjárási helyzetre.' s ebből adódóan az utak állapotára is.

Az ülésen szó esett arról hogy télen az útüzemeltetésben a legnagyobb és egyben a legköltségesebb feladat a síkosság elleni védekezés. Ezt a munkát az elmük télen 90 napon át kellett végezni. Köztudott, hogy az eddig ismert leghatásosabb síkosság

elleni védekezés anyaga a só, amelynek alkalmazása ellen, vagy legalábbis kisebb meny- nyiségben történő használatára több negatív jelenséget említhetünk. A só nagymérvű használata egyrészről környezetvédelmi problémát okoz, másrészt nem csupán a gépjárműveket rongálja, de kárt tesz az utakban, a különböző műtárgyakban ívas- és vasbeton szerkezetekben), valamint a vasúti biztonsági berendezésekben egyaránt. Nem elhanyagolható szempont az sem. hogy a só világpiaci ára az utóbbi két évben többszöröséi'. emelkedett. A fentiekre való tekintettel mindenképpen szükség van a só alkalmazásának csökkentésére illetve más anvaaokkal történő helyettesítésére Ennek ellensúlyozása érdekében a gépjárműveket és eéoiár- mű vezet őket kell fokozottabban felkészíteni a téli közle-; kedésre.