Észak-Magyarország, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-28 / 253. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 2 1981. október 28., szerda Lázár György Horniba utazott (Folytatás az 1. oldalról) Lázár Györgyöt délután szálláshelyén, a gymnichi kas­télyban a magyar gazdaság­gal kapcsolatban álló legna­gyobb NSZK-beli vállalatok és pénzintézetek vezetői ke­resték fel. Az együttműködés számos fontos kérdését érintő meg­beszélésen a nyugatnémet üzletemberek elismerően szól­tak a magyar iparról és kül­kereskedelemről, de ehhez hozzátették: a kapcsolatok még eredményesebbek lehet­nének, ha a magyar ipar gyorsabban tudna reagálni az igényekre, s ha javíthat­nánk együttműködésünket a harmadik piacokon. A magyar miniszterelnök ügy vélte, hogy a két ország gazdasági kapcsolatai összes­ségükben és tendenciájukban problémamentesek, s ez ked­vező lehetőségeket kínál a kapcsolatok bővítéséhez, és újabb formáinak kialakításá­hoz. Kedd este az NSZK kancellárja és felesége vacso­rát adott Lázár György és felesége tiszteletére a Bad Godesberg-'i Redoute-ban. A vacsorán a két kormányfő pohárköszöntőt mondott. Helmut Schmidt pohárkö­szöntőjében meleg szavakkal emlékezett meg 1979-es ma­gyarországi látogatásáról és Kádár Jánossal folytatott megbeszéléseiről. A magyar miniszterelnök mostani láto­gatása — mondta Helmut Schmidt — fontos állomás az egyenletesen és jól fejlő­dő nyugatnémet—magyar kapcsolatokban, és jelentős hozzájárulás a kelet—nyu­gati párbeszéd folytatásához. Helmut Schmidt méltatta a két ország dinamikusan fejlődő gazdasági kapcsola­tait, és hangsúlyozta, hogy Az ENSZ Biztonsági Taná­csa kedden délelőtt meg­kezdte a szavazást arról, hogy kit javasoljon a köz­gyűlésnek a világszervezet főtitkári tisztségére. Két je­lölt van, Kurt Waldheim, a jelenlegi főtitkár, akinek második megbízatása decem­ber 31-én jár le, valamint Salim Ahmed Salim tanzá­niai külügyminiszter, aki az el nem kötelezett országok többségének támogatását él­vezi. A szavazás ugyan titkos volt, de az ülés után közöl­ték, hogy egyik jelölt sem az NSZK számára a Ma­gyarországgal való gazdasági együttműködés és kereske­delem hosszú távú politika. Schmidt rámutatott: ezek a gazdasági kapcsolatok fontos stabilizációs elemet jelente­nek a kelet—nyugati vi­szonyban. A kancellár nagy jelentőséget tulajdonított an­nak az állandó érintkezés­nek, amely a két ország kor­mányai, parlamentjei, párt­jai, kulturális intézményei és a több százezres idegen- forgalomban részt vevő la­kossága között áll fenn. A nemzetközi helyzetet ér­tékelve, Helmut Schmidt a kelet—nyugati viszony mos­tani szakaszát nehéznek és kritikusnak nevezte. Hang­súlyozta az NSZK kormá­nyának azt a szándékát, hogy hozzá kíván járulni a madridi találkozó és a genfi szovjet—amerikai tárgyalá­sok sikeres befejezéséhez. Azt a meggyőződését fejezte ki, hogy 1982 tavaszán foly­tatódni fog a SALT-folya- mat. Síkraszállt egy európai leszerelési konferencia meg­tartásáért, amelyen a békét szolgáló bizalomerősítő in­tézkedéseket kell elfogadni. Az NSZK kancellárja an­nak a véleményének adott hangot, hogy az európai biz­tonságot és együttműködést csak a Kelet és a Nyugat közötti katonai erőegyensúly alapján lehet fenntartani. Befejezésül Helmut Schmidt a két ország népeinek békés jövőjére emelte poharát. Lázár György pohárköszön­tőjében hangsúlyozta, hogy a Magyar Népköztársaság kor­mányát továbbra is a két or­szág közötti kapcsolatok el­mélyítésének őszinte szándé­ka vezeti. Emlékeztetett arra, a dél­előtti tárgyalásokon elhang­zott egyetértő megállapításra. kapta meg a* ajánláshoz szükséges szavazatokat, illet­ve mindketten egy-egy állan­dó tag ellenszavazatába üt­köztek. Értesülések szerint az Egye­sült Államok vétót emelt Salim Ahmed Salim, a Kínai Népköztársaság pedig Kurt Waldheim jelölése ellen. A keddi négy menetben Wald­heim szavazatainak száma 10—11, Salimé 6—11 között ingadozott. A Biztonsági Tanács szer­dán folytatja a szavazást a főtitkárjelölésrőL amely szerint kapcsolataink ozámos ténye igazolja, hogy két eltérő társadalmi beren­dezkedésű és más-más szö­vetségi rendszerhez tartozó ország is gyümölcsöző együtt­működést folytathat egymás­sal, ha azt a kölcsönös tisz­teletre és egyenjogúságra ala­pozza. A továbbiakban ki­emelte: az utóbbi években megbecsülést érdemlő ered­ményeket értünk el gazdasá­gi kapcsolatainkban. Mind­emellett szükséges, hogy kö­zös erőfeszítést tegyünk azok­nak az akadályoknak az el­hárítására, amelyek fékezik a már ma is meglevő le­hetőségek teljesebb kihasz­nálását. A magyar kor­mányfő a továbbiakban alá­húzta: a mostani nem­zetközi helyzetben — amikor vannak, akik figyelmen kívül hagyják, vagy nem értik, hogy Európában elképzelhe­tetlen helyi, korlátozott nuk­leáris háború, anélkül, hogy általános világégésbe torkoll­na —, még nagyobb jelentő­ségű a kormányok, minde­nekelőtt az európai országok kormányainak felelőssége a béke megőrzéséért, az eny­hülésért. Mint a béke elköte­lezett hívei, azt valljuk, hogy az elhamarkodott lépések, a fegyverkezési verseny fel- gyorsítása helyett tárgyalni kell a kialakult katonai erő- egyensúly alacsonyabb szin­ten való megőrzésének lehe­tőségeiről. Lázár György pohárkö­szöntője végén hangoztatta: népünk békés szándékaitól vezettetve, a Magyar Népköz- társaság kormánya arra tö­rekszik, hogy nemzetközi te­vékenységével elősegítse a békés egymás mellett élés, az enyhülés politikájának ér­vényre jutását Fulfill* a madridi találkozó Háromhónapos szünet után, kedden délben pontosan 12 órakor zárt teljes üléssel foly­tatta munkáját az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó mad­ridi találkozó. Az üléste­remben helyet foglaltak a ta­lálkozón részt vevő 35 ország képviselői, közöttük a Ma­gyar Népköztársaság küldött­sége Esztergályos Ferenc nagykövet, külügyminiszté- riumi főosztályvezető vezeté­sevek Főlilkárválasztás az ENSZ-ben Diasugárzó a Gyöngy cukrászdánál fiz Snlerpress bemutatkozása Borsodban Hagyomány már, hogy a Nemzetközi Újságíró Szövet­ség Interpress Lapkiadó Vál­lalata időközönként bemu­tatkozó látogatást tesz az or­szág különböző részein. Ez alkalommal Borsod megyébe látogattak eh Látogatásuk során Miskolc-Tapolcán, a Júnó-szállóban ismertették megyénk nagyvállalatainak, üzemeinek vezetőivel és megjelent képviselőivel a vállalat tevékenységi körét, legfontosabb szolgáltatásai­kat. A rövid ismertetőt dr. Pollák Miklós, a Nemzetkö­zi Újságíró Szervezet Inter- pressz Kiadó és Nyomda Vállalat igazgatója tartotta. A NUSZ Kiadó és Nyom­da Vállalatának székhelye Prágában van. A budapesti részleg az Interoress nevet viseli, amelynek a külső munkatársakon kívül 250 dblgozója van. Tevékenységi körük meglehetősen hetero­gén. Ezek közül az egyik leg­fontosabb a lapok kiadása. A közismert Interpress Ma­gazin például ma már 140— 150 ezer példányszámban je­lenik meg havonta. Az Inter­press Alfa •— az előbbi test­vérlapja — jelenleg csupán kéthavonta kerül forgalom­ba, ám az igényeket és le­hetőségeket figyelembe véve, valószínű a közeljövőben már ezt a lapot is havonta vásárolhatják meg az érdek­lődők. Az időszaki kiadvá­nyok közé tartozik a világ­színvonalon is elismert Inter­press Expo és az Interpress Grafik. Az Interpress Expo jellegzetessége, hogy bemutat­ja nemzetközi gazdasági kap­csolatainkat. továbbá taglalja nemzetközi viszonylatban a szocialista országok kapcsola­tait. Hasonlóan fontos mű­ködési területe az Infcer- pressnek a külkereskedelmi és a belkereskedelmi tevé­kenység, amelynek során — többek közit — saját termé­keiket is exportálják kül­földre. Hazai nagyvállalatok­nak rendezvényeket szervez­nek, amelybe — igény sze­rint — minden benne fog­laltatik. A vállalat célja, hogy nem csupán átmeneti partnereket keres, hanem tartós kapcsolatok megköté­sét ösztönzi. Két éve vezet­ték be, hogy többszöri meg­rendelés esetén az összes költség bizonyos százalékát visszatérítik a megrendelők­nek. Az Interpress tevékenysé­gi köre a közelmúltban új szolgáltatással, a videó- készülékek üzembe helyezé­sével bővült. Ilyen diasu­gárzót Magyarországon a budapestiek után először Győrben állítottak fel, s a közeljövőben már a miskol­ciak is láthatják az audió- készüléket és reklámjait az Ady-hídnál — a Gyöngy cukrászda előtt — felállított pavilonban. A diaképek au- lomatikával állíthatók be és hangosításra is lehetőség nyílik. A 80-szor 120 centi- méteres képernyőn vetített reklámokkal egyúttal me­gyénk hét mozijában is meg­ismerkedhetnek az érdeklő­dők, a főfilm levetítése előtt. (Folytatás az L oldalról) arab népek és államok érde­keinek. Kifejezésre juttatták azt az eltökélt szándékukat, hogy kimunkálják a tartós és igazságos békét a Közel-Ke­leten, amelynek alapja az iz­raeli csapatok teljes kivoná­sa az 1967-ben megszállt va­lamennyi arab területről, s a palesztin népet megillető tör­vényes jogok elismerése, egyebek között önálló, függet­len állam alapításának jogát. Leonyid Brezsnyev hang­súlyozta hogy a Szovjetunió­nak sosem volt. és most sincs semmiféle rossz szándéka a közel-keleti országok iránt, mint ahogy a világ más tér­ségének országai iránt sem. A Szovjetunió valamennyi arab nép őszinte, következetes és önzetlen barátja, nem kíván katonai támaszpontokat sze­rezni magának az arab orszá­gok területén. A Szovjetunió csupán egyet akar: azt, hogy a vele szomszédos Közel-Ke­leten tartós legyen a béke, és a térség kivétel nélkül vala­mennyi országával jó viszonyt alakítson ki. A tárgyalásokon több más szovjet és észak-jemeni sze­mélyiség is részt vett. A tár­gyalásokról közös közleményt adnak ki. A békeszerető népek össze­fogásával meg lehet hiúsítani az új háború terveit, meg le­het fékezni a háborús kalan­dok kedvelőit — jelentette ki többek között Leonyid Brezs­nyev azon az ebéden, amelyet a szovjet vezető testületek ad­tak kedden a Kremlben a hi­vatalos baráti látogatáson Moszkvában tartózkodó Ali Abdullah Szaleh, a Jemeni Arab Köztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke tiszteletére. Az SZKP KB főtitkára méltatta a két ország, a két nép fél évszázados barátsá­gát, hangsúlyozva: ez a ba­rátság azért olyan tartós, mert a lenini elvekre épül: a szov­jet emberek ezeknek az el­veknek alapján nyújtanak se­gítséget a jemeni népnek az évszázados elmaradottság fel­számolásához, a gazdaság és a kultúra fejlesztéséhez, az ország politikai függetlensé­gének megszilárdításához. — Nagyon örülünk annak, hogy a Szovjetunió és a Je­meni Arab Köztársaság állás­pontja számos nemzetközi kérdésben, s mindenekelőtt a Közel-Kelet tartós és igazsá­gos békéje megteremtésének kérdésében közel áll egymás­hoz. Ez különösen fontos a mai körülmények között, a Közel-Keleten ugyanis nem csökken a feszültség, hanem ellenkezőleg, növekszik. En­nek oka teljesen világos. Az arab nép ősi földjét változat­lanul az izraeli megszállók ti­porják, továbbra sem jutnak érvényre Palesztina arab né­pének törvényes nemzeti jo­gai, ezt a népet megfosztják az önálló államalkotás lehe­tőségétől. Az Egyesült Álla­mok és Izrael úgynevezett stratégiai együttműködése vért; rombolást, keserűséget hoz az araboknak. Ennek a politikának a kö­vetkezménye az is, hogy meg­nőtt a feszültség a Földközi­tenger térségében, ahol az imperializmus tervei az egyip­tomi nép belügyeibe történő beavatkozást jelentenek és fenyegetik Líbia biztonságát. — Általánosságban az a véleményem, hogy a történe­lemben még sohasem létezett olyan korszak, amikor ilyen felelőtlenül és cinikusan, ilyen nyílt egoizmussal ját­szottak volna egész népek sorsával minden földrészen, mint ahogy ezt most az im­perializmus agresszív erői te­szik. Ennek a veszélyes játék­nak a tétje a világméretű nukleáris háború kirobbantá- sa, sok százmillió ember meg­semmisítése. El lehet-e kép­zelni ennél borzalmasabbat? — De minél agresszívebb az imperializmus politikája, annál határozottabban száll­nak vele szembe a népek. Európában éppúgy, mint Ázsiában, Afrikában, Amerit- kában kifejezésre juttatják tiltakozásukat és felháboro­dásukat. Szilárd meggyőződé­sünk, hogy a békeszerető crr^ szágok és népek aktív, egyet- j len hatalmas folyammá egye­sülő erőfeszítéseivel teljes mértékben meg lehet hiúsíta­ni az új háború tervezőinek gonósz elképzeléseit, meg le­het fékezni a kalandok ked­velőit, azokat, akik uralomra törnek, meg lehet védeni a népek jogait, a világ béké­jét! — A Szovjetunió kész arra, hogy együttműködjék mind­azokkal, akiknek kedvesek az igazságosság eszméi, akik tar­tós békét akarnak a Közel- Keleten. Ez a készségünk ju­tott gyakorlati kifejezésre ab­ban, az SZKP XXVI. kong­resszusán előterjesztett javas­latban, hogy hívjanak ősszé a Közel-Keletről nemzetközi konferenciát. Örömmel tölt el bennünket, hogy javaslatunk az arab népek megértésére és támogatására talál. Ez jelen­ti ugyanis Camp David konst­ruktív alternatíváját: vala­mennyi érdekelt fél kollektív erőfeszítésével érjük el a bé­kés rendezést, mégpedig egy olyan rendezést, amely nem okoz kárt az egyik fél érde­keinek, nem hoz hasznot a másiknak, hanem közös ha­szonnal jár, közös érdeket szolgál. Az ilyen konferenci­án az Izraellel határos vala­mennyi arab ország és maga Izrael mellett egyenjogú ala­pon feltétlenül részt kell ven­nie a Palesztinái Felszabadí- tási Szervezetnek. Ugyancsak részt vehetnének a Szovjet­unióval és az Egyesült Álla-, mokkái együtt más országok is, amelyek mintegy képvisel­nék a Közel-Kelettel szom­szédos körzeteket, például Nyugat-Európát, Észak-Afri-, kát és Dél-Ázsiát. — A szovjet javaslatoknak csak egy céljuk van. Az, hogy végre kimozdítsák a zsákut­cából a közel-keleti' igazsá­gos és átfogó rendezés ügyét. Meggyőződésünk, hogy a jövő azoké lesz, akik állhatatosan és következetesen harcolnak a béke és az igazság diadalá­ért — mondotta többek kö­zött pohárköszöntőjében Leo­nyid Brezsnyev. Kekkenei) nyugállsnányfea vonult TTrfro Kaleva Kekkonen ál­lamfő, egészségi állapotára való tekintettel, nyugállo­mányba vonul — jelentette be kedden a finn kormány. A 81 éves Kekkonen, aki 1956 óta töltötte be az elnöki tisztet, augusztus végén be­tegedett meg, s agyi vérke­ringési zavarok miatt kórhá­zi kezelés alatt áll. A közle­mény szerint állapota annyi­ra súlyosbodott, hogy nem tudja ellátni az államfői te­endőket, ezért visszavonul a közélettől. Helsinkiben bejelentették, hogy az új elnök megválasz­tására hivatott elektorok vá­lasztására 1982. január 17— 18-án kerül sor. A 301 tagú elektort tanács január 26-án szavaz az új államfőről. Ad­dig Mauno Koivisto minisz­terelnök a megbízott elnök. * Dr. Vrho Kaleva Kekkonen 1900. szeptember 3-án szüle­tett a Helsinkitől mintegy 600 kilométerre északra levő Pielavesi községben, kisbir­tokosi családban. 1919-től a helsinki egyetem jogi karán tanult, s hamarosan a finn nemzeti diákmozgalom egyik vezetője lett. 1926-ban diplo­mát szerzett, majd az agrár- szövetség jogászaként dolgo­zott. 1936-ban a jogtudomá­nyok doktora lett. Politikai pályafutása 1936- ban kezdődött, amikor az ag. rárszövetség képviselőjeként beválasztották a parlament­be, amelynek 1956-ig. elnök­ké választásáig tagja volt. 1946—47-ben a parlament el. ső alelnöke, 1948—50-ben el­nöke. 1936—1956 között kü­lönféle posztokat töltött be a finn kormányokban. Volt küliigy-. belügy- és igazság­ügyi miniszter. 1950—53 és Lemondott tisztségéről a finn államfő. Urho Kekkonen meg­romlott egészségi állapota miatt hozta döntését. 1954—56 között miniszterel­nök. Antifasiszta, háborúellenes elkötelezettsége már 1939-ben megnyilvánult. Mint igazság­ügyi miniszter, feloszlatta a nyíltan fasiszta hazafias nemzeti mozgalom nevű pár­tot. 1939 és 1944 között, a szélsőjobboldali előretörés éveiben, nem hajlandó tiszt­séget vállalni a finn kor­mányban, sőt, egy időre emigrálni kényszerül a sem­leges Svédországba. Kekkonen 1956. március 1- től — hazája történetében páratlan hosszú időn át — töltötte be az elnöki tisztet. Többször, legutóbb 1978 feb­ruárjában választották újjá. Megbízatása 1984-ben járt volna le. Államfőként az el­telt több mint negyed szá­zadban Finnország poPTtké- ját meghatározó személyiség­nek bizonyult. Szilárd és el­kötelezett híve volt a Skan- dináv-országok semlegessé­gének és a Szovjetunióval való jó kapcsolatok kialakí­tásának és ápolásának. Kekkonen neve összefor­rott a békés egymás mellett élés, a népek közötti bizalom, a nemzetközi biztonság és béke megteremtéséért folyta­tott harccal. Ez irányú tevé­kenységének betetőzése volt az első európai biztonsági és együttműködési konferencia előkészítésében és le bonyolí­tásában vállalt kiemelkedő szerepe. Urho Kekkonen a magyar nép őszinte barátja. Először 1929-ben, mint sportoló járt hazánkban. Elnöki minőség­ben 1963-ban nem hivatalos, 1969-ben pedig hivatalos lá­togatást tett Magyarorszá­gon. 1975-ben — jugoszláviai útja alkalmából — utazását megszakítva, kétszer is talál­kozott Budapesten Kádár Já­nossal. az MSZMP KB első titkárával, és Losonczi Pál. lal. az Elnöki Tanács elnöké­vel. Közéleti tevékenysége mel­lett számos jogi és politikai könyvet írt. Kimagasló érde­meiért több egyetem — köz­tük 1969-ben a budapesti Eötvös Loránd Tudomány­egyetem — díszdoktorrá avatta. Számos finn és kül­földi kitüntetése között a Magyar 'Népköztársaság Zászlórendje gyémántokkal ékesített 1. fokozatának tu- laidonosa. A Szovíetunió Lea- felsöbb Tanácsának Elnöksé­ge 1980-ban a vének közötti béke megszilárdításában szerzett érdemei elismerése­képpen Lenin-békedíjjal tün­tette ki.

Next

/
Thumbnails
Contents