Észak-Magyarország, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-25 / 251. szám

■tat ■ s __JE E 5ZAK-MAGYAROR5ZAG 6 1981. október 25., vasárnap r r esa Filmek-télre b' SK: idstiä » WKEP » hideg, a tá és az eeé «ISI a fűtött mozikba betérő nézőknek? Erre ■ kérdés­re kíván választ adni az a tájékoztatás, amely 2» év hátralevő időszakának film­kínálatából emel ki néhány művet. Hármat köziüwk már b« te mutattak a premiermo­zik, . s egy azok közül az Yves Montand főgaorcplc- sével készült L, mint Ika­rusz különösen értékes él­mény a politikai bűn ügyi filmek kedvelőinek. Most kerül még a másodhetes mpzikba Dürrenmatt A bí­ró. cs a hóhér című kisre­gényének . filmváltozata, és a napokban kezdte meg üt] át az amerikai—NSZK koprodukcióban készült Vér vonal című bűnügyi film, amely különösebben jól sikerültnek egyáltalán nem mondható, nagjMné nagyon kefi szeretni a bon ügyi történeteket, és na­gyon le kell szállítani az igényeket, 1» ezt választ­ja magának a néző. A kö­zeli időkben kerül közön­ség elé a Jesse James bal­ladája című amerikai wes- temfilm, amely a polgár- háború idején játszódik. A tudományos-fantaszti­kus filmek kedvelőinek igényeit kívánja szolgáim A 3. számú úrbázis című amerikai fikn, a katasztró­fa filmek kedvelőinek igé­nyére pedig jön a Hurri­kán című amerikai film. Az elektromos eszkimó cí­mű fűm gyermekszereplő­je teranésaetffftötti talay- danságokfaai uendelkezák és így varadon szituációkat te­érdekel. A mocska rejté- k$es halála címmel olasz vígjáték is jelentkezik sar eflssbveöseaő hetekben. November eteő Hetében kezdődik a szovjet ßtmek fesztiválja; ennek kínála­tával a későbbiekben kü­lön foglalkozunk. A ma­gyar filmkínálatból már elkezdte világszerte díadal- űtját Szabó István Me- ■phistó című filmje, most látható a Fekérlófia. című, egész műsort betöltő rajz- játékfilm, amely magyar népmeséken alap«!, és no­vember végén kerül a mo­zikba Jenesé Miklós és Hernádi GyvHa új filmje; A zsarnok szive, amely egy hoeeaccíőí történet fel­dolgozása, magyar környe­zetben, Jancsé és Hernádi sajátos kifejezési eszközei vei. Végül az évét A hon­éért című zenés film zárja IWéa-epsfSttes, valamint a Fonoffráf eppőttas és tee- mésmetesem ige» aafc fift.-ssesrefx&J Amikor Orosz András el­sőszülött fiát, Lászlót elkí­sérte az' ózdi közgazdasági technikumba, még jobbára csak szakmát tanulni ad­ták fiaikat a szuhogyiak. Mi tagadás, neki is az járt a fejében, legyen valami­lyen „szakmája”, a fiúnak az érettségi mellett, biztos kenyér, ha nem sikerülnek álmai. De hát László jófe­jű gyerek volt, azóta régen maga mögött tudja a köz- gazdasági egyetemet is, s van néhány éve annak, hogy a szülői ház ajtaján meg­hívóval kopogott a postás: fiuk doktorrá avatására in­vitálták őket, kedves sza­vakkal. | A fiúk különben is sze­retnek élni a meglepetés­sel. Merthogy négy fia van az Orosz házaspárnak, sor­rendben László, András, .Gyula és József. Így érke­zik néha orvosi szaklap a borítékban Andrástól. Ö egyébként most túlonnan van az országhatáron, Po- j zsonyban, egy nemzetközi orvosi szimpóziumon tart I előadást. A nagyobbak már „befutottak”; s szó ami szó — mondja az édesapa —, jő hogy voltak a nagyobbak. Ha a kisebbek néha „le­eresztettek”, könnyebbe« vették a tanulást, ott vott a példa, meg a testvéri szó i*. S ahogy a többiek sora­koztak, nőtt a bizodalom Is; a szülők ráhagyták az is­kolaválasztást a gyeoefcefe- ne. — Mégy gyerekül* voll — mondja az édesapa — pe­dig akkoriban más- errefcM egyke volt a divat, legfel- jebb a keltő. Mi heten, a feleségemé-k négyen voltak testvérek. Nagy családhoz szoktunk. Talán éppen a nagy családot akartuk ej- lensűtyoam valamiképp, asaSnor azt mondtuk; ké­nyeztetni, babusgattad nem tudjuk őket, de ha jól ta­nainak, megadjuk, ami tö­künk tét*. Oven egyszerű •nőit, mert ha nehéz is vett,- 1- , I.l.r- I VHT- ...... YJ, TEMB JBBt 8EfwSÖOSeg, a lehetőség... Apámék, szegények, örültek, hogy a mindennapit megadták ne­künk. A gondolata se me­rült fel, hogy tanulni men­jünk ... S ahogy visszagon­dolok, Szuhogyon talán egyetlen egy olyan eset volt, hogy az egyház kitaníttat­ta... Maguk már ráintenek, ha szóba kerül. Régi nóta, hol van az már! Pedig mi­csoda szó volt, micsoda sze­rencse — évekre beszélni - való ... Én is szerettem ta­nulni, nem mondom, hogy a legjobb voltam, de a fele­ségem, az igen. Neki min­dig jó esze volt. De még a gondolatát is leintette a ta­nulásnak ... De hát ezek tényleg régi történetek, sze­retjük a kereskedőszakmát, s a fiaim mellett arra va­gyok büszke, hogy harminc­öt év alatt, egyszer se vott lettárbi án y om. Különben is, mondta, ast- trtan egy fordulattal, hogy • fiók révbe értek, most már az unokáké az elsőség. Olyan fiús család az övék, a hat unokából csak egy a lány. A lsét iskolás becsülettel helytáll, s ha látogatóba mennek, csak papá val tér­nek adudul. — Néha etoéaem, hogy foglalkoznak velük, öltözte­tik őket. & megkérdeztem más- magamtól, vajon nem neheztelnek-e ránk a fiúk. Laci meg Bandi már egye­temista volt, de nyáridöben velem arattak, ötven fon ní­vóit a kollégium, nem sok. Ösztöndíjat is kaptak szé­pen, Bandi a Szovjetunió­ban járta az orvosit, de azért kellett a pótlás. Ru­hára, könyvekre,.. Részes- aratúink, együtt a gyerekek­kel. Néha teljesen leizzad­tak, de becsületükre legyen mondva, egy se állt ki... A kisebbeknél már köny- nyebb votfc, a nagyok saját hibákra álltak. S mondja: bekalkulálták, hogy elmenmek a gyesekek. Felnevelik őket, de már nem lesznek az övéik. S így van rendjén. így természetes. A maguk útját járják, de nem tagadják meg gyermekkoru­kat. A falut, a szülői házat A „Bandi fiú” is végig vitte őket a tapolcai kórházon, s ki nem hagyta volna, hogy a kórházigazgatóval is meg­ismertesse őket... Külön­ben, ha erre gondol, meg­nyugszik egy kicsit, nem nevelte rosszul a gyereke­ket ... A munka tiszteletéi tanította nekik ... Hogy nagy dolog-e? Ta­lán kezdetben az volt, mert akkortájt még messzebb kellett menni az iskoláért Most, ott van az edelényj gimnázium, ha valaki gim­náziumot akar. Szakmát ta­nulni mindig is mentek a szuhogyi fiúk, legfeljebb a lányok maradtak otthon. Sajátos faiu ez; együtt él a bányász meg a földműves, keverednek is a foglalkozá­sok, s a szakmának, a ta­nulásnak megvan a rangja.’ Most már a lányoknál is. Ráki Ernöné tanítónő mondta, évek óta senki sem marad otthon, aki elvégzi a nyolc osztályt. Mennek szakmunkásképzőbe, szák­középiskolába meg gimnázi­umba és tovább. Most is van vagy tíz falubeli gye­rek, aki valahol még tovább tanul. Tanítóképzőbe, mű­szaki egyetemen, meg Deb­recenben, a tudományegye- temen. A Baffy gyérek meg a Szovjetunióban. Apjuk, anyjuk munkásember ... — Kezdetben szóbeszéd ■nőit a faluban, tanul a gye­rek .... Ma is tudjuk, hogy a Pisti fiú, meg a Mari lány jót vizsgázott. És' ez így' van rendjén, akármennyire “ elcsépelt; a gyerekeinkben élünk. És ebben természe­tes, hogy a gyerekeink ma­gasabb iskolát járnak, hogy megtanulják a szakmát. Csutora« Annamária- ' remt; bizonyára sokakat ^ jenJvesvterkor, s ebben aír. ff Akkortájt tudom á-i 9 nyes munkatárs vat­tám • a Légha józá­ri - Intézetben. Azt a fei­nd.,/tol kaptuk, hogy hazad Zeppelineket állítsunk e*ő. Épületünk Szófia mellett volt Rendelkezésünkre állt egy repülőtérnek alkalmas sima mező, pilon a jöven­dő léghajók fogadására, valamint dolgozószobák, melyek egy kellőképpen átalakított egykori kaszár­nyában helyezkedtek eL Stábunk nem volt túlságo­san nagy, így mindegyi­künknek jutott egy-egy kis, furnérral leválasztott szoba: apró iroda, melynek ablaka a mező feáé tekin­tett.-■ A munka elosztása során rám a személyszállító-ka­bin megtervezése esett, és lelkesen fogtam a problé­mák megoldásához. Az egyetlen komolyabb nehézség az üvegfelületek kialakítása volt. Elképzelé­seimben hajlított üvegre lett volna szükség, ám ilyesmit nehéz önteni. Ezenkívül az első, még nem tökéletes repülőesz­közök esetleges lezuhanása után rettenetesen sokba került volna az ' űyegele- mek cseréje. Én azonban a tudomány-,;: nak szenteltem életemet, és éjt nappallá téve leküzdöt­tem az akadályokat. A le­hető legkülönbözőbb eljá­rásokat eszeltem ki: nem keserítettek el az üveg kedvezööen hajlítási és nyújtási paraméterei, es még nagyobb elszántság­gal folytattam a kísértete­ket. Segítőtársam te akadt Szalma sárga hajú, copies, kék szemű, elég egyszerű, de dolgos lány. A szamo­kon falvak egyikében szü­letett. Bácsinak hívott. Ar­ra gondoltam, hogy az elő­ző rendszerben valószínű­leg egy gazdag családnál szolgált, tűrve a háziúr lelket gyalázó megalázta­tásait, és a gazda fiainak gorombaságát •A lány az esfi gimnázi­um kilencedik osztályait végezte, és nemegyszer ott maradtam munka után, hogy segítségére legyek né­hány (számára nehéz) ma­tematikai egyenlet megol­dásában. Elmondhatom, hogy a matematika iránti szerrvé- délyünk összekötött ben­nünket, és igazán örültem, mikor az utolsó, félig üres autóbusszal a nagyváros felé utaztunk. Nem kell azért rosszra gondolni — még csak nem Is csókolóztunk. Felsőfokú iskolai vég­zettségem, levelező úton letett aspirantúrám, orosz nyelvismeretem és asztalo- 'ncíptr, heverő könyvem, Ron Mayferson, a haladó ameri­kai novellista „Gömbvillá- mok”-ja nem engedte egymáshoz közelíteni sza-., mokovi málnára emlékez­tető skarlátpiros ajkát és crgswettátedf «nfigfeesereda#» «zamat Kapcsolatai* mán to*>- mészetű voít. A köksönou szimpátia és a köksonös tisztelet éltette. Ezért lepődtem meg «tg határtalanul, amibor íntérj zefcünk igazgatója, az »te­lein nagyrabecsült tudós magához hivatott, és bizo­nyos kényelmetlenséggel a hangjában tudomásomra hozta, hogy kívánatos len­ne, ha legalább a munka­időben megőrizném tekin­télyemet, továbbá, ha nem maradnék öt után az iro­dában segítőtársammal, és hogy a kutatások területé­re korlátozott kényszerű kapcsolatunk megköveteli —, mint ahogy így is illik — a magázódást. Megértik, bizonyára azt a keserű szájízt, amellyel fogadtam az említett be­szélgetést, és arpit utána is éreztem. Nemlétező kap­csolatokért torkolnak le a legmagasabb helyről: ki az, aki nem fortyanna fel ezen? Jámbor ember lé­vén, nem tettem ellenve­tést, és bekérettem a lányt. Közöltem vele. hogy vi­szonyunknak gyökeresen meg kell változnia. Ö felhúzta a szemöldö­két és kiment. A következő naptól kezd­ve magázódtunk. — Tessék elképzelni, tegnap néztem a televízió­ban Shakespeare „Rómeó és Júliá”-ját és azt a..,.ta­nulságot vontam le, hogy mindig akad egy-egy idió­Roszen Boszev: ta, aki tönkreteszi a fiata­lok munkáját — mondta, nme én a következőkép­pen válaszoltam: — Igen, a leggyengédebb emberi érzések meg nem értése minduntalan tragi­kus kollúáóval jár, bár az ember a munkában is ta­lálhat, igaz nem liyen jel­legű — vigasztalódást­A kabin pedig haladt a megvalósulás felé. (Ek­kor még nem tudtam, hogy a hordozó test közel sem áll így.) Egyszer az intézet igaz­gatója megnézte legutóbbi vázlataimat, és kijelentet­te, hogy nemsokára hozzá­foghatunk a kabin meg­építéséhez valóságos mére­tekben. És segítőtársam, a lány, ekkor úgyszólván megboly­dult. Követte a fameg­munkálást, ügyelt a belső tapéták minőségi felra­gasztásra, ellenőrizte a fűtőrendszer hatékonysá­gát. A kabin elkészült, és az átvevő bizottság, mi­után megvizsgálta a függő- ágyakat, benézett a rak­tárba' és az egészségügyi helyiségbe, helyet foglalt a leendő léghajó irányító ré­szében és aláírta az okmá­nyokat. Türelmetlenül vártam a léghajó többi egységéről érkező eredményeket, de hiába. Kolléganőm időközben engedélyt kapott, hogy tá­voli vizenyős lakásából át­telepedhessen a kabinba. És a puszta mezőn meg­jelent egy furcsa, szivar- alakú, fénylő ablakocskák­kal teleszórt ház, kedves függönyökkel, előtte láb­törlővel. Nőn tagadhatom, sike­rem után igazgatónk meg­enyhült, úgyhogy tisztelt és becsült vendég lettem ebben a házban. Le-leültem az egyik füg­gőágyra, és míg vártam, hogy felforrjon a kávé, szóba elegyedtem ismerő­sömmel. — Magának — mondta — már családra is gondol­nia kéne. A férfi egyma­ga nem férfi, hisz nincs mellette senki, kinek meg­mutathatná férfiasságát. Nincs igazam? — Van benne valami — teletem —, bár a tudó­Oil many embere az előtte tornyosuló problémákkal vívott harcban is bebizo­nyíthatja férfi voltát. — Eredjen már, mindig csak a problémák, a prob­lémák! Nincs még elege belőlük? — Vannak dolgok, me­lyek nem tudnak unalma­sak lenni — vetettem köz­be. — Na, de azért más egyebek is léteznek, amik szintén nem válnak unal­massá — válaszolta sejtel­mesen. így cimboráskodlam ve­le ebben az égi otthonban, felkészítettem az érettségi vizsgára, megpróbáltam besuszterolni az Építész- mérnöki Egyetemre, de va­lahogy nem jött össze. Teltek-múitak az évek, de a hordozótest nem tu­dott a magasba emelked­ni. A vége az lett, hogy az intézetet bezárták — a léghajó gondolata pedig szertefoszlott. Valamennyi kollégám kerített magának űj mun­kát, nekem is sikerült jó

Next

/
Thumbnails
Contents