Észak-Magyarország, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-25 / 251. szám

1981. október 25., vasárnap to2.Ak-MAuV AnuuiAg / Együtt az acéllal — A szabolcsi faluban Pit valamikor egy Bot Pál nevű uraság, a házak kö­zött meg egy Palád nevű patak csörgedezett. Azt mondják, igy kapta a ne­vét az én szülőfalum, Bot­palád. 1945-ben születtem, négyünk között én vagyok a legidősebb. Apám trakto­ros volt, édesanyám háztar­tásbeli. Tizenhárom éves voltam, amikor a szüleim úgy döntöttek, városba köl­töznek és az iparban^ kere­sik a kenyerünket. Apám először zsákoló volt a Bor­sodi Vegyi Kombinát mű­trágyaüzemében, anyám ta­karítást vállalt. Nem sok­kal később édesapám vegy­ipari szakmunkás-bizonyit- vanyt szerzett... — meséli eteie történetét Varga La- jns, * ken in Kohászati Mű­vek elektr oacélm ú vének fő- otvasztára. — Ha Botpalá­don maradunk, nem tudom, milyen pályát választok, Kazincbarcikán ahogy meg­kóstoltam az ipar levegő­jét, elhatároztam, hogy nagyüzemi munkás lesztek. Nem volt gondom a tanu­lással, mindig kitűnő volt a bizonyítványom, bármilyen szakmát választhattam — Már nem is tudom mi­ért döntöttem az etek tv o- acél-olvasztár szakma mel­léit. Így alakult. Másodév ntán az NDK-ba küldtek jutalomútra. Élmények tömkelegével és öt kis aján­dékcsomaggal érkeztem ha­sa. Igen jó kedven» volt. Nem sejtettem, hogy ez lesv életem legszwmorúbb napjaJ Becsengettem, aztán eíbúj- tema, gondoltam, megtréfá- k>tm a családot. Apám nyi­tod. ajtót, leültetett mmt va­lami vendéget... Míg oda­voltam, meghalt asr. édesé anyám. Munkája közben, a vegyi kombinátban beléleg­zett valamilyen gyilkos gázt. Mérhetetlen kínomban elátkoztam az ipart, a sor­sot. apám rossz óráját, azt, amikor a mi kedves Botpa- ládunkat a várossai cserélte fel. — Ám, ahogy mondják, a kocka el volt vetve, a mi családunk eljegyezte már magát az iparral. Vigaszt nyújtottak az új élmények, a szakmunkás-bizonyítvány, az első munkahely. Módot adtak rá, hogy azonnal folytathassam tanulmányai­mat. Beiratkoztam a Gábor Áron Kohóipari Technikum­ba. Ott ismerkedtünk meg Jolival, a feleségemmel. Ö nappalira járt. Házasság, albérlet. Aztán megszüle­tett a fiunk, Lalika. Nagy fiú már, ötödik osztályos. A kicsi, Peti óvodás. Most már, szép otthonunk van az Avason. A munkámat to­vábbra is ugyanúgy szere­tem, műszakos főművezető- helyettes vagyok. Tegnap példáid nyolcvanhat ember munkájáért voltam felelős. Ügy érzem, az acél és én megszoktuk egymást, össze- ismerkedtün k. A jó képességű fiatal ol­vasztárra rövid időn beltH felfigyelt a környezete. Az ifjúsági mozgalomban szer­zett tapasztalatait hamaro­san a pártban érvényesít­hette. A szakszervezeti tag­ság is bizalmat szavazott Varga Lajosnak, bizalmivá választották. — A Tátra utcán laktunk akkor, az egyik albérletünk­ben, amikor megállt egy elegáns autó a ház előtt. Mondták, a vállalatom ve­zetőségének javaslatára kooptálnak a Borsod megyei Népi Ellenőrző Bizőtlság- ba. „ Meglepődtem, kér­tem, adjanak egy kis gon­dolkodási időt. Egy óra múlva visszajöttek. Én köz­ben a tetőt javítgattam és tényleg nagyon gondolkod­tam. Végül úgy elöntöttem: vállalom, mert .sok értelmét látom ennek a feladatnak. Igazi közéleti tevékenység. A megyei tanács dísztermé­ben tettük lé az esküt. Eszembe jutott Botpalád, áss addigi életem és bizony még is hatódtam egy kicsit. Sokáig ő volt a legfiata­labb a Népi Ellenőrzési Bi­zottság megyei testületében. — Csakúgy mint a kohá­szatban öreg mesteremtől, Malecz Károly bácsitól, itt is sok segítséget kaptam az idősebbektől, a tapasztal­tabbaktól. ügy éleztem, az elnök is megkülönböztetett figyelemmel osztja rám a feladatokat. 1972-ben kap­tam egy nagy munkát, mi úgy mondtuk, vizsgálatveze­tő gyakornok voltam. Egy vizsgálat nem könnyű do­log, az embernek bele kell élnie magát a témába. Nem igaz, hogy csak a színészek élik át a szerepüket. Én bú­csút vennék a szakmámtól, ha nem tudnék együtt élni az acéllal. Nos, így van e» a népi ellenőrzéssel is. — Az idén nyáron azzal bízta meg a megyei NEB, hogy irányítsa azt a vizs­gálatot, amelyik a munka­helyi demokrácia érvénye­sülését volt hivatott tisztáz­ni. — Kényes téma, de vám­nak személyes tapasztalata­im. Harminchét helyen kérdeztünk rá a dolgokra, ismerik-e valójában az üze­mi demokrácia fogalmát. Nem szeretném most „ki­adni” azokat a munkahe­lyeket, ahol a beosztottak csak hírből ismerik, olvas­lak róla... Siralmas képet kaptunk. Vállalataink, in­tézményeink — mármint a megkérdezettek — dolgozói­nak egyhannada van csak tisztában a fogalommal. A többiek vagy nem ismerik, vagy azt mondják, tabu té­ma ez, nem akarnak újat húzni a főnökkel. Az az én véleményem, hogy az em­berek többsége keveri a fo­galmakat. Nem isménk a jogaikat, úgy vétik, eBen*- mord ar, egyszemélyi veze­tésnek a beleszólás. Bedig a vezetők, akiket én ismeret, azt mondják, gondtalanabb az életűk, ha a munkatár­sak, a kollégák, szakik be­segítenek, hiszen több szem többet lát, több agy többes képes. Varga Lejre tiwgúnéheWt a zene teszi teljessé. Szülői örökség. Tizenkét éves kora óta játszik. — Mindent, amit szépnek tartok. Mégis a népdal, az áll a legközelebb hozzám. Lévar Cyérgyt helyet találnom a Külhoni Aerodinamikai Intézetben. Az életem rendesen folyt tovább. Az idő múlásával egyre inkább elfeledkez­tem azokról az álmaimról, melyeket a Zeppelin iránt tápláltam. Az idő — lé­nyegét szolgáltatta és nem hazudtolta meg önmagát: új problémák, ■ új felada­tok új távlatok. Egyszer csak eszembe jutott az égi otthon. Neki­vágtam a megváltozott mezőnek, és már messziről láttam a ház füstölgő ké­ményét. Hajdani kolléganőm hagymát duggatobt a kert­ben. Mikor észrevett, igen megörült. — Nohát, csak eljött hozzánk — csapta össze a kezét. — Tessék, kerüljön beljebb, harapunk valamit, és megismertetem a fér­jemmel. — Óh, csak tán nem vál­tozott meg a családi álla­pota? — kérdeztem kép­mutató frivolsággal. — De bizony! Petkó billenccsel jár és bulldó­zereknek szállít. Bent minden olyan volt, mint annak rendje és módja: televízió, mögötte subaszőnyeg, gyermekágy, az egykori tűztér fölött füstölődé birkakolbász, be­főttek, mazsola — kedves és meghitt, gazdag és ba­rátságos. mikor odakünn hideg van. Beszélgettem a jó embe­rekkel, és egy üveg lek­várral a kezemben tértem vissza a városba. Mikor már elég tá- • vol voltam, még egy utolsó pillantást ve­tettem az égi otthon felé: szilárdan állt a földön, ké­ménye pedig életem egy részét, a léghajót rajzolta az égre. Feltámadt a szél és a léghajó elszállt a semmibe. Adamecz Kálmán fordítása Este már jó lesz... A fiatal traktoros fázósan gombolja össze magán a keli munkáskabátoi, ami­kor kilép házának kapuján. Felnéz a lelhötelen egre. azt vizsgálja, milyen idő vár rá a mai nap. Hajnal­ban már dér lepi a földet, a fákat, a füveket, a ház­tetőket a kerítéseket A der fehérsége segít, a kelő Nap­nak világosabbá tenni a vi­lágot, amit a Nap úgy ha­lai meg a megdermedt har­matnak. hogy később suga­raival magába szippantja. A folyo felöl hideg, viz- szagú szél fúj. „Ma sem lesz eső” — gondolja ma­gában, a*níg a tsz-kőzpont felé ballag a meg kihalt uécán. Pirosra festett: traktor, meg szürke pótkocsi varja a központ udvarán. Es a mun­katársai, a többi traktoros, meg a faros, vagyis a mun- kagépkezeló. „Jó reggelit!” — köszönés, egy cigaretta, néhány mondat beszélgetés­képpen, de szeme-keze köz­ben a traktor hideg vastö­megét tapintja. Már két esztendeje dolgosak ezzel a goppel, s még soha nem hagyta cserben. Nem igé­nyes. Olaj, víz, gázolaj kell csak neki, aztán lehet nyomni a gázt Amikor az első betevő­in lós, vetőmaggal teái zsá­kokat felrakják a pótkocsi­ra, még fázik a körmük. De aztán a munka megfris- siti az ember vérkeringé­sét, s mire végeznek a ra­kodással, ki is pirulnak, szinte melegük lesz. Ezen a vetési napon már csak 20 hektárra való vetőmagot visz magával. A tárcsás- csoroszlyás vetőgép ott vár­ja őket, ahol tegnap este befejezték a munkát; ez idekinn töltötte az éjszakát Miután megetetik vetőmag­gal, engedelmesen indul a traktor nyomában, teszi a dolgát Ügy reggel 8 óráig negyet kerülnek a nagy táb­lában. Aztán megállnak. A táskából előkerül a regge­li. A traktoros háziszalon­nát eszik kenyérrel, meg szőlőt, almát az alapgázzal duruzsoló traktor árnyéká­ban. Aztán rágyújt Míg szívja a cigarettát, eszébe villan, mit is álmodott éj­szaka. Lehunyja fáradt szemhéját és arra gondol, hogy talán folytatódik az álom. Az álom, amely va­lahová messze sodorta, Valószínűleg az eddigi legteljesebb Zichy-katalógus került a közelmúltban az Országos Széchenyi Könyv­tár birtokába. Zichy Mihály festő, gra­fikus, az illusztrálás és a rajzművészet nagy mestere 20 éves korától haláláig — rövidebb-hosszahb megsza­soba sem hatott. ide­gen tájra. Buja zöld növé­nyek között sétált teher ingben, fehér nadrágban és könnyű fehér cipőben. A Nap sütött fölötte, mintha csak az ö fejét célozta vol­na meg. Nagy, lomha, ró­zsaszínű madarak keringtek a vakítóan kék égbolt alatt. Érett narancs és citrom kmalta magát a fákról, csak a kezét kellett volna kinyújtania érettük. Sze­mei. bántó fehér hazak kö­ze éld, fűszeres illat csa­logatta egy sokablakos épü­let felé. Belépett és illedel­mesen köszönt, s bár so­kan ültek a barna asztalok­nál, senki sem fogadta. Latta, hogy élénkén beszél­getnek, de a hangjukat nem hallotta. Leült az egyik üres asztad mellé és várakozott Idős, elegáns, ősz hajú férfi hajolt meg szertartásosan előtte, két kezét mellén-ke—■ resztbe téve. Amikor, gá.né- , zeit, megdöbbent. Régen halott szépapja állt előt­te és mosolygott. A bajusza eppen olyan huszáros volt, mint mindig életében, de a ruha ja Nem volt rajta a szépen gondozott rámáscsiz- mája, csak valami leheiet- vekony saru, a szürke lo­vaglónadrágja helyett éles­re vasalt, rászabott, könnyű fehér nadrágot viselt. Az mg ugyan fehér volt rajta, mint mindig, de felső két gombjánál nyitott volt, a fehér zakó pedig aranyszínű díszítéstől csillogott. O meg­szólalt, beszélt a szépap­jához, de nem hallotta a saját hangját. Egyáltalán valami üvegbura alatti tiszta csendtől csengett csas a füle ... És akkor felébredt. Fel­kattintotta a kislámpát és ránézett a vekkerre. Haj­nali négy óra volt. Cigaret­tát vett elő az éjjeliszek­rényről, aztán kiment a konyhába rágyújtani. Az ébresztőórát is magával vit­te. Elzárta a csörgőjét, az­tán letelte a viaszosvászon­nal letakart asztalra. Nem lesz rá szükség, tudta, már nem alszik. Elővette a ká­véfőzőt, álmosan bajlódott vele, aztán csak ült a sá- medlin, hallgatta az óra ketyegését, arra várt, hogy felszisszenjen a kávéfő­ző ... Ezt élte most át ismét a traktor árnyékában. Fel­nyitotta szemhéjait, felállt, “““T—————— kításokkal —. Oroszország­ban dolgozott. Négy cár testűjeként számtalan rajzot készített az udvari életről, az ottani emberekről. Emel­lett neves írók, költőív mű­veit illusztrálta. Odaérkezésétöl kezdve a XX. század elejéig vala­mennyi műalkotásának ci­a szaraz földbe taposta a í cigarettavéget, aztán beült 1 a gepbe. Elővette a tér- j, moszt, tedelebe töltötte a F párolgó kávét. Ránézett a j karórájára, öklével megdől - : zsöltc fáradt szemét; aztán,! gázt adott á gépnek. A kő- ! zelben tanyázó varjak lusr tán arrébb libbentek. A | traktor neki feszült a föld- | nek. A deli harangszóig r nem is csökkent a hang- j eleje. . Del ben fényesen süt a j Nap, de meleget már nem | ad. Csak arra jó, hogy meg S feketébbnek lássék a föld 1 és a varjak fényes tolla. Á i hajnali vizszagú, hideg szél í is clült, nem zörgeti a szom- 1 szédos szüreteiében táblán j. a kukorica száraz leveleit. Az ebéd ugyanúgy — tas- js kából — és ugyanaz —sza- J lomra, kenyér, alma, szőlő ! —, mint a reggeli. Utána | egy kannafedö víz és egy { cigaretta-,..A; traktoros fá- i rádí szemhéja alól figyeli , a . tájat.. Arra gondol, hogy es- V tig jól elrázza még a trak- f tor, épp elég lesz ezt a mai tizenkét órás munkaidőt is lerántani. De este, este már jó lesz. Estére befejezik a i vetést. Leteszi a gépet, meg- j' fürdik, hazamegy az asz- í szonyhoz, meg a két gyerek- J hez. Aztán elmegy a Düfé- i be egy-két korsó sörre. Az­tán meg leül a tevéhez. Es­te, este már jó lesz. A nagy fekete táblában egyenletes duruzsolással ha­lad a piros traktor háta ■■ mögött a vetögéppel, an- j nak állókáján-járókáján * munkatársával, a farossal. Ilyenkor már korán szűr- ■ kül. A traktoros arra gon1- . dől, hogy talán lámpa mel­lett fognak dolgozni, mert addig ma nem hagyja abba, j amíg az egész táblával nem í végeztek. Es később való- , ban meg is gyújtotta a lám­pát. A szomszédos táblákon 1} is fények gyúlnak, fények , vonulnak. Ott is dolgoznak. , És az utolsó forduló. Az- tán csend .. Még nincsen teljesen sö- , tét. A folyó felől felhők ár­nyékolják az ég világossá­gát és ismét életre kél a ., vizszagú, hűvös szél. A kö- | zeli fények pislognak, hi- , vogatnak. Ember, gép, ma- j dár hazatér. Eltelt egy j munkanap. Semmi különö- j sebb nem történt Itt is j földbe került a mag. Oravec Janó« ^ __________________________I m ét folyamatosan vezette | egy könyvben. E könyvről | Oroszországban másolatot i készített Pintér Ákos. mis- í kolci származású, fiatalon | elhunyt hírlapíró, akit Zi- chy nagyon megkedvelt és " támogatott. A Pintér készí- | tette határidö-naplószerű ' könyvmásolat egy hazai an- s tikváriustól került a könyv­tár ritkaságai közé. Zichy-katalógus

Next

/
Thumbnails
Contents