Észak-Magyarország, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-25 / 251. szám
1981. október 25., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 m Ezer házhely ffzsolca Kubai fiatalok Leniitvárssban A kijelölt, agglomerációhoz tartózó községek között rendelkezik bizonyos előnnyel, ; mint a városi buszjárat, amely 1951-töl bekapcsolta a i községet Miskolc közlekedé- | Kébe, valamint az öt kilomé- | ternyi távolság, pontosabban közelség. Felsőzsolca ebben a Hagy vállalásban 200 telket kapott, ami a legmagasabb ; telekszám. — Az év végére elkészül a közművesítés az új telkek számára, így 1982 márciusé- I ban már használatba tudjuk adni a telkeket — tájékoztatott Macsuga János tanácselnök. — Természetes, hogy a nagyszabású beköltözési akciót „befogadók” és „beköltözők” egyaránt érdeklődéssel Várják; végül is nem mindegy, hogyan sikerül megoldanunk — a többi községgel együtt — egy újfajta településforma kialakítását. A határozat értelmében a 200 felsőzsolcai telek hatvan százalékát Miskolcról kiköltözők igényelhetik, a negyven százaléknyit pedig olyan igénylők, akik megfelelnek az előírt kívánalmaknak. Figyelembe veszik, kik azok, akik a község lakói közül itt szeretnének házat építeni, laknák-e már három éve a községben, hogy csak néhány kívánalmat említsünk. Milyen község Felsőzsolca? Az élmúlt húsz év alatt duplájára nőtt a lakosság száma, ebben nagyrészt a miskolci, közeli munkalehetőség említhető okként. Azel- múlt évtizedben mintegy 1500- zal lettek többen. Ez természetesen magával vonta a község alapellátásának fejlesztését A 0500 lakos egészségügyi ellátását 2 orvosi körzetben végzik, gyógyszer- tár, egy éve gyermekgyógyász, három éve fogászat is van a községben. Bölcsőde egyelőre nincs, létrejötte a következő tervidőszakban varható. Két óvodában 340 gyermeket látnak el, az adatok szerint 360 óvodáskorú gyermek van évente Felsőzsolcán. igyekszenek megoldani, hogy ötéves korban, mintegy iskolaelőkészítőként minden gyermek óvodába járjon, még ha korábban ezt esetleg nem is igényelték volna a szülei. A két általános iskola közül az 1. számút a jövő év végére 8 tanteremmel bővítik, megépítve egy 600 adagos konyhát is A községet öt párhuzamos „főutca” szeli át, ennek ten- gelyutcájún közlekedik a buszjárat. Célszerűen elosztva egy ABC-áruház és négy kisebb bolt van a községben; a tervidőszak végéig épül egy új, 300 négyzetméter alapterületű ABC is. Megoldott a vízellátás, sajnos a vezetékes gáz egyelőre nem, viszont havi 1200 palack kapacitású propán bután gázpalack-cseretelep van a községben. Fiatal lakosságú község. Háromezer aktív dolgozója van, akik elsősorban miskolci munkahelyeken dolgoznak. A következő évben — gondolva a község idősebb lakosaira is —, az új iskola megépülésével, ha megüresedik a régi kastélyépület — létrehozzák az öregek napközijét — Hol lesznek a telkek? — Az autóbusz-végállomástól pár száz méternyire lesz csak még a legtávolabbi is. 180—200 négyszögölesek. Az építkezőknek ajánlott terveket javasolunk, és az sem közömbös, hogy különféle kedvezményeket kaphatnak. Felsőzsolcán a következő év márciusában már 120 új telket vehetnek birtokukba az építkezők, 1983 végéig további 80-at, akik a községben kívánnak letelepedni. A Hazafias Népfront megyei, valamint leninvárosi bizottságának szervezésében magyar és kubai fiatalok találkozóját rendezik meg október 26-án Lenin város ban. A hazánkban tanuló, kubai fiatalok a délelőtt folyamán a Tifó-ba, valamint a TVK- ba- látogatnak el, ismerkednek az üzemekkel, szocialista brigádok vezetőivel találkoznak, beszélgetnek. Délután a kollégiumba mennek — ahol a diákokkal rendezett találkozón ismerkednek a tanulók életével. Körülbelül 400 ember vett részt azon a nagygyűlésen, melyet a Hazafias Népfront Edelény nagyközségi Bizottsága rendezett meg az őszi, szolidaritási akció alkalmából. Fiatalok és idősebbek, tanulók, üzemi munkások, tsz-dolgozók hallgatták nagy figyelemmel Pajuf Józsefnek, a megyei oktatási igazgatóság tanárának előadását az igazukért küzdő népek harcairól és azokról az erőfeszítésekről, melyeket ezzel egy időben a béke megvédéséért teszünk. Köpöczi Edit Amiért érdemes volt... — No, kóstolja meg! A szíves kínálást nem illik visszautasítani. Koccintunk tehát, s megízlelem a saját tegnést, a homoki bort. Kicsit harcosabb talán a hazai hegyaljainál —, de könnyebb is annál, s zamatéban szinte érezni lehet az érlelő napfény erejét, a frissen szüretelt szőlő ízét. Csak dicsérhetem, s meg is teszem. Egyébként is udvariatlanság lenne megbántani a házigazdát, aki néhány perccel ezelőtt olyan odaadással, szeretette], szíves szóval mutatta „tenyérnyi” szőlőjét, s magyarázta a fürtök nevelésének, a must és a bor kezelésének fortélyát és titkait, az apróbb, ügyes fogásokat. Nem lehetett nem észrevenni: szinte együtt él, „lélegzik” szőlőjével. Nem a készülő termésért aggódik, hanem a munka öröméért. A büszkeségért, amelyet szüretkor érezhet magában végiggondolva az évet, azt, hogyan fogott ki az időjárás csalafintaságain, a betegségek, a bogarak kártevésein, a nem szeretett, de muszájból mégis mindig megfogott kapanyélen, azt, hogy ismét sikerrel kipróbálta önmagát. Ö éppencsak megnedvesíti ajkát a pohárban. — Volt mar jobb is — mondja. Vagy félórája ismerem. A kémény nélküli faluban találkoztunk; a hajósi pincesoron. Az épületek jó részén Valóban nem is volt kémény, bár külsejük ugyanolyan, mintha lakóháznak használták volna. A magyarázat: az épületek hátából százméternyire pincék nyíltak. A föld melege feleslegessé teszi a fűtést — ebből következik, hogy kéményekre sincs szükség. * A Hosszúhegy) Állami Gazdaságban, ahol gépkocsivezető, traktoros, gépkezelő (mikor mire van szükség) most — szavait idézve — tisztes- j séggel mennek a dolgok. Az áru kapós, a kilincset szinte egymásnak adják a vevők, S nemcsak a hazaiak, hanem messzeföldről is. Üjra beszélünk itt a pincében róla, s bár szeretném megállni valahogy mégis kibújik a szó; — Azért a szomszédban, Bábolnán, mégiscsak ügyesebbek, ismertebb a nevük... Várom, megsértődik, esetleg bezárkózik, de nem ezt teszi. — Nem szégyen ez — mondja — előrébb vannak. En még emlékszem olyan időkre, nem is olyan régen volt az, amikor még dolgozni jártunk hozzájuk, ök már akkor gondolkoztak olyan dolgokon, amikre nekünk még csak most nyílik rá a szemünk. Rájöttek, régebben, mint mi, hogy a szorgalom, az akarat egyedül is sokat jelent, de ha okos gondolkozással is párosul, úgy a legjobb. Jobbak voltak akkor is, de nem bízták el magukat, tovább dolgoztak, s most már nehéz utolérni őket. Mi is akarunk persze, munkálkodunk keményen — de az előnyt nehéz lefaragni. Nem mondom, néha kicsit irigyeljük is őket, de panaszunk sem lehet. Van megélhetésünk, boldogulásunk a gazdaságban és idehaza ugyanúgy. A gyerekek pedig már erről az alapról kezdhetnek. Megvan rá a lehetőségük, hogy könnyebben induljanak, ne nélkülözzenek, tovább gyarapodjanak a közösségben meg otthon is. — Ezért volt érdemes küszködni, gyakran reggeltől estig dolgozni — folytatja — s jó dolog, ezt el kell mondani. Mert éppen mostanában láthatja az ember, ha széjjelnéz a világban, hogy bizony történhetett volna másképpen is. Es tudjuk, a régi időkből; lehet megszakadni a munkától, eredménye mégsincs, vagy a másoké lesz... * Elhallgat, kiürül a borospohár. — Mondjam, ne mondjam? Nekem van egy bogaram, eleget veszekszik, kiabál is érte az asszony. Egymás közölt vén bolondnak hív mérgében, de én ebben nem engedek meg neki sem. Van egy kopott, öreg alumínium kanalam, már-már lyukas. De én, bármekkora ünnep van is a háznál, legyen az akár lakodalom, csak azzal vagyok hajlandó enni. Miért? Büszkeségből, dacból, önfejűségből, s még ki tudja, mi minden miatt. Amikor ösz- szekerültünk a feleségemmel, csak két ilyen kanalunk, pár repedt tányérunk voll Akkor ez nem fájt nagyon, hiszen, akik körülöttünk éltek, azok se álltak különbül. Egyszer vendégünk jött, megkínáltuk. Elfogadta, de mindenképpen azt akarta, hogy mind a hárman odaüljünk az asztalhoz. Mindenféle kifogásokat kerestünk, szabadkoztunk, de végül is kiderült a dolog. — Ügy még soha nem szégyenültem meg életemben. Azóta jóformán mindent ösz- szedolgoztunk, van két rend eszeájg a fiókban, meg ünnepre a harmadik, a legfényesebb, de én csak azzal a kanállal eszem. Ha nem volna annyi új, talán már eldobtam volna a régi kanalat. De így csak azt használom. Emlékeztet rá. hogy honnan indultam és hová érkeztem eL A vossrerkezet beemelését a célpontban kötelek- Indulásra készen ... kel segítették Jelentésünk a helyszínről „Szitakötő” a Magashegy fölött várakozás perceit éljük át. A Az 510 méteres Magoshegy oldalából kitűnő panoráma nyílik Üjhelyre; látjuk Sároson tak' templomtornyait. a bodrogközi alföldet, a most szelíden kanyargó folyót. Tiszta időben a turisták szerint a kilátóból megpillant- hatók a Magas-Tátra havas hegycsúcsai is. Nekünk most nincs szerencsénk, az idő párás, s az új kilátó alapján, a betontömböt egyébként is eltakarják a már rozsdásodó lombú fák koronái. — A régi kilátót — mondta korábban Syarmathy László, a városi tanács vb műszaki osztályánák vezetője — kikezdte az idő, és megrongálták a felelőtlen kirándulók. Az üj kilátótorony építésére elnyertük az Északmagyarországi Intéző Bizottság támogatását, ami azt jelenti. hogy a mintegy kétmillió forintos költség felét a bizottság adja. A terveket a BORSODTERV készítette. A lényeg, hogy a betonalapra kétszintes, időálló vasszerkezet kerül. Megépítésére több lehetőség is kínálkozott. A legjobbnak azt találtuk, hogy a szerkezetet az újhelyi vasipari szövetkezet készítse el, s az elemeket egy honvédségi helikopter segítségével juttatjuk a helyszínre. Ha az idő megfelelő lesz, és a héten sikerül beemelni a vasszerkezetet, akkor a téli idényre már használható is lesz az új kilátó, az öltöző és a melegedőhelyiség. * Jelentésünk helyszínén, a hegycsúcson már befejeződtek az előkészületek, a feszült helikopter tizenegy óra harminc perckor kapta meg a felszállási parancsot. Mindenki tudja, az első elem, a közel kéttonnás szerkezet beemelése a legnehezebb feladat. A gép útját természetesen szigorú biztonsági követelmények, előírások szerint készítették elő. A baleset és; az egyéb veszélyek lehetőségét minimálisra csökkentették. A terhet tartó drótkötelek biztosítása ötszörös. de a gép még így sem repülhet át lakott terület fölött. Kezelőszemélyzete gyakorlott katonákból áll, akik az ilyen munkák elvégzésére sjpeciális kiképzést kaptak, s megfelelő tapasztalatokra is szert tehettek már. Felszállás előtt a helikopter minden por- cikáját tüzetesen átvizsgáltak, kipróbálták. Ám a feladat így sem könnyű. A hatalmas súly a gép mozgásától lengésbe jön, s így visszahat a helikopterre, amelynek a helyszínen apró, a szitakötő repüléséhez hasonló mozgással kell majd azt függőleges helyzetbe hozni, s elhelyezni talpalt a harmicnötször negyven centiméteres vaslapokra * A távoli berregés már percek óta hallatszik. A szemek várakozóan tekintenek az égre — Most jár a Némahegy fölött... Elhagyta a Koporsóhegyet... Vigyázat, itt van! Tizenkét óra negyvenöt perc, harminc másod perc. A gép megjelenik fölöttünk, rotorjai orkánszerű szélvihart kavarnak. — Nagyon beleng... A „szitakötő” pontosan a célpont fölött járja a táncát, drótkötélen függő terhe elő- re-hátra mozdítja A kavargó szél porfelhőket kap fel a betonszerkezet tetejéről, bókolásra készteti a meg-meg- reccsenő fák koronáit. A gép lassan a célpont fölé oldalaz, s mintha csak könnyű, gázzal telt léggömb lenne, olyan óvatosan ereszkedik — szinte centiméterenként. A betonplaccon T-vaSakbóI hegesztett kalitkában két katona várakozik, hogy elkaphassa a szerkezethez rögzített köteleket Az még mindig túl nagy ívben leng. Tizenegy óra ötvenkilenc perc: az első kísérlet nem sikerül. A gép fölemelkedik, pihenőként tesz egy kört az újhelyi hegyek fölött. Tizenkét óra öt perc. A célt másik irányból közelítik meg. Néhány gyors üzenetváltás a rádión: a lentiek próbálják meg rögzíteni valahogy az egyik kötelet. Üjra idegfeszltő percek; már-már siker, de a szerkezet lába megakad, billen a teher. Űjabb emelkedés, újabb ereszkedés. Tizenkét óra huszonnégy perc és harminc másodperc. A gép óvatosan, mint anya egy alvó gyermekét, a helyére teszi a behemót vasszerkezetet Kicsit még igazít rajta, majd kioldja a köteleket Sikerült! Mostmár játszi könnyedséggel, szinte szökdécselve visszarepül a kiindulási pontra. A feszültség oldódik, az önkéntelenül is ökölbe szorított kezek ujja! kiegyenesednek. Tizenhárom óra. Az újhelyiek — gyerekek és felnőttek — kíváncsian nézegetik a helikoptert. Kérdezősködnek. s a katonák válaszolnak. már amire lehet. * Tizenöt óra. Üjabb felszállás. — Mint egy szitakötő —■ csodálkozik egy kis srác az utcán, a hegycsúcs felé nézve. Innen, messziről, valóban olyan... Ddvarcly Jó’ísef Fotó: Laczó József A beemelés előtti pillanatokban ü. J.
