Észak-Magyarország, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-25 / 251. szám

1981. október 25., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 m Ezer házhely ffzsolca Kubai fiatalok Leniitvárssban A kijelölt, agglomerációhoz tartózó községek között ren­delkezik bizonyos előnnyel, ; mint a városi buszjárat, amely 1951-töl bekapcsolta a i községet Miskolc közlekedé- | Kébe, valamint az öt kilomé- | ternyi távolság, pontosabban közelség. Felsőzsolca ebben a Hagy vállalásban 200 telket kapott, ami a legmagasabb ; telekszám. — Az év végére elkészül a közművesítés az új telkek számára, így 1982 márciusé- I ban már használatba tudjuk adni a telkeket — tájékozta­tott Macsuga János tanácsel­nök. — Természetes, hogy a nagyszabású beköltözési akci­ót „befogadók” és „beköltö­zők” egyaránt érdeklődéssel Várják; végül is nem mind­egy, hogyan sikerül megolda­nunk — a többi községgel együtt — egy újfajta telepü­lésforma kialakítását. A határozat értelmében a 200 felsőzsolcai telek hatvan százalékát Miskolcról kiköltö­zők igényelhetik, a negyven százaléknyit pedig olyan igénylők, akik megfelelnek az előírt kívánalmaknak. Figye­lembe veszik, kik azok, akik a község lakói közül itt sze­retnének házat építeni, lak­nák-e már három éve a köz­ségben, hogy csak néhány kí­vánalmat említsünk. Milyen község Felsőzsolca? Az élmúlt húsz év alatt duplájára nőtt a lakosság száma, ebben nagyrészt a miskolci, közeli munkalehető­ség említhető okként. Azel- múlt évtizedben mintegy 1500- zal lettek többen. Ez termé­szetesen magával vonta a község alapellátásának fej­lesztését A 0500 lakos egész­ségügyi ellátását 2 orvosi körzetben végzik, gyógyszer- tár, egy éve gyermekgyó­gyász, három éve fogászat is van a községben. Bölcsőde egyelőre nincs, létrejötte a következő terv­időszakban varható. Két óvo­dában 340 gyermeket látnak el, az adatok szerint 360 óvo­dáskorú gyermek van évente Felsőzsolcán. igyekszenek megoldani, hogy ötéves kor­ban, mintegy iskolaelőkészí­tőként minden gyermek óvo­dába járjon, még ha koráb­ban ezt esetleg nem is igé­nyelték volna a szülei. A két általános iskola közül az 1. számút a jövő év végére 8 tanteremmel bővítik, meg­építve egy 600 adagos kony­hát is A községet öt párhuzamos „főutca” szeli át, ennek ten- gelyutcájún közlekedik a buszjárat. Célszerűen eloszt­va egy ABC-áruház és négy kisebb bolt van a községben; a tervidőszak végéig épül egy új, 300 négyzetméter alapte­rületű ABC is. Megoldott a vízellátás, sajnos a vezetékes gáz egyelőre nem, viszont havi 1200 palack kapacitású propán bután gázpalack-csere­telep van a községben. Fiatal lakosságú község. Háromezer aktív dolgozója van, akik elsősorban miskol­ci munkahelyeken dolgoznak. A következő évben — gon­dolva a község idősebb lako­saira is —, az új iskola meg­épülésével, ha megüresedik a régi kastélyépület — létre­hozzák az öregek napközijét — Hol lesznek a telkek? — Az autóbusz-végállomás­tól pár száz méternyire lesz csak még a legtávolabbi is. 180—200 négyszögölesek. Az építkezőknek ajánlott terve­ket javasolunk, és az sem közömbös, hogy különféle kedvezményeket kaphatnak. Felsőzsolcán a következő év márciusában már 120 új telket vehetnek birtokukba az építkezők, 1983 végéig to­vábbi 80-at, akik a község­ben kívánnak letelepedni. A Hazafias Népfront me­gyei, valamint leninvárosi bi­zottságának szervezésében magyar és kubai fiatalok ta­lálkozóját rendezik meg októ­ber 26-án Lenin város ban. A hazánkban tanuló, kubai fiatalok a délelőtt folyamán a Tifó-ba, valamint a TVK- ba- látogatnak el, ismerked­nek az üzemekkel, szocialis­ta brigádok vezetőivel talál­koznak, beszélgetnek. Délután a kollégiumba mennek — ahol a diákokkal rendezett találkozón ismerkednek a ta­nulók életével. Körülbelül 400 ember vett részt azon a nagygyűlésen, melyet a Hazafias Népfront Edelény nagyközségi Bizott­sága rendezett meg az őszi, szolidaritási akció alkalmá­ból. Fiatalok és idősebbek, tanulók, üzemi munkások, tsz-dolgozók hallgatták nagy figyelemmel Pajuf József­nek, a megyei oktatási igaz­gatóság tanárának előadását az igazukért küzdő népek harcairól és azokról az erő­feszítésekről, melyeket ezzel egy időben a béke megvédé­séért teszünk. Köpöczi Edit Amiért érdemes volt... — No, kóstolja meg! A szíves kínálást nem illik visszautasítani. Koccintunk tehát, s megízlelem a saját tegnést, a homoki bort. Ki­csit harcosabb talán a hazai hegyaljainál —, de könnyebb is annál, s zamatéban szinte érezni lehet az érlelő napfény erejét, a frissen szüretelt sző­lő ízét. Csak dicsérhetem, s meg is teszem. Egyébként is udvari­atlanság lenne megbántani a házigazdát, aki néhány perc­cel ezelőtt olyan odaadással, szeretette], szíves szóval mu­tatta „tenyérnyi” szőlőjét, s magyarázta a fürtök nevelé­sének, a must és a bor keze­lésének fortélyát és titkait, az apróbb, ügyes fogásokat. Nem lehetett nem észrevenni: szin­te együtt él, „lélegzik” szőlő­jével. Nem a készülő termé­sért aggódik, hanem a munka öröméért. A büszkeségért, amelyet szüretkor érezhet magában végiggondolva az évet, azt, hogyan fogott ki az időjárás csalafintaságain, a betegségek, a bogarak kárte­vésein, a nem szeretett, de muszájból mégis mindig meg­fogott kapanyélen, azt, hogy ismét sikerrel kipróbálta ön­magát. Ö éppencsak megnedvesíti ajkát a pohárban. — Volt mar jobb is — mondja. Vagy félórája ismerem. A kémény nélküli faluban ta­lálkoztunk; a hajósi pinceso­ron. Az épületek jó részén Valóban nem is volt kémény, bár külsejük ugyanolyan, mintha lakóháznak használ­ták volna. A magyarázat: az épületek hátából százméter­nyire pincék nyíltak. A föld melege feleslegessé teszi a fűtést — ebből következik, hogy kéményekre sincs szük­ség. * A Hosszúhegy) Állami Gaz­daságban, ahol gépkocsiveze­tő, traktoros, gépkezelő (mi­kor mire van szükség) most — szavait idézve — tisztes- j séggel mennek a dolgok. Az áru kapós, a kilincset szinte egymásnak adják a vevők, S nemcsak a hazaiak, hanem messzeföldről is. Üjra beszé­lünk itt a pincében róla, s bár szeretném megállni va­lahogy mégis kibújik a szó; — Azért a szomszédban, Bábolnán, mégiscsak ügye­sebbek, ismertebb a nevük... Várom, megsértődik, eset­leg bezárkózik, de nem ezt teszi. — Nem szégyen ez — mondja — előrébb vannak. En még emlékszem olyan időkre, nem is olyan régen volt az, amikor még dolgoz­ni jártunk hozzájuk, ök már akkor gondolkoztak olyan dolgokon, amikre nekünk még csak most nyílik rá a sze­münk. Rájöttek, régebben, mint mi, hogy a szorgalom, az akarat egyedül is sokat jelent, de ha okos gondolko­zással is párosul, úgy a leg­jobb. Jobbak voltak akkor is, de nem bízták el magu­kat, tovább dolgoztak, s most már nehéz utolérni őket. Mi is akarunk persze, munkál­kodunk keményen — de az előnyt nehéz lefaragni. Nem mondom, néha kicsit irigyel­jük is őket, de panaszunk sem lehet. Van megélheté­sünk, boldogulásunk a gaz­daságban és idehaza ugyan­úgy. A gyerekek pedig már erről az alapról kezdhetnek. Megvan rá a lehetőségük, hogy könnyebben induljanak, ne nélkülözzenek, tovább gya­rapodjanak a közösségben meg otthon is. — Ezért volt érdemes küsz­ködni, gyakran reggeltől estig dolgozni — folytatja — s jó dolog, ezt el kell mondani. Mert éppen mostanában lát­hatja az ember, ha széjjelnéz a világban, hogy bizony tör­ténhetett volna másképpen is. Es tudjuk, a régi időkből; lehet megszakadni a munká­tól, eredménye mégsincs, vagy a másoké lesz... * Elhallgat, kiürül a boros­pohár. — Mondjam, ne mondjam? Nekem van egy bogaram, eleget veszekszik, kiabál is érte az asszony. Egymás kö­zölt vén bolondnak hív mér­gében, de én ebben nem en­gedek meg neki sem. Van egy kopott, öreg alumínium kanalam, már-már lyukas. De én, bármekkora ünnep van is a háznál, legyen az akár lakodalom, csak azzal vagyok hajlandó enni. Miért? Büszkeségből, dacból, önfejű­ségből, s még ki tudja, mi minden miatt. Amikor ösz- szekerültünk a feleségemmel, csak két ilyen kanalunk, pár repedt tányérunk voll Akkor ez nem fájt nagyon, hiszen, akik körülöttünk éltek, azok se álltak különbül. Egyszer vendégünk jött, megkínáltuk. Elfogadta, de mindenképpen azt akarta, hogy mind a hár­man odaüljünk az asztalhoz. Mindenféle kifogásokat ke­restünk, szabadkoztunk, de végül is kiderült a dolog. — Ügy még soha nem szé­gyenültem meg életemben. Azóta jóformán mindent ösz- szedolgoztunk, van két rend eszeájg a fiókban, meg ün­nepre a harmadik, a legfé­nyesebb, de én csak azzal a kanállal eszem. Ha nem vol­na annyi új, talán már el­dobtam volna a régi kanalat. De így csak azt használom. Emlékeztet rá. hogy honnan indultam és hová érkeztem eL A vossrerkezet beemelését a célpontban kötelek- Indulásra készen ... kel segítették Jelentésünk a helyszínről „Szitakötő” a Magashegy fölött várakozás perceit éljük át. A Az 510 méteres Magoshegy oldalából kitűnő panoráma nyílik Üjhelyre; látjuk Sáros­on tak' templomtornyait. a bodrogközi alföldet, a most szelíden kanyargó folyót. Tiszta időben a turisták sze­rint a kilátóból megpillant- hatók a Magas-Tátra havas hegycsúcsai is. Nekünk most nincs szerencsénk, az idő pá­rás, s az új kilátó alapján, a betontömböt egyébként is eltakarják a már rozsdásodó lombú fák koronái. — A régi kilátót — mond­ta korábban Syarmathy László, a városi tanács vb műszaki osztályánák vezető­je — kikezdte az idő, és meg­rongálták a felelőtlen kirán­dulók. Az üj kilátótorony építésére elnyertük az Észak­magyarországi Intéző Bizott­ság támogatását, ami azt je­lenti. hogy a mintegy két­millió forintos költség felét a bizottság adja. A terveket a BORSODTERV készítette. A lényeg, hogy a betonalapra kétszintes, időálló vasszer­kezet kerül. Megépítésére több lehetőség is kínálkozott. A legjobbnak azt találtuk, hogy a szerkezetet az újhe­lyi vasipari szövetkezet ké­szítse el, s az elemeket egy honvédségi helikopter segít­ségével juttatjuk a helyszín­re. Ha az idő megfelelő lesz, és a héten sikerül beemelni a vasszerkezetet, akkor a téli idényre már használható is lesz az új kilátó, az öltöző és a melegedőhelyiség. * Jelentésünk helyszínén, a hegycsúcson már befejeződ­tek az előkészületek, a feszült helikopter tizenegy óra har­minc perckor kapta meg a felszállási parancsot. Mindenki tudja, az első elem, a közel kéttonnás szer­kezet beemelése a legnehe­zebb feladat. A gép útját ter­mészetesen szigorú biztonsá­gi követelmények, előírások szerint készítették elő. A bal­eset és; az egyéb veszélyek lehetőségét minimálisra csök­kentették. A terhet tartó drótkötelek biztosítása ötszö­rös. de a gép még így sem repülhet át lakott terület fö­lött. Kezelőszemélyzete gya­korlott katonákból áll, akik az ilyen munkák elvégzésére sjpeciális kiképzést kaptak, s megfelelő tapasztalatokra is szert tehettek már. Felszállás előtt a helikopter minden por- cikáját tüzetesen átvizsgál­tak, kipróbálták. Ám a fel­adat így sem könnyű. A ha­talmas súly a gép mozgásá­tól lengésbe jön, s így vissza­hat a helikopterre, amelynek a helyszínen apró, a szitakötő repüléséhez hasonló mozgás­sal kell majd azt függőleges helyzetbe hozni, s elhelyezni talpalt a harmicnötször negyven centiméteres vasla­pokra * A távoli berregés már per­cek óta hallatszik. A szemek várakozóan tekintenek az ég­re — Most jár a Némahegy fölött... Elhagyta a Koporsó­hegyet... Vigyázat, itt van! Tizenkét óra negyvenöt perc, harminc másod perc. A gép megjelenik fölöttünk, rotorjai orkánszerű szélvi­hart kavarnak. — Nagyon beleng... A „szitakötő” pontosan a célpont fölött járja a táncát, drótkötélen függő terhe elő- re-hátra mozdítja A kavar­gó szél porfelhőket kap fel a betonszerkezet tetejéről, bó­kolásra készteti a meg-meg- reccsenő fák koronáit. A gép lassan a célpont fölé oldalaz, s mintha csak könnyű, gázzal telt léggömb lenne, olyan óvatosan ereszkedik — szin­te centiméterenként. A betonplaccon T-vaSakbóI hegesztett kalitkában két ka­tona várakozik, hogy elkap­hassa a szerkezethez rögzített köteleket Az még mindig túl nagy ívben leng. Tizenegy óra ötvenkilenc perc: az első kísérlet nem si­kerül. A gép fölemelkedik, pihenőként tesz egy kört az újhelyi hegyek fölött. Tizenkét óra öt perc. A célt másik irányból közelí­tik meg. Néhány gyors üze­netváltás a rádión: a lentiek próbálják meg rögzíteni va­lahogy az egyik kötelet. Üjra idegfeszltő percek; már-már siker, de a szer­kezet lába megakad, billen a teher. Űjabb emelkedés, újabb ereszkedés. Tizenkét óra huszonnégy perc és harminc másodperc. A gép óvatosan, mint anya egy alvó gyermekét, a he­lyére teszi a behemót vas­szerkezetet Kicsit még iga­zít rajta, majd kioldja a kö­teleket Sikerült! Mostmár játszi könnyedséggel, szinte szökdécselve visszarepül a kiindulási pontra. A feszült­ség oldódik, az önkéntelenül is ökölbe szorított kezek uj­ja! kiegyenesednek. Tizenhárom óra. Az újhe­lyiek — gyerekek és felnőt­tek — kíváncsian nézegetik a helikoptert. Kérdezősköd­nek. s a katonák válaszol­nak. már amire lehet. * Tizenöt óra. Üjabb felszál­lás. — Mint egy szitakötő —■ csodálkozik egy kis srác az utcán, a hegycsúcs felé néz­ve. Innen, messziről, valóban olyan... Ddvarcly Jó’ísef Fotó: Laczó József A beemelés előtti pillanatokban ü. J.

Next

/
Thumbnails
Contents