Észak-Magyarország, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-23 / 249. szám
ESZM-MAGYARORSZAG 4 1981. október 23., péntek Nézzük a házakat... Edelény és járása Ezzel már lehetne dicsekedni. De ritka, mint a fehér holló . r Az igazgató azt ajánlja egy idő után, hogy nézzük meg inkább a fotókat. Akkor nem lehet a szavakat félreérteni, nem kell bizonygatni, milyen külleműek is az edelényi járás művelődési házai. Ók is azért ültek annak idején kocsiba, hogy saját szemükkel is „feltérképezzék” a helyzetet, s megörökítsék képekben. Nézegetjük hát a fotókat Nincs különösebb okunk az örömre. Azt mutatják a képek is, amit korábban Bertalan József, az edelényi ifjúsági és művelődési központ igazgatója mondott: — A járásban a művelődési otthon jellegű intézmények tárgyi feltételei egyáltalán nem mondhatók jónak. Ügy is mondhatnám: rosszul állunk, A művelődési házak 60%-a alkalmatlan a működésre, mind megérett a felújításra. De nemcsak a falak, az építmények fölött járt el az idő, funkcionálisan sem felelnek meg az egy nagyteremre épített intézmények. Az olyan művelődési ház, mint az aggteleki, ezen a környéken ritkaságszámba megy; sajnos, a következő években sóm várható nagy javulás, a jelenlegi gazdasági helyzetben nincs -elég pénzük a tanácsoknak a közművelődés tárgyi feltételeinek javítására... Az edelényi járásban 62 település van, a járási székhely társközségei — Damak, Szendrőlád, Abod, Balajt — a nagyközség, Edelény révén előnyösebb helyzetben érezhetik magukat a közművelődési ellátottság tekintetében, mint a többi telapülés. A jelenlegi „felállás” szerint a járásban 1 művelődési központ, 17 művelődési ház és 1 klubkönyvtár alkotja a tanácsi művelődési otthoni hálózatot. Az intézmények többségében tiszteletdíjas népművelő dolgozik (a járási székhelyet kivéve összesen 4 függetlenített vezető van), ők havonta 400 forintért végzik munkájukat. Mit lehet ezért követelni tőlük?... S mit is tehetnek, ha azt vesszük számításba, hogy a tanácsok átlagban 25—30 ezer forintos támogatást tudnak adni évente közművelődésre, egy-egy művelődési háznak?! (Ebben a tiszteletdijtól a takarításon át a fűtésig minden benne van.) A sokat emlegetett és óhajtott közös fenntartásra itt a járásban még kevés példa van, igazából csak Borsodszi- rák jeleskedik ebben; Hangács is rendszeres támogatást kap a tsz-től, a többi helyen azonban alkalmankénti ez az „anyagi” együttműködés. Az adott helyzetben nem hathat különösebben meglepőnek. ha úgy tartják: a járás településeinek többségében nincs rendszeres közművelődési tevékenység (még akkor sem, ha csak egy működő kiscsoport, klub létét annak tekintenénk): igaz ugyan, hogy 44 öntevékeny csoportot tartanak számon, ezek jó része azonban iskolákban szerveződik és működik. A felnőtt lakosság jelentős hányada ritkán találkozik szervezett művelődési alkal- makkal-lehetőségekkel. Az edelényi művelődési központnak feladata lenne a területi munka támogatása, segítése; mindenekelőtt módszertanilag. Mit tudnak tenni? Bertalan József igazgató: — Nemcsak a településeken dolgozó népművelők lehetőségéi behatároltak, hanem a miénk is. Költségvetésünkben 53 ezer forintunk van rendezvények fedezésére; itt bent a házban is elég gyakoriak a személyi változások, jelenleg másfél ember (a felet az én közreműködésem jelenti) végzi a területi munkát, nemsokára azonban elmegy az e feladattal megbízott munkatársunk; végül nagyon lényeges, hogy hiányzik a művelődési autó is, enél- kül pedig nagyon nehéz mozogni ... Mit tehetünk? Működő csoportjainknak biztosítjuk a találkozási, fellépési lehetőségeket. Időnként kiállítási anyagokat tudunk „ván- doroltatni”. Rendhagyó iroKívánság a tv-iol Kedden este szerepelt a te- ivízió második műsorán a Iollóháza — 150 éves a porcelángyár című negyven perces riportműsor. Ugyanakkor pergett az első műsorban az Ellenforradalom, 1956 című nagyszabású dokumentumösszeállítás és kerekasztal- beszélgetés, amely érthetően nagy érdeklődést váltott ki, s — bár statisztikai adatok még nincsenek — a nézők elsöprő többsége ezt a műsort, nézte a hollóházi riport helyett. Holott a porcelángyárat be- mutató adás is igen érdekes Vehetett volna számunkra, mert — túl a lokálpatriotizmuson, hogy megyénk egy nagy hírű üzeméről van szó — bizonyára sok érdekes adalékkal vázolta fel a dinamikusan fejlődő gyár életé' az ott folyó mindennapi termelő és tőle elválaszthatatlan iparművészeti tevékenységet. Ezért szeretnénk, ha ezt a hollóházi riportot a televízió a közeli időkben megismételné. Bizonyára nagy lesz a nézettsége. Hisszük, hogy a Magyar Televízió műsorszerkesztői megértik kívánságunkat. (hm) dalomórák szervezéséhez se gítséget adunk... Ezek alkal mankénti besegítések, s még ezekkel sem tudunk min denütt megjelenni. Amiben több fantáziát látok, az a falunapok megrendezése, ezzel már próbálkoztunk, sikerrel. Igaz, ezeknek is van egy „fel vonulási” jetlege, de alkalmas lehet igénykeltésre, az érdeklődés megipezsdítésére. Azt reméljük ugyanis, hogy ha kiviszünk' magunkkal egy szakkört — mondjuk a hímzéssel foglalkozó asszonyokét —, akkor bemutatkozásukkal kedvet kelthetnek az adott településen élőkben, s talán addig járnak majd helyben az illetékesekhez, míg megpróbálnak tenni is valamit. Tény az is, hogy a kisebb településeken a szakkörök tanfolyamok vezetésére nincs elegendő szakember, de mi megtehetnénk, hogy — ha lenne autónk! — itt, Edelény- ben összegyűjtjük a2 embereinket, s kivisszük őket a foglalkozásokra ... Ez lenne a feladatunk, a folyamatos munka serkentése és segítése, ezt kellene csinálnunk — de ezt csak közösen lehet, a települések helyett ezt mi nem oldhatjuk meg. Nekik is velünk együtt kell mozogni; töprengeni, hogyan tudnának többet adni a közművelődés ügyének... Amiről eddig beszéltünk, a járás tanácsi hálózatú művelődési otthoni dolgaira vonatkozik. Nem teljes tehát a felrajzolt kép, hiszen a hat szakszervezeti intézmény (Rudabányán, Ormosbányán Kurityánban, Rudolf telepen, Alberttelepen és a bányászklub Edelényben) nyilván változatosabbá, s gazdagabbá is teszi a járás egészének közművelődési tevékenységét Ezt egy elmúlt évi, ösz- szehasonlító számadatból is érzékelhetjük: amíg a 19 tanácsi művelődési intézmény bevétele 4 millió 246 ezer forint volt, a 6 szakszervezeti intézmény esetében ez a szám 5 millió 900 ezer forint ... Ténagy József Divatcikkek Tokajból A bútorokat főleg nők íonják. A kezdők a gyakorlottaktól tanulják meg a mesterséget. Képünkön: a szövetkezet tagja, Kunkli’And- rásné. Tokajban egykoron szinte mindenki tudott kosarat fonni, a kosárfonás ősi tudománya aztán apáról fiúra szállt. Erre a szakmára alapította létét a Tokaji Háziipari Szövetkezet. Az ősi füzesek adták a nyersanyagot, így az anyagköltség nem nagy tételt jelentett a frissen alakult szövetkezet gazdálkodásában. Gazdasági kosarat, vagy ahogyan nevezik: zöldkosarat készítettek az első években. Később, amikor sürgetővé vált Tokajban a nők foglalkoztatásának megteremtése, háziipari jelleggel varrodát létesítettek. Ma 103 fő dolgozik a közös műhelyekben, 50-en pedig állandó bedolgozók. A kis szövetkezetét a divat lendítette ki az egyhangú munkából, a divatnak köszönheti gazdasági fellendülését is. Jó néhány esztendeje már annak, hogy — próbaképpen — készítettek néhány bolgárkosarat mutatóba a külkereskedelmi vállalatnak. A külkereskedők nyugat-európai üzletembereknek mutatták be a kis remekeket és máris jöttek a megrendelések. Később, amikor a nyugati divat parasztos, népies öltözködést diktált, ezrével kérték a tokajiaktól a szép formájú, pici kosarakat. Ezzel szinte párhuzamosan következett be a fonott kerti bútorok reneszánsza. Asztalok, karosszékek százai készülnek évente a szövetkezetben, mert a fűzfabútort ma is kedvelik külföldön. A bútorok mellé sokszor virágkosarakat is kérnek, amelyeket kerti lakokban, teraszokon használnak, sőt újabban a merészebbek a legigényesebb, a legexkluzívabb szobabelsőket is díszítik ily módon. Néhány hónapja újabb lehetősége nyílt a szövetkezetnek: a Diósgyőri Csokoládégyár egészen apró kosarakat rendelt tőlük — nagy tételben. Nyolcvanezer díszkosár készül itt az őszi-téli hónapokban. A diósgyőriek — igen okosan — kitalálták, hogy ezekbe a kiskosarakba csomagolják az exportra szánt húsvéti termékeket. A szép csomagolás növeli az áru eladhatóságát, különösen, ha ajándéktárgyakról van szó. Időközben elfogytak a környékről a füzesek, meg kellett teremtenie a Tokaji Háziipari Szövetkezetnek az észszerű fűzgazdálkodást. Tizenöt hektár füzest telepítettek, az első, 3 hektáros ültetvény három évvel ezelőtt, a másik, a tizenöt hentáros pedig tavaly termőre fordult. Mostanában, októberben kezdődik a fűzaratás és egészen decemberig tart. Panaszkodnak, nem túl jó az idei termés, ió közepesre becsülik. Ezért az idén a saját fűzmennyiség nem tudja fedezni a szövetkezet igényeit, vásárolniuk kell hozzá a Dunántúlról, ami növeli ugyan a költségeket, de ezt az exportkötelezettség miau vállalniuk kell. A fonórészleg szinte kizárólag nyugati exportra termel, volt olyan év, amikor nem is volt hazai megrendelésük, illetve nem tudtak hazai piacra gyártani, mivel a nyugati megrendelések minden kapacitásukat lekötötték. Az idén kisszámú zöldkosár és préslap jut a hazai boltokba, . illetve a közeli nagyüzemek raktáraiba is. A fűzfeldolgozással párhuzamosan fejlődött a varró-, illetve a kötőrészleg is. A szovjet kereskedelem számára igen tetszetős női hálóingeket varrnak és újabban divatos férfidzsekiket. A Békéscsabai Kötöttárugyárral kooperálva pedig újszerű, színes bébi hol mi kát és egyéb kötöttárut gyártanak. Divatáruüzletek eladói a megmondhatói, hogy néhány évvel ezelőtt fogalommá vált a „tokaji köntös”. A több színű plüssből készült, igen divatos szabású szabadidő- ruhából soha sincs elég, pedig nem mondhatni, hogy olcsó áru. Sajnos, ezúttal sem hoztunk jó híreket Tokajból, mindössze 3—4 ezer darab készül belőle az idén. Kevés anyagot kapnak és a varrónők munkaidejének túlnyomó részét az exportcikkek kötik le. Az exportból pedig nem engedhet a szövetkezet ezekben az években, amikor egyre nő a kereslet: decemberig a tavalyitól 7 százalékkal több árut értékesítenek Franciaországban, Olaszországban, az NSZK-ban és Finnországban. — lévay — Fotó: Fojtán Lakásépítési konferencia Országos lakásépítési konferencia volt Kecskeméten. A napirenden a sajálerős lakásépítés helyzete és a tanácsok ezzel kapcsolatos feladatai szerepeltek. Az országban elsőként Bács-Kis- kun megyében hoztak létre lakásszolgálati irodákat, és segítségükkel zökkenőmente- sebb az építtetők ügyintézése, az épületanyag beszerzése. Az iroda irányításával már épül az első társas lakótelep is. A konferencián kitűnt az is, hogy nem mindenütt találták meg a tanácsok a szerepüket a sajáterős lakásépítés irányításában. Még mindig kevés a beépítésre ajánlott porta, ugyanakkor az építési tervek sem követik az igényeket. A legtöbb típusterv a városi életvitelhez igazodik, noha az építkezők többsége falvakban, városperemeken kíván építkezni. A tanácskozáson erre vonatkozóan elhangzott, hogy az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium 1982 végére teljesebbé teszi majd a családi házak tervdokumentáció-gyűjteményét, főleg az egyszerűbb megoldásokra törekedve ajánlanak majd terveket. 10. Berlini emlékek Nem sokkal azután, hogy Berlinben 1938-ban megkezdődött a „Négy pajtás” forgatása, észrevettem, mi történik Németországban. A filmet Carl Froelich rendezte, egy fölöttébb bátortalan ember. A stúdió atmoszféráját azonnal megérzi az ember. A berlini atmoszféra minden volt csak nem jó — és nemcsak a stúdióban. Az ember mindenhol úgy érezte, hogy figyelik, kényelmetlenül, megrémítve. Carl Froelich egy napon elvitt magával egy sportrendezvényre. Valószínűlep hatni akart rám. Óriási fényárban úszó stadior volt. tele zászlókkal és sisakos rohamcsapatokkal. És végül megjelent Hitler kislányok vették körül akik virágcsokrot nyújtottak át neki. Hitler megsimogatta az arcukat és megcsókolta őket. Ilyen jeleneteket még ma is lehet látni a régi filmhíradókban. Az emberek felemelték a karjukat Hitler üdvözlésére. Körülnéztem, és alig tudtam felfogni, mi történik. Froelich azt súgta nekem, hogy nekem is fel kell emelnem a karomat Hitler üdvözlésére, és én azt válaszoltam: „Miért? Nélkülem is egészen jól csinálják!” ..Maga bolond! Ezt meg kell lennie! Figyelnek minket!” — súgta, de most már nagyon izgatottan. „Ki figyei minket? Mindenki Hitlert nézi” — véltem nyugodtan. „Engem figyelnek. Mindenki Ismer itt. Nehézségeim lehetnek maga miatt. Mind- annyiunkat ellenőriznek. Nagyon óvatosnak kell lennie mindenben. bármit mond, vagy csinál. Itt nem tréfálnak. Mindez keserűen komoly.” Éreztem, hogy ~!arl Froelichnek igaza van íz intelmeivel. Mindenhol ényszert alkalmaztak. Egyik nap partnerem. Hans Söhnker félrevont. és azt mondta: „Tudod. Ingrid. nem nagyon vagyunk boldogok azért, ami Németországban történik. De mit tehetünk? Hol kezdjük? Mindennap eltűnnek emberek. Aki tiltakozik, az nemcsak a saját életét teszi kockára, hanem a családjáét és barátaiét is. Tudjuk. hogy a zsidók nagy veszélyben vannak, de azokkal is így van, akik ellenszegülnek. Olyan hírek járják, hogy az. embereket táborokba viszik. Milyen táborokba? — kérdezik, de nem kapnak választ. És az. ember kérdezni is alig mer. mert fél a választól is. Egész Németország megbénult a félelemtől. Mindenki fél. és halálosan meg van rettenve.” Mikor befejeződött a film. elhagytam Németországot. Könnyű szívvel tettem, mert tudtam hogv állapotos vagyok. Car’ Froelich sietett befeiez.ni a jeleneteket mert a hasam egyre nagyobb lett, és mert félt. hogy Goebbels meghívhat teára, amit én elutasítanék. Következik: A7, INTERMEZZO UTÁN AMERIKA
