Észak-Magyarország, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-23 / 249. szám

1981. október 23., péntek ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Megváltozott körülmények a özem omás helyén Egy-egy üzetn gyár híme- Tét, rangját sok minden öregbítheti, de mindenek­előtt az adhat igazi rangot, ha maradéktalanul teljesíti azt a feladatát, amiért egyál­talán életre hívták, amiért alapították, Gyakorta esik szó arról, hogy újszerű kö­vetelményeket megfogalma­zó gazdaságunkban a felada­tok teljesítése egyáltalán nem könnyű: hiszen éppen az új­szerű követelmények kény­szerítenek más munkastílus­ra, másfajta szemléletre, dol­gozót és vezetőt egyaránt. A hagyományokhoz ragaszkodó munkastílus nem elég a tal- ponmaradáshoz, legalábbis ahhoz nem, hogy teljesítse­nek, vagy akár fokozzanak egy olyan fontos gazdasági mutatót, mint a vállalati eredmény. A gazdálkodás, a munka megítélésében ugyan­is éppen az eredményterv teljesítése, vagy nem teljesí­tése a döntő. Feladat és munkakedv — Ha jól meggondolom, ezek a követelmények nem is annyira újszerűek, már régebben megfogalmazódtak — mondja Bíró József, a Mezőgép 3-as számú, me­zőkövesdi gyáregységének igazgatója. — Hiszen a nye­reség, az eredmény mindig is fontos volt. Újszerű viszont az, hogy a feltételek változ­tak meg, a követelmények lettek nagyobbak, és ez a kö­vetelmény újszerű munkastí­lust, úgymond: nagyobb oda­figyelést kíván a munkára, a szervezésre. Nálunk ez abban mérhető le, hogy a munka, a feladatok keresésében kellett előbbre lépnünk, és a jövőt tekintve, az ilyen irányú te­vékenység még inkább fon­tosabb lesz. Egyszerűen azért, mert tervei csak felkutatott feladatokra tudunk készíte­ni. Ez teremtheti meg a gaz­dálkodás biztonságát, s eb­ből következően az itt dolgo­zó háromszáztíz ember mun­kakedvét, közérzetét. Bízvást mondhatom, hogy alapos és körültekintő munkával ké­szítettük terveinket a követ­kező évekre; és ez az eszten­dő eddig azt hozta, amire 'számítottunk. Az éves telie- sítménvterv 143 millió 500 ezer, az árbevételi terv 156 millió forint elérését irá­nyozza elő; az év végi szám­vetéskor pedig várhatóan 28 millió forint eredménnyel számolhatunk, ami vélemé­nyem szerint megfelel valós lehetőségeinknek. Eddig, ha feszített munkával is. de va­lamennyi mutató teljesült, és ami fontos — mert; a haté­konyság javulását jelzi — az engedélyezett létszámon be­lül teljesítettük feladatain­kat. Mi nőséq és rang Az évek során kialakult, rendkívül széles termékská­la bizonyítja a gyáregység és a mezőgazdaság kapcsolatát. Komplett mezőgazdasági gé­peken kívül nélkülözhetetlen gépalkatrészek egész sora ké­szül a mezőkövesdi gyárban, s a mezőgazdászok szerint kiváló minőségben. És éppen a jó minőség teremtette meg a gyár rangját, amiből az is következik, hogy a követke­ző években lesz munkájuk, feladatuk az itt dolgozóknak. E jó kapcsolatot bizonyítja a gyáregység együttműködése jó néhány kooperációs part­nerrel. Jelenleg 25 partnert tartanak nyilván, közöttük több termelőszövetkezetet is. — Ez a kapcsolat nagyon fontos számunkra, s főként az alkatrészgyártásra, vala­mint a forgácsoló szakmun­kára terjed ki — mondja az igazgató. — Egyedül nem győznénk a munkát, kézen­fekvő, hogy megfelelő és mindkét fél számára előnyös együttműködéssel hasznosít­suk a termelőszövetkezetek­nél rendelkezésre álló sza­bad kapacitást. A tapasztala­tok szerint a partnerkapcso­latok haszna sok mindenben kimutatható. Ami minket il­let, minden kérést igyek­szünk gyorsan teljesíteni. A fontos mezőgazdasági mun­kák idején tavasszal és ősz­szel nagyon körültekintően szervezzük meg az ügyelet- rendszert és szakmunkásaink fegyelmezetten teljesítették kötelességüket. Ott voltak mindenütt, ahol gyors segít­ségre. munkára volt szükség. A mezőkövesdi gyáregység­ben mostanában gyakori a vendégjárás. Nemrégiben egv mezőgazdasági gépjavító szakemberekből álló delegá­ció ismerkedett a gyáregység munkájával, feladataival. Ügy véljük, a Mezőgép ve­zetői nem véletlenül irányí­tották a Szovjetunióból ér­kezett delegációt érmen Me­zőkövesdre ... Jó lehetőség A város is joggal büszkél­kedhet ezzel a gyárral, az ottaniak munkájával, pedig van ennél korszerűbb, újabb és szemre is tetszetősebb üzem Mezőkövesden, ahol lenne elegendő munkalehető­ség. Am a mezőgép-esek már csak maradnak a he­lyükön; bizonyára nemcsak a pénz, a kereset miatt hanem másért is. Gondoljuk azért is, mert valamelyest méltá­nyolják azokat az erőfeszíté­seket, amelyek az elmúlt években történtek a munka- körülmények jobbá tételére, a sokrétű, szociális juttatá­sokra. Mert évekkel ezelőtt nem éppen a legjobb körül­ményeket tapasztalták azok, akik itt dolgoztak, vagy ide látogattak. De hát az erőfe­szítések éppen azért történ­tek, hogy a munkáskezek itt végezzék munkájukat, ne pe­dig máshol. És sokan mond­ják a gyárban: érdemes volt ittmaradni, meid a hajdani gépállomás helyén most egy jól szervezett ipari üzem mű­ködik. és ez az üzem hosszú távra is jó lehetőségeket kí­nál, bár a követelmények itt is, miként másutt is, egyre növekednek. De pénz. ered­mény csak az elvégzendő munka révén születik, szint­úgy. mint más gyárakban és üzemekben. — Munka pedig lesz — mondja Bíró József. — Az eddig megkötött és még visz- szaigazolásra váró szerződé­sek szerint jövőre több is, mint az idén. És ez biztonsá­got adhat mindenkinek, aki ebben a gyárban dolgozik. Szarvas Dezső Rekordtermés napraforgóból A mezőkövesdi Matyó Ter­melőszövetkezet évek óta a megye egyik legeredménye­sebb nápratorgótermesztő gazdasága. A kövesdiek idén is 1033 hektáron termesztet­ték ezt az olajban gazdag, fontos ipari növényt. A mi­nap kaptuk a hírt, hogy az Idei napraforgó-betakarítás terméseredményei a korábbi évek magas átlagait is túl­szárnyalták. Az idei őszön 2675 tonna össztermésmennyi­séget sikerült betakarítaniuk a Matyó Tsz dolgozóinak, ami ragyogó, 2,59 tonnás átlag­termésnek felel meg. Nyeső István cinok tár­sasagában jártuk be a szö­vetkezet tekintélyes hatá­rának egy hányadát. Min­denfelé a mezei szorgal- matosság ezernyi jelével találkoztunk. Szedték és szállították a cukorrépater­més utolsó mázsáit, tár­csázták a már letakarított kukoricatáblákat, búzát ve­tettek máshol, amott pe­dig kombájnok fogyasztot­ták a még lábon álló ten­gerit. Mondhatnánk erre: mindez természetes, hiszen ősz van, a betakarítások és az őszi vetések ideje. Elárulha­tom: nem is ezen „lepőd­tünk meg”, nem ez. keltet­te fel elsősorban a figyel­münket. Sokkal inkább a sokfajta és egy időben végzett munka szervezése, menete, tempója! A több tu­cat gépet — répakombájn, tárcsa, traktor, vetőgép, arató-cséplőgép, teherautó, rendsodró, Hamster-kocsi — mind mozgásban, munka közben láthattuk. Sehol nem találkoztunk teher­autóra várakozó, termény­nyel teli kombájnokkal, vagy éppen meghibásodott, tétlenül álldogáló erő- és munkagépekkel. Véletlen volna? Ezt tudakoltuk az elnöktől mi is: — A gép természetesen nálunk is meghibásodhat. Itt is előfordul, hogy eltö­rik egy ekevas, cserélni kell egy-egy alkatrészt. Ilyen szemszögből véletlen­nek is mondhatjuk, hogy egyetlen álló gépet sem láttunk a határban. Vi­szont, ha azt nézzük, hogy ezek a meghibásodások nem sűrűek, sőt egyediek, akkor azt mondhatom, a valamennyi dolgozó gép látványa nem a véletlen műve. — Hogyan sikerült meg­teremteniük ezt a műszaki színvonalat? — Ennek több tényező­je is van. Én elsősorban szerelőink. gépkezelőink értő és jó munkáját, illet­ve ezzel összefüggésben az anyagi ösztönzést említe­ném. Ez utóbbival a sze­relőket, kezelőket rendkí­vül érdekeltté tettük ab­ban, hogy a gépkiesés, az állásidő minél kevesebb le­gyen. — Az itt látható és ta­pasztalható eredményessé­get — aminek része ez a jól szervezett, zökkenő- mentes őszi munkavégzés is — a kedvezően befolyá­soló bérezés, premizálás mellett nyilván a magas fokú szakértelem, valamint a tudatos fegyelem is ala­kítja. — Így igaz. Azt hiszem, a szakemberellátásunk — és ezt nem csupán a szakve­zetésre értem — jónak mondható. Egy-két speciá­lis szakmát leszámítva minden területen rendel­kezünk megfelelő képesí­tésű szakemberekkel. Pél­dául gépészmérnökünk há­rom van, sőt a közeljövő­ben már öten lesznek. A szakmunkásokat évek óta magunk képezzünk. Idén is van mintegy 25 ipari szak­legnop kombájn vágta ebben a táblában a kukoricát. Ma viszont már erőgép és tárcsa dolgo­zik itt, a következő jó termésért, összehangolt, jól szervezett munka jellemzi a Hernádvölgye Tsz dolgozóinak, gépeinek mezei szorgalmát. — Odakint a kukorica- táblában Kahancz Endre, a megyei aratási verseny egyik győztes kombájnosa azt mondta: a jó vezetés és a jó melósok. ezek együtt adják a Hernádvöl­gye Tsz erejét. Az elnök mindezt hogyan látia? — A mi erőnk a földje­inkben és az embereink­ben rejlik, összességében kiválóak ezek a földek. \ Persze ez önmagában még kevés lenne. Nálunk azon­ban vezetők dolgozók egy­aránt szeretik, megbecsü­lik a földet. Hajdú Imre Fotó: Laczó József A vetőgépekről itt már elmaradt a faros. A gé­pek feltöltéséhez nincs már szükség a zsáko­kat cipelő vállakra. A megoldás nyitja itt is a gép. Kahancz Endre, az idei, megyei aratási ver­seny egyik győztes kombájnosa mondta: „Jő vezetés, jó melósok. Ez a titka szövetkezetünk erejének”. rés. Ugyanakkor ennek a fordítottja is igaz: ebben a szövetkezetben egy fillér­hez nem juthat munka nélkül az ember ... A Hernádvölgye Tsz eredményeiről, kitüntetései­ről mi is többször tudósí­tottunk már, s ez nem a vé­letlen műve, hiszen eredmé­nyeik , nemcsak a megyé­ben, hanem országosan is kiemelkedőnek számítanak. Íme bizonyságul: — A búza az idei, kalá­szosokra kedvezőtlenebb év ellenére is 51 mázsás át­lagterméssel fizetett. A szakosodás a gazdál­kodás másik fő ágára, az állattenyésztésre is jellem­ző. Itt a szarvasmarha és a pecsenyecsirke vonalat vá­lasztották. A szarvasmar­hán belül a magyar tarka az egyedüli fajta. Az évi 2500 darabos állományból 657 a tehén, s 1500 a hizó- marha. Ez utóbbi szinte kizárólag külpiacokon ér­tékesül. Pecsenyecsirkéből jelenleg 360—380 ezer da­rabot állítanak elő évente Ez a szövetkezet 1961 óta, a hemádnémeti kis Vörös Csillag Tsz létrejöt­te óta többször is egyesült. A hozzákerült gazdaságok zöme sem tőkeerősnek, sem korszerűen gazdálko­dónak nemigen volt nevez­hető. mégis egyik egyesü­lés sem okozott a, tsz fej­lődésében átmeneti törést, visszaesést. — Sőt mindez még in­kább lendületet adott — mondja az elnök. — Az oka? Nekünk már vala­mennyi egyesülés előtt vol­tak jó eredményeink. Akik hozzánk kerültek. azok mindezt tudták. Ugyanak­kor a mi dolgozóinkban volt egyféle bizonyítási vágy. hogy megmutassák az. újaknak: így kell ezt csinálni. De ebben a „meg­mutatásban” az újak. az új- és ócsanálosiak. ongai- ak és a többiek sem ma­radtak le Nyeső István elnök és Lengyel János mezőgazdász a Parti­zánka búza vetőmagjának minőségét kint a helyszínen is ellenőrzi. munkástanulónk (autósze­relők, hegesztők, villanysze­relők), s ugyanennyi állat­tenyésztő-tanulónk. — A fegyelem pedig? Azt mondják, ez az egyik vesszőparipám. Amikor 1972. március 14-én meg­választottal-e a szövetkezet elnökének, azt mondtam az embereknek: én azt sze­retném, ha ebben a gazda­ságban fegyelem lenne. Mert ahol fegyelem van, ott rend uralkodik, már­pedig a termelés egyik ki­induló feltétele ez ... Mindehhez tegyük hoz­zá: fegyelmet csak az kö­vetelhet meg, aki ezen a téren személyes példával elöljár. Nos, Nyeső István a munkában nem ismer fá­radtságot. Mindennap 13— 14 órát tölt el a szövetke­zetben. Munkáját óráról órára, napról napra, hét­ről hétre pontosan beprog­ramozott napirend szerint végzi. A hét egyik napján a beruházások állását el­lenőrzi személyesen, más­nap viszont a határt járja. A következő nap az állat­tenyésztő telepeken látják, és nincs olyan hét, hogy a gépműhelyek dolgozói kö­zött is ne fordulna meg. ' Azt pedig nevelve mesél­te el, hogy az ittas embe­rek messzire elkerülik. Nyilván félnek tőle, mint tűz a víztől. — A fegyelem és az er­re épülő munkakedv itt nálunk kell, hogy — a körhintához hasonlóan — elkapja az embert. Más­képpen a Hernádvölgye Tsz-ben nemigen boldogul. Viszont akit magával ra­gad ez a lendület, s az pá­rosul az akarattal, cselek- vőkészséggel, az nálunk nem jár rosszul. Mert aki jól dolgozik, az jól is ke-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents