Észak-Magyarország, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-18 / 245. szám
' ESZAK-MAGTAROR5ZÄG 10 ^ 1981. október 18., vasírnflf^ ~"i Színes Kézművesek a tornácon Kézművesek alkotótábora Régi mesterségek fiatat Már eísa+rnem a begyek közé érünk a fa. lu felső végén, amikor jobb oldalt küjnös építményt pillantunk meg: fedeles híd vezet át a palakon. Belsejében padok húzódnak, s emberek pihennek az árnyékban. A túlsó parton, a domboldalban kéí- háröm ősi formákat idéző faház körül, félmeztelen férfiak szorgoskodnak: fundamentumot ásnak, szálfát fűrészelnek, gerendát faragnak: má- sok^deszkál gyalulnak, asztalokat, székeket állítanak ösz- sze. Odébb guzsalyok állnak, orsók pörögnek, a házban lányok és asszonyok szőnek. A velemi népművészeti stúdió alkotótelepén vagyunk. A férfiak többsége Vas megyei fafaragó. Hat évvel ezelőtt a megyei népművészeti kiállítás értékelő tanácskozásán többen kérték, hogy rendszeresen összejöhessenek, tanulhassanak. így kapott szak. körvezetői megbízást a ta. nácskozáson i'észt vevő Pé- terfy László szobrászművész; akinek néhány alkotói közösség megteremtése fűződött már a nevéhez. Az összejövetelek eleinte kéthavonta zajlottak a megyei tanács velemi továbbképző házában. A fafaragók hamarosan túljutottak a „csa- nakfaragáson”; nagyobb erőfeszítést igénylő és hasznosabb feladatokat kerestek. Elkészült a pihenőhíd, a sár- kányos kapu és néhány gyermekjáték. 1973-ban hozzákezdtek az eddigi legnagyobb munkához: a házépítéshez. Két rövid táborozás alatt 38 —35 fafaragó. Erdei Andrásnak a környékbeli népi építészeti emlékekből ihletett tervei nyomán felépítette a tájba illeszkedő, emberi léptékű épületet, s a bátorok .lé- része is elkészült közben. Ma már ez a faház ad otthont az évente újabb munkákra gyülekező faragóknak. Nemcsak Vas megyeieké és nemcsak faragóké lett a ház. A vasiakkal együtt dolgoznak az ország más vidékein élő — Tokajból vagy más faragótáborokból ismert — barátaik; és más olyan mesterek, népművészek, akik az emberi környezet otthonosabbá tételén munkálkodnak. Szövök, hímzők, kovácsok, bőrművesek, gyékényesek, fazekasok. A bútoroktól a térítőkig és / takarókig minden helyben készül. Halljuk, hogy jövőre fűrészmalom épül, amely a patak energiáját fogja felhasználni, s a mai villany- és benzinmotorok munkáját,veszi át. Valamiféle skanzen épülne itt? A régi paraszti önellátó kultúra „élő múzeuma'’? Netán valamilyen múltba forduló szekta kultuszhelye? Kétségkívül másféle élet ez, mint a hegyoldalainkat, vízpartjainkat elborító hétvégi házak világa; mint azoknak az élete, akik a kénye- lemteremtés legmodernebb eszközeit igyekeznek „birtokukon” felhalmozni. Az alkotótelep lakói nem hivalkodnak életformájukkal, de nem is zárkóznak kapuk mögé, a világ elől. Zavarja őket vagy sem a nézelődők tekintete, tudják, hogy társadalmi kísérlet részesei, s a kísérletből az egész társadalomnak kell okulnia. A kérdés pedig az: vajon meg lehet-e fékezni az emberiségnek azt a rövidlátó és felelőtlen szenvedélyét, hogy a mind nagyobb „komfort” érdekében egyre „korszerűbb” eszközökkel és egyre rohamosabb ütemben igyekszik „megváltoztatni” — valójában elpusztítani — a természeti környezetet? A népművészek természetes anyagokból formálják, természetes festékekkel színezik tárgyaikat, örömüket lelik a testet és szellemet egyaránt megmozgató közös munkában —, ha nem is gondolnak arra mindnyájan és minden pillanatban, hogy alkotásaik előbb vagy utóbb visszakerülnek a természet körforgásába, nem úgy mint az elhasznált „modern’' rmV anyagtárgyak tömege, mely egyre foitogatóbb takaróval borítja földünket. Nekünk, nézelődőknek. azonban el kell gondolkodnunk, és meg kell értenünk, Jiogy a népi építészet és kézművesség emlékei nem azért értékek, mert régiek, mert már kevés van belőlük, vagy mert érzelmi szálakkal kötődünk hozzájuk. Nem is csak azért, mert sok munka és tudás halmozódott fel bennük, és ma már kevesen vállalkoznak az efféle munkára. Ezek a tárgyalt azért értékek, mert olyan életmódra utalnak — és talán elsősorban biztatnak —, amelyben az emberiség tapintatosabb kézzel, jobb gazdaként bánt — és kellene hogy bánjon! — a természettel, mint korunk embere, aki nem veszi észre, vagy nem akarja észrevenni, hogy „maga alatt vágja a fát”. T. L — Találtak valamilyen,ujjlenyomatokat? — kérdezi a nyomozó egy betörés utáni helyszíni vizsgálaton. — Nem találtunk .. . Amihez a krapek hozzáéri:, azt mind el is vitte! — Miért nősült négyszer' — Szeretem a változatosságot ... Minden nőnek más hibái vannak. — Abhoz képest, hogy először vezet asszonyom, elég jól megy, csak tessék gyakrabban a tükörbe nézni... — Szívesen néznék, de a tükröm a hátsó ülésen van a táskámban. — Az a lánv, aktvei tegnao a kocsmában láttalak, a lányod volt ugye? — Igen, de kérlek, meg ne mood a feleségemnek! — Asszonyom, meg kell röntgeneznem a férjét... — Ez teljesen felesleges doktor úri En magának mindent el tudok mondani, ke- resztűl-kasul iátok rajta! 1— Az\ rendben van, hogy a feleségemé az utolsó szó, de miért nem az az utolsó szó? — sóhajt fel egy nős férfi. Egy kis amerikai vwrwdra seriffje korábban állatorvos volt. Egy este megszólal a telefon: —, El tudna bonzéok jfwmi James úr? — Milyen minőségben ko- zesi, mint áHatorvosk vagy nrrmt seriffet? — kérdezi "a seriff felesége. — Mind a kdt mbnRoégáben. Ugyanis nem fcaójuk szét nyitni a kutyánk swáyát. és így nem tudtuk trrtzabmb- tani a foga közül a betörő lá bát __ — hangzik a vonal m ásik végéből. — öregem, az elet. oíyan, mént a távirat. Rövid és tele van hibával-.,. — Hol érez fajdalmait? — A májam fáj doktor úr. — Kérem vetkőzzék le. — Talán nem hisz nekem? flulóvezelés napsa A reggeli órákban bekövetkező közúti közlekedési balesetek 3elentós része egy végzetesnek nevezhető tévedésre vezethető vissza: az autós abban a hiszemben ül a volán mögé, hogy az előző este elfogyasztott alkohol káros hatása akár rövid ideig tartó alvás után is teljesen megszűnik. Pedig erről szó sincs, az alkohol ugyanis csak lassanként tűnik el a szervezetből. Tudományos kutatásokkal bizonyítják, hogy az emberi test óránként átlagosan 0,1—0,15 ezrelék véralkoholt „épít le”. Ha az egy kiadós ivászat után taxival megy haza. helyesen teszi. Ám ha ezt követően — néhány órai alvás után kocsijával indul munkába, akkor már rosszul cselekszik. Hiszen számolnia kellene ilyenkor azzal, hogy szervezetében még mindig hat az este (éjszaka) elfogyasztott alkohol maradványa; s e maradék által meggyűlhet az autósnak a törvénnyel a ba- ja. Könnyen kiszámítható, hogy amennyiben lefekvéskor például 2 ezrelék volt az autós véralkoholszintje, úgy annak leépítése kb. 24 órát igényel. Ám hiba lenne csupán az ezrelékszámítás alapján döntenie a gépkocsi- vezetőnek. Az alkoholnak ugyanis utóhatása is van, amely alatt nemcsak a „másnaposságot” kell érteni —, ami a volánnál a pszichofizikai teljesítményt csökkenti — hanem a lappangó al- . vashiányt (alváskényszert) is. Egy italozással eltöltött éjszakát követő 15—28 óra múlva is a reakció-, a koordináló- és a koncentráló-ké- pesség jelentős csökkenését, valamint a kifáradásra való erős hajlamot állapították meg a tudósok. Ebben az a legveszélyesebb, hogy az érintett autós a teljesítmény csökkenését szinte nem is észleli, sőt egy jóízű, felüdí- tö alvás után hamis biztonságtudatban ringatja magát. Az „alkoholtartalmú” éjszakák utóhatásait általában alábecsülik az emberek, mert csupán az elfogyasztott alkohol mennyiségét veszik figyelembe. A közhiedelemben az él, hogy az ember fiatalabb korában nyugodtan mulatozhat, a fiatalabb szervezet az alkoholt jobban elviseli, és másnap sokkal „fittebb”, pi- hentebb. mint az éHesebb nemzedék tagjai. Ez téves felfogás, amit ma már tudományos alapon cáfolnak. Kifejlesztettek egy „energo- teszt” nevű műszert, s annak segítségével megállapították, hogy a fiatalok esetében az alkoholfogyasztás következtében előálló teljesítménycsökkenés sokkal erőteljesebb, mint az idősebbeknél! Az olyan autóvezetők ellen foganatosított eljárások, akiknek a vérében a legcsekélyebb mennyiségű alkohol is kimutatható, az elmúlt egykét évben — nemcsak hazánkban, hanem általában világszerte — jelentősen megszigorodtak. Ha a véralkoholszint 0,8 ezrelék alatt van, az ittas vezetőt nem a bíróság, hanem a rendőrhatóság vonja felelősségre, mert ez általában még nem számít közlekedési bűncselekménynek, csak szabálysértésnek. Ám a vezetői engedélyt — rövidebb-hosszabb időre — ilyen esetben is bevonják (a jogosítvány bevonása a hivatásos gépjárművezetőknél küinösen súlyos büntetés, hiszen foglalkozások gyakorlásától tiltja el őket). Mindezeket elörebocsátva csak egy józan tanácsot adhatunk: aki zúgó fejjel, lappangó alkoholezrelékkel a vérében ébred, semmiképpen se üljön a volán mögé! R. I. A látta és a C-vitamin Angol és amerikai munkacsoportok kísérleteket végeztek annak tisztázására, hogy a C-vitamin valóban csökkenti-e a megfázások gyakoriságát, illetve meggyógyltja-e a már kifejlődött náthát A nátha C-vitamiivnal történő gyógyításának gondolata a Nobel-díjas Linus Paulinglól származik. Mégsem terjedt et a gyógyító gyakorlatban, mivel a tudós mértéktelenül nagy adagot: napi 20 grammot ajánlott. A kutatók most igen sok betegen külön vizsgálták a megelőzést, és külön a már meglevő betegség gyógyítását. Eredményeik a megelőzés tekintetében biztatóak*: a C -vitamin kifejt bizonyos védőhatást. Bár ennek pontos mértékét még nem sikerült meghatározni — ehhez újabb kísértetekre lesz szükség —. úgy látszik, hogy a legkedvezőbb adag napi 1 gramm alatt van. A gyógyítás tekintetében sokkal rosszabb eredményi, kaptak. A Fent említettnél jóval nagyobb mennyiségekkel is csak bizonytalan hatást értek el. íkeny u Elvesztettek: ékszerrel tett retikuft, imílábat, negyedmillió forintot Szórakozotteági rekordot javították a budapestiek az év első nyolc hónapjában: az autóbuszokon, a villamosokon, a trolikon, a metró- és a HÉV-saereivé- nyeken mintegy 45 ezer különféle tárgyat hagytak el, többet, mint az előző esztendő azonos időszakában. A tapasztalatok szerint a talált tárgyak tulajdonosainak már aznap egyharmada jelentkezik a holmiért, de igen sokan vannak olyanok, akik egyáltalán nem keresik föl a Budapesti Közlekedési Vállalat illetékes osztályát. Ezért azután az Akácfa utcai helyiségben a mennyezetig érő polcok és szekrények roskadoznak a legkülönfélébb tárgyaktól. A nyilvántartásból kiderül : minden évszaknak megvan a szezoncikke. Nyáron a fürdőzés és a napozás kellékei maradnak gazda nélkül. Tanév végén szép számmal gyűlnek be elhagyott brtonyitványok: többnyire olyanok, amelyeknek tulajdonosai elégséges, vagy elégtelen osztályzattal fejezték be a tanulmányi évet. Nyáron, az idegenforgalmi szezonban sok útlevelet, személyi igazolványt, külföldi valutát szolgáltatnak be. Borongás, hideg időben tucatjával veszítik cl az esernyőket, a kardigánokat, a kalapokat és a kesztyűket. A kulcsok, a legkülönbözőbb igazolványok és bérletek, a gyerekjátékok rendszeresen szerepelnek az elhagyott tárgyak listáin. A kicsi és a nagy táskákat, a szatyrokat, a könyveket őrző fiókok szinte mindig nyitva vannak: nincs olyan nap, hogy az említettek valamelyikét ej ne hagyta volna a gazdája. A pontos nyilvántartás télelei között szerepel márkás karóra, számológép, írógép, nagyothalló készülék, színházi létcső. lemezjátszó, drága fényképezőgép. rádió, karikagyűrű, mankó és műláb is. Sojian teljes havi fizetésükkel „iratkoznak föl” a feledékeny utasok jegyzékére. Az ev első nyolc hónapjában a BVK jármüvein talált készpénz meghaladta a negyedmillió forintot. A különösen értékes talált tárgyak sorát egy női retikül vezeti, amelynek tartalma csaknem teljesen arany ékszerekből állt. A táskában talált személyiigazolvány alapján levélben értesítették tulajdonosát — egy idős hölgyet —, aki egyébként már útban volt a BVK-hoz, mert emlékezett rá, hol hagyta el a réti kuliét. A talált tárgyakat egyébként három hónapig őrzik a VII., Akácfa utca 18. szám alatt. Amiért tulajdonosaik nem jelentkeznek, azokat három hónap után a BVK a Bizományi Áruház Vállalatnak adja át értékesítésre. 8. .1.
