Észak-Magyarország, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-18 / 245. szám
T581. efctöber 18., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZÄG 7 Évekig tartó teljes felújítással készült alapítása 450. évfordulójának megünneplésére a sárospataki kollégium. Ennek során felszínre keidilt sok-sok régi emlék, például az első épületek alapjai, amelyeket megtisztítás és gondos régészi tanulmányozás után „visz- szahantoltak” ugyan, de megjelölték elhelyezkedésüket, ilyen módon bevonva ezeket is a látnivalók sorába. A főépület nagykönyvtár alatti, úgynevezett Gulen- berg-termének belső felújításához is hozzáfogtak. Amikor azonban a több, mint százesztendős mészré- tegeket lekaparták, élénken színezett festmények, díszítések kerültek elő. Eddig úgy tudták, hogy évti- sedekkel ezelőtt a kollégium nyomdája működött benne. Ennek emlékét őrzi mennyezeten látható Gu- tenberg-portré. Most pedig kiderült, hogy a nyomda lőtt, a múlt század első évtizedeiben ez a boltíves, ágas terem a kollégiumi corcsma helyiségéül szolgált. Mert bármilyen furcsán íangzilc, és ha nem egyezethető is össze mai peda- ;ógiai felfogásunkkal, tény, K)gy a régi századokban zőlője, bormérési joga is mit a pataki kollégiumnak, löt a tanárok, diákok bort s kaptak természetbeni árandóságként. Fennmaradt például a világhírű :seh—morva pedagógusnak, lomenius Amos Jánosnak, iki 1650 és 1654 között állt kollégium élén, a „kom- nenciós” levele, amely sae- ins — búza, hízott disznó, űzifa, lencse, borsó, méz, -aj mellett — évente 15 iordó bor is járt neki fi- etség fejében. Ugyanekkor nás tanárnak „csak”, g hordó vott a borjárarrdösáea. Az iskola szőlőföldjeit maguk a diákok művelték. Az üldöztetések idején, az 1670-es évektől kezdve’ csaknem egy emberöltőn át még az őket befogadó gyulafehérvári és marosvásárhelyi testvér kollégiumból is haza-hazajártak I-legyaljára a szülőföldeket kapálni. A szüret, a borkezelés munkája is az övék volt, amit a -maguk közül választott vini praebilor irányításával végeztek. A vini praebitor, amolyan szőlész-borász diák tisztségéhez tartozott a hetenkénti borosztás. A kórustagok, főképp szereplés idején, „felemelt” boradagot kaptak. A kollégium „saját termésű” borának árusítása a kollégium épületében történt. Az iskolamúzeumban ma is látható az a csikóbőrös kulacs, amely Csokonai pataki diákoskodása idején, az ő rajza alapján készült, és a kollégiumi korcsma cégéréül szolgált. A diákok a reformkor nemzeti művelődéséért ’ vívott harcának szellemétől áthatva, 1847-ben az ifjúsági könyvtár javára lemondtak borjárandóságukról. Ugyanekkor szűnt meg a kollégium bormérési joga, tehát ekkor történhetett a kollégiumi korcsma bezárása is. A bolthajtásos terem mennyezetét és falrészeit díszítő rajzok, a hordók közt koccintga tó diákokat ábrázoló festmények, és a borozásra búzdító idézetek kétségtelenné teszik, hogy a kollégium utolsó borkimérő helyiségérői van / szó. Hogy restaurálás, vagy újra bemeszelés lesz-e a rajzok, festmények sorsa, ezt majd a művészettörténészek döntik el. Hegyi József mn a Bezárt az ország szobrász „műterme”, a dél-baranyai Szársomlyó hegyen működő szabadtéri alkotótelep. Befejeződött a tizennegyedik alkotó évad. A meghívóit hazai és külföldi vendégek fél éven át dolgoztak a hajdani kőfejtőben. Az 1968-ban alapított és az Unesco által támogatott nemzetközi alkotótelep munkája nyomán hazánkban egyedülálló szobormúzeum jött létre a Szársomlyó hegyen. A meghívott művészek a vendéglátásért cserében a helyszínen hagyták elkészült munkáikat. A szobrok többsége figurativ jellegű alkotás, gondolatiak és emberközeliek. Az idén kezdte meg az alkotótelep kollektívája a munkahely otthonosabbá tételét. Ennek során „kőbútorokkal” rendezik be a szabadtéri műtermei, ^ Kazincbarcika D íszfá rgya k Nagy elismerést vívtak lei külföldön a magyar dísztárgyak, amelyeket arannyal, ezüsttel ékesítettek. A porcelánból készített dobozok, kávéskészletek, gyertyatartók az e téren rendkívül igényes közel-keleti piacon igen kapósait De a tengerentúli országokban is nagy az érdeklődés az Állami Pénzverde és a Herendi Porcelángyár új közös termékei iráni, kézzel vésett nemesfémek kombinációjával készült világhírű porcelánok iránt. Kelendők az Állami Pénzverde ötvösműbel vében készült egyedi dísztárgyak. Ezek az aranyozott, ezöslözott vagy tiszta nemes fémből készült tárgyak drága és féldrágakövekkel vannak díszítve. A tőrök, a bon- bonierek, amelyek tűzzománc miniatűr festéssel is el vannak látva, a világ majdnem minden fejlett tőkés országába exportálják. Angol megrendelésre készült királyi hintóhoz 8 kilogramm ezüstöt használtak fel. A mohamedán kultúrájú országok ragaszkodnak hozzá, hogy az általuk megvásárolt ötvöstárgyakat hagyományos keleti ornamentikával díszítsék. Kuvaiti megrendelésre szállítják az aranyból, drágakő berakással készített dobozokat, fenykeptartokat. Az új lakótelepek egyforma házainak egyforma erkélyein szinte megszokott látvány a száradó ágynemű, ruha^ avagy szellőztetésre kitett párna és paplan. Éppen ezért talán kuriózumnak számít, ha ettől eltérő dekorációt pillantunk meg az egymás alatti erkélyek sokasága között. Erre találhatnak példát azok, akik a miskolci Vologda lakótelepen sétálva figyelmesebben néznek körül. Az egyik első emeleti lakás erkélyén számos régiség látható. Szita-sorozat, köcsön- tartó fa — természetesen különböző formájú és eredetű köcsögökkel, mángorló. mozsarak, darálók, sulykolok. Akár egy miniatűr szabadtéri kiállításon. — Jó néhány esztendeje kezdődött nálam ez a szenvedély — mondja Mosonyi Géza né, Margó néni, a lakás tulajdonosa. A másfél szobás lakáson belül az idegen jól láthatja, az erkélyen csupán „ízelítő” van abból a sok-sok régiségből, amelyet a hosszú évek során öszegyüjtött a ház asz- szonya. — Számomra azért is kedvesek ezek a tárgyak, mert mindegyikhez külön emlékem fűződik. Nagyszülőtől őrzött fabö- rönd, férjtől kapott tányér a felirattal, külföldön járt rokon és ismerős ajándéka. Idővel cserélődnek is a hasonló darabok, hiszen sokak állal kedvelt szenvedély ma már a régiségek gyűjtése. — Ez például a nagyapámé volt — mutat Margó néni a fél szobában levő „kiállítási állvány” egyik darabjára, a fából készített Régiségek új lakásban ^ Hl IK , ...••0.Í k ulacsra. — Sajnos már- repedezett. Erdélyből származik, jól látható még rajta az évszám is: 1848. Az a korsó ott mellette pedig még régebbi. Alul a faládán. amit még egykor mi is használtunk, magam festettem a tulipánokat. Én rajzoltam ki ennek a tar- tó-pólenak is a mintáját — mutat a szemközti falra, ahol tányérok, porcelán kulacsok. söröskorsók sorakoznak egymás mellett. A régiségek legértékesebb darabjai a nagyszobában találhatók. Az antik, faragott bútorok között a könyves polcon levő 48-as Károli biblia mellett jól megfér a még húsz koronáért megvásárolt Petőfi összes művei és a TI. Rákóczi Ferenc életéről, koráról szóló ugyancsak eredeti kiadás. Az ódon hangulatot őrző ebédlöszekrényen kínai szelenee díszük, rajta tekergő kígyóval. Fölötte a falon különböző mintájú gobelinek. Itt találhatók Margó néni legféltettebb értékei is. A több száz éves egyiptomi szőttes, rajta a szent bogárral, a szkarabe- ussal, középen az akkori kornak megfelelően oldal- és elölnézetből ábrázolt alakokkal. A nagy értékű szőttes fölött még értékesebb, eredeti bizánci ikon és egy orosz ikonfeslö érdekes alkotása, amelyet még Margó néni néhai férje kapott. — Sokáig íaktuök a kai utcái>an, ahol a háromszobás hatalmas lakást ezer négyszögöles udvar vette közre — mesél a múltról, miközben a féltve őrzött emlékek közül előkerül egy-két családtagról készített fotó. — Legalább harminc meggyfánk volt. Kisebbik leányom, Katalin azt hiszem egyet sem hagyott ki közülük, fáramá- szó kőrútjai során. Ö itt lakik Miskolcon, a nagyobbik lányom azonban mesz- Rze. Győrbe ment férjhez. Így aztán én egyedül lakom ebben a lakásban, ahová több mint három éve költöztem. Pontosabban nem teljesen egyedül, mert szerencsére a szomszéd lakást a húgom kapta meg. Sokat vagyunk együtt. Délelőtt dolgozunk, délben főzünk, délután meg pihenünk, vagy sétálunk ha jó idő van. Esténként pedig nálam nézzük meg a televízió műsorát. Máskor járjuk a kiterjedt rokonságot. Soha nem unatkozom, mindig találok elfoglaltságot. Pihenésképpen. amire már egyre nagyobb szükségem van, ledőlök egy-két órára. Elnézem a körém helyezett tárgyakat, amelyek az idegen számára csupán néma érdekességek. Számomra viszont beszédes emlékek. Közöltük érzem- igazán jól magam ... Monos Marta — Fojliin László A nyitott sátor alól élénk citeraszó hallik, legények es meglett férfiak pengetik a hangszert, szép ruhájüak — csizma, bő ujju, fehér ing, fekete mellény, fekete nadrág — az egyik férfi pedig a zenekar előtt áll, énekel. Sokan hallgatjuk, főként a közeli falukból érkezettek, bogácsiak, bükk- zsérciek. szomolyaiak és cserépfalusiak. A sátorral szemben a hosszúkás ház tuiadjonképpen emiatt vagyunk itt mindahányan •— a végében pedig terített asztalok, foszlós kalács, rajtuk szőlő, dió. A háztól lejjebb, a völgyben autóbuszok, személykocsik, motor- kerékpárok sorakoznak. Abbamarad a citeraszó, az éneklés — a mezőkeresztesi citerazenekar van itt —, majd elhangzanak a szép köszöntök, a szalag át- vágatik, Rakonczay Zoltán, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökhelyettese ünnepélyesen. megnyitja a Bükki Nemzeti Park első tájházát A Blikkben vagyunk bát, gyönyörűséges környezetben, a Hór völgyében, az Odorvár közelében, az oszlat tájháznál, mit a régi erdőöri házból alakítottak ki, majd berendezés a bükki emberek egykori életét bemutató eszközökkel. Az említett községekből valók a tárgyak: a lóca, szu- uzék, köpülő, tulipános láda, vetett ágy, guzsaly és még k: tudja, mennyi minden. ami szükséges a helyiségek eredeti berendezéséhez. A megtekintéshez persze el kell ide jutni. Ez pedig merész vállalkozás, ezert is sodálnivaló az autóbuszok, zemélygépkocsik. motorok sorjázása a völgyben. Ma már a Hór völgyén végigmenni — hazánk leghosz- zabb völgye, körülbelül 15 ;iJoméler, szépségéről, érdekességeiről könyveket lehet írni — reménytelen, liábavaló vállalkozás. A jükkzsérci elágazástól viszont a most felavatott osz- ai tájházig körülbelül 6 ki- ométernyi utat mégiscsak >rdemes lenne. inkább • zükséges lenne rendbehoz- ii. úgy-ahogy járhatóvá enni. Igen, az utak. A tájház avatása előtt. Csipkéskúton ártotta ülését, a Borsod megyei Környezet- és Természetvédelmi Bizottság és jgyancsak sokan szóltak, kérdeztek a bükki utakról. Vii is a helyzet a bükki alakkal? Olyanok, amilyenek, de annak. Gyengébb idegzetű mbernek semmiképpen em ajánlatos ezeken valamely gépjárművel menni. mert görcs áll a gyomrába, mig mondjuk a fennsíkra ér. A másik görcs pedig akkor keletkezik, amikor onnan lejön. A laikus ember, aki nem hivatalos természetvédő ugyan, de szereti, miként tudja, óvja is a természetet, szereti meglátogatni a Bükköt is. hajlamos arra gondolni: jobb lenne egy járható, biztonságos út, mint legördülni valamely szakadékba. Az utakkal kapcsolatosan még valamiről szóljunk. Mint ismeretes, Bánkúira különösen télen sokan já- rogatunk. A Bánkúti büfé 60 személyre méretezett. A W, C., az ivóvíz vajon mennyire? Akik jártak már ott, sejthetik. Az erdészet egyik illetékese egy alkalommal megszámlálta az autókat Bánkúton: több, mint kilencszázat számlált meg. A motorok, ugye benzinnel működnek, nagyobb részük pedig kétütemű. Tessenek elképzelni 900 motort begyújtva! Több száz kétüteműt! A szépséges, tiszta levegőjű Bükk tetején! Ahová azért megyünk Miskolcról, hogy egy héten egyszer tiszta levegőt szívjunk! Azt is elmondták, az egyik tanácskozáson: fel lehet engedni, persze, hogy fel lehet engedni az autósokat! És például össze lehet számlálni azt is, mert nyoma marad: hol engedték le a fáradt olajat, hol mosták a kocsit a patakban, hol dobáljak szét az olajos flakonokat, stb. Mint tudjuk, a Bükk egyik hatalmas kincse: a karsztvíz. Mindezekkel együtt: a Bükk, is csak úgy- ér valamit számunkra, ha csalin- gázhatunk benne. Legalább arra, amerre a 'iltó táblák nem állják utunkat. Minél kevesebb tiltó tábla kell és sokkal több tájékoztató, eligazító. ismeretet terjesztő. Ugyanakkor mindahá- nyunknak tudomásul kell vennünk: a Bükkben vannak természeti értékek, ritkaságok. mik másutt sehol nem találhatók. Ne tapossunk, ne pusztítsuk őket. Az utakkal, a bükki utazásokkal kapcsolatosan természetesen ügyelni kell minderre. A Bükk látogatása és védelme nyilván összhangba hozható. az egyik nem zárhatja ki a másikat, különben semmit sem ér egész felbuzdulásunk. Citeraszóva] kezdődött ez a fejtegetés, de az elkövetkező időkben jobb lenne a nagydobot verni. A bükki utazások feltételeinek — tisztesseges feltételeinek — megteremtéséért. _______________Priska Tibor-----