Észak-Magyarország, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-18 / 245. szám

T581. efctöber 18., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZÄG 7 Évekig tartó teljes felújí­tással készült alapítása 450. évfordulójának megünnep­lésére a sárospataki kollé­gium. Ennek során felszín­re keidilt sok-sok régi em­lék, például az első épüle­tek alapjai, amelyeket meg­tisztítás és gondos régészi tanulmányozás után „visz- szahantoltak” ugyan, de megjelölték elhelyezkedésü­ket, ilyen módon bevonva ezeket is a látnivalók so­rába. A főépület nagykönyvtár alatti, úgynevezett Gulen- berg-termének belső felújí­tásához is hozzáfogtak. Amikor azonban a több, mint százesztendős mészré- tegeket lekaparták, élénken színezett festmények, díszí­tések kerültek elő. Eddig úgy tudták, hogy évti- sedekkel ezelőtt a kollégi­um nyomdája működött benne. Ennek emlékét őrzi mennyezeten látható Gu- tenberg-portré. Most pedig kiderült, hogy a nyomda lőtt, a múlt század első évtizedeiben ez a boltíves, ágas terem a kollégiumi corcsma helyiségéül szol­gált. Mert bármilyen furcsán íangzilc, és ha nem egyez­ethető is össze mai peda- ;ógiai felfogásunkkal, tény, K)gy a régi századokban zőlője, bormérési joga is mit a pataki kollégiumnak, löt a tanárok, diákok bort s kaptak természetbeni árandóságként. Fennma­radt például a világhírű :seh—morva pedagógusnak, lomenius Amos Jánosnak, iki 1650 és 1654 között állt kollégium élén, a „kom- nenciós” levele, amely sae- ins — búza, hízott disznó, űzifa, lencse, borsó, méz, -aj mellett — évente 15 iordó bor is járt neki fi- etség fejében. Ugyanekkor nás tanárnak „csak”, g hordó vott a borjárarrdösá­ea. Az iskola szőlőföldjeit maguk a diákok művelték. Az üldöztetések idején, az 1670-es évektől kezdve’ csaknem egy emberöltőn át még az őket befogadó gyulafehérvári és marosvá­sárhelyi testvér kollégium­ból is haza-hazajártak I-legyaljára a szülőföldeket kapálni. A szüret, a borke­zelés munkája is az övék volt, amit a -maguk közül választott vini praebilor irányításával végeztek. A vini praebitor, amolyan szőlész-borász diák tisztsé­géhez tartozott a hetenkén­ti borosztás. A kórustagok, főképp szereplés idején, „felemelt” boradagot kap­tak. A kollégium „saját ter­mésű” borának árusítása a kollégium épületében tör­tént. Az iskolamúzeumban ma is látható az a csikó­bőrös kulacs, amely Csoko­nai pataki diákoskodása idején, az ő rajza alapján készült, és a kollégiumi korcsma cégéréül szolgált. A diákok a reformkor nem­zeti művelődéséért ’ vívott harcának szellemétől áthat­va, 1847-ben az ifjúsági könyvtár javára lemondtak borjárandóságukról. Ugyanekkor szűnt meg a kollégium bormérési joga, tehát ekkor történhetett a kollégiumi korcsma bezárá­sa is. A bolthajtásos terem mennyezetét és falrészeit díszítő rajzok, a hordók közt koccintga tó diákokat áb­rázoló festmények, és a bo­rozásra búzdító idézetek kétségtelenné teszik, hogy a kollégium utolsó borkimé­rő helyiségérői van / szó. Hogy restaurálás, vagy új­ra bemeszelés lesz-e a raj­zok, festmények sorsa, ezt majd a művészettörténé­szek döntik el. Hegyi József mn a Bezárt az ország szobrász „műterme”, a dél-baranyai Szársomlyó hegyen működő szabadtéri alkotótelep. Befe­jeződött a tizennegyedik al­kotó évad. A meghívóit ha­zai és külföldi vendégek fél éven át dolgoztak a hajdani kőfejtőben. Az 1968-ban ala­pított és az Unesco által tá­mogatott nemzetközi alkotó­telep munkája nyomán ha­zánkban egyedülálló szobor­múzeum jött létre a Szár­somlyó hegyen. A meghívott művészek a vendéglátásért cserében a helyszínen hagy­ták elkészült munkáikat. A szobrok többsége figurativ jellegű alkotás, gondolatiak és emberközeliek. Az idén kezdte meg az alkotótelep kollektívája a munkahely otthonosabbá tételét. Ennek során „kőbútorokkal” rende­zik be a szabadtéri műter­mei, ^ Kazincbarcika D íszfá rgya k Nagy elismerést vívtak lei külföldön a magyar dísztár­gyak, amelyeket arannyal, ezüsttel ékesítettek. A por­celánból készített dobozok, kávéskészletek, gyertyatar­tók az e téren rendkívül igényes közel-keleti piacon igen kapósait De a tenge­rentúli országokban is nagy az érdeklődés az Állami Pénzverde és a Herendi Por­celángyár új közös termékei iráni, kézzel vésett nemes­fémek kombinációjával ké­szült világhírű porcelánok iránt. Kelendők az Állami Pénzverde ötvösműbel vé­ben készült egyedi dísztár­gyak. Ezek az aranyozott, ezöslözott vagy tiszta nemes fémből készült tárgyak drá­ga és féldrágakövekkel van­nak díszítve. A tőrök, a bon- bonierek, amelyek tűzzo­mánc miniatűr festéssel is el vannak látva, a világ majd­nem minden fejlett tőkés or­szágába exportálják. Angol megrendelésre ké­szült királyi hintóhoz 8 ki­logramm ezüstöt használtak fel. A mohamedán kultúrá­jú országok ragaszkodnak hozzá, hogy az általuk meg­vásárolt ötvöstárgyakat ha­gyományos keleti ornamen­tikával díszítsék. Kuvaiti megrendelésre szállítják az aranyból, drágakő berakás­sal készített dobozokat, fenykeptartokat. Az új lakótelepek egyfor­ma házainak egyforma er­kélyein szinte megszokott látvány a száradó ágyne­mű, ruha^ avagy szellőzte­tésre kitett párna és pap­lan. Éppen ezért talán ku­riózumnak számít, ha ettől eltérő dekorációt pillantunk meg az egymás alatti erké­lyek sokasága között. Erre találhatnak példát azok, akik a miskolci Vologda lakótelepen sétálva figyel­mesebben néznek körül. Az egyik első emeleti lakás er­kélyén számos régiség lát­ható. Szita-sorozat, köcsön- tartó fa — természetesen különböző formájú és ere­detű köcsögökkel, mángor­ló. mozsarak, darálók, suly­kolok. Akár egy miniatűr szabadtéri kiállításon. — Jó néhány esztendeje kezdődött nálam ez a szen­vedély — mondja Mosonyi Géza né, Margó néni, a la­kás tulajdonosa. A másfél szobás lakáson belül az ide­gen jól láthatja, az erké­lyen csupán „ízelítő” van abból a sok-sok régiségből, amelyet a hosszú évek so­rán öszegyüjtött a ház asz- szonya. — Számomra azért is kedvesek ezek a tárgyak, mert mindegyikhez külön emlékem fűződik. Nagyszülőtől őrzött fabö- rönd, férjtől kapott tányér a felirattal, külföldön járt rokon és ismerős ajándéka. Idővel cserélődnek is a ha­sonló darabok, hiszen so­kak állal kedvelt szenve­dély ma már a régiségek gyűjtése. — Ez például a nagyapá­mé volt — mutat Margó néni a fél szobában levő „kiállítási állvány” egyik darabjára, a fából készített Régiségek új lakásban ^ Hl IK , ...••0.Í k ulacsra. — Sajnos már- repedezett. Erdélyből szár­mazik, jól látható még rajta az évszám is: 1848. Az a korsó ott mellette pe­dig még régebbi. Alul a fa­ládán. amit még egykor mi is használtunk, magam fes­tettem a tulipánokat. Én rajzoltam ki ennek a tar- tó-pólenak is a mintáját — mutat a szemközti falra, ahol tányérok, porcelán ku­lacsok. söröskorsók sorakoz­nak egymás mellett. A régiségek legértéke­sebb darabjai a nagyszobá­ban találhatók. Az antik, faragott bútorok között a könyves polcon levő 48-as Károli biblia mellett jól megfér a még húsz koro­náért megvásárolt Petőfi összes művei és a TI. Rá­kóczi Ferenc életéről, korá­ról szóló ugyancsak eredeti kiadás. Az ódon hangulatot őrző ebédlöszekrényen kí­nai szelenee díszük, rajta tekergő kígyóval. Fölötte a falon különböző mintájú gobelinek. Itt találhatók Margó néni legféltettebb értékei is. A több száz éves egyiptomi szőttes, rajta a szent bogárral, a szkarabe- ussal, középen az akkori kornak megfelelően oldal- és elölnézetből ábrázolt ala­kokkal. A nagy értékű szőt­tes fölött még értékesebb, eredeti bizánci ikon és egy orosz ikonfeslö érdekes al­kotása, amelyet még Margó néni néhai férje kapott. — Sokáig íaktuök a kai utcái>an, ahol a három­szobás hatalmas lakást ezer négyszögöles udvar vette közre — mesél a múltról, miközben a féltve őrzött emlékek közül előkerül egy-két családtagról készí­tett fotó. — Legalább har­minc meggyfánk volt. Ki­sebbik leányom, Katalin azt hiszem egyet sem ha­gyott ki közülük, fáramá- szó kőrútjai során. Ö itt lakik Miskolcon, a nagyob­bik lányom azonban mesz- Rze. Győrbe ment férjhez. Így aztán én egyedül lakom ebben a lakásban, ahová több mint három éve köl­töztem. Pontosabban nem teljesen egyedül, mert sze­rencsére a szomszéd lakást a húgom kapta meg. Sokat vagyunk együtt. Délelőtt dolgozunk, délben főzünk, délután meg pihenünk, vagy sétálunk ha jó idő van. Esténként pedig ná­lam nézzük meg a televí­zió műsorát. Máskor járjuk a kiterjedt rokonságot. So­ha nem unatkozom, mindig találok elfoglaltságot. Pi­henésképpen. amire már egyre nagyobb szükségem van, ledőlök egy-két órára. Elnézem a körém helyezett tárgyakat, amelyek az ide­gen számára csupán néma érdekességek. Számomra vi­szont beszédes emlékek. Közöltük érzem- igazán jól magam ... Monos Marta — Fojliin László A nyitott sátor alól élénk citeraszó hallik, legények es meglett férfiak pengetik a hangszert, szép ruhájüak — csizma, bő ujju, fehér ing, fekete mellény, fekete nadrág — az egyik férfi pedig a zenekar előtt áll, énekel. Sokan hallgatjuk, főként a közeli falukból ér­kezettek, bogácsiak, bükk- zsérciek. szomolyaiak és cserépfalusiak. A sátorral szemben a hosszúkás ház tuiadjonképpen emiatt vagyunk itt mindahányan •— a végében pedig terített asztalok, foszlós kalács, raj­tuk szőlő, dió. A háztól lejjebb, a völgyben autóbu­szok, személykocsik, motor- kerékpárok sorakoznak. Abbamarad a citeraszó, az éneklés — a mezőke­resztesi citerazenekar van itt —, majd elhangzanak a szép köszöntök, a szalag át- vágatik, Rakonczay Zoltán, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökhelyettese ünnepélye­sen. megnyitja a Bükki Nemzeti Park első tájhá­zát A Blikkben vagyunk bát, gyönyörűséges környe­zetben, a Hór völgyében, az Odorvár közelében, az oszlat tájháznál, mit a ré­gi erdőöri házból alakítot­tak ki, majd berendezés a bükki emberek egykori éle­tét bemutató eszközökkel. Az említett községekből va­lók a tárgyak: a lóca, szu- uzék, köpülő, tulipános lá­da, vetett ágy, guzsaly és még k: tudja, mennyi min­den. ami szükséges a he­lyiségek eredeti berendezé­séhez. A megtekintéshez persze el kell ide jutni. Ez pedig merész vállalkozás, ezert is sodálnivaló az autóbuszok, zemélygépkocsik. motorok sorjázása a völgyben. Ma már a Hór völgyén végig­menni — hazánk leghosz- zabb völgye, körülbelül 15 ;iJoméler, szépségéről, ér­dekességeiről könyveket lehet írni — reménytelen, liábavaló vállalkozás. A jükkzsérci elágazástól vi­szont a most felavatott osz- ai tájházig körülbelül 6 ki- ométernyi utat mégiscsak >rdemes lenne. inkább • zükséges lenne rendbehoz- ii. úgy-ahogy járhatóvá enni. Igen, az utak. A tájház avatása előtt. Csipkéskúton ártotta ülését, a Borsod megyei Környezet- és Ter­mészetvédelmi Bizottság és jgyancsak sokan szóltak, kérdeztek a bükki utakról. Vii is a helyzet a bükki alakkal? Olyanok, amilyenek, de annak. Gyengébb idegzetű mbernek semmiképpen em ajánlatos ezeken vala­mely gépjárművel menni. mert görcs áll a gyomrába, mig mondjuk a fennsíkra ér. A másik görcs pedig akkor keletkezik, amikor onnan lejön. A laikus em­ber, aki nem hivatalos ter­mészetvédő ugyan, de sze­reti, miként tudja, óvja is a természetet, szereti meg­látogatni a Bükköt is. haj­lamos arra gondolni: jobb lenne egy járható, bizton­ságos út, mint legördülni valamely szakadékba. Az utakkal kapcsolatosan még valamiről szóljunk. Mint ismeretes, Bánkúira különösen télen sokan já- rogatunk. A Bánkúti büfé 60 személyre méretezett. A W, C., az ivóvíz vajon mennyire? Akik jártak már ott, sejthetik. Az erdészet egyik illetékese egy alka­lommal megszámlálta az autókat Bánkúton: több, mint kilencszázat számlált meg. A motorok, ugye ben­zinnel működnek, nagyobb részük pedig kétütemű. Tessenek elképzelni 900 motort begyújtva! Több száz kétüteműt! A szépséges, tiszta levegőjű Bükk tete­jén! Ahová azért megyünk Miskolcról, hogy egy héten egyszer tiszta levegőt szív­junk! Azt is elmondták, az egyik tanácskozáson: fel le­het engedni, persze, hogy fel lehet engedni az autó­sokat! És például össze le­het számlálni azt is, mert nyoma marad: hol enged­ték le a fáradt olajat, hol mosták a kocsit a patak­ban, hol dobáljak szét az olajos flakonokat, stb. Mint tudjuk, a Bükk egyik ha­talmas kincse: a karsztvíz. Mindezekkel együtt: a Bükk, is csak úgy- ér vala­mit számunkra, ha csalin- gázhatunk benne. Legalább arra, amerre a 'iltó táblák nem állják utunkat. Minél kevesebb tiltó tábla kell és sokkal több tájékoztató, el­igazító. ismeretet terjesztő. Ugyanakkor mindahá- nyunknak tudomásul kell vennünk: a Bükkben van­nak természeti értékek, rit­kaságok. mik másutt sehol nem találhatók. Ne tapos­sunk, ne pusztítsuk őket. Az utakkal, a bükki utazá­sokkal kapcsolatosan ter­mészetesen ügyelni kell minderre. A Bükk látoga­tása és védelme nyilván összhangba hozható. az egyik nem zárhatja ki a másikat, különben semmit sem ér egész felbuzdulá­sunk. Citeraszóva] kezdődött ez a fejtegetés, de az elkövet­kező időkben jobb lenne a nagydobot verni. A bükki utazások feltételeinek — tisztesseges feltételeinek — megteremtéséért. _______________Priska Tibor-----

Next

/
Thumbnails
Contents