Észak-Magyarország, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-18 / 245. szám

ESZAK-MAGYARORSZÄG 6 ~ 1981, ektóber 18., vasárnap Deák Móri Ami nagyanyám fejfájáról le Aznap, amikor az utolsó pohár bor felhőjéből lecsa­pott nagyanyámra a százfe­jű sárkány, a Halál, és el­ragadta, bolondul bőgtem — sehogy se tudtam megérteni: miért őt? Hiszen nagyanyám •már csak nekem volt szép! Hogyan tévedhetett ekkorát a Halál? ö nem változik ki­rálykisasszonnyá ! Ősz volt. Finom ujju, tar- vetkőztető ősz — nagyanyám csak fonnyadt, száradt egy­re, s néha meglestem arcán valami földöntúli boldogsá­got: talán már istene jött el könnyíteni rajta? Vagy a Halállal csókolózott akkor is? Ha megpuszilt engem, megtörölte mindig a száját előtte — vajon melyikünket szerette jobban ...? Törékeny asszony vott a nagyanyám, illékony testét nevelése fogta marokra — belekapaszkodott akár a söprű vagy a gereblye nye­lébe. Hátravetett fejjel ka­cagott mindig, s olyankor farkát behúzva kotródott a csend, mint az idegen ku­tyák az udvarból, a galam­bok meg rácsodálkoztak nagyanyámra: ki az. alá ' még náluk is magasabbra szárnyal? Huszonnyolc kilóval ment el. Nagyapám felnyalábolta, úgy futott vele félőrülten az udvaron — a tyúkok, amik meg az ő kezét ismer­ték, kotkodácsolva rebben­tek széjjel. Rohantam én is nagyapámmal, kukorékol­tam, azt hittem, játszunk, hogy nagyanyám elmoso­lyodjon végre annyi idő után. Nagyapám csak sza­ladt, 'szaladt, egyre lassab­ban, s amikor megnyugo­dott, eltemette őt mélyen a könnyei alá. Életében elő­ször rágyújtott akkor egy cigarettára, én adtam neki a dugicigimből — éreztem, nem fog bántani. Érdes-re- kedten szólalt meg, de nem köhögött, mint én az első slukktól: — Vaksi volt. Lány korá­iban sokat olvasott. Három újságot naponta. Az apró betűt is. Az apjának... Az utolsó napig jó barát­ja volt nagyanyám a szép szavaknak, a kedvességnek. Kacagásának ereje álomvi­lágban engedett élni — és csodálatosak voltak közös álmaink. Lefekvés után, fél­álomban hallgattam meséit. Saját életét színezte ki, s emlékeibe mártózva elhit­tem, ő Hamupipőke, és sor­sa morzsalékából nekem mindig kiválogatta a mesék lencséit. Elbeszélései vilá­gosbarnák voltak, lencse­barnák, s ha néha közéjük lopott egy-egy színes üveg­golyót, hevesen tiltakoztam; olyankor úgy kacagott, a könnyei kicsordultak, a pa­pa dörmögve fordult a má­sik oldalára, és még órákig nem tudtam elaludni. __ma már tudom: a Ha­lál az életből meríti erejét, s nem is harcolnék vele — a mesék hazugak, s a levá­gott sárkányfejek helyébe úgyis hét másik nőne; de nagyapám attól kezdve csak a Hamupipőkét tudta me­sélni, s amikor megkértem: mesélj a Hamutartóról is, kinevetett. Én azért kitalál­tam magamnak egy mesét: ez a soha-nemhasznált, de naponta elmosott porcelán­tálka tulajdonképpen a Mama, s csak arra vár, hogy egy cigaretta csókja feléb­ressze beszélgettem is ve­le, s jaj, nagyon haragud­tam, amikor a papa bele- szotyolázott. E gyszer elesett a tejjel. Mért iszol, Mama, kérdez­tem tőle, és akkor a nagy­apám úgy szájon vágott, mint soha senki. Amikor aztán a kicsiny koporsó va­lami szomorú, lyukas csó­nakként elsüllyedt a sírban, megmagyarázta: te adtál értelmet az életének, miat­tad legalább utólag kiszínez­hette, s amikor már maga is hitte, hogy járt az Ópe- rencián túl, kinevették, és sírva jött haza — akkor itta az első pohár bort. Ahogy hazaértünk, felúj - jongtam: — papa, most végre nyugodtan kergethet­jük a macskákat! A Mama úgyis mindig megszidott bennünket érte. — Nagy­apám rám nézett, nem szólt egy szót sem, húzott egy nagyot a pálinkásbutykos- ból, csak aztán intett ne­met. Még meg is verte egy­szer a Bundit, amikor az megzavarta Szürkemacskát. Aztán anyám hazavitt, mert a papa már nem is borotválkozott, és azt mond­Havonta egy alkalommal kinyitják a hetedikesek és ; a nyolcadikosok előtt a le- ninvárosi 106-os számú ; Szakmunkásképző Intézet tanműhelyeit. Felnőttek fel­ügyelete és irányítása mel­lett az érdeklődő általános iskolások megismerkedhet- I nek a tanműhelyek gépei­vel, berendezéseivel, sőt még ki is próbálhatják azo­kat. A szakmunkásképző intézet vezetői ugyanis ar­ra gondoltak; nem árt, ha a pályaválasztás előtt álló Nyitott tanműhelyek fiatalok sokoldalúbb és gyakorlatiasabban ismere­teket is kötnek az iskolák­ban elsajátítható szakmák­kal. Nem titkolt szándé­kuk; így is szeretnének egy kis „reklámot” csinál­ni maguknak. A félév előtt a nyolcadi­kosokat várják ezekre a nyitott Unixiiiheiy-napokra. A tanév második felében pedig a hetedikesek láto­gatnak el hozzájuk, s így még jó időben ismerked­hetnek az iskolával. Az el­ső ilyen, foglalkozással egy­bekötött tanműhely látoga­tás október 30-án lesz. Az iskolákat, az érdeklődő fia­talokat egyébként^ időben értesítik. ták, nem vagyok jó helyen nála. Én maradtam volna szívesen, de nem .engedték. Utoljára még kimentem a kertbe. A kiszáradt cseresz­nyefa, mint a Mama, vézna karjaival az eget próbálta átfogni. Aztán láttam, ahogy a gereblyére hajol.. „ s csak most tűnik fék a csupasz karók, milyen vésztjóslóan meredeztek körülötte! Azóta minden karó kidőlt. Nagy­apám nem adhatja el a ker­tet. Ő nem engedné... — Van, aki istennek szü­letik. Van, akit istenné vá­lasztanak, és van, aki isten­né váltja magát... ö ilyen volt — mondja nagyapám, aki sohase sir. És ezeknek az isteneknek még ma sincs saját vallásuk. A hamutartót a zsebem­be dugtam, amikor anyám összecsomagolt, a papa már úgyis a földre hamuzott. Azért mégis sajnáltam, hogy elvisznek. A Birndi is ve­lünk aludt éjszakánként, és néha átmászott hozzám a ágyából, és megbökdösött a nedves orrával. De azért örültem is, mert már gyak­ran nem volt mit enni, és bűz volt, és ritkán jött össze annyi pálinkásüveg, hogy azt visszavihessem, és lefarag­hassak magamnak egy cu­korkára valót — pedig, fura­kor a Mamával jártam vá­sárolni, sokszor még csokit is kaptam. A busz a temető mellett ment el, anyu de én tudtam, és nem mond­tam meg neki, hogy a Mama úgyis elmeséli majd, hogyan járt túl az eszünkön — ta­lán erre az utazásra is szük­sége volt abban a bukdácso­ló csónakban, talán eljutott az Óperenciás-tengeren túl­ra is. Elnyomom a csikket a ha­mutartóban — igen, ez még mindig az a hamutartó, s reménykedem: a Mama azért nem mesélte el nekem ezt a históriát mégsem, mert ahol van, azon már nincs mit színezni, remélem, meg­találta a meséit. Az ő kaca­gását keresem azóta is, a legszebb zenét, ifjúságomat. Itt áll most is mellettem, nézi, ahogy segítségül hívom a papírt... jaj, iszonyúan kacagni kezdek. Szabaialmat kérek ' Olvastam valahol, hogy a Ipgújabb kooperációs liftbe érdekes szerkezeteket épi- jj lenek be, és a jövőben épü- -*lő panelházakat már ilyen­énél szerelik fel, a régebbie­ket meg fokozatosan cseré­lik át ilyenekre. Az új szerkezet lényege, éhogy a lift fülkéjébe látha­tatlanul elhelyeznek egy té­vékamerát, amelynek segít­ségével figyelemmel kísér­hető az utas magatartása. Ezt egy központi helyen képmagnóra rögzítik is és fél évig tárolják. Amennyi­ben az utas magatartása el­tér az előírástól — például többedmagával száll be, mint szabadna, vagy do­I hányzik, szemetel, netán rongálásra alkalmas szer­számot vesz elő, feszegeti a lift nyomógombjait, kitekeri a csavarokat, egyéb módon \ garázdálkodik — a lift auto- J matikusan lezár, abból ki­ll jönni nem lehet külső se- P gítség nélkül. Addigra azon- j| ban a tévékamera segítségé­vel már az utas minden mozdulata szalagra került, s nemcsak megtudható, ki az, aki rendszeresen rongálja a liftet és közösségellenes ma­gatartást tanúsít a közhasz­nálatú és nélkülözhetetlen épület-tartozékban, hanem már aláirtan készen áll a hatósági határozat is, amely szerint az okozott kár meg­térítésén felül arra is köte­lezik a vétkest, hogy alacso­nyabb komfortfokozatú ház­ba költözzék, mert alkalmat­lannak bizonyult a szocia­lista társadalmi együttélés­re, lakjon hát olyan helyen, ahol kevesebbet árthat. De ha ott is garázdálkodik, me­het még lejjebb is. Ahol ezek a szerkezetek működnek, csökken, majd megszűnik a liftrongálás, a lakók kímé­letesen használják a felvo­nót, ném feszegetik, nem terhelik túl, sőt még a le­vélszekrényeket sem feszí­tik ki... A szomszéd szólt rém, hogy ne várjak, a kft nem jó. S ekkor jöttem rá, nem is olvastam erről, csak a hosszú várakozásban talál­tain kL Szabadalmaztatnom kellene. (fa) Szántó Péter: r m IZI No, amikor végre dl­# kezdtek saját háztar­tást vinni, hát az egy téboly volt. Az új lakásbon minden mozgott, igazolva ezzel a görög bölcselők ál­láspontját, csakhogy nekik kissé túl sok volt a mate­rializmusból, amikor a fe­jükre esett a beépített szekrény, meg majdnem ki­léptek a balkonra ott, ahol nem is volt balkon. A leggonoszabb dolog azonban a főzéssel esett. Beköltözésük után egy Hétig vihar előtti csend volt. nem működött ugyan­is a gáztűzhely. Be kellett köttetni. Ehhez először elmentek a világ másik végére, beje­lentkezni az illetékes ha­tóságnál. Azután újra ki­mentek bejelentkezni, vé­gül megint. Hetedszer. Hét nap után végül megtört a jég, be lettek kötve. Mármost az ifjú férj elég ;iól főzött. Nem okozott ne­ki gondot bármiféle tea el­készítése, kitűnő virslit fő­zött, jól főzött tojásrántot- tát, sült kolbászt és zsíros­kenyeret A felesége ellen­ben modern lány volt. Ami azt jelenti, hogy csitri-éveiben tökéletesen elsajátította a táncházban a Térképújdonságok iskolásoknak Ebben a tanévben már megjelent az 5—6. osztályo­sok és a középiskolások új földrajz atlasza, valamint az ötödiktől nyolcadik osztályig használható képes történel­mi atlasz. Két éven belül el­készül az általános iskolá­sok földrajzi atlaszának folytatása, és a több mint húsz éve szinte változatlan középiskolai történelmi at­lasz átdolgozott kiadása. 1985-ig kiadnak egy műve­lődéstörténeti atlaszt is, amely bemutatja a művé­szeti irányzatok kialakulá­sát, neves -művészek alkotá­sait, és technikatörténeti tudnivalókat is tartalmaz. A jelenleg használt ÍJ földrajzi és 22 történelmi falitérkép mellé 35 új tema­tikus térkép kiadását terve­zik, ezek között 5 már az idén elkészült, az egyik Ma­gyarország bányászatát mu­tatja be, a másik a Föld né­pességének alakulását ábrá­zolja. Az új atlaszok abban különböznek a régitől, hogy tematikusán, rajzos megol­dásokkal, a gyermekek ér­telmi szintjének meg felelő­en segítik a tananyag elsa­játítását. páros Hbegőst, -a esosszanós sántikálót, a bicegő hasra- esőt Szintén ugyanekkorról datálódott az angolszáz rock-muzsikai ismereteinek tárháza, valamint a szem­kikészítés módozatainak legalább ötféle tudománya, és a szabás-varrás. (Mind­össze csak férfiingre gom­bot varrni nem tudott.) Mit volt mit tenni, vásá­roltak néhány szakács- könyvet. Mária Lujza néni Kis­okos Háztartási Tanácsadó­ját igen gyorsan a kukába hajították, mert a Szegedi szeggel szögeit ropogós re­ceptje így kezdődött: végy hetven kiló borjúhúst... Sajnos azonban a mérle­gük csak öt kilóig mért pontosan. Kisokos Valérka ízes-bű­zös zöldségkönyvével se jártak jobban. Először is, amikor megfőzték a vajas karottát buggyantott feltét­tel, kiderült róla, hogy un­dorító sárgarépa-főzelék, tükörtojással. Azután meg­próbálkoztak azzal az étel­lel. amely a hangzatos Ma­gyaros zöldfőzelék rántott csicsókával nevet viselte. Krumplit, zellert, és sár­garépát elég könnyen talál­tak a zöldségesnél. Artícsó­katalpot, endivtát Kecske^ méten sikerült szerezni, csak egy kicsit kellett gya­logolni érte. Cikória, cibe­re, broccoli, feketegyökér és csirág azonban sehol sem volt. Paraj helyett spenótot adtak nekik, tojásgyümölcs helyett padlizsánt, s mikor paszternákot kértek, a kóla följelentette őket a legkö­zelebbi rendőrjárőrnél, mert azt hitte, az valami gorom­ba káromkodás. De ez még mind semmi ahhoz képest, amikor spárgát kértek, s az elárusítók megkötözték őket. A rántott csicsókához már hozzá se mertek fog­ni. Legutoljára a Dolgozó asszony Gyorsfőzési Jóta­nácsai című könyvvel pró­bálkoztak. Az angol hátszín. Wellington módra vegyes körettel érdekesnek látszott, neki is láttak az elkészíté­sének, de harmadnap, ami­kor még csak a lágy. puha rétestészta nyújtásánál tar­tottak (ez ugyanis nélkü­lözhetetlen a dolgozó nő gyors Wellington-ebédjé- hez) kicsit éhesek lettéit, és lementek egy étterembe. Ez viszont alig kétszáz forintba került. Ettől kezdve maguk pró­bálkoztak a főzéssel. Va­sárnapra közösen készítet­ték el a csípős marhapör­költet, ami annyira ízlett nekik, hogy a tányért ki­nyalták, és a lábost kitö­rölték. Csak egy kicsit ke­vés volt benne a fahéj es« vaníliás cukor. t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents