Észak-Magyarország, 1981. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-13 / 215. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1981. szeptember 13., vasárnap Nézők a kiállításról. Amatőrökről, egy kiállításon fzsófalván nyílt meg a kazincbarcikai Izsó Miklós Képzőművészeti Kör legújabb kiállítása. A művelődési ház klubterme ugyan nem ideális kiállítóhely, kiesit „szorultak is” a képek, mindazonáltal alighanem kiállítóknak és látogatóknak is , élményt adott. A jubileum kapcsán — a község szülöttének, Izsó Miklós szobrászművésznek a születésére emlékeztek, s emlékeznek e napokban — sok százan akartak részesei lenni ennek az eseménynek is, s nem csalódtak. A barcikaiak pedig bizonyá- j ra úgy érezhették, nemcsak J szeretettel, megértessél is fo- ! gadták őket. | A kört aligha keM bemt»- ! tatnunk, sok-sok elismerést szereztek már maguknak az ' elmúlt években. Szerdahelyi Sándor, a kör vezetője mintegy bemutatkozásként szóét is erről tárlatvezetőjében. Kiváló címmel rendelkeznek, nyertek már nívódíjat. Rendszeresen ott vannak mindenütt, ahol amatőr alkotók be- j mutatkozhatnak. I * A körnek, s e kiállításnak is legfőbb érdeme a sokszínűség, a változatosság. így lehet egyszerre jelen a gra- I fikai és a festészeti anyag- j ban a természetelvű és természetes látásmódot tükrö- ! ző kukorieatanulmány és a : Vasarely fémjelezte op-arttal rokonszenvező, a tér problémájával foglalkozó alkotás, hogy csak a legszembetűnőbb „ellentéteket” említsük. S így volt, s van helye a tárlaton a csoportos munkát jelentő színdinamikai kísérletnek. Mint cseppben a tenger. • Az Izsó Miklós Képzőművészeti Kör alighanem azért tud dolgozni, dolgozhat évek óta egyre színvonalasabban, magasabbra emelt mércével, mert lehetőséget ad tagjainak, hogy önmagukat adják a közösségben le. Ember- központúak nemcsak téma- választásukban, emberköz- pontúak a „köri-munkában” is. S ezért van olyan érzése a tárlatlátogatónak, hogy a kiállításon együtt, egymás mellett él a mai képzőművészeti amatőr mozgalom sokféle stílustörekvése. Jól megélnek egymás mellett! Mert a sokféle önkifejezési forma találkozik abban a már emlegetett emberközpontú látásmódban, amelyben felismerni vélheti magát a képzőművészet formanyelvén nem pallérozódott, legegyszerűbb néző is. Felismerni véli a táját, a tárgyakat, a hasonló embert feszítő indulatokat, gondolatokat, örömöket és bánatokat. S egészséges arányait is megtalálták e sokszínű formanyelvnek, nem divatoknak hódolnak, hanem önmagukat adják. A kiállításon kisebb részaránnyal, de — s ez ezúttal igen szerencsés volt — annál nagyobb súllyal van jelen a szobrászati anyag. Elsősorban fafaragások. Néhány portrészobor. Többnyire azonban az életből ellesett pillanatokat örökítették így meg az alkotók. S ugyanúgy a táj emberei keinek más életre, ahogy a festményeken, a grafikai lapokon. Sőt, itt talán hangsúlyosabban történik, hisizen a festészeti anyagban ez a kötődés olykor az embert körülvevő tárgyakon keresetül süt át. Színvonalán, szép kiállítással mutatkozott be újra a kör. Méltán talált jó visszhangé, szives fogadtatásra. Magukénak érezhették a műveket. S ha valami, akkor ez az egyik éltetője —, vagy ez lehetne az! — az oly »okai vitatott, s napjainkban nem kevés nehézséggel kündő amatőr képzómüvésaeti mozgalomnak is. Ctmtorás Annamária Fotó: Fojla« I.ásztó A tér problémája fekete-fehérben. A modern stilustörekvéseknek is megvan a maguk helye. Két szép fafaragás a kiállításról !? I» Juli nem éppen kívánatos róckH égy hét választ el már mindössze az ötéves évfordulótól. Ennyi idős közművelődési törvényünk, amely a párt 1974 márciusi közművelődési határozata nyomán, sokirányú felmérés, vizsgálódás, igen széles körű társadalmi közreműködés eredményeként vált törvényjavaslattá, majd X976 októberében törvénnyé. A fél évtized mindenképpen alkalmas rá, hogy visszatekintsünk a törvény születése óta megtett útra, sőt egyenesen kívánatos a számvetés. Sajátos dolog, hogy a törvény végrehajtása tulajdonképpen korábban elkezdődött, mint maga a törvény megszületett, mert az 1974 márciusi párthatározatot követően, igen nagy pezsgés indult meg közművelődési életünkben. Létrejöttek az akcióbizottságok, különféle tervezetek készültek, s mire törvénnyé lettek a közművelődéssel kapcsolatos állásfoglalások, elhatározások, a további gyakorlati munka keretei nagyrészt biztosítottak voltak, a közművelődés aktivistái — hajdan mintegy negyvenezerre tették a számukat — nemcsak készen álltak a munkára, hanem már dolgoztak is. Ha most öt évvel a törvény megszületése után visszatekintünk — és figyelembe vesszük a témára vonatkozó különböző felméréseket is —, megállapítható, hogy a közművelődés szorgalmazáséra, irányítására, gyakorlati vitelére létrehozott szervek, bizottságok sokat dolgoztak, igyekeztek a törvényt életünk mindennapi, integráns részévé változtatni. Ugyanakkor sajnálatos módon a nagyközönségnél tapasztalható változások semmiképpen sincsenek arányban ezekkel a fáradozásokkal, közművelődési munkánkkal. Mint a minap dr. Vitányi Ivántól, a Művelődéskutató Intézet igazgatójától hallottuk, ez az ellentmondás sokféleképpen kimulatható. Annak ellenére, hogy a statisztikák több tekintptben előrelépést mutatnak, a számok mögött viszonylag kevés az érdemi előrelépést jelentő tartalom. Mert például nem olvasnak, nem járnak moziba, színházba, hangversenyre többen, mint korábban, és akik a statisztikai növekedést jelentik, többségben azok a korábban is művelődök, akik most esetleg több könyvet vesznek, vagy drágább könyveket vesznek, vagy akik esetleg többször mennek színházba, de igen kevés az űj tömegek jelentkezése a köz- művelődésben. Természetesen nem szabad lebecsülni például a közművelődési törvény születése óta jelentkezett olyan tömegművelődési formákat, mint a munkahelyi ' művelődés keretében való szakmásító tanfolyamok, a hiányos általános iskolai végzettség megszerzése, különféle továbbképzések, valamint a brigádvállalások keretében — azoknak minden vadhajtása ellenére — jelenvaló önművelési előrelépések, mégis, nem tapasztalható öt év múltán össztársadalmi szinten a törvénynek megfelelő mértékű előrelépés. Még akkor sem, ha a közművelődésben közreműködő' különböző szervek eredményjelentéseinek összegezésekor jobb eredmények mutatkoznak, mint a valóságban. Nincs szó vészharang kon- gatásáról. Egyszerűen az a reális adottság, hogy a fel- szabadulás után megnyílt ' kulturálódási folyamat nagyrészt végbement, és sok tekintetben leállás van. Például: hiányzó iskolai végzettségét, akinek erre szüksége volt és főleg, akinek erre igénye volt, már megszerezte. Az az idős, vagy konok fiatalabb réteg, amely ezt elmulasztotta, már csak igen kis részében igyekszik pótolni; a nagy társadalmi átalakulások is lezárultak, a társadalmi struktúraváltozás, azaz a faluról városba, mezőgazdaságból iparba áramlás nagy rohama már a múlté. Belenyugodni nem lehet ezekbe az állapotokba, de nem is lehet valami egyszeri intézkedéssel kimozdítani a jelenlegi lassú tempóból a közművelődés szekerét. Történelmi folyamatnak kell ezt tekinteni, amely most éppen ilyen szakaszába jutott. Sok hiba van a közművelődés rendszerében, gyakorlatában is. Például: a közművelődés elbürokratizálódott, mozgalom helyett hivatali ténykedéssé lett, s nem talál kapcsolatot a tömegekkel. Más kérdés, hogy az utóbbi évek életforma-változásai — 'telek, nyaraló, ezek megszerzésének és fenntartásának gondjai, kertművelés, másodállás, stb. valamint a még mindig nagy tömeget jelentő bejáró dolgozók idő- lekötöttsége — mennyire csökkentik az önművelésre fordítható időt, energiát, anyagi lehetőséget, mennyire eltávolítják az egyes embert attól, hogy önmaga műveltségének szintentartó- sával és folyamatos növelésével törődjék. A közművelődés elbürokratizálódása mellett, illetve attól elválaszthatatlanul a művelődést otthonok nagy hányada is alkalmatlan feladata ellátására. Nemcsak épületokokból, hanem mert működését is bizonyos hivatali rendszer szabja meg, amihez a közönség nem tud és nem is nagyon akar alkalmazkodni. Volt rá példa, hogy a Móricz Zsigmond-emlékévben az egyházi szervezésben történt emlékünnepségek Czinc Mihály és Jancsó Adrienne közreműködésével mindenütt nagy tömegeket vonzottak, a művelődési házak hasonló rendezvény« meg sem közelítették azokat. A két szervezés minőségében kell trr. okot keresni. Vagy az egyik együttes szabadtéri koncertjéről Budán igen sokan kiszorultak, a környéken levő művelődési házak meg részben zárva voltak, részben olyan műsort kínáltak, amely inkább csel lön gés re, hazatérésre késztette a rockparádéról kiszorult fiatalokat, ahelyett, hogy valamivel megfogta volna őket. A közművelődésnek i* vannak természetesen több évtizedes előzményei. Valahogy ezekhez a legényegyleti, ipartestületi, s egyéb színjátszó előadásokhoz, kórusokhoz több volt az érzelmi kötődés, mint napjaink hasonló alkalmaihoz, s a fiatalok, akik szüleiktől e kötődésekről hallottak, ugyanazt ritkán érzik azokban at intézményekben, amelyeket maguk felkeresnek. Szakadék van, hiányzik az átmenet a hagyományok és napjaink közművelődési kívánalmai között igen sokfelé. A közművelődés irányításában is eluralkodik a hivatali ténykedés, sok a párhuzamosság, sok az intézményesített, a tömegkommunikációs közművelődésre, a televízióra, rádióra, filmre való hagyatkozás. Ezek ellátják a maguk munkáját — igen sok pozitív és nem kevés negatív tartalommal —, ami a közművelődési törvény ötéves életét átnéző számvetésre tartozik, az viszont _ a mozgalmi jellegű közművelődési munka, s úgy tűnik e vonatkozásban van meglehetősen nagy lemaradás. H urrázásra semmi okunk! de pesszimizmusra sem. Életünk realitásait figyelembe véve, közművelődési eleitünk eredményeit lebecsülni nem szabad, túlbecsülni felelőtlenség len; ne. Az eddigi öt esztendő tapasztalataiból okulva alighanem legfontosabb teendő, hogy előre lépésünk a közművelődés bürokratikus vonásainak lenyesegefcése és az egész tevékenység mozgalmi jellegének erősítése tói, hogy legyen. Ennek a hogyanja viszont egyaránt vár a közművelődés aktivistáira, s azokra a széles tömegekre, amelyekre a közművelődés hatni kíván. Benedek Miklós Ma délelőtt a képernyőn; Zenélő golyólitok A vasárnap délelőttönként jelentkező és a gyermekekhez szóló Varázsgomb-összeállitósban látható ma délelőtt 10.15- kor a Páskóndi Géza irta Zenélő golyótitok című játék, amelyet bizonyára érdeklődéssel fogadnak a legifjabb tévénézők — meg talán velük együtt a szülők és nagyszülők is. Képünkön e játék egyik kockája. Szeptember 14-től minden ras- és műszaki boltunkban % vas-műszaki vásár amíg a készlet tart! Egyes tűzhelyek, mosógépek, centrifugák, lemezjátszók, rádiók, televízió nagy árengedménnyel.
