Észak-Magyarország, 1981. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-12 / 214. szám

f» CSZAK-MAGYARORSZAG 4 1981. szeptember 12., szombat Hordozható művese Pedagógushelyzet — szeptemberben Ki tanít, ki taníthat az iskolában? A mércéhez ragaszkodni kell! Ma este a képernyőn: Vasarely Ma este a második műsorban jelentkezik a Vasarely című portré­film, amelyben Victor Vasarely, »agy másképpen Vásárhelyi Győző, a Párizsban élő világhírű magyar festőművész beszél életpályájá­ról, művészi elképzeléseiről, korszakairól, útkereséseiről. Az adás 20.05-kor kezdődik, s bár a film francia, mi természetesen magyar változatban láthatjuk-hallhatjuk. Szanyi Péter ni site Augusztus elején már fog­lalkoztunk a pedagógusellá­tással. Az idén módosított pá­lyázati rendszer tapasztalata­it próbáltuk csokorba szedni. A kép ellentmondásos volt, de biztató. S akkor még számí­tottak arra is — a korábbi évek tapasztalatai alapján —, hogy sokan csak augusztus közepén jelentkeznek álláso­kért. Nem így történt. Túlórával, helyettesítéssel persze min­denütt megoldják a már meg­kezdődött tanév pedagógus- gondját. De üres álláshelyek azért még vannak a megye általános iskoláiban. A sátor­aljaújhelyi és az ózdi járás­ban 10—10, a miskolciban 6, az encsi járásban pedig 8 pe­dagógus-álláshely üresen van. Sárospatakon is fogadni tud­nának még négyet. Az állás­helyek betöltése egyelőre igen nagy gondot jelent a megyei művelődésügyi asztálynak, pedig, ahogy Borsos Árpád osztályvezető moodvtta, még jelentkező is akadna Igaz, olyanok, akik vagy nem is próbálkoztak idén a felvéte­livel, vagy eredménytelenül, sikertelenül szerepeltek a felvételi vizsgán. Képesítés nélkül. Szeptem­berben, de sokszor év közben is meglehetősen viharos, in­dulatos vitákat kavar a téma Érzékenyen reagál a szülő, akinek gyermekét képesítés­sel még nem rendelkező ta­nító tanítja. S gondban van «7. iskola is. Mert igaz példá­ul, hogy az idén módosított pályázati rendszerben szerző­déses állásokat is meghirdet­tatják tanulmányaikat, vagy megkezdik, így rövid időn be­lül diplomásként dolgozhat­nak. Meglehetősen magas számban foglalkoztatnak már nyugdíjaskorban levő pedagó­gust is. Sajnos, ez is kevés. Kevés, mert örvendetes módon több tanulócsoport kezdett az idén, mint tavaly. Üj intézmények is beléptek. De ez még bele­tartozik a „tervezhető” ka­tegóriába. A gondokat nem is ez okozza. Sokkal inkább a belső vándorlás — családvé­delmi okokból engedélyezni kell az iskolaváltásokat! —, másrészt pedig az a tény, hogy a pedagógusok 80 százaléka nő. Az élet természetes rend­jéből adódóan gyereket szül­nek, gyermekgondozási sza­badságra mennek. S helyükre valakit állítani kell. Marad­nak a most érettségizettek... A képesítésnélküliek. Elkoptatott fogásnak tűn­het most azzal előrukkolni, hogy csak a pedagóguspályán lehet képesítés nélkül dolgoz­ni. S nem is lenne egészen igazságos, hiszen sok jő pe­dagógusunk az elmúlt évek­ben képesítés nélkül kezdte a pályát. Viszont azt sem hall­gathatjuk el, hogy az oktatás, a nevelés, egyszóval az isko­la megnövekedett feladataival egyre nehezebb lépést tarta­niuk azoknak, akik szakmai felvértezettség nélkül kísérlik meg a lépéstartást. Az éssze­rűség, de a követelmények is azt diktálják; az iskolákban csak olyan fiatalokat fogadja­nak. akiknek esélyük van ar­ra, hogy sikerrel felvételizze­nek egy év múlva. Így, ami­kor ígéretünkhöz híven, a tan­év elején újra tájékozódtunk a pedagógus helyzetről — csak egyet tudtunk érteni azzal, hogy a megyei művelődésügy; osztály csak olyan fiatalok képesítés nélküli foglalkozta­tásához ad engedélyt, akik a felvételi vizsgákon megfelelő pontszámot értek el, s legfel­jebb hely hiányában nem nyertek felvételt. Kilencven ilyen pedagógusjelölt foglal­koztatását engedélyezték ed­dig. S a művelődésügyi osztá­lyon most is van lista a felvé­teli vizsgákon jól szereplő, de felvételt nem nyert fiatalok­ról. Van lista a levelező tago­zatot elkezdőkről is. Elsősor­ban ezek alkalmazását szeret­nék szorgalmazni. S jobban élhetnének az igazgatók azzal a lehetőséggel is, hogy a főis­kolák harmad-negyedéveseit hozzák ki — tagozatváltással — iskolájukba. Igaz, ez többletmunkát, na­gyobb utánjárást kíván az is­kolák első számú vezetőitől, az igazgatóktól. De talán meg­nyugtatásul szolgál a szülők­nek, akiknek nem mindegy, milyen pedagógus kezébe ke­rül a gyermekük. S úgy vél­jük, nem mindegy oktatás­ügyünknek sem, hogy az is­kolában milyen felkészültségű fiatal foglalkozik a gyerekek­kel, s milyen felkészültségű fiatal taníttatására fordítjuk anyagi eszközeinket. Az isko­la, amely a tanulókkal szem­ben egyre növekvő követel­ményeket állít, mert erre készteti az élet, nem szállít­hatja alá a követelményeket a pedagógusaival szemben. S ha már mindenképpen szük­ség van képesítésnélküliek- re, akkor a mércéhez ragasz­kodni kell. Ez inindannyiunk érdeke. Carteráa Annamária I Szanyi Péter, Miskolcon élő szobrászművészt arany­éremmel díjazták az ötödik ravennai kisplasztikái bien- nálén. A Dante Központ ál­tal szervezett rangos szobrá­szati seregszemlének ebben az esztendőben mintegy 400 kiállító vendége akadt, hazán­kat — a tekintélyes nemzet­közi mezőnyben — huszonöt művész képviselte. A ravennai siker kapcsán Szanyi Pétert a kisplasztiká­hoz fűződő kapcsolatáról kér­deztük, a találkozásra két ki­állítás között, a soproni éremhiennálé megnyitója előtt — most ott látható mun­kája —, és a stúdió galéria­beli kamarakiállítása után került sor. — Csak felületes benyomás, vagy valóban beszélhetünk átmeneti állapotról ? — Igen, átmeneti, vágy még Inkább, amolyan vissza­vezető időszakot élt*. Né­hány évvel ezelőtt, amikor nagyszabású, méreteiben leg­alábbis nagyobb munkákat, köztéri szobrokat készítettem, valahogy lelkileg is hozzá­idomultam ezekhez a felada­tokhoz. A megrendelések, fel­kérések ebben a mederben tartották fantáziámat, most viszont inkább a kisplasztika felé visznek az utak, ez ha­tározza meg gondolkodáso­mat — A léptékváltás teljesen önkéntes volt? — Természetesen nem. A személyes indíttatást, a szub­jektív elképzeléseket számta­lan körülmény motiválja, igazgatja. — Ravennát milyen szálak kötik össze ezzel a világgal? — A Dante Központnak ez az ötödik biennáléja, ide min­dig egy-egy meghatározott Dante-mű részletének il­lusztrálásával lehet benevez­ni. Most például az Isteni A vesebetegségek és a ve-s seelégtelenség még negyven évvel ezelőtt is igen nagy va­lószínűséggel halálhoz vezet­tek. Elég hosszú ideig tartott, amíg sikerült megoldani — legalább kórházi körülmé­nyek között — a betegek vé­rének mesterséges szűrését az óriás méretű, helyhez kötött készülékekkel, a mű'vesékkel. Sajnos, ezek a különleges be­rendezések oly sokba kerül­lek és olyan szakképzett kezelőszemélyzetét igényel­tek, hogy igazán széles kör­ben nem terjedhettek el. így azután az orvosoknak kellett eldönteniük a nehéz kérdést, kinek tegyék lehetővé a gép használatát, s kit fosszanak meg ettől az utolsó lehető­ségtől. Az utóbbi években szület­tek meg a hordozható dialí- zisállomások, amelyek már többek számára nyújthatnak reményt. színjátékból, a Purgatórium- ból adtak részleteket, én a kilencedik ének egyik sorát választottam, amely Babits fordításában a következő; „S ő akkor hét P-t írt a homlo­komra ...”. Tehát a hét fő­bűnre utaló, biblikus jelene­tet kellett a kisplasztika nyel­vére lefordítani, s persze úgy, hogy a dantei szemléletmód érvényre jusson. — Mitől válhat ez az egyet­len mondat igazi inspiráció­vá? — Azt hiszem, csak egy vi­szonylag hosszabb folyamat során. Ha az embernek sze­rencséje van, s elég mélyen, mondhatni a biennálétól füg­getlenül is ilyen terjedelem­ben dolgozik, ebben az inti- mebb műfajban gondolkodik, akkor könnyebben rá tud hangolódni a feladatra. d. s*. r. Egy üveg sör két pohárral... — Nudisták? — Dehogy, nyaralásból jövünk. hettek — gyesen levő peda­gógus helyére —, de a tapasz­talatok azt mutatják, a friss diplomásokat a szerződéses állás nem vonzza. Bizonyta­lannak tartják, nem kapkod­nak utána... Legfeljebb az aranynál is jobban csillogó feltételek fejthetnének ki né­mi vonzerőt, de hát ilyenek nincsenek. A jó szándékú se­gítség így nem hozta meg a várt eredményt. Pedig, az általános hiede­lemmel ellentétben, Borsodba igenis eljönnek tanítani a fő­iskolák, egyetemek frissen végzett hallgatói. Az idei tan­évben például közel három­száz friss diplomás kezd a megyében. Sőt, számuk vala­mivel még több is, hiszen csak ezután futnak be a je­lentések arról, hogy a pályá­zat harmadik szakaszában hány fiatallal kötöttek köz­vetlenül szerződést az iskolák igazgatói. Elhelyezkedett 140 óvónői szakközépiskolát vég­zett fiatal, s mintegy száz olyan képesítés nélküli is ta­nítani kezdett, akit most vet­tek fel levelező tagozatra, il­letve akik a nappali tagozat­ról kijöttek tanítani. Igaz, ez utóbbiaknak még nincs dip­lomájuk, de vagy már foly­Jugoszláviari laptársunk, a Növi Sad-i Magyar Szó adta ezt a címet egyik,Dalmáciáról szóló riportjának. Tőlük köl­csönöztük a mellékelt karika­túrát is, amely minden kü­lönösebb magyarázat nélkül is szemlélteti a napfényes Adria árnyoldalait. Az idén tovább drágult az élet, az üdülés a jugoszláv tengerpar­ton. Tapasztaltam, hogy a pár éve még bőkezűen költekező nyugatnémet turisták bizony órákig elüldögélnek egy po­hár sör mellett. Általában csökkent a fogyasztás, keve­sebben étkezne!? az osztályos vendéglőkben. A vendégek hosszabban alkudoznak a pia­cokon, szívesebben „laknak” az autóskempingekben, és a viszonylag olcsóbb fizetőven- dég-szoigálat által kiadott szobákban. Kevesebben láto­gatják az ugyancsak borsos áron „forgalmazott” idegen- forgalmi rendezvényeket, megelégedve a nyári mozik­ban látható kommerszfilmek- kel, amelyek nagy részét in­kább a filmmúzeumokban kellene vetíteni, vagy akár a nyugati szexbutikokban. A dinár védelmére, az inf­láció visszaszorítására hozott intézkedések a tavalyihoz ké­pest kétségkívül sokat javítot­tak a tengerparti üdülőkörze­tek ellátásán Idén már sehol sem volt. hiány az alapvető élelmiszerekben, bőségesen volt kenyér, péksütemény, éti­kor, vaj, hús, sőt még kávé is — csak hát a tavalyinál jó­val magasabb áron. Még a nyár elején olvastam, hogy a hivatalos idegenforgalmi szer­vek átlagosan 20—25 százalé­kos drágulással számoltak, d« ez bizony jóval magasabbra sikeredett. A szállodai árak 30, a fizetővendég-szolgálat árai 40 százalékkal emelked­tek. Az idegenforgalmi szol­gáltatások — például a helyi autóbuszközlekedés, a bázis- hegeket a környező kis szi­getekkel összekötő propeller-, kompjáratok, a kulturális rendezvények belépőjegyei, különböző kölcsönzési díjait szintén növekedtek az elmúlt egy-két év alatt. Ráadásul az adriai idegenforgalom alap­vető „fogyasztóinak”, a nyu­gatnémet turistáknak a dol­lárban kalkulált árak márká­ra való átszámítása a dollár felértékelődése miatt, előny­telen. Azt is figyelembe kell venni az idei nyári zárszám­adáskor, hogy Európa-szerte erősödik a „nyaralj takaréko­san — nyaralj otthon” szem­lélet. Jóval kevesebben jöttek a nyugat-európai országok­ból. Még Dubrovnikban, Splitben sem fordult meg annyi nyaraló, mint. a koráb­bi években. Jóval kevesebb a hazai turista is, a külföldiek pénztárcájához szabótt árak sokakat elriasztottak a ten­gerparti üdüléstől. Mi, magyarok derekasan ki­vettük részünket az idei ad­riai idegenforgalomból is. Az autóturizmust, a kempinge­zést, az önellátásra berendez­kedett konzervkosztolást egészen magas fokon űzi már a magyar turista. Jugoszláv barátaink szívesen, szeretet­tel fogadnak bennünket az Adria partján. Pedig mi álta­lában nem dollárral — de­geszre tömött pénztárcával, nem is Mercedesszel, vagy Volvókkal érkezünk —, és dinárunk sincs korlátlanul, mégis korrekt, figyelmes ven­déglátásban részesítenek ben­nünket is. Az adriai tengerparton egy­re inkább megtanulják a „kleine Fische, "ute Fische” régi kereskedői elvét —ami nem egészen pontos fordítás­ban azt jelenti, hogy a ven­déget akkor is meg kell és lehet becsülni, ha vékonyabb az erszénye. A nagy víz part­ján bizony sokszor eszembe jutottak a balatoni üdülőhe­lyeinken, strandjainkon, ven­déglátóipari egységeinkben uralkodó állapotok. Splitből Dubrovnik felé közlekedve, gyors egymásutánban több tucat újonnan alapított ma­gánkempinget számláltam meg, amelyeket természete­sen rendszeresen ellenőriznek és szigorúan elszámoltatnak a helyi idegenforgalmi szervek. Oton-útfélen épülnek az uta­sok kényelmét, ellátásét szol­gáló csárdák, kifőzdék, pihe­nőhelyek. Ilyen kezdeménye­zésekkel pár év óta itthon is találkozhatunk, de még mesz- sze vagyunk attól, hogy ezek tömegessé váljanak. A jugoszláv idegenforgalmi szakemberek minden gond, probléma ellenére az idén kétmilliárd dollárnyi deviza­bevételre számítanak, jóval többre, mint tavaly. Ügy tű­nik, hogy tervük reális. Au­gusztus 5-én 1 300 000 nyaraló, zömében külföldi tartózkodott az adriai partok mentén. JELENTKEZÉS ES FELVILÁGOSÍTÁS: IBUSZ Utazási Iroda Miskolc, Széchenyi u. 56., valamint az ózdi, leninvárosi, kazincbarcikai, sátoraljaújhelyi, sárospataki, mezőkövesdi irodákban; SPORTKEDVELŐK, FIGYELEM I Ax IBUSZ és az Express közös szervezésben különvonatot Indít a labdarúgó-világbajnoki selejtező mérkőzésekre a Népstadionba: MAGYARORSZAG-SVAJC M AGY ARORSZAG—NORVÉGIA Időpont: 1981. október 14. Részvételi díj: 226 Ft (belépő, ebéd, vasúti jegy), 150 Ft (belépő, vasúti jegy). 'Jelentkezési határidő: október 1-ig. Időpont: 1981. október 31. Részvételi díj: 226 Fi (belépő, ebéd, vasúti jegy), 150 FI (belépő, vasúti jegy). Jelentkezési határidő: október 14-ig. Jelentkezés és felvilágosítás Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda, Miskolc, Széchenyi 105., valamint az ózdi és sátoraljaújhelyi irodákban.

Next

/
Thumbnails
Contents