Észak-Magyarország, 1981. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-12 / 214. szám
r» B. ■ i ............ ESZAK-MAGYARORSZAG 2 1981. szeptember 12., szombat ötven éve történt A biatorbágyi ürügy évszázada, hogy Biatorbágynál a völgykatlanba, a mélybe zuhant a bécsi gyors. A budapest—bécsi vonat a Keleti pályaudvarról negyvennyolc tengelyen — Így szólt a MÁV hivatalos jelentése —, tehát tizenkét vagonnal elindult. Éjfélkor, szeptember 12-ről 13-ra virradóra a pokolgép robbanása az egyik sínszálat felszakította. Tizenkét óra 12 perc volt ekkor. Gulyás Sándor kalauz nagy vasutasórája mutatta ezt az időt, ekkor állt meg. A főkapitányság központi ügyelete már éjjel 2-kor jelentette: „Biatorbágynál példátlanul gonosz és vakmerő merénylet történt, kommunisták követték el.. o Huszonkét személy vesztette életét, tizenegyen súlyosan megsebesültek. Még alig pirkadt, amikor Sombor-Schweinitzer József, az államrendészeti osztály helyettes vezetője, a „kommunista ügyek” szakértője vezetésével megindult a nyomozás. A helyszínre sietett dr. Hetényi Imre főkapitány-helyettes is. A mentők fáklyafénynél dolgoztak; a környékbeliek, a vasutasok a roncsok alól mentették Id a sebesülteket. Nem sok idő telt el, amikor az egyik csendőr az újságírók és a detektívek csoportjához érkezett, kezében egy papírlapot lobogtatott. — Két kődarab közt találtam ezt a borítékot — mondotta Schweinitzernek. A borítékra írt ákombákom sorokat aztán később minden lap szinte diadalittasan közölte. A borítékon ez állt: „Munkások, nincs jogotok! Mi kieszközöljük a kapitalistákkal szemben. Minden hónapban hallani fogtok rólunk. Mindent a kapitalisták fizetnek meg. Ne féljetek, a benzin nem fogy el. Fordító.” Világos tehát: kommunista merénylet történt. Még egy epizód ama szeptember 13-ra virradó hajnalon: Egy ismeretlen, kalap nélküli férfi „fedezte fel, hogy a pályatesten bombát helyeztek el, gyufát gyújtogatva mutatta: itt egy zseblámpaelem, ami dróttal van összekötve”. Az ismeretlent Schweinitzer, a rendőrtanácsos alig tudta lerázni magáról. „A bőröndöm tönkrement vagy eltűnt, kérem tanácsos urat keríttesse elő a holmijaimat. Tudja, hogy minek köszönhetem az életemet? A Szent Antal-amulettem mentett meg.” Mielőtt távozott volna, bediktálta a nevét: Ma- tuska Szilveszternek hívják, foglalkozása részvénytársasági igazgató, Bécsben lakik. A riporterek le is fényképezték. (Később, a Matuska-per idején sokan nevettek: a rendőrtanácsos a gyanúsan viselkedő tettessel békésen beszélget a romok közt. Schweinitzernek miért nem tűnt fel a gyanús alak? Talán nem akarta a „kommunista merénylet” mesét már rögtön, az első órákban megcáfolni.) o Lapozzuk fel a másnapi újságokat. A Pesti Napló 5. oldalán: „Magyarország helyzete súlyos és komplikáltabb, mint Ausztriáé”. A következő oldalon hatalmas címsorok: „Felrobbantották a kommunisták a biatorbágyi vasúti hidat.” Dr. Enyedy Róbert vizsgálóbíró már a helyszínen így nyilatkozott az újságíróknak : „Ezt a merényletet nyilván egy nemzetközi kommunista banda követte el. Azért vártak a nemzetközi vonatra, hogy áldozataik is nemzetköziek legyenek, és a merénylettel világszerte foglalkozzanak a lapok.” A merényletet követő napon Horthynál tanácskozásra gyűltek össze az ország vezetői : Károlyi Gyula miniszterelnökön kívül, Gömbös Gyula honvédelmi, Keresz- tes-Fischer Ferenc belügy- és Zsitvay Tibor Igazságügy-miniszter. „Szigorú intézkedésekről döntöttek a kormányzónál" — közölték a lapok. A belügyminiszter nyilatkozik: „A statáriális rendelkezések — mondotta — érvényben vannak, és azokat alkalmazni is fogjuk, ilyen és ehhez hasonló cselekményekre.” De még hozzátette: „Az izgatás és lázítás érleli a hangulatot odáig, hogy ilyen robbanások előforduljanak.” Ugyanis addig a rögtönbírás- kodás, a lázadáson és a gyújtogatáson felül robbanószer felhasználásával elkövetett gyilkosságokra volt érvényes. Szeptember 17-én a rendszer „nagy temetést” rendez a Vérmezőn, Zsitvay, az Igazságügy-miniszter képmutató gyászbeszédet tartott, „a szeretet-fűtötte moz- dony”-ról beszélt. És már húszadikán érvénybe léptették — „a magyar királyi belügyminiszterrel és a magyar királyi honvédelmi miniszterrel egyetértésben” a statárium kiterjesztéséről szóló rendeletet. A statárium ki- terjesztésének a célja: a kommunisták és a velük rokonszenvező tömegek megfélemlítése, a forradalmi mozgalmak elfojtása. A rendelettel egy időben betiltották a politikai gyűléseket is. A párt lapjában, a Kommunistában Sal- lai Imre az igazi okokról így ír: „Azért hirdettek Horthyék statáriumot, hogy a proletár ne lázadhasson, ha a bőrét nyúzzák, hogy a kizsákmányolt városi és falusi dolgozók ne mukkanhassanak, amikor mindenükből kiforgatják, koldusbotra juttatják őket.” o A statáriumot kihirdették, most már sor kerülhetett a merénylők (vagy: egy merénylő) felkutatására. Matuska Szilveszter rendőrkézre került. A biatorbágyi merénylő azonos volt a jü- terbogi és az ansbachi merénylővel. Ugyanis ott is elkövetett merényleteket. Matuska ügyében hosszú esztendőkig tartott a bírósági tárgyalás. Ausztria kiadta Magyarországnak a merénylőt azzal a feltétellel, hogy ítélet után vissza kell Ausztriának szolgáltatni, mert az osztrák bíróságok ítélkeznek majd felette. De ezek a hosszan elnyúló bírósági • eljárások már nem nagyon érdekelték a rendszert; feledtetni akarták, vagy legalábbis úgy beállítani, mint „magányos merénylőt”, egy megzavarodott, paranoiás embert. A vasúti merénylet huszonkét áldozatán kívül sajnos feljegyezhettük a munkás- mozgalom két nagy alakjának halálát is. A statáriális bíráskodásnak esett áldozatul 1932 júniusában Sallai Imre és Fürst Sándor. Tárgyalásuk előtt a bírósági épületet rendőrök lepték el, a szemben levő gimnázium előtt egy század csendőr állt lábhoz tett fegyverekkel. Jóval a tárgyalás előtt a riporterek megpillantották Kovács János ítéletvégrehajtót és két segédjét. Még meg sem kezdődött a tárgyalás, amikor a szemközti Igazságügyi Minisztérium épületébe rendelték őket... K. Gy. Haig európai körútja (Folytatás az 1. oldalról) mind hangosabb bírálóit arról, hogy Moszkva és nem Washington fenyegeti Európa békéjét”. A Fehér Házat és a külügyminisztériumot kétségkívül meggondolásra készteti a nyugat-európai Amerika-elle- nes érzelmek fokozódása, s ' különösen a nyugat-németországi „pacifizmus” erősödése. — Az NSZK-t — jegyzi meg a lap — jelenleg „az Egyesült Államok legfontosabb katonai és gazdasági partnerének tekintik a 15-ta- gú NATO-szövetségen belül”. Washingtoni sajtóértesülések szerint Haig maga kezdeményezte nyugat-németországi látogatását, s szándékosan választotta Nyu- gat-Berlint a propagandabeszéd színhelyéül. Madridban és Belgrádban az amerikai külügyminiszter csupán néhány órát kíván tölteni. Madridban ebből a rövid időből is nagy részt foglal le Fahd Ibn Abdul Ariz herceggel, a szaúd-ará- biai miniszterelnök-helyettessel tartandó megbeszélése. Haig úgy döntött, hogy ismerteti a szaúdiakkai megbeszéléseinek eredményeit, amelyeket Beginnel folytatott Washingtonban. Bonnban Haig Schmidt kancellárral és Genscher k ül ügy miniszterrel találkozik. A The Washington Post azt írja, hogy Haig az NSZK fővárosában is a Washington merev vonalával szemben mutatkozó aggodalmak eloszlatására törekszik majd elsősorban. Ki fogja fejezni például kormányának rosz- szallását amiatt, hogy a nyugatnémet kormány a magas amerikai kamatlábakkal indokolja gazdasági szükség- intézkedéseit. A 70 ezer embert foglalkoz. tató moszkvai Lihacsov Autógyár (ZIL) dolgozói pénteki munkásgyűlésükön a lengyel munkásoknak címzett levelet fogadtak el. A levél megállapítja, hogy a Lengyelországban ma anarchiát és káoszt teremtő erők, amelyek kezdetben a szocializmus „megjavításának”, „megújításának” jelszavával léptek fel, most már nyíltan színt vallanak, és ellenforradalomra bujtogat- nak. Egyetlen céljuknak azt tekintik, hogy aláássák a lengyel szocialista társadalom alapjait. A levél írói a Szolidaritás kongresszusa kapcsán aggodalommal állapítják meg, hogy a tanácskozás munkájára a lengyel munkásosztály hősi harcának szidalmazása nyomja rá bélyegét. A gdanski kongresszus határozatai kárörvendően szólnak azokról a válságjelenségekről, amelyek az elmúlt évben országos méreteket öltöttek, és azzal fenyegetőznek, hogy a helyzet hamarosan még rosszabbá válik — hangoztatja a levél. — Különösen aggaszt bennünket a kongresszuson elfogadott „Felhívás a kelet-európai népekhez”. Miután megismerkedtünk vele, úgy láttuk, hogy a szocializmus elleni gyűlöleten kívül semmi mást nem tartalmaz. A felhívás szerzői arra szólítanak fel bennünket, hogy tagadjuk meg önmagunkat, munkánk és harcunk eredményeit, kövessünk el árulást az imperializmus elleni harcban elesett milliók emlékével. kommunista jövőnkkel szemben. A levél küldői rámutatnak: a szovjet dolgozók számára érthetetlen, hogy kalandor elemek és provokátorok behatolhattak a munkások közé és azok nevében léphettek fel. Az üzenet végül emlékeztet arra, hogy mindaz, ami a Szovjetunióban, a népi Lengyelországban és más testvéri országokban létrejött, az ott élők megfeszített alkotómunkájának eredménye. A sikerek alapja mindig is a munka volt, és az lesz a jövőben is. A ZIL-gyáriak annak a reményüknek adnak hangot, hogy a lengyel munkásoknak elég erejük, bátorságuk és elszántságuk lesz ahhoz, hogy megvédjék a szocializmus vívmányait, megállítsák az osztályellenség támadását. Ebben mindenkor számíthatnak a szovjet emberek szolidaritására és támogatására. Púja Frigyes külügyminiszter fogadta Praviro Radius Umar Hussein indonéz kereskedelmi és szövetkezeti minisztert. A borsodsziráki termelőszövetkezetben Komplex polgári védelmi Üzemi komplex bemutató polgári védelmi gyakorlatot tartottak tegnap, szeptember 11-én a borsodsziráki Bartók Béla Mezőgazdasági és Ipari Termelőszövetkezetben. Dr. Vodila Barna, az Edelényi járási Hivatal elnöke köszöntötte a bemutatóra meghívottakat, köztük az elnökségben helyet foglaló Zse- besi László ezredest, a polgári védelem megyei törzsparancsnokát. Mint hangsúlyozta: a gyakorlat feladata, hogy lemérjék a házigazda termelőszövetkezet polgári védelmi felkészültségét, továbbá átadják áz itt tapasztalt módszereket a meghívott mezőgazdasági üzemek vezetőinek, a tanácselnököknek, a hasonló tennivalóik teljesebb ellátásához. Ezután Szilágyi Adolf elnökhelyettes, törzsparancsnok adott tájékoztatást a szövetkezel gazdasági tevékenységéről, s ebből többek között a jelenlevők megtudták, hogy a termelőegység már nyolc, szór érdemelte ki a Kiváló Szövetkezet kitüntetést. A gyakorlat, melyen közreműködtek, a termelőszövetkezet önvédelmi szervezete és a szakszolgálati alakulatok, egy valószínűsített csapás elhárítását, illetve következményeinek felszámolását volt hivatott szolgálni. Sziréna jelezte a „támadást”, amely a tapétaüzem előtti teret érte, s itt tucatnyian megsérültek. A kiküldött járőr felderítette a sebesülgyakorlat leket, felmérte a kárt, s n* egészségügyi alegység nyomban megkezdte a mentést, a sebesültek ellátását. A gépkertben keletkezett tűz oltásához az állami tűzoltókat is ki kellett hívni, s csak együttes erővel sikerült az oltás. Á betonüzemet fóliával szigetelték el a külvilágtól, oda , csak zsilipkamrán lehetett bejutni, a bent- levők azonban a háborús körülmények között is végezték a munkájukat. Láthattuk még a gépjárművek, valamint a rádióaktív anyagokkal szennyezett területek fertőtlenítését, melyhez kiválóan felhasználták az ipari termelésben használt technikát. A bemutatónak és a gyakorlatnak ez is volt egyébként az egyik legfontosabb célja: megmutatni, miként lehet a lehető legkisebb ráfordítással, a legkisebb erőkkel megszervezni ás elvégezni a mentést. Az értékelés során Os- váth Sándor alezredes, a polgári védelem edelényi járási törzsparancsnoka jónak minősítette a gyakorlat színvonalát, s mint hangsúlyozta, a végrehajtásban résztvevők példát mutattak, hogyan kell az alaposan kidolgozott terveket pontosan, fegyelmezetten megvalósítani. Zscbesi László ezredes, a polgári védelem megyei törzaparancsnoka hasonlóan nyilatkozott, s kiemelte: ez a gyakorlat módszert adott * jelenlevő vezetőknek hasonló tennivalóik mind teljesebb ellátásához. Begin és a közel-keleti lűziészek Veszélyes játék...
