Észak-Magyarország, 1981. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-30 / 229. szám

ESZAK-NSAGYARÖRSZAG $ RüSBWßSÄK--*';*^ 1931. szeptember 30., szerda Október 5-től: Múzeumi és műemléki kórlap A Természet Három Országa A 150 éve elhunyt Kazinczy Ferenc lakásának bútorzatából állítot­ták össze a múzeum munkatársai — a Petőfi Irodalmi Múzeum se­gítségével - azt a kis bemutatót, amely mostanában látható a Her­man Ottó Múzeum új központi épületének földszinti előterében. Fotó: Laczó Október immár évek óta hagyományosan múzeumi és műemléki hónap. Jóllehet a múzeumok és a nagyközönség kapcsolata már messze nem szorítkozik szűk kampányok­ra, hetekben szabott idősza­kokra, az októberi időszak mégis bizonyos mértékig ün­nepi jellegű, mert a múzeu­mok ilyenkor adnak részben számot tudományos munkás­ságukról, s különböző köz- művelődési formák segítségé­vel ilyenkor fokozottabban nyújtanak ismeretszerzési le­hetőségeket az érdeklődő nagyközönségnek. A Borsod megyei múzeumi hónap terveiről kértünk tá­jékoztatást a megyei múzeu­mi igazgatóságon. Dr. Sza­badfalvi József megyei mú­zeumigazgató elmondta, hogy nem állt szándékukban az idén sem nagy látványos ren­dezvények szervezése, prog­ramjuk mértéktartó, ám an­nál tartalmasabbnak igérke- : zik. Kiemelkedő eseménye lesz az idei borsodi programnak a természettudományi muze- ológiai munka bemutatása. Miskolcon ugyanis hosszú ! ideje hiányzott ez a tudo­mányág, a korábbi termé­szettudományi gyűjtemény hajdan nagyrészt megsemmi- I sült, ám — többek között — i a névadó Herman Ottó neve ! iránti tisztelet is kötelezte a j múzeumot a természettudo- ! mánifi gyűjtemény újraxzer- : nézésére, kiállításon történő bemutatására. Október 16-a lesz a természettudomány napja Borsodban és ezen a | napon délelőtt 10 órakor ter­mészettudományi tanácsko­zást rendeznek a Herman Ottó Múzeum előadótermé­ben, amelynek bevezető elő­adását dr. Kecskeméti Tibor tartja A természettudományos muzeológia megyei gyűjte­ményekben címmel, majd az­nap délután a régi, Papszer utcai múzeumépületben dr. Kaszab Zoltán akadémikus, a Természettudományi Múze­um főigazgatója megnyitja A Természet Három Országa című, Észak-Magyarország ásványait, növényeit, állatait bemutató kiállítást. A múzeumi hónap hivata­los nyitása egyébként októ­ber 5-én délelőtt 11 órakor lesz a Herman Ottó Múzeum előadótermében, s akkor osztják ki — a hagyományok szerint — a XX. Istvánffy Gyula néprajzi és helytörté­neti gyűjtőpályázat díjait. Megnyitót, illetve értékelést dr. Ujváry Zoltán tanszékve­zető egyetemi tanár tart. Délután ugyanott az önkén­tes néprajzi és helytörténeti gyújtőmozgalomról rendeznek tanácskozást. A hivatalos nyitást meg­előzően már megrendezték a kelemér—gömörszőlösi kiállí­tást és tanácskozást, október 3-án pedig megkezdődik a Kazinczy-vetélkedő. A LÁEV- vel évek óta fennálló kapcso­lat alapján a vasút majláti kultúrtermében Mokry Mé­száros Dezső-emlékkiállítást nyitják meg október 13-án, 27-én pedig természettudo­mányi előadást rendeznek. A Nógrád megyei Múzeumi Igazgatósággal tapasztalatcse­rét rendeznek október 15-én, illetve 20-án. A múzeumi hét­fők sorában Rapcsányi László és dr. Bodnár Éva művészet- történész tart előadást egy- egy alkalommal, kétszer pe­dig helytörténeti, néprajzi, régészeti, képzőművészeti és természettudományi kisfilme- ket vetítenek. A megyeszékhelyen kívül Szerencsen több kiállítás, ta­lálkozó, előadás, Mezőköves­den több előadás, bemutató és tanácskozás, Tokajban két kiállítás és két előadás, Óz- dón ipartörténeti, gyártörté­neti, néprajzi kiállítások, be­mutatók, múzeumi séták sze­repelnek a programban. Ti­zennyolc állandó és nyolc időszakos kiállítás látható még az említetteken kívül a múzeumi hónap idején Mis­kolcon és Borsod más mú­zeum jellegű intézményeiben, j fbm) I Faragóit játékok, miskolci gyerekeknek Zenéről — azonos nvelven j Nemrégiben egy ismerő­sömnél jártam, aki nagy ze­nerajongó lévén, évek óta gyűjtötte a lemezeket, s ki­csinek egyáltalán nem ne­vezhető hangtárát egy ma­gánhasználatú katalógusba kí­vánta pontosan és lehetőleg praktikusan lajstromba ven­ni. Hogy sikerült-e neki, vagy sem, bevallom őszintén, nem tudom. A dolog talán telje­sen feledésbe is merült vol­na, ha bizonyos jcörülmé- nyek nem hoznák elő nap mint nap, slegy lelkes lemez- gyűjtő privát gondjai nem hangolódnának át tömegekét érintő, általános problémá­vá. Kulturális értékeink, az egyetemes zenetörténet, s más, a fekete barázdákban konzerválható, a mind kor­szerűbb lejátszó berendezé­sekkel pedig újból és újból reprodukálható hangzó anya­gok naponta válnak legter­mészetesebb szellemi szük­ségleteink részévé. Nem min­denki teheti meg azt, hogy valamennyi őt érdeklő hang­lemeznek birtokosa lehessen, következésképp a könyvek­hez hasonló kölcsönzési, be­szerzési megoldások iránti társadalmi igény egyre hatá­rozottabban megfigyelhető. Magyarán szólva, kezdenek közkedveltté válni a zenei könyvtárak, illetve — a, le­hetőségeinket jobban tükröző — közművelődési könyvtárak zenei részlegei. Egyik ilyen gyakran igény­be vett szakrészleg a II. Rá­kóczi Ferenc megyei Könyv­tár Zenemű- és Hangtára. Vezetője dr. Benkő Csabáné, aki szeptember közepén részt vett a Zenei Könyvtárak Nemzetközi Szövetségének (AIBM) budapesti kongresz- szusán, mint a szövetség 17 tagú magyar nemzeti bizott­ságának tagja. Hazaérkezése után a hatnapos tudományos üléssorozat tapasztalatairól kérdeztük. — Huszonhét országból kö­zel kétszáz szakember vett részt a kongresszuson. Szak­ember alatt természetesen nem csupán a nyilvános, ha­zai fogalommal élve: a köz- művelődési könyvtárak dol­gozói értendők, hanem pél­dául a nemzeti hangarchívu­mok, a rádiók munkatársai, a különböző zenetudományi és oktatási intézmények alr- kalmazottai és kutatói is. Az, hogy az évenként megrende­zésre kerülő kongresszus színhelyéül Budapestet vá­lasztotta a testület, abban a Bartók Béla művészete iránt megnyilvánuló tisztelet, vala­mint — remélem, nem tűnik szerénytelenségnek — a szak­terület magyar eredményei játszottak közre. — Egy nemzetközi össze­hasonlításban hogyan álijuk meg a helyünket? — A zeneműtárak felada­ta mindenütt a világon az, hogy a négy fal között komp­letten tudja nyújtani a ze­nét, tehát biztosítsa a hang­lemezt, a hangzó anyag kot­táit, a róla szóló szakmai fo­lyóiratokat, zeneszakköny ve­ket. Ebben a komplexitás­ban a mi szakrészlegeink is képesek a szolgáltatásra. A lemaradásunk egyes, nálunk jóval gazdagabb országhoz képest csupán mennyiségi. Tehát egyelőre még nem tud­juk kikölcsönözni a lemeze­ket, illetve a választékot sem fejleszthetjük fel egy ömlesz­tett, dömpingszerű mennyi­ségre. Épp e kongresszus ta­pasztalatai alapján is kide­rült viszont, hogy mi célsze­rűbben és eredményesebben gazdálkodunk az adottsága-/ inkkal. Néhány nyugati or­szágban például a popzené­vel kívánták megfogni a lá­togatókat, azon keresztül akarták őket a komoly zené­nek megnyerni. A nyilvános zenei könyvtáraikat 60—70 százalékban a könnyűzene óriási választékával töltötték fel, aminek az lett a követ­kezménye, hogy a maradék 30—40 százalékkal senki sem törődött, s ezek a helyiségek diszkóklubokká vedlettek, né­hol a felhevült fiatalság ösz­A Mindenki iskolája ok­tatási forma keretében már több száz borsodi szénbá­nyász szerezte meg az általá­nos iskola hiányzó osztálya­it. Az üzemek és a művelő­dési intézmények tehát jogo­san büszkék az országosan is kiemelkedő ez irányú te­vékenységükre. Az előadás- sorozat nz idén is folytató­dik, s i Mhetően az eddi­ginél is több üzem bekapcso­szetörte a berendezést. Hiá­ba volt tehát meg az egyéb­ként teljes szakmai arzenál, a bőség — a vállalkozás ku­darcba fulladt. Némi csodá­lattal hallgatták ezeknek az országoknak a képviselői, hogy nálunk a könnyűzene csak mintegy tizedrészben van jelen, s ennek ellenére is igen magas kihasználtság­gal működtethetjük zenei részlegeinket. Például, hogy a mi miskolci adatainkról szól­jak, évi tízezer igényt elégí­tünk ki, nem beszélve a spontán zenehallgatók ezrei­ről. Nagy sikere volt annak a körülménynek Is, hogy a Mis­kolci Új Zenei Műhelyt ilyen mélységig be tudtuk építeni a munkánkba, ugyanis a kortárs zene mindenütt ké­nyes pont. — Mi teszi szükségessé, hogy a zenemű- és hangtá­rak dolgozói nemzetközi fó­rumon vitassák meg tapasz­talataikat? — A zene intemacionális, a művek, ha szabad ezt a kifejezést használnom, olyan szakjelzeteket alkalmaznak, amelyek a világon mindenütt egyformán megérthetek. Meg kell teremtenünk azt a le­hetőséget, hogy a zenéről szóló dokumentumok, kataló­gusok is internacionálisak le­gyenek. Örömmel szólhatok arról, hogy 1982-től Magyar- ország is belép abba a nem­zetközi feldolgozó- és szolgál­tatórendszerbe, amellyel ké­pesek leszünk azonos „nyel­vet” beszélni a világ bármely más, hasonló intézményével,’ D. Sz. E. lódására nyílik lehetőség. A* ormosbányai művelődési ház például az általános iskola nyolcadik osztályának elvég­zését kívánja elősegíteni. Az intézmény ingyenesen bizto­sítja a tankönyveket, az üzem ugyanakkor hat nap tanul­mányi szabadságot biztosít, sőt a jól tanulók a vizsgák letétele után jutalmat is kapnak. Ma este a képernyőn Zokogó Majom Mindenki iskolája Két alkalommal is tudo­mást szerezhetett ország-vi­lág a miskolci fafaragók ügyes kezéről, fantáziadús lelkesedéséről és főleg gye- rekszeretetéről. A televízió jóvoltából még láthattuk is a budapesti játszóterekre ké­szült alkotásaikat. Láthattuk, milyen önfeledten forgóztak a pesti gyerekek, milyen vi­dáman „vágtattak” a lovacs­kákon. S ki-kj vérmérséklete sze­rint le is reagálta az ese­ményeket. Őszintén szólva, a miskolciak nem voltak túlsá­gosan lelkesek a látványtól, s akadtak, akik érzéseiktől vezérelve tollat is ragadtak, írván; „hát Miskolcon nín- csenek-e gyerekek, akik ha­sonló módon örülnének ezek­nek a valóban szép, esztéti­kus és nem mindennapi já­tékoknak? S ugyan mondjuk már meg, hogy nincs-e Mis­kolcon játszótér, ahová -ki­telepíthetnék- azokat?” Nos, az igazság az, hogy nem a miskolci fafaragókon múlt, hogy előbb készítettek Mászófa, forgó, játszóteret Budapesten, mint lakóhelyükön. Az ifjúsági és úttörőházban működő fafara­gó szakkör tagjainak lokál­patriotizmusát két nagyon szép, közös munkával fara­gott oszlop is bizonyítja már. S régóta dédelgetik azt a ter­vet is, hogy meglepik a mis­kolci gyerekeket néhány szép, faragott, szabadtéri játékkal. Idén végre erre is sor kerül­hetett. Hogy egészen ponto­sak legyünk: elkészült a megálmodott játszótérből hat ló, egy forgó és egy mászó­fa. Mindössze egy hétig tar­tott a miskolci faragótá­bor. Hírverése szinte semmi sem volt, de a környékbeliek hamar felfedezték, hogy a hejőcsabai Gárdonyi Művelő­dési Ház mögötti parkten készül valami nem minden­napi ... Eredetileg — hiszen rövid volt az idő, s egy-egy fara­gott játék elkészítése idő- és munkaigényes — csak a hat ló elkészítését tervezték be Különleges a megoldás, s iga­zán lehet „lovagolni” rajtuk. A húszegynéhány fafaragó ügybuzgalmát bizonyítja, hogy a hat ló mellé a má­szófa is elkészült, amelynek kosarában, a „végcélban” akár öt kisgyerek is elfér. A for­gó is mindenütt osztatlan éi-, kert aratott, ahol ilyen ké­szült, s ez az itteni különö­sen szépre sikeredett. Igaz, remek fából faragtak, vésték — az erdészek tudták, mi­iyen célra vásárolta tőlük a városi tanács az anyagot. .. Szóval, készek a játékok, s már szövődnek a következők tervei. A szakkör tagjai úgy tervezik, s ehhez úgy tűnik a város is megadja a támo­gatást, hogy tavasszal ismét közös munkára szakítanak időt Még néhány játék terve lovak ott van a „tarsolyukban”. Mert, hogy el ne felejtsem, a miskolci jubileumi játszóté­ren találhatják majd fel a gyerekek ezeket az új formá­tumú, ízléses játékokat. Ame­lyek mások, mint a közhasz­nú vas szerkezetek, dp egé­szen mások a bükki pihenők ía lovacskáinál is. Most már tulajdonképpen csak egy a kérdés? Az, hogy mikor vehetik birtokukba a gyerekek ezeket a legesleg­újabb játékokat? S ez az a pont, ahol bizonytalan a jö­vendölés. A jubileumi játszó­tér leghamarább jövőre ké­szül el. Addig a játékok téli pihenőre mennek. Vigasztal­juk magunkat: mire ismét kikerülnek, talán a számuk is gyarapodik, (cs. a.) Ma este 20 órakor az első műsorban megkezdik a Bálint Tibor azo­nos című regénye nyomán, Várkonyi Gábor rendezésében készült Zokogó Majom cimű ötrészes tévéfilm sugárzását. A mű a lumpen­környezetben felnövekvő gyermek életúfján kiséri nyomon, az ifjú­kortól az újságíróvá válásig. A Zokogó Majom története a második világháború kitörésének napjától Sztálin haláláig, tehát 1939-től 1953-ig ível, kisember alakjai felett elzúg a történelem, s a soka­ságból csak a főhős bír kiemelkedni, szembefordulni a máról hol­napra tengődő élettel. Képünkön a szereplők közül Csíkos Gábor és Soós Edit. A putnoki Építő- és Szakipari Szövetkezet, Putnok, Rákóczi u. 39. szám felajánlja megvételre a tulajdonában levő felújított 3 tonnás ROBUR tehergépkocsit Ár: megegyezés szerint

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents