Észak-Magyarország, 1981. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-27 / 227. szám
I ÉSZAK-MAGYARORSZAG 10 1981. szeptember 27., vasárnap d családid Az Észak-Kaukázusban levő Észak• Oszétiában igen népszerű sportág a szabadfogáfeú birkózás. Két olimpiai aranyérmet, négy világbajnoki címet szerzett, Szósz!an Angviietf ebben a sportág): A fiú mar kiSKoraoun ure&ozereite a szabadfogású birkózást. Apja, Pjotr Angyijev mérnök a köztársaság egyik legjobb birkózója volt. Bizonyára esiért is kapcsoló- ’ dot’t be mind a három fiú a szabadfogású birkózásba. Először a legidősebb, Genna- gyij szerepelt az össz-szövetségi bajnokságon. A középső fiú, Szergej szintén tagja lett a Szovjetunió válogatottjának. Teltek az évek és Szoszlan a Dinamo edzőjéhez, Aszlambek Dzgojevhez került. Szoszlan most 28 éves és 118 kilogramm, a magassága 198 centiméter. Külsején nem látszik meg, hogy a szupersűlyesoportban sportol. Az olimpiai játékok után sem csökkent Angyijev elfoglaltsága, hiszen a mezőgazda- • sági főiskola gazdaságpolitikai tanszékének tanársegéde, Ordzsonikidze városi Tanácsának küldötte. Most készül kandidátusi disz- szertációjának megvédésére. Szoszlánéknak négy gyerekük van, 2 fiú és 2 lány. Lesz kinek átadni a sportban szerzett tudást, hiszen a 16 esztendős Murad és a 11 éves Aszlan, úgy tűnik, méltó utódai lesznek apjuknak a majdani olimpiákon. Mint minden hegyilakó, Szoszlan is nagyszerűen megöli’a lovat I. Utkin felvétele Az első pesti virágkiállítás A múlt század harmincas éveiben a pesti Rózsa (ma Rózisa Ferenc) utcában nyitotta meg Muszely Károly a kertészetét.. Virágokon kívül fákat is nevelt, főleg eperfákat. Termékeit sokan vásárolták, még külföldre is szállított palántákat. 1844 május végén szokatlan dologra szánta el magát; virágkiállítást rendezett. Noha kertészete a város központjától elég messze feküdt, s az út valóságos portengeren át vezetett ide, mégis sokan látogattak ki, hogy megtekintsék az első magyar virágkiállítást. Valóban érdemes volt megnézni, mert az egykorú leírás szerint 40 ezer virágcserjében lehetett gyönyörködni, a rózsák, szegfűk és jázminok mellett sok ritkg, külföldi eredetű növényben is. „Mily gyönyörű látvány e virágsereg — lelkendezett az Életképek tudósítója —, az ind és ponti azaleák, a kaméliák és rododendronok, az erikák ezer szebbnél szebb nemei; a szűk papíron nincs helye a gazdag neveknek, s hu volna is, vájjon ki írhatná le e dicső, gyöngéd illatot, e csábító színvegyületet, az élénk szívvidámító zöldet s az egész virágzási pompát, mely a nézőt elbájolja, elragadja.” A tudósító csak egyet kifogásolt, azt, hogy Muszely úr, aki magyar születésű és magyar anyanyelvű, a magyar fővárosban rendezett kiállításon egyetlen magyar nyelvű feliratot, tájékoztató táblát sem függesztett ki. V. M. Fiatal fafaragók felajánlása A közelmúltban Miért (s meddig) jeltelen a muhi sík?, című írásomban szóvá tettem, hogy történelmünk első nagy tragédiájára, a muhi csatávesztésre a helyszínen, jelen pillanatban semmi nem emlékeztet, az egykori Sajó- ' menti csatában elesett 60 ezer magyar hősi halott emléke előtt egyetlen emléktábla, emlékmű, kopjafa nem tiszteleg. A cikkben arról is szó esett, hogy bár a muhi emlékmű ügye évtizedek óta bolygatott téma, ennek ellenére ma is csupán szándékokban, elképzelésekben létezik. Ez pedig ugye, édeskevés. Az írás megjelenése után a témával kapcsolatban több szóbeli és írásbeli reagálás érkezett szerkesztőségünkbe. Voltak, akik felháborodásuknak adtak hangot az emlékmű hiánya miatt, mások országos összefogást, gyűjtést javasoltak, mondván, írván: legyén mielőbb méltó emlékhelye nemzeti történelmünk első nagy tragédiájának. A reagálók között volt Szegedi Miklós, a Miskolci Közlekedési Vállalat fafaragó szakkörének vezetője is. Tervével személyesen jött be a szerkesztőségbe, miután előzőleg már kint járt a helyszínen, sőt az ónodi tanács vezetőivel (jövő évtől Muhi község közigazgatásilag Ónodhoz fog tartozni — szerk. megjegyzése), s az ónodi Rákóczi Tsz vezetőivel is tárgyalt. —, A cikkben olvastuk, hogy a majdani és végleges muhi csata emlékmű felállítására a közeljövőben nemigen kerül sor, hiszen ma még csak a valósítás legkezdetibb stádiumánál tart. Lehet, hogy évek is eltelnek addig, amíg a tervek a gyakorlatban testeit öltenek. Ezért a szakkör fiataljai elhatározták, hogy a csata színhelyének megjelölésére, az elesett 60 ezer magyar emlékére egy kopjafamotívumokkal díszített emlékoszlopot faragnak, s azt Muhi községnek adományozzák. Elképzelésemmel felkerestem az ónodi tanácselnököt, Csabai Józsejet. Ö a maga részéről maximálisan támogatta a tervet, sőt, azóta már meg is kaptuk azt a megbízólevelet, amelyben az Ónodi községi Tanács V. B. megköszöni a szakkör társadalmi munkafelajánlását, s megbíznak bennünket az emlékoszlop elkészítésével. A muhi emlékműhöz — amely egyébként egy tölgyfából kéiszülő 40x40 centiméter átmérőjű, 7 méter magas, díszes oszlop lenne — a faanyagot az ónodi Rákóczi Tsz térítésmentesen biztosítja, sőt a tsz szocialista brigádjainak társadalmi munkáját is felajánlotta az emlékoszlop helyszínének parkosításához. A szerkesztőségben tett látogatás után Szegedi Miklóssal kint jártunk Kis Tóth Istvánnál, a Sajószögedi közös községi Tanács V. B. titkáránál is. (Muhi jelenleg még a Sajószögedi közös községi Tanácshoz tartozik.) Személy szerint ő is támogatja az emlékoszlop felállítását. íme az általa kiállított, augusztus 25-én kelt megbízólevél: „A mai napon történt felajánlását örömmel vettük, ennek alapján nincs akadálya annak, hogy a szakkör tagjai az ónodi Rákóczi Mgtsz által felajánlott fából egy kopjafát készítsenek, s azt a muhi — a magyar állam tulajdonában álló — temetőben felállítsák. E n -uiKákkal kapcsolatos segítséget, támogatást megadunk.” Az elmondottakhoz tartozik még, hogy Szegedi Mik- iósék nemes felajánlásához csatlakozott a Miskolci Kertészeti Vállalat fiatal tehetséges táj- és kerttervező mérnöke, Honti Győző is, aki ugyancsak társadalmi munkában elkészíti az emlékoszlop környékének parkosítási terveit. Magához a parkosítási munkákhoz pedig a községi fiatalok ajánlottak fel társadalmi munkát. A miskolci fiatal fafaragók még a tél folyamán kifaragják az emlékoszlopot, s a tervek szerint 1982. április 11-én — a csata 741. évfordulóján — azt fel is állítják a muhi temetőben. * A félreértések elkerülése végett' kihangsúlyozandó: Szegedi Miklós és a fiatal fafaragók emlékoszlopa nem a muhi csata végleges emlékművét akarja pótolni, helyettesíteni. Nemes ajándékukkal e kis csoport mindössze múltunk, történelmünk iránti tiszteletét akarja kifejezni, kegyeletét óhajtja leróni. A muhi csata végleges emlékművének megvalósítására mások feladata! Mindenesetre a fiatalok gyorsaságát, cselekvőkészségét — mint követésre mélió példát — jó szívvel ajánljuk az ő figyelmükbe. Hajító Imre Háromszáz efíenőrzés A nyárból már csak az emlék maradt. Üdüléssel, strandolással, kirándulásokkal, kellemes, no és igen: kellemetlen élményekkel is. Mer: az. ember a nyaralás, a p; henés alatt is fogyasztó, érhetik váratlan „meglepető sek”. íapasztalatból tudhatja a vevő, a ven,dég: nem mindig azt kapja a pénzéért, ami! joggal várna. A velünk, az. ismerőseinkkel történt egyedi esetekről tudunk, hallunk, s a kereskedelemben, a vendéglátásban tapasztalt visz- szaéléseken felháborodunk. Ám milyen képet mutat összességében az elmúlt idegenforgalmi szezon? Mi jellemzi 'a fogyasztói érdekvédelmet megyénkben? Nos, a Borsod megyei Kereskedelmi Felügyelőség — mint minden évben — az idén is megvonta a mérleget a nyári vendéglátásról, a kereskedelemről. A tények, a tapasztalatok önmagukért beszélnek, s tegyük hozzá, nem kis tanulsággal ... Rosszabb, mint tavaly A kereskedelmi felügyelők ezen a nyáron megközelítően háromszáz ellenőrzést végez- ' tek megyénkben a boltokban, a vendéglátó helyeken. Az általános tapasztalatokról ezt mondja Abuczki József, a Borsod megyei Kereskedelmi Felügyelőség vezetője: — A kex-eskedelmi, a vendéglátó vállalatok többsége nagy gondot fordított az idegenforgalomra való felkészülésre. Az áruellátást vizsgálva megállapítottuk, hogy bővült a választék. Szemlátomást javult például a zöldség-, a gyümölcskínálat: me- gyeszerte több mozgóárussal találkozhattunk, és számos magánkereskedői engedélyt adtak ki* a hatóságok. Az ajándékboltokban viszont továbbra is szűkös a választék. Elsősorban a tájjellegű tárgyakat, népművészeti emlékeket hiányolhatjuk, annál több az ízléstelen, giccses csecsebecse. A sportboltokban pedig sokszor hiába keresték a vásárlók a horgászfelszereléseket. — Milyen volt az élelmiszer-ellátás? — A megye távolabbi részeiben többször előfordult, hogy késtek a tú raj áratok. Különösen a hús és húskészítmények nem érkeztek meg mindig időben. Bogácson például a felvágottak szűkös választékát tapasztalták az ellenőrök, a fogyasztók. De nem javult az ételkínálat a 1 ornyoánémeti határátkelő helyen levő bisztróban sem — Az ellenőrzések egyik fő izempontja a fogyasztói érdekvédelem volt. — Sajnos, egyértelműi;, megállapíthatjuk, e téren rosszabbak a tapasztalatok, mint tavaly. A közel háromszáz ellenőrzés sorári több mint negyven százalékban észleltünk hiányosságokat, ki- sebb-nagyobb visszaéléseket. Megvontuk az átlagot: a próbavásárlásoknál átlagosan 4 forint 50 filléres vásárlói megkárosítást. tapasztaltunk. A kiszolgált áruk, a felszolgált ételek és italok minősége is sok esetben kifogásolható volt. A lefiszembetű-' nőbb a presszókávé főzésével való visszaélés. Az ellenőrzések nem kevesebb, mint 74 százalékában vettük észre, hogy baj van az adagolással. — Egy duplát hat gramm kávéból kell főzni... — Nos, a sátoraljaújhelyi Zemplén-szálló vendéglátó egységében az ellenőröknek olyan kávét kínáltak, amely csak két és fél grammból készült. Az aggteleki Cseppkő- szálló éttermében és a sárospataki Otthon étteremben pedig csak a fele mennyiségű kávéból főzték a duplát. Egy-két „görbe este” Az idegenforgalxni szezonban zsúfoltabbak az esti, az éjszakai szóx'áteozóhelyek is. Fordíthatunk egyet a szólásmondáson: alkalom szüli a visszaélőt is. Szűk méx’és, árdrágítás, minőségrontás — mindezekkel találkoztak a kereskedelmi felügyelők az esti ellenőrzéseken. A miskolci Hági étteremben vizezett vodkát szolgáltak fel, a Jú- nó-szálló bárjában hét forint 80 fillérrel rövidítettél; meg a „vendéget”. Nem egy helyütt fordult elő, hogy a mi- , nőségi konyakot a kommersz konyakkal keverték, s „csodák csodája”, épp a drágább áron számították fel. Megint másutt a sima. világos sört a Kinizsi sör árán mérték. Az éjszakai óx'ákban már többnyire emeikedettebb a vendég hangulata, s bizony nagyobb a lehetőség arra. hogy egy-két pincér ceruzája is „vastagabban fogjon”. Az éjszakai ellenőrzések során, tizenöt próbafogyasztáskor harminc vendéglátóipari dolgozót vontak felelősségx'e a kereskedelmi felügyelők. Ám a szelídebb, a nyugalmasabb délei őttökön is bukkantak viss7-aélésekre. Minő- ségroritást például a megvizsgált fagylaltok 37 százalékánál észleltek. S ha meggondoljuk, hogy nemcsak a felügyelőknek . adagoltak vizes, folyós fagylaltot az elmxilt nyáron ... A minőség rontásával egyesek jogtalan haszonra sorozatosan szert tet- ' tek. Savanyú a citrom? Az idei nyáron sok baj akadt a citx'ommal. S nemcsak . egy-két zöldség-gyü- mölcsboltban. — Szinte minden második próbavásárláskor tapasztaltuk, hogy a másodosztályú citromot első osztályú áron adták el a vevőknek — mondja a Borsod megyei Kereskedelmi Felügyelőség vezetője. — Vagyis 21 forint helyett 25 forintért. Nem kevesebb, mint tíz ilyen esetet bizonyí- ‘ tottunk a megyében. — Milyen intézkedések születtek? — Valamennyi élelmiszer^ kereskedelemmel foglalkozó' vállalat, szövetkezet figyelmét felhívtuk a jelenségre, a fokozottabb belső ellenőrzésre. Ám nem maradt el a felelősségre vonás sem. — Gondolom, nemcsak a citromügyben __ — Természetesen. Sajnos, az idei „méx-leg” nem túl szívderítő. Az idegenforgalmi vizsgálatok nyomán 171 dol-i. gozó ellen indítottunk szankciót. Két büntető, tizenhárom szabálysértési feljelentést tettünk. Majd százharminc személynek összesen 231 ^zef fo-i rint pénzbírságot kellett tizein ie. Ám bármilyen súlyos problémákkal találkoztunk, mégsem szabad az általáno-í sítás hibájába esni. A kereskedelmi felügyelők jórészt olyan helyen végeztek vizsgálatokat, ahonnan valamilyen panasz érkezett, ahol korábban is találkoztak visszaélésekkel.. Az viszont annál szomorúbb, hogy az ördög azóta sem alszik ... Mikes Márta * r /■> yxmm&c . $Q c ír Szása még le sem üti az első hangokat, amikor Tyira már ott ül a kottatartón — gyakorlásra várna Minden bizonnyal a • világ legmuzikálisabb fecskéje az, amelyik a moszkvai Cserkaszov családhoz telepedett be. Történt egyszer, hogy a család valamelyik tagja leült a zongoi'ához, amikor a madár berepült és rátelepedett a zongorára. Különösen gyengéd bax'át- ság fejlődött ki a fecske és a hétéves • Szása között. A kisfiú most kezdi meg tanulmányait a konzervatórium mellett működő zeneiskolában és Tyira — így hívják a madarat — ' most Szása leghűségesebb hallgatója a végé-hossza nincs gyakorlásoknak Igaz. időnként „allergiás” a madár némely hangra, ám ez igen ritka. Tyira rendszerint élvezi a zenét és alighogy Szása leül a zongora mellé, odatelepszik és ott van addig, amíg a kisfiú az utolsó hangot is leüti, Néha Tyira is próbálkozik az „énekléssel”. A fecske egy évvel ezelőtt került Cserkaszovékhoz. A csillád falun pihent., ahol éppen folyt az építkezés, a buldózerek nyomán néhány fészek megsérült, a kismadarak kiestek a földre. Az emberek összeszedték Őket. s hazavittékx Cserkaszovék két madarat vittek magukkal. Az egyik — miután felnőtt elrepült — a másik. Tvii-a azonban ott maradt. Nagyon szereti, Ha becézik, simogat-' ják, kézből eszik, különösen kedveli a diót és az almát. I
