Észak-Magyarország, 1981. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-25 / 225. szám

1981. szeptember 25., péntek ÉSZAK MAGYARORSZAG 3 Rüttlern és ^ (Folytatás az 1. oUUtiruty a körülmény, hogy mezőgaz­dasági tsz-einknek mintegy 60 százaléka — adottságai miatt — nem képes a megfe­lelő eredmények elérésére, gyakorlatilag nem képes az önálló gazdálkodásra, ugyan­akkor mégis szükségünk van az itt megtermett minden mennyiségre is. A termelési eredmények növekedésének tekintetében hathatós ered­ményt jelenthet viszont, — megvan a remény rá, hogy belátható időn belül jelent is — a most belvizes, árvi­zes részeknek, nevezetesen a Bodrogköznek, a Taktaköz- nek, a dél-borsodi részeknek a mezőgazdasági művelésbe való, újbóli bekapcsolása. Mint ismeretes, ezeket a te­rületeket az utóbbi években igen erősen pusztítja a bel­víz, az árvíz. Ismeretes az is, hogy ezeknek a területek­nek termésére továbbra is szükségünk van. Elkészült például a Bodrogköz komp­lex rendezési terve, mely a vízrendezéssel, talajjavítás­sal, a települések belvizei­nek elvezetésével stb. jelen­legi számítások szerint 1 milliárd 300 millió forintot igényel. Ezt a nagyarányú tervet a számítások szerint két tervidőszak alatt lehet megvalósítani, a jelenlegi ciklusban 700 millió forint áll rendelkezésre erre a cél­ra. (A mindahányunk szá­mára, nem csupán a bod­rogköziek számára rendkí­vüli súllyal bíró témával .ko­rábban két alkalommal is foglalkozott a képviselőcso­port éppen a helyszínen, a Bodrogközben.) A második napirendi pont írásos anyagához — mely szorosan kapcsolódik az elő­ző témakörhöz — Matlák Zoltán, a ZÖLDÉRT megyei igazgatója fűzött szóbeli ki­egészítőt. Ugyancsak ehhez a témához a megyei tanács il­letékes osztálya is készített írásos jelentést, tények, is­mérvek tehát Hőséggel áll­tak a képviselők rendelke­zésére. A témával kapcsola­tosan ugyancsak számos kér­dési, felszólalás hangzott el. Mindkét napirendi pont vitájában felszólalt Grósz Károly. Az első napirendi ponttal kapcsolatosan el­mondotta, hogy megyénk mezőgazdaságának eredmé­nyei, gondjai is igazolják egész agrárpolitikánk helyes­ségét. Szükséges ugyanakkor a mezőgazdaságban levő tar­talékok feltárása, melyet ed­dig akadályozott a bizal­matlanság, annak a hitnek a hiánya, hogy ez a jelenle­gi folyamat tartós lesz. Be­bizonyosodott, hogy az irány alapvetően jó, időnként ter­mészetesen szükséges alkal­mazkodni, igazítani a válto­zó világ változásaihoz. Ami megyénk mezőgazda- sági üzemeit illeti: szükséges a vezetés színvonalának fo­kozása, ugyancsak a kisebb 'gazdaságok önállóságának növelése. Mindezekre azért is szükség van, mert az el­következő években sem vár­hatjuk a központi — nagy összegekben megnyilvánuló — set c get, hanem sokkal inkább éppen a helyi gaz­daságok kezdeményezése, a már említett tartalékok fel­tárása segítheti elő a fejlő­dést. A későbbiekben a megfe­lelő információ szükségessé­gét. ennek rendkívüli fon­tosságát hangsúlyozta. A termelő gazdaságok közötti keüő információ kialakítá­sát. Sokáig nem tartható az az állapot, hogy egyrészt bi­zonyos helyeken olyan ter­melési bázist alakítunk ki, hogy árufelesleg képződik, elhelyezési gondok vannak, más helyeken viszont áruhi­ány mutatkozik. A megfele­lő információra később az egyébként hasznos mellék­üzemági tevékenységnél ugyancsak nagy szükség lesz, mivel félő, hogy a tsz- ek közül többen is ugyan­azzal a mellékkel foglalkoz­nak majd. A későbbiekben elmondot­ta, hogy a mezőgazdaság fejlesztésére hozott megyei pártbizotísági és tanácsi ha­tározatok megfelelőek, jól szolgálják az ügyet, időn­ként azonban ezeket is szük­séges igazítani — és nem megváltoztatod — a változó körülményekhez. Szükséges a mezőgazdasági üzemek tár­sítását is szorgalmazni, az erdőgazdálkodást pedig az eddiginél feltétlenül maga­sabb szintre kell emelni. A második napirendi pont vitájánál, a zöldség-gyü- mölcsellátásnál a megyei pártbizottság első titkára fel­szólalásában elmondotta, hogy az ellátás kérdésének megítélését egyrészt szub­jektív, másrészt objektív té­nyezők határozzák meg. Tud­nunk keW azt is, hogy a la­kosság részéről a zöldség- gyümölcsellátással kapcso­latosan túlzott igények is jelentkeznek. Mi gazdasági­lag jelenleg nem vagyunk képeseit arra, hogy ugyanazt az ellátást biztosítsuk a mi megyénk lakóinak, mint amit például Budapesten tudnak biztosítani. Ami az objektív tényezőket illeti: a mi megyénknek nagyon so­kat kell tennie a primőrök termesztéséért, ezek növelé­séért. Megyénkkel kapcsola­tosan e tekintetben helyte­len szemlélet alakult ki, ez ma is él, amely szerint nem vagyunk képesek többre az adottságok miatt. Ugyanak­kor például Nógrádban, sem­mivel sem jobb földrajzi kö­rülmények között a lakosság számához viszonyítva dupla mennyiségű primőrt termesz­tenek, mint Borsodban. A szántóföldi termesztéshez pe­dig megfelelő „hátország” kell. a piac biztosítása, ezért tehet például a ZÖLDÉRT is, miként persze tesz is. Az objektív okok köaé tartozik az is, hogy nincs megfelelő mennyiségű tartósító-, szárí­tó üzemünk, valamint az is hogy hiányzik a kezdemé­nyezőkészség a kishatármen- ti forgalomnál. Mikor nálunk a paradicsomnak bőségében voltunk, a szomszédos Kas­sa lakói — jóval drágábban — Bulgáriából, Romániából hozták a paradicsomot. Bátortalanok vagyunk a*r új módszerek alkalmazásá­ban is. Jellemző például, hogy a magyar perlites rend­szerrel Becsben termelnek zöldséget, Franciaországban pedig szintén jóval többen, mint itthon, ahol ezt a mód­szert kidolgozták. A két, első napirendi pont vitája után Gavallér István, az Országos Környe­zet- és Természetvédelmi Hi­vatal észak-maigyarországi felügyelőségének igazgatója válaszolt megyénk természet- védelmi helyzetével kapcso­latos kérdésekre. EÉcsú a bitumentől Az Artyemovszk mellett elhaladó új műúton a Do- nyec-medencébe igyekvő gép­kocsivezetők közül sokan nem is gyanítják, hogy a ke­rekek alatt lévő aszfalt nem szokványos. Ennek az útnak a megépítésénél nem hasz­náltak bitument. A szakemberek által ki­dolgozott elegy, amely kő­széngyanta és huTladékanya­gok keverékéből áll, sokkal olcsóbbnak és tartósabbnak bizonyul, s az anyagfelhasz­nálás körülbelül egyharma- dával csökken. A melegked­velő bitumennel ellentétben az új burkolatnak nem árta­nak a fagyok, az útépítő munkálatok pedig télen is végezhetők. „Ugrik” a fokoló az aszúszemeket ősz a hidasnémeti határban S Käi SZOITÉIS Bijfi isit Kívánni sera lehetne kelle­mesebb napokat, több mele­get és napsütést, mint atneny- nywiek mostanában örven­dezhetnek Tokaj-Begyalján a szőlősgazdák. Hajnalonként köd öli meg ugyan a hegy­oldaliakat, de reggel a nap fokozatosan felszárítja a ned­vességet, és sugarainak fé­nyében, melegében fürdeti a nektárt ígérő muskotályt»-, furmint- és. bársieweiKí-ueoyí- gékeA Érék, étíesecük is a srfilő, s a probafokoiasok azt mu­tatják, hogy kéi-három na­ponként „ugrik" egyet-egyet a mustfokoló. Igv a hivata­los szüretkezdetig, október 5-ig a Hegyalján megkívánt 19—20 fokot minden bizony - nyal eléri, esetleg még ennél is cukrosabb lehet majd a prés atót esurranó must. Ebben annál inkább lehet bízni, mert a fürtök már most is szépen brrmzoeodnak, sót aszúsodnak is. A koráb­bi esők hatására ugyanis a bogyók „kicsattantak”, a botryt»« ctnenea nevi petiész- gomba megjelenésével pedig megkezdődött az aszéerodás, Ez máris olyan mértékű, hogy érdemes lecsípegettű a fürtökről k aszúszemeket. Ezzel természetesen most még csak a krsparcelták gaz­dái foglalkoznak, akik csa­ládtagja ikkai néhány óra alatt végig tudják pásztázni a sző­lősorokat, s vannak olyan termelők, akik már 90—40 kilogramm aszúszemet is összegyűjtöttek. Ezt azért is végzik, hogy a megritkftott fürtökön levegősebbek legye­nek a szemek, jobbon érhes­se őket a napmeleg, amivel a cukrosodáswkat is elősegítik. Amikor a minap a hidas­németi Március 21. Terme­lőszövetkezetben jártunk, a tervezett 600 hektár búza vetésterületből 460 hektár már előkészítve várta a kö­zelgő vetést. Azóta a terü­leti arány nyilván tovább nőtt, s ahogy azt akkor mondta Czücó Lajos, a szö­vetkezet elnöke: hétfőn már a vetést is megkezdték. Az ismét kellemes nyárba váltott idő itt fenn, északon is kedvez, gyorsítja az őszi munkák ütemét Dicsérik is errefelé nagyon az idei idő­járást! Elsősorban persze azért, mert az idei eszten­dőben a növénytermesztési ágazatnak lényegesen jobb eredményeket sikerült illet­ve sikerül elérnie, mint ta­valy. Ugyanis az eredmé­nyekben az emberi munka mellett a kedvező időjárás­nak is „érdemei” vannak. Ezek az érdemek pedig nem csupán az egyes növények magasabb termésátlagában jelentkeztek, hanem az ala­csonyabb előállítási költsé­gekben is. Nyáron például minimális volt a szárítási költség, s remélhetőleg most ősszel Is jelentős mennyisé­gű energiát megspórolnak a mostanihoz hasonló meleg, száraz napok. Ugyanakkor a kedvező időben a gépek, al­katrészek kopása, meghibá­sodása is mérséklődik, míg a technika által végzett munka minősége javul. Bár ami az alkatrészeket illeti, itt Hidason is pa­naszkodnak a silókukorica betakarításához szükséges NDK gépek alkatrészellátá­sára. Volt vele, van vele gond bőven. Szerencsére, ha küszködések árán is, a siló- kukorica zömét már beta­karították, mégpedig minden gond ellenére, jó minőség­ben. Sőt az elnök, e fontos nedves takarmánnyal kap­csolatban megjegyezte: még ennyi silója soha nem volt a Március 21. Tsz-nek. A silókukorica mellett, vagy inkább után a napra­forgó, a cukorrépa és a sze­mes kukorica betakarítása a következő termésbegyüjtö feladat. Ezekről az élnek így nyilatkozott: — Napraforgót » tavalyi 40 hektárnál szemben idén 83 hektáron termesztettünk. A becslések szerint a hektá­ronkénti átlagtermés eléri a 20 mázsát, ezzel a mi kö­rülményeink között nagyon elégedettek vagyunk. — Az ugyancsak 83 hek­tár cukorrépát a háztájiban termeljük. A termelőszövet­kezet géppel elveti a magot, végzi a növényvédelmet, majd a Herriau felszedi a répát, ugyanakkor a tagsag feladata a növényápolás, a tőszámbeállítas. Ez a mód­szer nálunk bevált, a tagok szívesen vállalják, különö­sen, hogy így répaszelethez, melaszhoz is hozzájutnak. — A 150 hektár kukorica idén jó. Ez többek közt azt jelenti, hogy beérik. Ezt azért hangsúlyozom ki, mert a korábbi évek tapasztala­tai szerint a korán beköszön­tő hideg miatt a beéréssel nálunk mindig baj volt. Emiatt persze a termésátlag is alacsony, a szárítási költ­ség viszont magas volt. Idén ezért is termelünk csak 1-50 hektáron. Korábban 400 hek­tár volt a kukorica vetés- területe, de úgy döntöttünk, lecsökken tjük, csupán any- nyit termelünk, ami a sa­ját, a háztáji igényt kielé­gíti. A felszabadult kukorw»­fcerület helyére került a már említett napraforgó és 60 hektáron az idei nyár vé­gén először vetett őszi ká­posztarepce. — A repcénk időben ki­kéit, időarányos fejlettségé­vel elégedettek vagyunk — hangsúlyozta ki az elnök, hozzátéve, hogy a jövőben hosszabb távon, százhektáros nagyságrendben kívánják a vetésforgóba állítani ezt az olajos növényt. Ugyanez vo­natkozik a napraforgóra is, amelynek a végleges vetés­területét ugyancsak száz hek­tárban határozták meg. Az arányok módosításakor külön kell szólnunk a most vetés alatt álló őszi búzá­ról. — Eredetileg 500 hektár volt a tervünk, de aztán úgy döntöttünk, száz hek­tárral tovább növeljük a te­rületet. A döntésit elsősorban az indokolta, hogy a tava­szi árpa évek óta nem pro­dukálja a várt eredményt. Ez évben is mindössze 23.7 mázsás átlagtermést takarí­tottunk be. Ugyanakkor a búza még az idei, kalászo­sokra kedvezőtlenebb esz­tendőben is hozta a 35 má­zsás átlagot. Ezért döntöt­tünk úgy, hogy a tavaszi ár­paterület rovására növeljük a búza vetésterület arányát. Mint már említettem, a betakarítási munkákkal pár­huzamosan ezekben a na­pokban már vetik a búzát a hidasnémeti határban. Még­pedig jó ütemben, kihasz­nálva a kedvező nyárias idő­járást. Ügy tervezik. hogy október 20-ig az utolsó bú­zaszem is földbe kerül. Vagyis optimális időben. S ez a kedvező időjárás mel­lett elsősorban a mezei szor­galom eredménye. Hajdú Imre i 1 Fotó: Fajtán László J mm A megmentett am Ebhez az alumíniumgyár­táshoz fölöslegesek az elekt­romos kemencék, s mégis évi ötszáz tonna könnyűfém hagyja el az üzemcsarnokot. Más kérdés, hogy ezt a mű­veletet lehet-e gyártásnak nevezni, mert az itt dolgo­zók inkább kábelnyúzásnak hívják. Lényegében ezzel a két mondattal elmondtunk mindent a sajóhídvégi Rákó­czi Termelőszövetkezet új melléküzemágáról, amely újat nem teremt, csak érté­ket ment vissza. Nem állhatja meg hom- lokráncolás nélkül az em­ber, ha rátekint ezekre a kábel hegyekre, amelyeket az udvaron emeltek, hogy ennyi alumínium, s színesfém ment eddig veszendőbe. A mara­dék kábelvégeket vagy az ellenőrzés során hibásnak ta­lált szigetelt vezetékeket egyszerűen kidobták, vagy szerencsésebb esetben ár- vízvédelmi töltéseket erősí­tettek velük. A MÉH-válla- lat nem tudta a kábeleket átvenni, hiszen nem volt olyan vállalkozó, amelyik vállalta volna a műanyag­borítás eltávolítását. Érthe­tően, hiszen ilyen feladatra hazánkban még nem szer­kesztettek célgépet. Pedig ezeknek a kábeleknek a többsége 92 százalékos tisz­taságó alumíniumot tartal­maz, amelynek kimentése feltétlen indokolt. A gazda­ságossági számítások egyér­telműen bizonyították, hasi­kerül ilyen gépet tervezni, akkor a nyolcszáz forintért kapott kábel mázsájából há­romezer forintot (!) lehet nyerni. Ennyi a tiszta alu­mínium ára. Kancsár Józasef, a szövet­kezet gépészeti műhelyének vezetőjét érdekelni kezdte a feladat. Több hónapos kísér­letezés, szerkesztés után ál­lította össze az első gépet, amely képes volt a különbö­ző méretű kábeleken a mű­anyag palástot íelhasítani, s a fémvezetéket úgy feldara­bolni, hogy az alumíniumot ismét hasznosítani lehessen. A tervező agyában azóta több ilyen gép született, — most állnak szabadalmi be­jegyzés alatt —, amelyek nemcsak megkönnyítették, hanem termelékenyebbé tet­ték a munkát. Az üzemcsar­nokban jelenleg már tizen­hatan dolgoznak. A MÉH- vállalat állandóan szállítja a gyárakban, üzemekben fel­halmozott: kábelvégeket, ame­lyeket Sajóhíd végen bér­munkában dolgoznak fel. A jelentős mennyiségű alumí­nium mellett különböző szí­nesfémeket, s ólmot is nyer­nek, amelyeket szintén a MÉH-nek adnak át. A szö­vetkezetnek az új mellék­üzemág évente 2,5 millió fo­rint árbevételt jelent, amely­nek jelentős része a nyere­ség. Selejtkábelek, belsejükben 92 százalékos tisztaságú alumínium vezetékekkel. A búza vetése előtt természetesen gondoskodtak a földek tápanyag-utánpótlásáról is. Képünk®« IFA-tehergépkocsira szerelt mütrágyaszóiéval nitrogénműtrágyát szórnak a hidasnémeti határba«.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents