Észak-Magyarország, 1981. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-22 / 222. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1981. szeptember 22., kedd Országos honvédelmi könyvnapok'81 • ü Ünnepi megnyitó Diósgyőrben Az első ízben megrendezett országos honvédelmi könyvnapokhoz kapcsolódva, a Vasas Művelődési Központ kiállítótermében könyv­kiállítás várta ez érdeklődőket. Az új évad új tervei Július 15-től Sir László — A képernyő e!őtt Vidámságok (?) Valami Kis igazi, jo vidámság olyan jó lenne a képernyőn! Gondolom, nem egyedül én kívánom ezt. Ezért aztán, ha a műsorfüzetben alcímként olyasmit lehet oivasni, hogy víg­játék, meg hogy vidám tévéjáték, hát gyorsan eligazítjuk a széket a készülék előtt, jöjjön a vidámság. De ritkán jön. Az elmúlt héten újra jelentkezett a Tárgyalásszünet című sorozat, most is egy háromesztendos darabbal — vajon hol voltak e sorozat darabkái eddig, s mitől lelteit bemutatásra alkalmasabbak most, mint elkészítésükkor voltak'.’ —, s a pécsi színház jobb feladatokra érdemes művészeivel újfent elő­adott egy rövidke tanmesét, mindenféle vidámság nélkül. A tó titka című történetke ugyanis arról beszelt rövid húsz perc­ben, hogy egy csupa jóhiszeműség presszóvezetö leányzót egy gálád férfiú miként csap be: nemcsak álnéven hiteti el a lánnyal, hogy szereti és feleségül veszi, hanem estéről estére a presszó bevételét is elsikkasztja oly módon, hogy segít azt elvinni a postára, ám nem adja fel, hanem zsebrevagjá, a rol­nizott aprópénzt meg — mert azt kényelmetlen értékesíteni — éjszakánként a közeli tóba dobálja, a feladóvevényeket viszont mindig a másik ruhájában felejti. Minő szerencse, hogy ráérő gyerkőcök kiszedték a tóból a pénzt, a fagylaltot áruló bácsi meg felfigyelt a sok aprópénzre, s a fagylaltot szerető gyerekek .segítségevei komor rendőrnyomozók így könnyen a dolog végére járhattak, s a nézők a tárgyalás szü­netében mindenről értesülhettek, s jogászi kommentár se­gítségével azt is megtudhatták: nem jó hiszékenynek lenni. Sem szerelmes press zó vezetőként, sem vállalati ellenőrként. Sőt nézőként sem kell mindig elhinni, ha egy valamiről azt hirdetik, hogy vidám tévéjáték, hát a valóságban is az. Vígjátékként szerepelt a műsorban Lengyel Menyhért — valamikor nagyon-nagyon régen, még az első világháború előtt, 1913-ban irt — elbeszélése, ill. az abból Ágoston György átdolgozásában készült, Róza néni elintézi című darab. A csaknem száz evet megélt Lengyel Menyhért neve a Barlók- évben különösen sokat szerepel (a Csodálatos mandarin szö­vegírójaként), hát legyen most egy ellenpólus, egy másik fajta Lengyel-munka is a széles tömegeké, gondolhatták a szóra­koztatást szolgáltató tévéalkotók, s Kalmár András rendezé­sében képernyőre került szombat este Róza néni es környe­zete. Az átdolgozás — a műsorfüzet tanúsága szerint — áttette a történést a húszas évek Budapestjére, de ez az évtizednyi időeltolás nem sokat jelentett. A maga korában bizonyos tár­sadalom kTilikai éllel is jeleskedve szórakoztató mü még a polgári világra valami módon emlékező néző számára is idegen maradt, nemhogy annak a fiatalabb generációnak, amely ebből a világból mitsem ismerhetett. Minden jó szán­dék ellenére sem volt képes ez a darab a mához szólni vala­mit, s hogy értékes korképet adjon egy letűnt világról, ahhoz túl könnyednek bizonyult. Pedig itt aztán olyan szereposz­tást láthattunk, amilyet csak ritkán: Tolnay Klári, Ruttkai Éva, Pap Vera, Sinkovits Imre, Szacsvay László, Hernádi Judit és mások tették, amit tehettek, de teljes siker ennek ellenére sem születhetett, közel hetven esztendő porával nem lehetett megbirkózni. Igazi vidámságot jelentett viszont egy ismétlés: a vasárnap délelőtti Szervusz, Szergej! című kitűnő bohócműsor, amit ugyan kamaszoknak szántak, de a felnőtt is jól szórakozha­tott mellette. Filmsorozatokról menet közben kockázatos dolog szólni, de nem oktalan, mert a hátralevő részekre még érdemes fel­hívni azok figyelmét, akik eddig nem nézték. Az isztambuli vonat második folytatása is feszült drámai cselekménnyel — no meg némi pikáns látvánnyal — szolgált. A történet sodrában mind markánsabban rajzolódik fel a magyar kap­csolódás, s sikerült olyan pillanatban megszakítani a törté­netet, hogy ugyancsak izgatottan várhatjuk a főhős — most már tudjuk, hogy illegalitásban éló magyar kommunista —• további sorsának fordulatait. (Kár, hogy a ma esti folytatás ideje egybeesik a Kossuth rádión kezdődő Élő történelem című sorozat első adásával.) Az NDK-s, A hosszú út című családtörténet túljutott a felén. Lassú sodrással, igen részle­tező módon, a kor szinte minden jellemző eseményét egy munkáscsaládra vetítve rajzolja fel a demokratikus német állam eseményeit, sorsfordulóik Benedek Miklós Mit visz a víz? I Az utóbbi években már I többször nyílt alkalma a Zrí- j nyi Katonai Könyv- és Lap- j kiadónak arra, hogy a fegy- ( veres erők napja táján egy- j egy nagyobb helyőrségben ol- j vasóközönsége elé vigye a í szocialista haza megbízható j védelméhez nélkülözhetetlen j tudatosságot és szakmai fel­készülést szolgáló legrango­sabb kiadványait. Az idén az , Európa, a Kossuth, a Móra, a ; Műszaki és a Statisztikai Ki- . [ adóval, valamint a terjesztő | vállalatokkal együttesen kí- j nálják szeptember 21-e és i 27-e között azokat a műveket, ; amelyek a szocialista haza védelméről, a katonai hiva­tásról és mesterségről, a ha­ditechnika újdonságairól és lehetőségeiről; és a védelme tárgyáról, a szocialista hazá­ról szólnak. Mindez azt jelen­ti, hogy a honvédelmi könyv­napok ebben az évben a könyvszakma országos ren­dezvényévé lépett elő. Ennek ünnepi megnyitóját tartották tegnap délután Di­ósgyőrben, a Vasas Művelő­dési Központban. A színház­teremben Nagy László ezre­des, Miskolc helyőrségpa­rancsnoka köszöntötte a ran­gos esemény vendégeit, a párt- és állami szervek, a könyvkiadók és könyvterjesz­tők megjelent képviselőit, és a szép számban összegyűlt közönséget, akiknek soraiban ott voltak Diósgyőr két nagy­üzemének dolgozói is. Nagy László ezredes röviden mél­tatta a könyvpropaganda ez új színfoltját, hangot adva annak az örömnek, hogy Mis­kolc adhat helyet az ünnepi megnyitónak. Köszöntője után Kalóczkai Istvánná, az MSZMP Miskolc városi Bi­zottságának titkára méltatta az országos honvédelmi könyvnapok jelentőségét. Megnyitójából idézzük az alábbi gondolatokat: — Nemzeti programunk valóra váltása, a fejlett szo­cialista társadalom sikeres építése alapvetően két, egy­mással szorosan összefüggő és egymásra kölcsönösen ható feladat megoldásától függ: a népgazdaság intenzív, tervsze­rű, arányos fejlesztésétől és a tudat szocialista átalakítá­sától. Ez utóbbi téren, a szo­cialista tudat megerősítésé­ben, a negatív jelenségek le­küzdésében rendkívüli fon­tosságú feladat hárul a poli­tikai irodalomra. Hiszen a fejlett szocialista tudat nem jöhet létre ösztönösen, kizá­rólag az objektív körülmé­nyek hatására. Kialakításá­hoz, fejlesztéséhez aktív tu­datformáló munkára van szükség, hogy a szocializmus eszmei, erkölcsi értékrendje mélyen behatolják a dolgozók gondolkodásába. átfogóan orientálja munkájukat, élet-' módjukat, közéleti tevékeny­ségüket. Ezért is üdvözöljük mindannyian ezt az új kul­turális eseményt, az országos honvédelmi könyvnapokat. — Félelmetes erők kény­szerítenek ma bennünket ar­ra, hogy elmélyítsük az olva­sókban a honvédelem gondo­latát. A szilárd honvédelmet olyan reális veszélyek indo­kolják, amilyenekkel az éle­tét védő ember történelme során még nem találta szem­be magát. Az atomháború megszállottjainak megfékezé­se, a háború elhárítása ko­runk fő feladata, s ennek megoldásában is elkerülhetet­lenül a történelem alkotói, a néptömegek játsszák a fősze­repet. A szabadság és a béke, a barátság és a szolidaritás testvérfogalmak a honvéde­lemben. Mélyen humanista irodalom fakad ebből, hiszen az ember nem háborúra, ha­nem munkára, barátságra, szerelemre született. A mi perspektívánk a béke eszmé­nye. Erőnket sokszorozza, ha tudatosan szervezzük a béke védelmét, s. ehhez eszmét, erőt, elszántságot meríteni jó forrás a könyv. — Biztosak vagyunk abban, hogy a honvédelmi könyvna­pok nemcsak új ismeretekkel gazdagít bennünket, nem­csak új olvasókat vonz, ha­nem hagyományteremtő mó­don kulturális életünk állan­dó elemévé válik — mondotta megnyitó beszédének végén a városi pártbizottság titkára. Az idei országos honvédelmi könyvnapok keretében 36 mű kerül a közönség elé 803 000 példányban. A Vasas Művelő­dési Központban tegnap könyvvásárt, a kiállrtóterem- ben pedig könyvkiállítást is rendeztek. Az ünnepi meg­nyitót követően a rendezők színvonalas irodalmi és zenei műsorral „ajándékozták” meg a szépszámú közönséget. aki korábban a városi ta­nács művelődésügyi osztá­lyának helyettes vezetője volt Miskolcon — a Miskol­ci Szimronikus Zenekar igaz­gatói funkcióját tölti be. A látszólag közömbös tény mö­gött olyan momentumokat kerestünk, amelyek túlmu­tatnak egy személyi változás puszta hírértékén, és Sír Lászlótól, a friss és fontos poszt első betöltőjétől —ko­rábban nem volt igazgatói funkció a zenekar szervezeti felépítésében — az iránt ér­deklődtünk, vajon milyen ambíciókkal néz az űj zenei évad elé, milyen elképzelé­sekkel kívánja a zenekar munkáját változtatni, erősí­teni. — Egyáltalán kell-e vala­mit változtatni, s ha igen, miért? , — Többféle értelemben is szeretnénk változásokat meg­érni. A zenekar lassan két évtizedes múltra tekinthet vissza, s egy létszámában is tekintélyes társulattá növe­kedett. Az eltelt idő során viszont a körülmények, mun­kafeltételek nem fejlódtek kellően, ráadásul elmaradtak azok a jellemzők is, amelyek a társulatot Miskolc kulturá­lis éleiéhez szorosabban kap­csolhatták volna. A közvéle­mény tudatában csak a társ­művészetek mögött, a szín­ház, a képzőművészet, az irodalom után, valahol há­tul foglal helyet, ami az együttesben rejlő lehetősé­gekhez képest, hamis kép. Szívesen közreműködnénk például — az elmúlt gyakor­lattal ellentétben — a poli­tikai, társadalmi események ünnepi alkalmain, s öröm­mel mondhatom, hogy töb­bek között ezen a területen is mutatkoznak a változás kedvező jelei. De általános értelemben is törekszünk a fokozottabb jelenlétre. Sze­retnénk, ha az országos elis­meréshez hasonló súllyal és benyomásokkal ítélne meg minket a helyi közvélemény. — A fokozottabb jelenlét érzékeltetéséhez milyen mód­szert választott a zenekar? — Az eddiginél feszesebb munkatempót alakítottunk ki. Az ifjúsági ház nagytermé­ben, a jelenlegi próbater­münkben hangversenyeket, nyilvános próbákat kívá­nunk rendezni, ahová kisebb kollektívákat, iskolákat, szo­cialista brigádokat hívunk meg, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy megismer­tessük ókét például egy-egy koncert létrejöttének fázisai­val. Így remélhetően elke­rülhetjük azt a kellemetlen helyzetet, hogy az esemény csak egy statisztikát szépítő gesztus maradjon. A mű­helytitkokba való bepillan­tás lehetősége ugyanis, és az a körülmény, hogy a hall­gatóság nem egy kész mű élményével találja magát szemben — véleményem sze­rint óhatatlanul is aktívab­bá teszi a közönséget. Köz- művelődési feladataink má­sik lényeges eleme, hogy a zenekar látogat majd el munkásszál lókba. kollégiu­mokba, s ott az alkalomhoz illő programmal mutatkozik be. Bár ez a forma egy régi gyakorlat felelevenítése, igyekszünk a korábbiaknál hatékonyabban munkálkod­ni, és valódi koncertlátogató közönséget verbuválni, ne­velni, illetve a komolyzene műfajainak minél több em­bert megnyerni. — A rendszeres koncert­látogatóknak, az úgynevezett törzsközönségnek is készül valami meglepetés? — Természetesen. Az az igazság, hogy a fellépéseink túlnyomó többségét adó fil­harmóniai koncertek nem kötik le teljesen a zenekar erejét. Az évi 60—65 hang­versenyen kívül" úgy erez­zük, hogy még sok mást is nyújthatnánk. Éppen ezért igyekszünk kialakítani egy olyan repertoárt, ami a ze­nei ínyencek érdeklődésére is számot tarthat. A nagyzene­karon belül megalakult a kamaraegyüttes, és ezzel a/, apparátussal, de a teljes ze­nekarral is szeretnénk önálló ciklusban, 4—5 hangverseny során (esetleg a Zenepalota Bartók-termében, vagy a Vasas Művelődési Központ színháztermében) olyan pro­filt kialakítani, ami alkal­massá tenné az előadásain­kat arra is, hogy a közönség ne csak évadra, hanem egy- egy érdekesnek ígérkező, vonzónak szánt programra váltson jegyet. A kamara- együttesben — a művek jel­legétől függően — a teljes zenekari tagságot „megmoz­gatnánk” és a miskolci szo­fistáknak, előadóművészek­nek (sokan tagjai a zene­karnak) fellépési lehetőséget biztosítanánk. Reméljük, hogy ez a műhelymunka, a bővülő repertoár és maga a nyitottabb, mozgékonyabb szemlélet az egész zenekari munkára, a hagyományos koncertformáinkra is jóté­kony hatással lesz. — Hogyan alakulnak a megyén kívüli programok? — Keressük a kapcsolatot az ország más városaival, s ebben a kontaktusteremtő vállalkozásban nagy szerepe van az Országos Filharmó­niának. Az évad során Eger, Szolnok, Karcag, Salgótar­ján, Szombathely koncert­termeiben adunk hangver­senyt, tavasszal a Zeneaka­démián, a Csepeli Munkás­otthonban adunk műsort, de fellépünk a Nemzeti Galé­riában, és most folynak két Vigadó-beM koncert előké­születei. — Okoz-e nehézséget, hogy az új terveket a régi körülmények között kell megvalósítani ? — A munkafeltételeink egyelőre változatlanok, de a kitűzött feladatainkat Így is el tudjuk látni, terveinket megvalósíthatjuk. Szerencsé­re a zenekar jó erőkből áll, akadémiát, főiskolát végzett tagok, illetve nagy zenekari rutinnal rendelkező muzsi­kusok játszanak minden poszton. Ideális a harmincöt éves átlagéletkor, és jók a szólamokon belüli belső ará­nyok is. Létszámnövekedés a vonóskarban, különösen az első hegedűnél lenne kedve­ző, reméljük, hogy megoldó­dik ez a gondunk is. Ez is, mondom, mert megoldódik a hosszú éveken át vajúdó próbatermi gondunk: 1982 végére ígérték a belsőépíté­szeti átalakítások és a fel­újítási munkák befejezéséta Jókai utcai volt malomépü­letben. Ez lesz. az új, s bí­zunk benne, hogy igazi ott­honunk, ami nyújtja majd mindazokat a szükséges szol­gáltatásokat, amelyeket ma még nem élvezünk. Lesz hely szólampróbák tartásá­ra, a jelenlegi másfél zsú­folt szekrény helyett kiala­kíthatunk egy normális kot­tatárat stb. Türelmesen vár­juk ezt az időt, s addig is igyekszünk mindent megten­ni, hogy a jelenlegi jó tár­sulati közérzetet megőrizzük, és fegyelmezett munkával minden hallgatónknak a ma­gas színvonalú hangverse­nyek élményét nyújtsuk. D. Szabó Ede Egy folyó, egy patak, egy ér mindig sajátos arculatot kölcsönöz egy településnek. Varázst kap a Dunától Bu­dapest, a Szajnától Párizs, a Temzétől London ... És ez kicsiben is így van, igen ked­vesek azok a faluk, amelyek­nek a közepén szép, tiszta pa­tak folydogál. A víz közelsé­ge vonzza az embereket, ki azért épít házat a patak part­ján, hogy kacsákat, libákat úsztathasson benne, ki azért, hogy halat fogjon, ki meg azért — mint Goethe —, hogy lírát kölcsönözzön a kedves csobogástól. Egészen biztos, hogy a me­zőkövesdiek is szeretik a vá­ros főterén átfolyó patakot, a szép kis hidacskákkal, a part­jára ültetett bokrokkal, a vizi növényekkel együtt. Szeren­csés kis patak ez, nemigen szennyezik ipari gócok, jön és — milyen jó hallani — ked­vesen locsog. Biztosan szere­tik ezt a patakot a kövesdiek mert nem fojtanak bele macs­kát, nem dobnak bele csik­ket, elhasznált papírzsebken­dőt. Ám a főtéren mégis szennyes lesz* a patak. Intéz­ményesen szennyes! Nem a lakosság szennyezi, hanem a közületek, pontosabban a bol­tok. Kartondobozokban két-, háromszáz bolti blokk csúfít­ja Mezőkövesd patakját. A dobozok méterenként ismét­lődnek. Egy árva közterület-szeny- nyezőt nehezebb lenne elkap­ni, ezek a blokkok azonban magukon viselik a bűnös kéz­jegyét. Azét. akit fáraszt az a néhány lépés a szemétgyűj­tőig. Furcsa, hogy még nem háborodtak föl a városlakók. De, ha fölháborodnának, se­gítünk nekik: a Matyó Áru­ház és a Papír-írószerbolt van a legközelebb. Álljanak ki a vétlen oldaJ Ián! — lévay — Közületek . . Szeptember 38-ig , 10 száz ralik 1 felár nél kܧ egyéb szénsziikségielii <Cnlzm> figyelem s telepeiiken vásáro Illatja! k meg

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents