Észak-Magyarország, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-08 / 185. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 4 .1981. augusztus 8., szombat Ritka pillanat a semmittevés Molnár Pali már ifjúmunkás Bern Gabit a képzőművészet ér­dekli A Szőnyi-teremben Erdős Péter festményei Hódmezővásárhelyen él, s ez a tény erőteljesen befo­lyásolja művészetét. Erdős Péter előbb rajztanári diplo­mát szerzett, azután a Kép­zőművészeti Főiskolán tanult. Kiállító művészként 1960 óta tartják számon, több egyéni kiállítása mellett a vásárhe­lyi művésztelep szovjetunió­beli és franciaországi bemu­tatkozásain is szerepelt mü­veivel. Ennyit az életrajzhoz^ bár a vásárhelyi kötődéshez, annak népi-realista hagyo­mányaihoz kapcsolódásához aligha van szüksége bárki­nek is az életrajz ismeretére. Témaválasztása önmagáért beszél. Az alföldi tanyavilág, a kemény munkát követelő, kinyújtózó sík vidék, a pa­raszti életmód adja legin­kább képeinek témáját. S bár nem mentes az érzelmi kötődésektől, ebben a szigo­rúan szerkesztett művészet­ben nincs helye semmiféle nosztalgiának, álromantiká­nak. Tényként fogadja el e táj szigorú törvényeit, pa­raszti szűkszavúságát, amely­be tiszta derűt a természe­tes szeretete hoz be. A miskolci Szőnyi István- teremben alig negyedszáz képpel mutatkozik be, jobbá­ra tájképekkel és csendéle­tekkel. Csendéleteiben is a természetből és a népi élet­módból tükröződik vissza az, amit fontosnak és szépnek tart. Talán ezekben a képek­ben enged valamit művésze­tének szűkszavúságából, szi­gorúságából is, amikor „be­lop” a képre egy-egy szépen faragott tárgyat a mázas kancsóba állított napraforgó vagy bogáncsvirág mellé. De nyilván természetéből adódó­an,. itt is szűkén, mértékkel méri ezt a lágyabb, talán személyesebb érzelmi kötő­dést. Visszafogottsága segíti abban is, hogy bátran nyúl­hat olyan témákhoz, mint a naplemente, amely önmagá­ban hordozza az érzel messég veszélyeit. Erdős Péter sze­reti ezt a tájat, kötődik hoz­zá, de nem fon romantikus illúziókat köré. Az életet, a kemény munkára késztető életet látja meg benne, s ezt is mutatja fel képein, ame­lyeknek meleg barnái szinte nyugtatóan hatnak. A Szőnyi-teremben minden különösebb megnyitó nélkül mutatja be Erdős Péter ké­peit a Képcsarnok Vállalat. Alig egy hétig láthatóak munkái, amelyek — úgy tű­nik a képek mellé kitett kis cédulákból — megnyerték a miskolciak tetszését. (cs. a.) „Itt még sosem unatkoztam...” Kékmezői nyár Behunyt szemmel próbál­nak „kapcsolatot” teremteni egymással a gyerekek. Csalni tilos, meg beszélni is. Értelme sem lenne, hiszen egyelőre fo­galmuk sincs, mire megy ki a játék. De akárhányszor megismételhetik, a végered­mény ugyanaz; mire elhang­zik az „állj!” vezényszó, ott vannak egy kupacban mind, fogják egymás kezét, haját, trikóját... Az előbb még színházról be­szélgettek, régiekről meg az újabb kísérletekről. Lipták Jutka, a kiscsoport vezetője utána javaslatokat szeretett volna hallani a majdan elő­adandó kis dramatizált játék­hoz, de nem sikerült témát találni. így jött elő ez a hu- nyócskajáték, s utá. a a bi­zalom kérdése. A gyerekek is rájöttek, meg is fogalmazták; másodszorra, harmadszorra már sokkal jobban mertek támaszkodni társukra... Ké­sőbb még kiderült, az egyik * kislány általános iskolás ko­rában verselt a színjátszócso­portban. Tulajdonképpen azért is. jött el az olvasótá­borba, mert úgy gondolta, valami köze lesz az irodalom­hoz, a régen olyannyira ked­velt elfoglaltsághoz. Az osz­tályukból egyébként hárman jöttek el, mindhárman fonó­nők lesznek, ha befejezik a szakmunkásképzőt. A negye­dik barátnőjük nem jött; ne­kik bizony rövid a nyári szünidejük, sajnálta erre ál­dozni a napokat, ök nem csa­lódtak, lehet, hogy jövőre is feljönnek. A barátok csalták el Bérn Gábort, aki az építőipari szakközépiskola tanulója. Mert különben szakmunkás- tanulóknak szervezi a kékme­zéi olvasótábort a városi mű­velődési központ. Pontosab­ban ott is Kovácsné Ládi Ka­talin, aki. ha jól számoltuk össze, mert különben egyálta­lán nem az évszámok' a fon­tosak, már tizedszer gondos­kodik arról, hogy érdekesen, lasznosan tölthessék a nyár ■ néhány napját a fiatalok. Tábor azt mpndta: itt még ■?y percet sem unatkozott, s , ez az, amiért jól érzi magát. A népművelő már precízebb: szerinte nemcsak mondani kell, hogy ez a réteg a leghát­rányosabb helyzetű. Mert mondani édeskevés. S igaz, egy-egy tábor szervezése sok­kal több gonddal, izgalommal jár, miqt akár tucatnyi isme­retterjesztő előadás előadójá­nak meghívása, de több örö­met is jelent. Például, ami­kor a tóborozók visszajönnek. A következő nyarakon ... * így jött vissza már szak­munkásként Kálna Jancsi, most pedig Molnár Pali. Egy éve kenyérkereső, most fize­tés nélküli szabadságot vett ki, s fizet a részvételért. Mi­ért? — Nekem ez a tábor (ne­gyedszer van itt!) sokat adott. Olyan dolgokról hallottam, amiről azelőtt fogalmam sem volt. Azóta rájöttem, érdekel­nek ... És azt hiszem, ennek a tábornak köszönhetem azt is, hogy ifjúsági klubot bíz­nak rám ... Szeretném átad­ni, továbbadni amit én tanul­tam. Gondolom ez másokat is érdekelne, s másokat is foglalkoztat. A munkahelyén egyébként különösebben nem szóltak semmit arra, hogy ide készül. Igaz, ő mondta így, szeren­csés fickó, fiatalok a munka­társai, akiket időnként siker­rel csal el egy-egy klubren­dezvényre is. Kékmezőh szép a nyár. Ott, nem messze az erdészházban van telefon, kapcsolat a vi­lággal. A fiúk részére felállí­tott sátorban katonás rend, az ebéd, a vacsora a diósgyőri Diófából „autózik fel”. A reg­gelikészítés az itteni techni­kai segítők dolga, s az ö gond­juk a zsíros kenyér is, pecse­nyezsírból, ami itt mindig slá­ger ... Sürgetik is, hogy mi­kor jön meg... Este kiülnek hullócsillagot nézni. Negy­venet számoltak össze a mi­nap,'gyönyörű tiszta volt az égbolt. Rendbontás ritkán akad, olyankor az egész tábor vé­leményt mond. A kötetlenség nem rendetlenség. A tábort szervező népművelő azt mondta: tartózkodóak, de ahogy megismerik egymást, a vezetőiket, őszintén megnyi­latkoznak. Kristóf Mária, aki a képzőművészeti foglalkozá­sokat vezeti, így summázta véleményét: „Kötéllel sem le­het elvonszolni őket az asz­taltól. Pedig csak annyi volt a feladata, rajzoljanak vala­mit, ami eszükbe jut. Tetszés szerint.” Külön tanulmányt érdemelne, ki mit rajzolt, fes­tett, s miért. Jobbára a 101-es tanulói jöttek el, azelőtt is így volt. Ez kicsit a pedagógusokon, az igazgatón is múlik, de ezt már csak úgy halkan jegyeztük meg, amikor a jövőről is szót ejtve arról beszélgettünk, hogy több gyerek is élvezhet­né a kékmezői nyarat. Csutorás Annamária Fotó: Fojtán László Az irodalmárok kiscsoportos foglalkozáson. Téma az erdélyi magyar irodalom. j A színész arca ! Mai Éva | Szinte hihetetlen: Ruttkai ‘ Éva 50 esztendeje szerepel | színpadon. Egész pici gyer- i mekként kezdte Lakner bá- j esi nagy hírű gyermekszín- i házában és immár fél év- j százada hangzott el ajkai- j ról az a mondat, amely i most önálló műsorának cí- J me is: „Parancsolj velem, i Tündérkirálynő”. i A színész arca című, a i MOKÉP által kiadott soro- J zatban jelent most meg Ab- i lonczy László szerkesztésé- | ben egy Ruttkai Éva-össze- i állítás, több más forrás ' mellett onnan való a fenti J adat. (Nem érdektelen talán ' megjegyezni, hogy a Film- I barátok kiskönyvtára soro- i zatban a közelmúltban je- | leni meg Kelecsényi László i Latinovits Zoltán-rnonográ- | liája es Deák Attila hason- ! ló könyve Ruttkai Éváról. • Most pedig a MOKÉP ad j közre egy Ruttkai-füzetet s Akkor, amikor éppen a mo- 1 zivásznon látjuk ritkán e i kivételes művészt.) Ruttkai ' Éva 52 magyar filmben sze- ! repcit, de ebből az utolsó i tíz évre mindössze négy jut. J így' nem véletlen hát, hogy i a művészetét, személyiségét 1 bemutatni kívánó füzet el- ! sősorban a színpadi színész ; Ruttkait mutatja meg. J A füzetben nagyobb írá­i sokkal Horvai István, a 1 Vígszínház igazgató-főren- , dezője, Máriassy Judit, Ab- i lonczy László, újságíró-kri- J tikus, a pályatárs Darvas i Iván, a filmrendező Kézdi j Kovács Zsolt, Nyerges Má- i ria újságíró, kisebb írások- 1 kai Illyés Gyula és Pilinsz- i ky János, versékkel Huszá- i rik Zoltán és Apáti Miklós [ ad egy-egy erőteljes vonást i a Ruttkai Éva-portréhoz. ! Különösen figyelmet ér- i demlő Horvai István és Dar- 1 vas Iván több évtiz,edes , közvetlen munkatársi ta­• pásztóiatokra épülő tanul- [ mánya és Ablonczy László- i nak az egész Ruttkai-élet- ] pályát átfogó montázsa. A füzetet természetesen i igen sok fénykép teszi tel- ] jesebbé, és az igényesebb i olvasó érdeklődésére is jog- ' gal tarthat számot. i (benedek) # Borsodi kismonográfiák 12. A miskolci Herman Ottó Múzeum Borsodi kismonog­ráfiák című sorozata 12. kö­teteként jelent meg Viga Gyula néprajzkutató-muzeo­lógus tanulmánya: a Népi kecsketartás Magyarországon. A szerző a kötet bevezetőjé­ben utal rá, hogy a hazai et­nográfia eddigi története so­rán áz állattartás és pásztor­kodás az egyik legtöbbet ku­tatott téma, ugyanakkor a kisállatok tartása nem egy­forma súllyal került feldol­gozásra. Igen keveset tudunk a sertéstartásról és szinte semmit a kecske tartásáról. Kötetében ennek részbeni pótlására vállalkozott. A tanulmány első fejezeté­ben történeti-néprajzi prob­lémákat tekint át. megemlít­ve. hogy a kecske a legko­rábban háziasított állatok egyike és már az i. e. VIII. évezredben Délnyugat-Ázsiá- ban igazolható a domesztiká- ciója. Ezt követően a magyar kecsketartás történetét vá­zolja fel. majd annak törté-- neti típusait, a következőkben pedig az állatfajtákat, a tar­tás technikáját mutatja be igen részletesen; később pásztorok és gondozók élet­módját, majd a kecsketartás hasznosságát. Viga Gyula tanulmányának szakmai elemzésére nem a napilapbeli feljegyzés hiva­tott. azt részben már a lek­torok elvégezték, részben bi­zonyára elvégzi a szaksajtó.' Annyi azonban nálunk is fel­jegyzendő, hogy az említett fejezetekben számos adalék található, amely nemcsak az egyetemes magyar állattar­tásra, hanem a magyar nép­életre való következtetések­hez szolgálhat alapul, s ezért nemcsak az állattartás, vagy az etnográfia iránt intenzí­vebben érdeklődők, hanem sokkal szélesebb' olvasóré­tegek figyelmére számíthat a kötet, amelyet igen sok fotó tesz teljesebbé. (Írni) „Kedves hazug” A Szentesíti, ei Miniatűr Színpadon, a Nosztalgio Kávéház kertjében mutatták be Jerome Kilty: „Kedves hazug” cimü színmüvét, amelyet a szerző G. B. Shaw és Miss Campbell levelezéséből dramatizált. A szerepeket Tolnay Klári és Mensáros László játszották. Rendező: Huszti Péter. í Augusztus 10-től FESTÉKVflSflR a UM OlSPO-ban Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 12. sz. alatt (a volt BVK mintaboltunk helyén) Nyitva: 8—16 óráig Szombaton: 8—12 óráig ASLA, Wallkyd, Durol, Astralin, Pavolin, Neoiux zománcfestékek és festési segédeszközök, parkettlakkok, autóápolási cikkek 20-50%-os ÁRENGEDMÉNNYEL amíg a készlet tart.

Next

/
Thumbnails
Contents