Észak-Magyarország, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-08 / 185. szám

1981. augusztus 8., szombat ESZAIC-MAGYARORSZAG 3 A rokonok is segítenek Suhajdáné háza rendbehozatalában Lehet annak másfél évti­zede, hogy részt vettem egy tanácskozáson, ahol pénz­ügyekben jártas szakembe­rek azt erősgették, hogy a la­kosság takarékbetét-állomá­nya belátható időn belül maximum 90 milliárd forint­nál tetőzik; s az esetleges 100 milliárdos érték valóságos csoda lenne. Megtörtént a csoda: 1979- ben összesen 114 milliárd 185 millió forint volt a betétállo­mány, ám a másfél évtized­del korábbi jóslatok sem vol­tak alaptalanok: 1965-ben a 20 milliárdot sem érte el az OTP és a takarékszövetkeze­tek által kezelt lakossági meg­takarítás. Érdemes — mert minden kommentár nélkül is sokatmondó — ettől az idő­ponttól követni a lakossági megtakarítások alakulását. 1970: 38,7 milliárd, 1975: 74,7 milliárd; 1978: 108,5 milliárd, és 1979: a már említett 114,1 milliárd forint. (A „kéznél” levő készpénzmennyiségről — ami csak 1960 és 1970 között 10 milliárddal emelkedett — most nem is beszélek.) Az abszolút összegek ön­magukért beszélnek, ám néz­zük előbb a százalékos ará­nyokat is: 1960-ban, a lakos­sági pénzállomány 2 százalé­ka, 1970-ben 5,6 százaléka, 1978-ban 7,2 százaléka került az OTP és a takarékszövet­kezeti fiókokhoz. Lakásberu­házásra pedig 1960-ban pén­zük 4,3 százalékát, 1970-ben 6,0 és 1978-ban 6,2 százalé­kát tették félre az emberek. A számok elemzéséből le­vonható az a következtetés, hogy 1978-tól észrevehetően csökkent a takarékossági láz. Sőt: a lakosság már a hetve­nes évek közepétől kezdve, fokozatosan visszavonta pénz­eszközeit a lakásépítési piac­ról, lévén hogy sokan nem kö­vethették az építőanyagárak és az építési költségek mere­dek emelkedését. Hogy az ily módon el nem költött pénz jó része nem került a taka­rékbetétkönyvekbe, az me­gint csak elgondolkoztató je­lenség. Hadd ismételjem meg az egyik iménti adatot: 1978-ban a pénzmegtakarítási hányad 7.2 százalék volt. Tegyük emellé az 1979-es adatot: 4,7 százalék. Abszolút összeg­ben 16 milliárd forint —min­den korábbinál kevesebb —, s ha ebből leszámítjuk az 5 milliárd forint kamatjóvá­írást. akkor a megtakarítási hányad mindössze 3 százalék. És még egy adatsor: 1979- ben, a korábbi 5 százalék kö­rüli fogyasztói árszintnöve­kedés egyszeriben 9 százalék­ra ugrott, majd tavaly ugyan­ennyivel nőttek az árak. Szó sincs arról, hogy a fo­gyasztói árak emelése annyi­ra megcsappantotta volna az emberek pénztárcáját, hogy csak megtakarításaik draszti­kus visszafogásával finanszí­rozhatták napi vásárlásaikat. Viszont a háztartások „köz­gazdái”, elgondolkodván a fo­gyasztói árak ilyetén alaku­lásán, kénytelen-kell etlen úgy döntöttek, hogy a későbbre tervezett, jelentősebb vásár­lásaikat előbbre hozzák. Nincs ebben semmi meglepő. Ilyen helyzetben a világon mindenütt így gondolkodnak és így döntenek az emberek (Már ahol így dönthetnek. Ugyanis a vásárlási hajlan­dóságnak legalább két felté­tele van: készpénzállomány és árufedezet. A jelek szerint nálunk pénz- és áruhiány nem akadályozta a költekezést.) . A jelenséget tehát kedve­zőnek is ítélhetnénk, ha meg­feledkeznénk arról, hogy a nagyobb arányú költekezés általában az OTP-nek való spórolás értelmetlenségét jel­zi. Erre utal — az előrehozott vásárlásokon túl —, hogy van­nak, akik a takarékoskodás klasszikus módszereihez tér­nek vissza: ingatlant, nemes­fémet, műtárgyakat vásárol­nák. Ez figyelmeztető jel, több okból is. Nem véletlen, hogy amikor az emberek a fogyasz­tói árak emelkedéséhez ké­pest kedvezőnek ítélték a ka­matlábat, a betétállomány minden korábbit meghaladó gyorsasággal emelkedett. (És ezt nem magyarázza a tulaj­donszerzési határok merev korlátozása, ugyanis e korlá­tokat — főleg a rendezetlen­sége miatt tökéletesen átte­kinthetetlen ingatlan-nyil­vántartás miatt — hosszú ideig kedve szerint lephette át bárki.) Másrészt: a lakossági taka­rékosság meghatározó ténye­zője mindig is a lakásberu­házásra félretett pénzösszeg volt. S ma, amikor egyre ke­vesebb az esély arra, hogy va­laki, úgymond „állami aján­dékként” jusson önálló la­káshoz, az építkezésié félre­tett pénzösszegnek még inkább gyarapodnia kellene. Mon­dom: „kellene”. Csakhogy: nincs számottevő előrelépés az értékálló lakás-előtakaré- kossági formák bevezetéséhez. (Mert ugye senki nem gon- j dolja komolyan, hogy példa- j ul az „ifjúsági takarékbetét- | tel” valóban megoldható a fiatalok nyomasztó lakás­gondja ...) Harmadszor (s hadd idéz­zem most e témakör egyik szakértőjét, dr. Zafír Mihályt, aki a KSH „Életszínvonal 1960—1980” című kiadványá­nak szerkesztője): „Nagyobb megtakarítási hányad átgon­doltabb, a jövővel jobDan számoló életvitelt jelentene; bővítené a lakáshelyzet ja­vításához szükséges anyagi alapokat, és mérsékelné a fo­gyasztási cikkek iránti keres­letet, ami jelenleg ugyancsak kívánatos lenne.” Mert ne feledjük: ha egy­szer kényszerű okok miatt vissza kell fogni a termelés növekedési ütemét — követ­kezésképpen a belföldi fel- használást is —, akkor a vá­sárlási kedv felélénkítése a gazdasági életre nézve ter­hessé válhat. V. Cs. Révleányvár. Az országha­tárhoz közeli község vala­mennyi házá őrzi a hétfői pusztítás nyomait. Kitört ab­lakok, összetört palák, csere­pek, avagy teljesen fedél nél­küli házak. — Egyik pillanatról a má­sikra jött a vihar — mondja özvegy Suhajda Istvánná. — Jött egy borulat. majd hirte­len minden elsöiétedett. Az­tán csak hallom a nagy dü­börgést. Mintha hordót hün- dörítettek volna a tetőn. Na­gyon féltem. Nyolcvanéves vagyok, de nem emlékszem hasonló jégesőre. .. Húsz- harmincdekás darabok hul­lottak. Alig akad néhány ház, amelynek tetején ne szorgos­kodnának a férfiemberek. Igaz, nem kevés zokszó hagy­ja el ajkukat. No, nemcsak a jég okozta károk» miatt, ha­nem az akadozó munka miatt. Mivelhogy nincs cserép még pala. Mint mondjak: — A szomszédos Szabolcs­ból is kértünk, de keveset ad­tak, hiszen ott sem csekély pusztítást végzett a jég. Má­sok Szerencsre mentek pala­ért, de már ott sincs. Arról nem beszélve, hogy a fuvar többe kerül, mint maga a cse­rép ... — Pontos adataink még nincsenek, de hozzávetőlege­sen elmondhatjuk, hogy a napraforgótáblában több mint félmillió forint a kár értéke, a gyümölcsösben két-három- százezer forint, a kukorica­földeken pedig több mint egymillió forint — mondja Zemplénagárdon a Szőke Ti­sza Termelőszövetkezet he­lyettes főkönyvelője. — Je­lenleg még dolgoznak a kár­felmérők, hiszen hatalmas te­rületet érintett a jégvihar. Szerencse, hogy a kalászosok betakarítását a vihar előtt be­fejeztük. — Közel 350 lakóház meg- károsodását jelezték, amely­nek nagyobb része cserépte­tős, kisebb része palás — mondja Balogh Gézáné, a kö­zös tanács vb-titkára. — A tönkrement melieképületek száma is meghaladja a há­romszázat. A tanácsi intézmé­nyekben 500 ezer forintos kár keletkezett. Révleányváron éppen a 2-es számú Általános Iskola tetejét újítottuk fel. Meg be sem fejeződött a munka, most kezdhetjük elöl­ről. A helyreállítási munká­kat nehezíti, hogy nincs cse­rép és pala. No, meg az is, hogy a három községnek egyetlen tetőfedő kisiparosa van. A jégkárt szenvedett bod ­rogközi embereknek legfonto­sabb gondjuk, hogy mielőbb rendes tető alatt lakjanak. Ehhez azon ban sok-sok cse­répre és palatetőre van szük­ség. Az Észak-magyarországi TÜZBP Vállalat igazgatójától megtudtuk, hogy: — Bár hozzánk ez idáig nem érkezett jelzés a taná­csoktól, mégis amikor tudo­másunkra jutott az eset, azon­nal intézkedtünk. Hatszázezer cserepet és 160 ezer palát szállítottunk a sárospataki te­lepünkre. Jelenleg ennyire futja a vállalati készletből, de már kértünk központi segít­séget. A szállítás megkezdő­dött, a jöv'ő hét közepén már megvásárolhatják az anyago­kat. A károsultak érdekében re­méljük, addig nem lesz eső!... Szöveg: Monos Márta Fotó: F. L. A megelőzés érdekében A hibákat, a fegyelmezet­lenségeket szóvá tenni soha­sem könnyű dolog; ehhez még napjainkban is kell a hatá­rozottság, s egy kis bátorság. Még akkor is, ha ezt munka- ’ársak. elvtársak között kell megtenni. De szemet hunyni ‘elettük mindenképpen bűn. ■ emcsak azzal szemben, aki elköveti, hanem a közösség­iéi szemben is. ahol erre le- tetösée volt. Az elmúlt he- ekber sokszor felvetődtek e gondolatok azokon a taggyű­léseken. amelyeken a Köz­ponti Ellenőrző Bizottság or­szágos tanácskozásának anya­gát és fegyelmi útmutatóját, valamint az alapszervezetek fegyelmi helyzetét vitatták a kommunisták. tízekre a tanácskozásokra nem azért volt szükség, mert a pártszervezetek fegyelmi helyzete romlott, hiszen nap­jainkban is érvényes a me­gyei pártértekezlet megálla­pítása, amely szerint: „...A pártszervezetek és az alap­szervezetek többsége egysé­gesen és helyesen értelmezi a pártfegyelmi munka elveit, a párttagsággal szembeni köve­telményeket.” A megyei párt­értekezlet határozata viszont azt is kimondta: „A párt ve­zető szerepének és tömegkap­csolatainak fejlesztése érde­kében nagyobb követelmé­nyeket keli támasztani a párt­tagok felkészültségével, tájé­kozottságával. életmódjával, emberi tulajdonságaival szemben.” A kongresszus a párt poli­tikájának érvényesítésében nagyobb következetességet igényelt: felhívta a figyelmün­ket arra. hogy emeljük ma­gasabb színvonalra a párt esz­mei, politikai, szervezeti és cselekvési egységét. Ennek egyik legfontosabb feltétele — s ez a közelmúlt tanácsko­zásain is nagy hangsúlyt ka­pott —, hogy az alapszerve- zetek fegyelmi munkája min­denekelőtt a vétségek meg­előzésére irányuljon. A veze­tőségek és a párttagok idő­ben figyeljenek fel a hibfMéHi, figyelmeztessék és segítsék egymást. Ne várják meg, amíg a kisebb hibákból na­gyobb baj, fegyelmi vétség less. A megelőzés fontosságát hangsúlyozták azok a kom- rviunisták is, akik az egyik tag­gyűlésen a vezetőséget bírál­va, de egyben önkritikát is gyakorolva szóltak arról, hogy nem most kellett volna fi­gyelmeztető levelet írni azok­nak. akik már két-három tag­gyűlésről hiányoztak. Egy ré­szük akkor sem voít ott, ami­kor erről beszéltek; régebben nem figyelmeztették őket elég erélyesen. A kommunistáknak cselek­vőén részt kell venniük az alapszervezet életében: de ál­talában a kisebb fegyelmi vétségen megelőzése érdeké­ben is következetesebb szá- monkérő magatartásra van szükség. Csak így lehet meg­őrizni és továbbfejleszteni a pártszervezetek egységét, fe­gyelmét és akcióképességét. (Petra) Takarmány-e a kőpor? A Tokaj-Hegyalján szinte korlátlan mennyiségben meg­található, a geológusok által már eddig több mint száz­millió tonnás „felkutatott” zeolit eredetű kőzetek, illet­ve az azokból nyert készít­mények ígéretes jövőjéről, nagy hasznáról már többször is írtunk lapunkban. A má- di ásványbányák különösen a mezőgazdaság, ezen belül az állattenyésztés számára kí­nálnak már számos zeolitké- szítményt. örvendetes, hogy megyénk mezőgazdasági nagyüzemeiben is mind gyak­rabban hasznosítják Hegyal­jának ezt a kincsét. Rendkí­vül érdekes nagyüzemi kísér­leteket folytattak legutóbb például a Hejőmenti Állami Gazdaságban a Pigozen—801 néven forgalmazott, a serté­sek takarmányozására is fel­használható zeolittermékkel. A gazdaság üzemi híradó­jában dr. Lugosi István fő­állatorvos szárni/ be részlete­sen a kísérlet eredményeiről. Elsősorban arra az első hal­lásra furcsán hangzó, de idő­szerűvé vált kérdésre ad vá­laszt, hogy takarmány-e a kőpor? A kísérletek után adott válasza: „mint kiegészí­tő anyag, igen!” A zeolitké- szítményektől még idegenke- dőknek írja, hogy „minden, a természetben szabadon meg­található anyag egyszerűsé­génél fogva lehet nagyszerű, ha tudjuk miért, mire, ho­gyan használható.” A Hejőmenti Állami Gaz­daságban ma már tudják, ho­gyan hasznosítható a termé­szetnek ez az ajándéka. A Műhibán levő sertéstelepen, nagy létszámú, 1380 darabos hízósertés állománnyal tet­ték próbára a Pigozen—801 nevű ásványi terméket. Az ál­latoknak a takarmányfej­adag 10 százalékában adták kiegészítő takarmányként. Az etetési kísérlet egy teljes hiz­lalást időszakot foglalt ma­gába. Dr. Lugosi István: — Előre meghatározott pa­ramétereket, kalkulációkat készítettünk, amely szerint a viszonylag drága, mázsánként 308 forintos ásványi anyag kedvező élettani hatása alap­ján jobb súlygyarapodásban, kevesebb abrakf elhasznál*» mellett kellett, hogy megte­rüljön. — Számításaink bevártak» a hízósertések szívesen fo­gyasztották a zeolitkészít- ményt, jobban gyarapodtak. A kontrolihoz viszonyítva, ha­vonta 2 kilóval több volt a súlyfelvétel, az abrakkölt­ség pedig a súlygyarapodás minden kilogrammjánál 2.78 forinttal lett kevesebb, mivel egy kilónyi gyarapodáshoz 0,65 kg-mal kevesebb tápot kellett felhasználni. Így nem­csak megtérült a befektetés, hanem hízónként 106,6 forint költségmegtakarítást is ho­zott, ami összességében 147 ezer forint eredményjavulás* jelent. Érdemes megjegyezni, hogy a viszonylag drágának vélt „kőpor” nemcsak több mint 100 forint tényleges megta-; karítást eredményezett hízón­ként, hanem jelentős tápmeg­takarítást is lehetővé tett Márpedig a népgazdaság szá­mára. egyáltalán nem közöm­bös, hogy mennyi tápot hasz­nál fel az állattenyésztés! A Hejőmenti Állami Gaz­daságban, ahol a kísérlet meghozta a várt eredményt a már eddig szerzett tapasz­talatok alapján még tovább finomítják a felhasználás technológiáját. A szakember véleménye: a zeolitterméke- ket ott használjuk, ahol a leg­jobban hasznosulnak jó tu­lajdonságaik, és csak olyan mértékben, mely feltétlenül javítja eredményeinket. Van­nak már kedvező tapasztala­taink a malacok etetési kí­sérletei során is. E kísérletek várhatóan javítják az élet- képességet, csökkentik a ki­eséseket. * Megyénk mezőgazdasági nagyüzemei és a háztáji ál­lattartók az augusztus 20-án megnyíló mezőkövesdi mező- gazdasági és élelmiszeripari tájkiállításon és vásáron is megismerkedhetnek Tokaj- Hegyalja ígéretes ajándéká­val, a mádi ásványbányák zeolitkészítményeivel. ta>. sá Az üveggyár udvarán Sok országban ismerik a miskolci üveggyár termékeit. Ezúttal bel­földi felhasználásra rakja a daru a tehervagonba a táblaüvegeket. Fotó: Szabados György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents