Észak-Magyarország, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-29 / 202. szám

ÉSZAK-WAGYARORSZAG 4 1931. augusztus 29., szombat r ßkaiTtttfe az invitálást: vegyünk részt a Mis­kolci Nemzeti Színház *881—82-es évadját nyitó társulati ülésen. Az ilyenkor szokásos írások sablonját most el kell hagynunk: nem gördül fel a függöny a Mis­kolci Nemzeti Színházban, mert belső tere átépítés alatt áll. De az évad megkezdő­dik. A Miskolci Nemzeti Színház 159. évadát szep­tember 1-én, délelőtt nyitják meg — Egerben. Augusztus utolsó napjai­ban megjelentek a bérleti hirdetmények, amiből a nagyközönség is tájékozód­hatott, mi várható nyitás után a Miskolci Nemzeti Színházban, és ezt szeret­nénk kiegészíteni azzal, ami a Kamaraszínházban és a Já­tékszínben látható. A nagy­színházi bérletben hat darab szerepel; ezek a követke­zők: „... Most mind együtt” (Buck man színműve), egy Goldoni-víg játék (vagy a Chioggiai csetepaté, vagy a Mirandolina), Bruckner tör­ténelmi színműve, az Ang­liai Erzsébet, Bulgakov ko­médiája, a Zojka lakása, Gershwin revü-operettje Örült lány címmel és a vi­lághírű Kander-musical, a Kabaré. A Kamaraszínház­ban bemutatni tervezik Pol- jakoff Te, szépségem, igen­igen, te... (Cukorváros) cí­mű darabját és Csiky László erdélyi magyar író Álkul­csok című művét; a Játék­színben Zorin Varsói meló­dia című kétrészes drámáját és Déry Tibor Kyvagtokén- jének színpadi változatát A gyerekeknek vagy Kästner UKtjmt 35-jék, vagy Garay János Háry Jánosát matat­ják be. A szeptember eteejeiévad- nyitó ülésen a színházveze­tés bizonyára részletesen is­merteti a tagsággal az évad­ra vonatkozó elképzeléseit, a társulat feladatait, amelyeket nehezít a miskolci építés, s az emiatt való késedelmes nagyszínházi évadkezdés. Az építés adta tárgyi ne­hézségek dacára lehetnek és * annak a színházzal szem­ben elvárások és azoknak egyikéről-naásikáról az ün­neprontás szándéka nélkül szólni szükséges, most az évad kezdése előtt. Vissza kell térnünk a két év előtti évadkezdésre, ami­kor új művészeti vezető, majd négy hónap múltán új Végéhez ért a tokaji író­tábor. Az utolsó nap dél­előttiét, tegnap Miskolcon töltötték a résztvevők. Hegyi Imre, a Hazafias Népfront megyei alelnöke a Tokaj ét­teremben megrendezett ba­ráti beszélgetést hagyomá­nyosnak nevezte. Valóban nem első alkalom, hogy Mis­kolc város vezetői gondolato­kat, véleményt cserélnek az írótábor résztvevőivel, az iparváros társadalmi és szel­lemi életéről. Csótai János tanácselnök-helyettes beszá­molóját többen is igen elis­merőleg „nyugtázták”. Mi­lyen gondokat is tárt az író­tábor résztvevői elé az el­nökhelyettes? Például az egyik legnagyobb gondot, a lakáskérdést. Az elmúlt öt­éves tervben tizenegyezer la­kás épült a városban. S je­lenleg több, mint húszezer igénylő van. Ebben a mos­tani ötéves tervben vissza­fogottabb lesz^ az állami la­kásépítés, növekszik a ma­gánerős érdekeltség és szá­mítanak az agglomerációra is. Azután a víz... Szintén okoz gondokat. A nagyvárost igazgató is került a színház élére, s akkor egy bizonyos megújulási, átalakulási idő­szak kezdetéről volt szó. Tudjuk, hogy két esztendő nem lehet elégséges egy tel­jes megújuláshoz, teljes át­alakuláshoz, ugyanakkor az a két esztendő már bizonyos tapasztalatokkal is szolgál a megújulás, az átalakulás tendenciáit illetően. Az el­múlt évad, amely ez átala­kulási időszak második éve volt, szélsőségekkel jeleske­dett, kimagasló sikerek, or­szágos reflektorfénybe ke­rült produkciók az egyik ol­dalon, messze a középszer alatti, vagy éppen szóra sem érdemes produkciók és azok teljes homályba burkolózása a mérleg másik serpenyőjé­ben. Kívánatos lenne, hogy a produkciók mindegyike egyformán kapjon figyelmet, ne legyen ebben megkülön­böztetés már eleve, akár a színházvezetés részéről, akár az országos szervezettségű propagandánál, akár a sze­reposztásnál, azaz lazuljanak fel a társulaton belüli szí­nészi csoporthatárok, s anél­kül, hogy a szereposztás dol­gába illetéktelenül beleszól­ni kívánnánk, az egyetemes színházi érdeket szem előtt tartva jónak mutatkoznék, ha egy-egy produkcióba ne csak egy összeszokott és vá­logatott csapat kerülne, ha­nem egyforma színészi örök­kel erősítenének minden elő­adást Az új műsorterv két na­gyobb zenés produkciót igét. Ez bizonyára a műsor popu­lar: tását szolgálja, de tekin­tettel arra, hogy a miskolci színháznak mindenfajta kö­zönségigényt ki kell elégíte­nie, mert másfajta színház nincsen, okkal hiányolható — és ezt a közönség igái nagy hányada hiányolja — egy-egy értékesebb nagy­operett bemutatását Ugyan­csak hiánynak tűnik az új műsortervből a mai magyar darab. Oj magyar darab, vagy már bemutatott, de a mához kapcsolódó magyar darab egyaránt Ez évek óta változatlanul - hiányzik. Csak­úgy, mint az ifjúságnak szánt valamint éppen az ő érdekükben rendszeresen re­pertoáron tartandó művek is. Az elmúlt évadban volt néhány előadás a Kamara- színházban. De rendszerte­len időközökben, olykor hó­napokig semmi. Igen szór­ványos volt a Játékszín, H­— természetszerűleg csak ha­zai méretekben nagyvárost — nem lehet egyedül a karsztforrásokra bízni ivó­vizével. Az egyik résztvevő a levegőszennyezettséget fir­tatta. Van gond — mondta az elnökhelyettes, de hozzá­tette, Miskolc mai levegő- szennyezettsége már koránt­sem olyan mértékű, mint tíz évvel ezelőtt A legtöbb szó persze a város szellemi, kul­turális életéről esett. Feledy Gyula egy korábbi mondá­sát idézte a városi tanács el­nökhelyettese: „Vidéken lehet élni, de provinciálisán nem.” Nos, a város vezetésében alighanem ugyanez a vezér­elv. A képzőművészeti élet­re, a feltételek megteremté­sére sokat áldoznak. Igazán büszke lehet Miskolc zenei életére — az alsó fokú ze­neoktatástól az Üj Zenei Mű­helyig, de jó lenne, ha egy operatársulata is lehetne a léévé a stüdiöeíőadás. Le­gyen ez rendszeresebb.. Es jusson végre el a színhá i megye színházi előadásra alkalmas művelődési házai­ba. Jó, ha egy színházban ven­dégművészeket is látunk. Jó, hogy vendégszínész és ven­dégrendező is szerepel. Ma­jor Tamás vendégjátéka és Jancsó Miklós vendégrende­zése nemcsak azért volt ér­tékes az elmúlt évadban, mert idevonzotta az orszá­gos sajtót, hanem mert el­sősorban az itteni közönség­nek és nem utolsósorban a társulatnak * adott élményt. Tehát ismétlendő: a jövőben is jó, ha vendégművészt is látunk. De még jobb lenne, ha vendéghívás ürügyén egy- egy produkció nem lenne bi­zonytalan kísérlet tárgya, és nem kísérleti pálya lenne a mi színházunk máshol si­kertelenül próbálkozóknak. Lehet, hogy „elavult” felfo­gásnak tűnik, de arra kelle­ne törekednünk, hogy ne csak itt működő színészek­kel, itt fellépőkkel találkoz­zunk, hanem miskolciakkal, akiket nemcsak a szerződé­sük és munkakönyvük őrzé­se köt úgy-ahogy ide, hanem testben és lélekben, egész művészi és emberi tartásuk­ban miskolciak, városlakók (nemcsak a színészházban meghálók), lokálpatrióták, akik osztoznak a város és a megye gondjaiban és örö­meiben, s akiket a közönség esetleg nemcsak a rivalda túlsó oldalára ismerhet. Türe&netlennek tűnnek ezek az elvárások? A kísér­let, a megújulás harmadik évének már nemcsak rész­eredményeket kellene hoz­nia, hanem az egyetemes miskolci színház sikeres évadját néhány kiemelt pro­dukció országos visszhangja • helyett. B a a színház űj évadja rácáfolna lokálpaírió- taszínházbarát aggo­dalmainkra, és az évad sorén — az országos hírnév növe­lésén túl — a miskolci kö­zönséghez is közelebb kerül­ne teátrumunk, úgy az évad végén örömest regiszt­ráljuk a változást, bevalljuk, hogy túlzó volt aggodal­munk. Ennék reményében várjuk teljes bizalommal a Miskolci Nemzeti Színház színháznak. Ezért jobban össze kellene fognia a zenei intézményeknek. Nincs helyünk a gond­megosztó beszélgetés minden mozzanatának felidézésére. Mindenesetre jó volt hall­gatni, hogy az írótábor részt­vevői a Napjainkról,^ a me­gye irodalmi lapjáról jó vé­leményt alkottak. Sokáig ke­resgélte önmagát — mondta például Fábián Zoltán —, az utóbbi fél évben egyre in­kább magára talál. Mód Ala- dámé inkább országos ta­pasztalatokra hivatkozva azokról a tartalékokról be­szélt, amelyek a beruházás igénye nélkül segíthetik a kulturális értékek befogadá­sát Igazi kultúra — mondta —, csak közösségekben való­sulhat meg. De ehhez azélő, a valóságos igényekhez kell kapcsolódnia. Az életből kell kiindulnia általában. Faragó Aprókat mozdul a kér, a kéz­ben a kés... Emlék o nyári tá­borból. Fotó: Laa6 L Magyar filmek szepfeaMeo Szeptemberben két új ma­gyar filmet kínálnak a pre­miermozik: 10-én mutatják be a kertmozikban elöveti- tésben már játszott Kopasz­kutya című filmet, Szomjas György munkáját és 24-től látható az idei moszkvai filmfesztiválon díjazott Ide­iglenes paradicsom, amelyet Kovács András rendezett és a második világháború első éveiben nálunk menedékre talált francia tisztek étekéről szól. A hónap tíz új rövidOfns­jéből kilenc magyar. (A tize­dik a bolgár Napkelte című dokumentumfilm.) Népszerű­tudományos film a Város a völgyben, Schulter Imre munkája; rajzfilm Hernádi Tibor Animálta — A tette és Varga Csaba Ebéd című filmje; három újabb dofcu- mentuínfűmet — Paulus Ala­jos A téma, 2ombori Kata­lin Menedék, Tényi István Asztalosok — augusztus Ä4-i számunkban ismertettünk bő­vebben, s most kerülnek mo­zivászonra, csakúgy, mint a lapunkban már többször elemzett, Vitézy László ren­dezte, miskolci témájú Kol­lektív ház és a Gárdos Péter rendezte Ketrec című doku­mentumfilmek; s bemutatás­ra kerül még Bánki Szilárd Mindennap című dokrrmen- tumfilmje. Csótai János valahogy úgy fogalmazott, hogy egy város szellemi élete az ott élőkön múlik elsősorban. Igaz, Mis- kolcnak nincs humán felső- 5 oktatási intézménye. Indul - viszont jogi képzés idén j szeptemberben. Van egy rí -1 kotó értelmiségi rétege. Nem j kevés szellemi potenciával, j Nyilván körükben kell ke­reskedni 'elsősorban, amikor a lehetőségek jobb kihasz­nálásáról, jobb együttműkö­désről, a köz hatékonyabb bekapcsolásáról gondolko­dunk. A délelőtti miskolci ta­nácskozás után a tokaji író­tábor résztvevői Borsodszi- rákra látogattak el, ahol megkoszorúzták a Bartók- ősök sírját. Itt adott emlék­műsort ’ Reményi János ve­zetésével a miskolci Bartók Kórus. Délután 4 órakor hi­vatalosan is véget ért a X. tokaji írótábor. A IV. anyanyelvi Utópia vagy lehetőség ? Az anyanyelvi mozgalom egy évtizede alatt Tasnády T. Al­mos Belgiumban élő tanár, a kétnyelvűség jeles kutatója tette fel néhányszor ezt a kér­dést a konferenciák idején, s azóta is keresi a választ; meg lehet-e őrizni az anyanyelvet idegen környezetben, vagy csak önáltatás, utópia ez? Hogy látja ma, a IV. anya­nyelvi konferencia után? — Parancsoló szükséglet a kétnyelvűség, amit kikerül­nünk nem lehet. Különösen akkor nem, ha megszívleljük történelmi és nyelvtudomá­nyi ismereteink tanulságait, miszerint a nyelvi kisebbsé­gek és szórványok elkerülhe­tetlen sorsa — kevés kivétel­től eltekintve — a rövidebb- hosszabb időn belül bekövet­kező nyelvváltással, nyelv­cserével együtt járó felszívó­dás, a teljes beolvadás. Ha­sonló sors a mi esetünkben nem kevesebbet jelentene, mint a magyarság egyharma- dának elvesztését. — A kétnyelvűség fogal­ma változott az elmúlt évti­zed alatt: a kétnyelvűség iro­dalmi szerzői egészen más szemléletet képviselnek ma, mint az első anyanyelvi kon­ferencián, 1970-ben. Mi a vé­leménye? — Ma már a kétnyelvű­ségben nem csupán valami olykor szükséges, máskor pe­dig elkerülhetetlen átmeneti nyelvi állapotot látunk, ha­nem egy, a jövőbe ívelő, foly­tonossági igénnyel bíró, a nemzedékeket is áthidaló kettős nyelvűség lehetőségét. Éppen ezért már elégtelennek találjuk magát a „kétnyelvű­ség’' kifejezést is; árnyaltab­ban és pontosabban fogalma­zunk: Makkai Ádám a szer­ves, Kovalovszky Miklós a tökéletes, Nagy Károly a köl- csönos kétnyelvűség elméle­tét dolgozta ki. magam pe­dig a teljes kétnyelvűségben .látom azt az alapot, amelyre építhetünk. Az elnevezések különbözősége ellenére közös von», hogy valamennyien oiyan kettős nyelvűségre gon­dolunk, amelyben „egy idő­ben mindkét nyelv a gondol­kodás eszköze” ('Mei jere hol­land nyelvész szavaival élve), amikor egyidejűleg mindkét nyelvünk azonos értékű ön­kifejezési eszközünk. S nem­csak az. Hiszen-a kettős nyel­vűség nem csupán két nyelv­nek — a mi esetünkben a magyar anyanyelvnek és a befogadó ország államnyelvé­nek — a lehető legmagasabb szintű elsajátítását, ismere­tiét, alkalmazását és állandó művelését jelenti, hanem ez­zel együtt kettős kultúrát, kettős kapcsolatrendszer ápo­lását, kettős alkalmazkodást. Most én kérdezem ön­től: nem utópia ez? Hisz’ nemrég még az a nézet ural­kodott mindenütt a világon a bevándorlók körében, hogy a kétnyelvűség károsan meg­terhelő, a gyerekeknél zavart okozhat a személyiség fejlő­désében, és hátrányos lehet az érvényesülésben. — Szerencsére éz a tévhit már a múlté. Tudományos felmérések egybehangzóan igazolják mindenütt a vilá­gon, hogy a kétnyelvűségnek semmiféle káros következ­ménye nincs, ellenkezőleg: az anyanyelv fejlesztése, magas szintre emelése a legjobb alap a befogadó ország nyel­vének mielőbbi elsajátításá­ra, tudatos használatára. Gaz- dagítóbb, embergyarapítőbb a kétnyelvűség, a kettős kul­túra, a világba jobban bele­látó embert eredményez. Aki két nyelven beszél, sokkal tu­konferencia után datosabban alkalmazza mind­két nyelvét. Nem egy esetben tapasztaltam Belgiumban az ott élők afölötti csodálkozó-, sát, hogy az oda számlázot­tak mennyivel gazdagabb szókinccsel élnek, mint az „őslakók”; — Hogy lehetsé­ges, hogy mi is ismerj ük eze­ket a kifejezéseket, de alig használjuk, ti pedig olyan színesen, árnyaltan tudtok beszélni? — kérdezték nem­egyszer. Ez azért van, meri ha az ember nem talál rá egy kifejezésre, gondolatban átvált az anyanyelvre, és on­nan kölcsönöz szavakat... S hogy mennyire utópia? Az sok mindentől függ: a csalá­di összetételtől, a magyar pótközegtől és a magyaror­szági kapcsolatoktól, vala-^ mint külső tényezőktől; a befogadó ország toleranciájá­tól (mennyiben fogadja el az ott élő kisebbség nemzeti­anyanyelvi művelődéséhez szükséges lehetőségek gya­korlását). Az eszményi példa Svédország. Talán a svéd kormány volt az első, amely a hatvanas évek nagymérté­kű bevándorlását követően hatóságilag rendelte el az anyanyelvi oktatást az egész országban; felismerve ennek alapvető fontosságát a koráb­bi beolvasztási irányzatokkal szemben. S az anyanyelvi ok­tatás a svéd tanterv szerint nem szorítkozhat csupán az írás-olvasás megtanítására, a beszédkészség fejlesztésére, szókincsbővítésre. Magában kell foglalnia az anyaország kultúrájának, hagyománya»-; nak ismertetését, s az a«>- reak megőrzéséi« való törek­vést is. A cél olyan egyéne­ket nevelni, akik két nyel­vet, - két kultúrát ismernek,’ s ezáltal gazdagítják a befo­gadó ország kultúráját isi Csak egymás ismerete segít hozzá egymás megértéséhez; megbecsüléséhez, s a külön-- bűző anyanyelvűek együtt-' működéséhez. A szülőföld és a külföldi magyarság 1970 óta kialakult kölcsönös kap­csolata és együttműködése észrevehetően rányomja bé­lyegét diaszpóránk étetére, nyelvi és etnikai megmara­dásának esélyeire. — Az anyanyelvi mozga­lom egy évtizedes jubileu­mán milyen tehát a mérleg; mit jelent a mozgalom a nyu­gati világban szétszórtan élőknek? — Szinte remélni sem mert nagy erjedést idézett elő: felrázta, mozgósította a kül­földi magyarság széles réte­geit, a diaszpóra szükségle­teihez igazodó tankönyvekkel és egyéb módszertani segéd­eszközökkel megkezdte a külföldi magyartanítás kor­szerűsítését, és eladdig hi­ányzó egységesítését. S hadd idézzek itt Falu Tamás Lon­doni emlék című verséből: „A Hyde-parkban sétáltunk,’ Dús lombú fák alatt... A fűbe heveredtünk, [és fölöttünk a fán Magyarul kezdett szólni [egy angol csalogány".’ A veszélyeztetett egyhar- madnak, a nemzeti kisebb­ségekben és szétszórtságban, hazánk területén kívül élő mintegy négy és fél, ötmillió magyarnak a nyelvcserével együttjáró fokozatos megszű­nés és a kétnyelvűséget fo- lyamatosító megmaradás kö­zött kell választania. Az anyanyelvi mozgalom elhiva­tottjai továbbra is azon munkálkodnak, hogy a föld­kerekség minden táján — ahol magyarok élnek — meg­szólalhasson nyelvünkön is a csalogány. O. É. 158. évadját. Benedek MfkMs Beszélgetés Miskolcról KEDVES VÁSÁRLÓINK. VÁLLALATOK. INTÉZMÉNYEK, FIGYELEM! MOST ÉRKEZETT KOAXIÁLIS TV-ANTENNA KÁBEL! KAPHATÓ a sátoraljaújhelyi, szerencsi, leninvárosi, kazincbarcikai, edelényi, ózdi és miskolci MŰSZAKI BOLTJAINKBAN: A 159- évad elé

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents