Észak-Magyarország, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-19 / 194. szám

KZAK-MAGYARORSZAG 10 T981. augusztus 19., szerda A hetedik szinten Veres István őzt a gépet állítja be, amely vibrálással, s ievegőmozgás- sal tisztítja a terményt. A kálitelep közel negyven méter magas, ki- lencszintes technológiai tornya, ahol a fém­zárolásig emeletenként osztályozódik, tisztul a mag. jó vetőmagellátásért Az adatok már ön­@ magukban is tisztele­tet parancsolnak. A Vetőmagtermeltető és Ellá­tó Vállalat Borsod-Abaúj- Zempién és Heves megyé­ben 34 ezer hektáron ter­meltet különböző üzemek­kel évi 22 ezer tonna külön­féle vetőmagot, de ebben a számban még nincs benne a kalászosok közel 27 ezer tonnás nagyságrendű vető­magszükséglete, s nem tar­talmazza a más megyékből beszerzett kukoricahibridek mennyiségét sem. Viszont érzékelhetően tükrözi a vál­lalatnak azt a sokirányú te­vékenységét, amelynek cél- ja^ hogy a két megye több mint 150 mezőgazdasági üzemét vetésidőre az igé­nyelt vetőmagvakkal ellás­sa. A kál-kápolnai vasútál­lomás mellett magasodó, legkorszerűbbnek számító telepükön Varró Imre Igazgatóhelyettes-főmérnö­köt kérdeztük meg a vető­mag-termeltetés sajátossá­gairól: — Ezen a telepünkön az Ipari, s takarmánynövé­nyek és a zöldségfélék mag­jainak válogatására, tisztí­tására szakosodtunk. Éven­te. 22 ezer tonna terményt vásárolunk fel, amelyet a közel negyven méter ma­gas, kilencszintes technoló­giai tornyunkban, speciális gépek segítségével tisztítjuk, osztályozzuk a fémzárolásig. A munka a laboratórium­ban kezdődik, ahol nemcsak a szennyezettséget, a minő­séget és csírát vizsgáljuk, hanem „miniatűr” svéd gyártmányú Kamas-gépek- kel kutatjuk, hogy az adott technológiától miben kell el­térnünk. Ezek a laborató­riumi gépek kicsinyített ha­sonmásai a technológiai to­rony berendezéseinek, így már eleve tudjuk, hogy pél­dául : milyen rostaméretre kell beállítani a termelő­gépeket. A toronyban szin­tenként más és más aspi- rátorok, szeparátorok, s triőrök válogatják, osztá­lyozzák a szabadeséssel ér­kező terményt A 22 ezer tonna termény­nek csak a fele lesz vető­mag, amíg a másik része bel- és külföldre ipari alap­anyagként kerül. Ennél a tevékenységnél elsősorban az országban legkorszerűbb hántolómalmot kell meg­említeni, amely egy szezon alatt 5000 ezer tonna termé­ket tud készíteni. A slá­ger a Nyugaton nagyon ke­resett felesborsó, de még a technológia melléktermékét, a törmeléket s borsóhéjat is svájci, olasz exportra tud­ják szállítani. — A fő célunk természe­tesen az üzemek maradék­talan ellátása marad — mondta a főmérnök. — A két megyében 18 felsőfokú agrárvégzettségű szakem­berünk irányítja a termelé­si osztályokon a termeltetői munkát. Tanácsokkal lát­ják el az üzemek agronó- musait a vetőmagtermelés speciális folyamatairól, a vetésidőtől kezdve, a nö­vényvédelmen át egészen a betakarításig. A mezőkövesdi mezőgaz­dasági és élelmiszeripari tájkiállitáson és vásáron a vállalat bemutatja azokat n vetőmagféléket, amelye­ket termeltet, s azokat az újdonságokat is, amelyeket a kutatóintézetekben neme­sítettek ki. De legnagyobb érdeklődésre az a több száz színes csomagolású tasak tarthat igényt, amelynek tartalmával a vállalat a kis­termelőket segíti. — Több mint 1600-féle vetőmaggal segítjük a hét­végi kertek, háztáji gazda­ságok termelését. A kert­barátok ma már a két me­gye területén 560 boltban találkozhatnak termékeink­kel. Január óta közvetlen kapcsolatban vagyunk az áfészek által kijelölt árusí­tóhelyekkel, így vállalatunk a kiskertek vetőmagellá­tását is átvette. Jobban fel tudjuk mérni a jelentkező igényeket, s a helyi adott­ságoknak megfelelőbb faj­taszerkezetet akarunk ösz- szeállítani. Az elmúlt évben 6,5 millió forint értékű, ta- sakba .csomagolt vetőmagot forgalmaztunk. Idén a felmérések szerint, ha nem is maradéktalanul, de széles választékot tud­nak az üzemeknek biztosí­tani. Az egy kivétel: a lu­cerna. Az elmúlt, három év rossz időjárásának hatása­ként kevés a vetőmag, már az állami tartalék rovására »m tudják az üzemeket maggal maradéktalanul el­látni. A vállalat éppen ezért kérte — és kéri — a gaz­daságokat, hogy ahol lehet, törekedjenek a magfogás­ra... (X) A laboratórium miniatűr gépei, amelyek segítségével a tech­nológiát módosíthatják. A tranzitraktár, ahonnan 1360-féle termékből választhatnak a vetőmagboitok vezetői, anyagbeszerzői. Rékáiy pfeial az élelmiszer-termelés fejlődéséről Szocialista építésének három és fél évtizedes múlt­jából a nagyüzemi szocialista mezőgazdaság megteremtése, töretlen fejlődése tekinthető a legnagyobb eredmények egyi­kének. Az sem vitatható vi­szont, hogy a továbblépés csak eredményeink kritikus vizsgála­tával, az új nehézségek, gon­dok feltárásával és megoldá­suk szorgalmazásával érhető el. Lehetőségeinket jól mutatja a mostani tájkiállítás is, bizonyít­ja, hogy szocialista mezőgaz­daságunk eredményei valóban nem csekélyek. Jellemzésül áll­jon itt néhány adat. Magyarország a világ mező- gazdasági területének 0,15 szá­zalékával rendelkezik, ugyanak­kor a világ mezőgazdasági ter­melésének 0,7—0,8 százalékát adja. A világ búzatermeléséből 1,5 százalékkal, kukoricaterme­léséből 1,9 százalékkal, cukor­répából 1,3 százalékkal, bur­gonyából 0,5 százalékkal része­sedünk. A búzatermelésben 4,5 t/ha-t meghaladó termelési színvonalunk kétszerese a világ­átlagnak és hozamszintben az első öt ország közé sorolják hazánk mezőgazdaságát. Az élelmiszer-termelés mai színvonalához — nemzetközi mércével mérve is — csak je­lentős dinamizmussal érhettünk el. A szocialista átszervezést követően a ti. ötéves terv idő­szakában évenként 1,8 száza­lék. a III. ötéves terv idején már 2,9 százalék, a hetvenes évek első felében 3,9 százalék, míg második felében 3 száza­lék körüli éves termelésnöveke­dési ütemet produkált a mező- gazdaság. Más oldalról: az elmúlt 20 év alatt úgy nőtt, összességében mintegy 80 szá­zalékkal a termelés, hogy köz- beh 7 százalékkal csökkent a földterület, 48 százatékkal pe­dig kevesebb lett a mezőgaz­daságban foglalkoztatottak száma. Fejlődésünk dinamikáiét jő! Jellemzi legfontosabb növé­nyünk, a búza hozamának vál­tozása is. Ahhoz, hogy a búza hektáronkénti hozama Magyar- országon 1500 kilóról 2000 kiló­ra nőjön, évtizedekre volt szük­ség. A 2000 kilós szintről a 3000 kilós átlaghozamok eléré­séhez viszont már csak hat év kellett. Oic'bb hat esztendő után, 1977-ben már meghalad­tuk a hektáronkénti 4000 kilós termést, 1980-ban pedig már 110 olyan nagyüzemünk volt, ahol hektáronként 6000 kilónál többet takarítottak Termelés! eredményeink lehe­tővé tették, hogy az országban nyugodt, kiegyenlített, minőség, ben javuló, választékában bő­vülő élelmiszer-ellátást biztosít­sunk. Emellett mind nagyobb külkereskedelmi forgóimat bo­nyolítunk az élelmiszerekből, ma már ágazatainkból kerül ki a népgazdaság exportárualap­jának mintegy negyede, a nem rubelelszámolású forgalomnak több mint egyharmada. Fejlődésünk kiemelkedő sú­lyú tényezője maga a dolgozó ember. Alig egy generációs idő­szak alatt jutottunk el a kis­gazdaságokban, többnyire kézi eszközeivel dolgozó paraszttól a nagyüzemi technikát értő és szakszerűen alkalmazó, a mo­dem technológiában jártas és továbbfejleszteni képes szövet­kezeti tagokig, állami gazdasá­gi dolgozókig. Büszkék lehetünk, hogy gazdaságainkban, válla­latainknál már 33 ezer mérnök és üzemmérnök, 63 ezer tech­nikus és 270 ezer szakmunkás képes elébe menni az új kö­vetelményeknek. De nem csekély változás zaj­lott le a termelés egyéb felté­teleiben sem. Az elmúlt 20 év alatt csaknem valamennyi ha­szonnövény, állatfaj biológiai alapja kétszer, háromszor is ki­cserélődött, s ezzel arányosan emelkedett a potenciális ter­mő-. teljesítőképesség. Ennek kihasználását pedig az óriási mértékben megnövekedett anyagi-műszaki bázis, újabb és újabb kémiai anyagok növek­vő mennyiségű felhasználása se­gítette. Vajon ezek után elégedettek lehetünk-e? Nyilvánvalóan nem. Feladataink semmivel sem ki­sebbek annál, mint amit eddig megoldottunk. Az ország elvár­ja tölünk, hogy tovább javítsuk a hazai ellátás színvonalát, fo­kozzuk gazdaságos exportunkat, s jól, jobban sáfárkodjunk adottságainkkal, eszközeinkkel, vagy ahogy ma általában meg­fogalmazzuk: növeljük élelmi­szer-termelésünk hatékonyságát. Alapvető, s mennyiségileg nem bővíthető, sőt, csökkenő erőforrásunk a föld. A termelés növelése tehát csak a művelt területek intenzívebb hasznosí­tásával érhető el. De ide tar­tozik a nagyüzemileg nem mű­velhető területek kihasználását szolgáló módszerek megkeresé­se, és a talajerő-visszapótlás nóveiése is. Rossz gazda az, aki a költségek csökkentése címén, a tápanyag-visszapótlás mérsék­lésével kockára teszi a jövőbe­ni nagyobb termés lehetőségét. Termeléspoiitikánk kulcsfon­tosságú kérdése a gabona- és hústermelésünk egyidejű növe­lése. Megoldásában nem kis szerepet játszik a takarmány- gazdálkodás javítása, az ab- raktakarmány-kímélö, s a mel­léktermékeket, gyepterületeket jobban kihasználó takarmányo­zás elérése. Ettől kettős ered­ményt várunk: relatíve mérsék­lődjön gabonatermelésünk ta­karmányozásra szolgáló hánya­da és a szántóföldi takarmá­nyok rovására növekedjen « gabonák vetésterülete (és ez­által gabonaexportunk évről év. re emelkedjen). Jelentős tartalékunk van bio­lógiai alapjaink kihasználása, ban is. Még az élen járó ága­zatainkban (pl. gabonaterme­lésben) is a termőképességnek mindössze 50—60 százaléka ke­rül kihasználásra. A megtermelt termékek vesztesége pedig —> sokszor szervezési, gondatlan tárolási okok miatt — jó né­hány esetben magas, tehál csökkenthető. Mint ahogy nö­vekvő figyelmet kell fordítani az állattenyésztés veszteségei­nek mérséklésére is. Az eimúlt években számottevő eredményt értünk el energiafelhasználá. sunk csökkentésében. Ügy íté­lem, hogy jó úton járunk, ami­kor elősegítjük a nedves táro­lás, a másra nem használható melléktermékeinken alapuló energiatermelés, az energiata­karékos talajművelés stb. ter­jedését. Relatíve mérsékelnünk kell termelésünk eszközígényességét is. Egyrészt a szektorok közöt­ti kapcsolatok bővítésével el kell érnünk, hogy meglevő esz­közeink termelésben maradja­nak, másrészt keresni kell az egyszerűbb, olcsóbb fejlesztési megoldásokat. Jó példa erre, hogy óz áremelések ellenére ma fele annyiba kerül egy te­hénférőhely megépítése, mint néhány évvel ezelőtt. . A fejlődés hordozói, ahogy a múltban, úgy a jövőben is a szocialista nagyüzemek lesz­nek. A jó gazdaságok további dinamikus mozgása mellett ha­tékony, új eszközökkel is segít­jük az elmúlt években alacsony jövedelmezőséggel gazdálkodó szövetkezeteket és állami gaz­daságokat, hogy minél gyor­sabbon zárkózzanak fel o jó gazdaságok eredményeihez. Nagy figyelmet fordítunk a kis­termelők, a háztáji, kisegítő és egyéb kisgazdaságok fejleszté­sére is. Országos érdek ez. A kertészeti ágazatok, s jó né­hány állattenyésztési termék termelésében betöltött szerepük ma is meghatározó, áruterme­lésük nagyban hozzájárul a ha­zai ellátás kiegyenlítettségéhez, néhány terméknél pedig az ex­port biztosításához is. Feladataink jesítésük fel. tételeit biztosítanunk kell. A kettő összhangját azonban csak az alkotó ember teremtheti meg. S ez szorgalmas, hozzá­értő munkát kíván a mezőgaz­daságban dolgozóktól, s a me­zőgazdaság műszaki, technikai hátterét biztosító ipari munka* soktól egyaránt. Vendégh Ferenc mezőgazdasági és élelmezési miniszterhelyettes fom m ­Termékeink segítik a ker- tészkedök, a kisállatte- nyésztők és a kis- és nagy­üzemi mezőgazdasági munkákat. (Egész évben bőséges áruválasztékkal várja vásárlóit az ARUHÁZ a Búzatéren.) Fogyasszon minél több zöldséget és gyümölcsöt, a teljes nyári árubemutatóból vásárolhat a zöldséges pavilonunkban a vásár területén.

Next

/
Thumbnails
Contents