Észak-Magyarország, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-19 / 194. szám
ÉSZAtC-MAGYARORSZAG 4 1981. augusztus 19., szerda Parttalan közművelődés (?) babilóniai király időszámításunk előtt 1800 évvel törvénykönyvet alkotott, amelyben összefoglalta birodalma lakóinak számos kötelességét, és azt a néhány jogot, ami a királyi teljhatalom mellett jutott nekik. Általában ezt a kőbe . vésett törvénykönyvet szokás az első alkotmánynak nevezni. Ilyen értelemben alkotmány Mózes öt könyve, s a görög városállamok írott és íratlan törvényeiben is megtalálhatók a későbbi alkotmányok mintái. Mégis hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy valóban alkotmányos alapon szerveződjenek az államok. Olykor az uralkodók ellen felkelt nemesek kényszerítettek ki olyan törvényeket, amelyek alkotmányos jogokat adtak. Az elsőt 1215-ben Angliában: Földnélküli János király aláírta — és később visszavonta — a Magna Chartát, azaz a Nagy Iratot, amely valójában szabadságlevél volt az egyházi és világi hűbéresek, valamint a városok számára. Évszázadokon át uralkodók praktikája volt, hogy ha ingott alattuk a trón — az abszolút, korlátozás nélküli monarchiát átalakították (vagy legalább ígérték) alkotmányos monarchiává. Alkotmányozó Nemzetgyűléssé alakult át 1789-ben a francia Rendi Gyűlés is — ám a nép gyorsabban határozott, s eltörölte a királyságot alkotmánytervezetével együtt. Hasonlóképpen járt az utolsó orosz cár, II. Miklós is, aki 1905-ben ígérte meg,, alkotmány adását és a törvények alapján való kormányzást Pedig a királyoknak, császároknak, cároknak lett volna idejük az alkotmányosság bevezetésére. Nem így az első proletárállamnak, a Párizsi Kjommünnek, amely rövid ideig állott fönn, állandó veszélyben forgott, fegyveres harcokat kellett vívnia, s mégis meghozta a maga alkotmányát. Ebben leszögezte: 1. A Kommün tagjai bármikor visszahívhatók; 2. egy kézben kell lennie a törvényhozó és a végrehajtó hatalomnak, mindkettő a Kommün hatásköre, s ugyanazok dolgoznak a végrehajtáson, akik a törvényeket hozzák. Mindez életbe is lépett, s egy sor más tervezet volt még, amit már elfogadni sem volt ideje a Párizsi Kommünnek. Napjainkban csaknem any- nyi az alkotmány, ahány ország van a Földön. Akadnak még olyan országok, amelyek rövid ideje nyerték el függetlenségüket, s az alkotmány törvénybe iktatására majd csak az elkövetkező időkben kerülhet sor —, de vannak olyanok is, ahol diktátor vagy katonai junta ragadta kezébe a hatalmat, s első dolga volt, hogy felfüggessze az alkotmányt. Hitler, Mussolini és Franco hatályon kívül helyezte az addigi alkotmányt, s egyszemélyi diktatúrájának alapelvévé tette, hogy alkotmányos az, amit ő elrendel. Hasonlóképpen történt Chilében is: Pinochet tábornok és katonatiszti klikkje egyik legelső intézkedéseként eltörölte az alkotmányt és az abban biztosított állam- polgári jogokat. Üj országok új módon fogalmazzák meg a maguk alkotmányát. Algériában például 1963-ban emelték törvényerőre az alkotmányt, amelynek első két paragrafusa: „Algéria népi és demokratikus köztársaság; szerves alkotó része az arab Magh- rebnek, az arab világnak és Afrikának”. Szól az államhatalomnak a nép általi gyakorlásáról, a gyarmati rendszer minden nyomának eltüntetéséről, az emberi méltóság tiszteletben tartásáról, a kínvallatás és az ember épsége ellen irányuló minden fizikai vagy erkölcsi kényszer elítéléséről. Minden alkotmány a múltban gyökerezik és az adott helyzetet rögzíti. Algériában a gyarmatosítók embertelen terrort alkalmaztak, napirenden voltak a kínvallatások — ezért került be az alkotmányba ennek elítélése és kizárása. S bár a más felekezetűek egyenlőségét is garantálja az algériai alkotmány — kimondja, hogy az államfő csak 35. évét betöltött, algériai származású, muzulmán val- lású férfi lehet... Mások a viszonyok, s így egészen másfajta az alkotmány a kétnemzetiségű Cipruson. Ott minden fontos tisztség betöltésénél külön meghatározza, hogy azt török vagy görög nemzetiségűnek kell betöltenie. Az alkotmány első paragrafusa kimondja: „Az elnök görög, az alelnök török, akiket a ciprusi görög, illetve török közösség a jelen alkotmány rendelkezéseivel összhangban választ.” Ugyanígy a hadseregben — bár nincs kötelező katonai szolgálat — 60 százalék görögnek, 40 százalék töröknek kell lenni, a rendfenntartó fegyveres testületeknél az arány 70:30 százalék. Másfél évtizedig tartott mindössze ennek az alkotmánynak a tényleges hatálya, akkor véres események játszódtak le a szigetországban, s gyakorlatilag kettészakadt. Az alkotmány elvileg érvényben van, s ha a két közösség tárgyalásai egyszer eredményre vezetnek, ismét életbe lép. Mást és mást hangsúlyoznak a különböző országok alkotmányai. Némelyik afrikai országban például azt, hogy az állampolgárok között nem szabad különbséget tenni — törzsi hovatartozásuk szerint. Az iszlám országokban fontos szerepet kapott az alkotmányban a vallás, az európai fejlett országokban pedig az állam függetlensége az egyháztól. Svédországban nemrég módosították az alkotmányt úgy, hogy a királynak ténylegesen szinte semmi beleszólása nincs az állami ügyekbe, Franciaországban pedig az Ötödik Köztársaság alkotmánya a kormány és a parlament jogkörének egy részét is az államfőié, a köztársaság elnökére ruházta át. Magyarországon régen sokan es sokszor hivatkoztak az „alkotmányos” jogokra, előírásokra — de alkotmány nem volt. Igaz, már 1222-ben, Európában másodikként sikerült elérniük a magyar nemeseknek, hogy a király tevékenységet sok tekintetben ellenőrizhessék — ezt tartalmazta az Aranybulla. írott alkotmányt azonban először 1919-ben fogalmaztak, a Magyar Tanácsköztársaság napjaiban, s ez sem léphetett életbe az ellenforradalom győzelme miatt. Harminckét a Népköztársaság alkotmánya. Több módosítást hajtottak végre rajta, a lényeg azonban változatlan: A Magyar Nép- köztársaságban minden hatalom a dolgozó népé! A közművelődés, mint fogalom, az utóbbi hét évben páratlan „karriert” futott be. Valósággal zászló lett, nemritkán oktalanul lobogtatott zászló. Amikor 1974. március közepén megszületett a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának határozata, amely az addig népművelés néven emlegetett tevékenységet sokkal szélesebb alapokra helyezte és meghatározta e társadalomformáló munka legfőbb irányvonalait, majd ezt követően, 1976 októberében megszületett a közművelődési törvény, hatalmas lendületet vett az a fajta művelődési munka, amelyben megszűnt, vagy megszüntetendőnek tűnt az a felállás, amelyben a népművelő „népművelt”, a tömegek meg hallgatták, hanem kölcsönös művelődés jött létre, oldottabb formákat kezdtek keresni, és az 1974-ben 40 ezerre becsült népművelői tábor ebben az' új formában lés ebben a kölcsönös művelésben és mive- lődésben természetszerűen többszörösére növekedett. Megszámlálhatatlan országos, társadalmi, megyei, helyi, tanácsi, egyéb állásfoglalás, akcióprogram. született a közművelődés irányelveinek realizálására, és valóban olyan arányú művelődési lendülettel találkozhattunk, amilyenre még nem. volt példa. A párthatározat és a köz- művelődési törvény természetesen érvényben van, feledésbe sem mehet, s nem is megy, hiszen, napjainkban szinte minden, ami a művelődés, a szórakoztatás, a tömegekkel való kapcsolat témakörében történik, a közművelődés zászlaját emeli fel, hol őszintén, hol csak cégérül. Talán többször is emlegetjük mindenfajta tevékenységünknél a közművelődést, mint kellene. A sok jó törekvés mellett érdemes felfigyelni rá, hogy kezdenek visszatérni, különösen a kisebb településeken a primitív hakniműsorok. Természetesen á közművelődés jegyében. Nagyobb településeinken is elharapózott az olyan előadóestek divatja, amikor szériában, napi 4—5 fellépéssel száguld végig a falun és a megyén egy-egy előadó, vagy páros, esetleg kisebb csapat, gyorsan összecsapva, „letudva”, úgy-ahogy a szerződésben vállalt kötelezettségét. Ez is közművelődési cégért visel- Gyanús művészi társulások körműsorai Vándorolnak a központi figyelemtől távoleső falvakban, önálló esteket hirdetnek és tartanak sohasem ismert személyiségek és egyéb' hasonló vadhajtások kezdenek taur- jánzani a közművelődés egészséges fájának árnyékában. Itt-ott felhígult a művelődési házak tevékenysége. A gazdaságosság jelszavával és a közművelődés zászlaját emelgetve a szakköröket felváltják a pénzes tanfolyamok, a közművelődési célkitűzéseknek nemritkán ellen* mondó tevékenységek, például a pénzt hozó discók, és ami eazel jár. Sokféle visszaélés tapasztalható a népművészettel. A népművészeti vásárok igen nagymértékben helyet' adnak az ügyeskedő iparosoknak, sőt, már a bazárnak is. Ez egyszerű kufár- kodás, és nem a népművészet ápolása. Helyes, ha a felnövekvő emberek megtanulják a társastáncot és a viselkedést. A tánciskolára szükség van, s ha egy vendéglő annak helyet ad hát bizony na- gyon-nagyon határeset: bevétellel járó tisztes munka, vagy szocialista tudatot formáló közművelődés ? Hozzáteendő, hogy az utóbbira nagyon nagy szükség van. Érdemes lenne egyszer precízen felmérni a mozik és a televízió filmműsorainak, valamint a könyvkiadásnak arányait is: milyen hányadot képvisel a tűrés alsó határát csak éppen elérő filmipari termék és milyet a társadalmi értékű igazi művészet, mennyire megnőtt a könyvkiadásban is a lektűr, sőt a félponyva aránya stb. Olvasom, hogy augusztus 20-án Szentendrén egy vendéglő udvarán autósmozi nyílik. A híradásban nincs benne a közművelődésre utalás, de mert az ottani moziüzemi vállalat is gazdája, másképp nem is képzelhető el, mint közművelődési fórumként. Cehet nézni filmet autóból, asztal mellől, étkezés közben stb. A közművelődés és a vendéglátóipar mind sokágubb egybefonódá- sát tapasztalhatjuk szerte az országban, és szűkebb pátriánkban is. Amikor ez a nagyarányú vendéglátóipari közművelődés-pártolás két évvel ezelőtt elkezdődött, régi rossz emlékek is feltolultak, hiszen volt már mopresszó, libresz- szó és néhány egyéb ilyen kezdeményezés, ahol, ha erősebb volt a művelődési törekvés, elhalt a másik, ha pedig fordítva állt a helyzet, úgy gyakorlatilag jó . forgalmú vendéglátóhelyről beszélhettünk, ahol olcsón lehetett italozás közben filmet is nézni. E rossz emlékek ellenére sincs okunk a közművelődés és a vendéglátóipar között tapasztalható összefogás jó szándékában, a vendéglátó- iparnak a közművelődést segítő akaratában kétkedni. Tudjuk, hogy a közművelődés itt-ott kényszerhelyzetben is van*. Mint például Miskolcon. Nincsenek megfelelő helyiségei, kevesebb a pénze, ennélfogva nincs mit átcsoportosítania stb Ugyanez a vendéglátóiparnál — megfelelő hozzáállású irányítók esetén — könnyebben adódik, hiszen nagy hodályok kihasználatlanul állnak, a költségekkel Való célszerűbb felhasználási lehetőségek is könnyebben megtalálhatók. És éppen, mert a vendéglátóipar előnyösebb helyzetben van partnerévé! szemben, hovatovább átveszi a közművelődés irányítását, vagy legalábbis olyan nagy részt vállal belőle, ami már felhívja magára a figyelmet. Minden jó szándék elfogadása, illetve feltételezése ellenére is elkezd az emberben motoszkálni valami: ez a nagy közművelődés-pártolás (Folytatás az 1. oldalról) ros, Miskolc: Szabó Imre közművelődési szakalkalmazott, Miskolc; Szalontai Miklósné tanár, Miskolc; Tóth Miklósné, a Miskolci Szimfonikus Zenekar tagja; Varga Imréné tanár, Sajóhídvég; Váradi Klára tanár, Alsóberecki; Kamera fotókör, Kazincbarcika: Tardonai népi együttes és a Domaházi népi együttes. Kiváló Munkáért kitüntetést kaptak: Badonics Sán- dorné könyvtáros, Leninvá- ros; Bacsa Tiborné tanár, Miskolc; Balabás Sándor könyvtári gépkocsivezető, Miskolc: Bianki Iván, a Miskolci Szimfonikus Zenekar tagja; őzt. Czifrus Ferencné könyvtári takarító, Miskolc; Belkú Béla mozi üzem-vezető. Miskolc: Dávidon Szergej Petrovics, a Miskolci Szimfonikus Zenekar tagja; Dévényi Jánosné könyvtáros. Sátoraljaújhely; Károly Zoltánná művelődési házi hivatalsegéd, Miskolc; Kiss Ernővé tanár, Miskolc; Kocsis Jánosné isti vendéglátóipar részérőI 1979-ben született meg, az akkori júliusi áremelkedéseket követően, amikor egyik napról a másikra kiürültek az éttermek, amikor esténként két-három vendég tért be, s az is riadtan távozott a felemelt árak láttán. Meg kellett ragadni a vendéglátóiparnak minden olyan lehetőséget és szolgáltatást, amivel a vendégeket visszacsalogathatja az éttermi asztalok mellé. Korábban miüdenféle látványos attrakciók voltak. Jó évtizeddel ezelőtt még sztriptíz is; énekelt a dizőz, kápráztatott a bűvész, produkálta magát másfajta artista, és így tovább. Most szerencsére a ihűvelödés felé fordult a vendéglátóipari figyelem is, és különböző jelleggel felbukkantak vendéglátóhelyeken a filmvetítések, a ritka irodalmi kávéház, vagy politikai kávéház jellegű rendezvények, a kabaréműsorok és hasonlók. Mindez nagyon jó kezdeményezés. Ám mint közművelődési "tevékenység, hellyel-közzel egyoldalú;, például a sikerfilmek kizárólagossága ezeken a vetítéseken nagyon is árulkodik a vendéghívogató, -csalogató rendeltetésről a közművelődési célzat rovására. Ugyanakkor jelentősen emelkedik így a közművelődés ára is. Mert ezeken a helyeken rendszerint belépőt kell fizetni, fogyasztani kell, ha a pincér kicsit rámenős, nem is keveset, és így a befogadandó szellemi táplálék jelentősen megdrágul, ami ugyancsak ellentmond annak a közművelődési célkitűzésnek, hogy mind több emberhez jusson el a művészet, a művelődési lehetőség és lehetőleg mind olcsóbban. Természetesen nem lehet hibáztatni a vendéglátóipart, hisz neki is meg kell találni a maga számítását, a közművelődés önzetlen segítését nem lehet el- várni tőle. A közművelődés fogalomkörének hatgrai nem merevek. De annyira rugalmasak sem lehetnek, hogy parttalanná váljék ez a társadalomformáló tevekenyseg és a dizőzt felváltó kalandfilmve- títés minden esetben átminősüljön az étel-italfogyasztást serkentő vendéglátóipari szolgáltatásból közművelődési tevékenységgé és hovatovább, sokfelé ez legyen a meghatározó, a mérce. kólái könyvtári .szakfelögyeJ lő, Miskolc; Kocsis Teréz tanár, Párasznya; Kónya László általápos karbantartó. Miskolc; Kolozsi Károly, kompresszorkezelő, Mezőkövesd; Kovács István állattenyésztő brigádvezető, Mezőkeresztes; Kundrák JáíTbsné könyvtáros. Miskolc; Latzkovits Endre nyugdíjas, Kazincbarcika; Lévai Benjáminná kisegítő, Miskolc; Okos János takarmányke verőüzem-vezető. Mezőkeresztes: Patkó Csaba művelődésiház-igazgató. Ci- gánd; Rőth József műszakvezető. Pálháza: Simon Lájosné. könyvtáros. Kazincbarcika; Szabó Józsefné tanító. Pálhá- za; Szakály László boltvezető. Füzér: Tirkaía Ferencné gazdasági vezető. Leninváros; Toronyai Éva moziüzemi mű-' sorbeosztó, Miskolc: Tóth Magdolna könyvtáros. Miskolc: Tóth Sándorné tanár,' Kazincbarcika- Vámos József tanár. Ózd: Váradi Sándor József né m ű ve lód és i h á z - í ea z-' gató, Onga: Vitai Ottó párt-' titkár. Mezőkeresztes. T. K. Hammurabi Benedek Miklós Kitüntetéseket adtak át A borsodsziráki „Bartók BéfaH Mg. Ip. Termelőszövetkezet Miskolc, József Attila utca 20. alatti szolgáltató ágazata , takarítási, ablaktisztítási, valamint rovar- és rágcsálóirtási Munkálatokat válla! közületek és egyéni megrendelők részére, Ietetőn: 38-979
