Észak-Magyarország, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-16 / 192. szám

T981. augusztus Ifi., vasárnap , ESZAK-MAGYARORSZAG 7 mm Sallai Ferenc meg Nyugodj meg nem történt semmi csupán akár az öregek önzőn befelé virágoznak a fák A most elkészült fejlesz­tési terv szerint tágasabb, szellősebb lesz és jobban beilleszkedik majd a tájba a mecseki állatkert, amely kinőtte már kereteit: a kez­deti 34 helyett ma már 182 állatfajt, annak hatszázöt­ven példányát mutatja be az érdeklődőknek. A követ­kező hónapokban, években korszerűsítik az állatszállá- sokat és gépesítik a kiszól­Szafari park Pécsett gálórmmkát. A kert terü­letén mecseki növényritka­ságokat ültetnek el, hogy a látogatók képet kaphassa­nak a hegység különleges flórájából is. Tovább erősö­dik a zoo közművelődé­si tevékenysége; új oktató­házat építenek, a jelenlegit pedig múzeummá alakítják át. A tervekben szerepei az is, hogy Pécs déli előteré­ben — természetes környe­zetben — szafári rendszerű parkot hoznak létre, ahcú elsősorban az őshonos ma­gyar állatfajtákat mutatják be. Sziklák és madarak lenke? Zotton repea Szokolay Zoltán: Csitító Vesztett a bankos, új kártyát nem őszi: A két tenyér közt céltalan szavak. Tatán jat még egy tuhnkügl poszt Talán meglátja vigaszát a mák. A vékony füstcsík tán majd égre ér,' A fényes bura végre megreped. Majd szert esze fed minden két tényén: Aludj nyugodtan. Élek. Reszketek. Sárándi József: Siess! siess I meg akarom gyónni az életem Visszaeső bűnösként vallanék másnapos szorongásaimról s összetörném a poharat elnyomva a Sátán sárga mosolyát akár egy cigarettacsikket Siess! hogy szerelmed kútjábol merítsek erőt ha lehetséges még számomra küzdelem Ha izzad a padlás... zett, s mosolyogva vata­voR végiggondolt vállalko­zás számomra a színészet Viszont pályakezdő színész­ként már pontosan tud­tam. hogy valamit ki aka­rok fejezni, és mások ja­vára szeretném hasznosíta­ni. — Miként fogadták indu­lása első éveiben? Alkatá­nál, karakterénél fogva mindjárt a helyére került? — Amíg nem ismerik eléggé az embert a pályán, rendszerint a külső adott­ságok alapján döntenek. Kezdetben a „férfifaló nők” szerepkörében könyveltek el. Ez olvasható többek kö­zött rólam az egyik lexi­konunkban is. Mégis sze­rencsém volt, úgy hozta a sors, hogy olyan szerepeket kaptam, amelyek megsza­badítottak ettől az egyolda­lú kategorizálástól. Hogy sértés lett volna e címke? Nem voltam csúnya lány. s ezt a részét a dolognak nem kellett erősíteni ben­nem. — Hol, melyik színház­ban indult a pályája? — Még főiskolásként a Petőfi Színházban léptem fel először, majd a főisko­la elvégzése után a József Attila Színházhoz kerültem. Első emlékezetes szerepeim a Koldusopera Pollyja, Az ezerkettedik éjszaka Lejlá­ja, vagy a "arkasok és bá­rányok Glafirája volt. Sok kitűnő darabban játszottam persze azóta, klasszikusok­ban, mint legutóbb a Sok hűhó semmiért nagy sike­rű előadásában is. Remek szerepek, nagy lehetőségek voltak számomra. — Jó néhány filmben, te­levíziós játékban is szere­pek. —• Igen, nehéz lenne fel­sorolnom, hányban, ezek egytől egyig kirándulások a színház világából a film vi­lágába, s jó néhány izgal­mas vállalkozás is akadt közöttük, mint például a Napfogyatkozás, a Naphosz- szat a fákon, A ló is em­ber, vagy a Próféta voltál, szívem. — A szerepe mögül tehát minden esetben kibújik az ember? — Igen. Ott valójában minden kiderüL — Képes-e a színész rendszeres életet élni? Hi­vatása és családja között harmonikusan megosztani energiáit? Ügy tudom, van egy kisgyereke is. — Valóban nem könnyű osztódni a munka és az otthon között, de mégis el kell ezt érnünk. Különben nem lehet eredményeket felmutatni. Az élet eleve borzasztóan ismétlődő dol­gok sorozatából áll össze. Ám ez adja meg ritmusát is. Nagyon fontos tényező, főleg, ha az embernek gye­reke is van. A kislányom az idén ősszel megy elő­ször iskolába, igényli a rendszerességet. Amennyi­re az erőmből telik, ezt próbálom megteremteni számára, igyekszem minél többet vele lenni, ezért mindennap már korán el­hozom az óvodából, hiszen esténként mindketten el­megyünk otthonról a szín­házba. Csak így lehet ott­hont adni a gyereknek! Én magam igazi otthonból érkeztem, tudom jól. mit jelent, ez. — Hogyan vélekedik a saját boldogulásáról ? Hi­szen végül ts eljutott egy bizonyos csúcsra? — Soha nem tartottam magam sikeres embernek. S hogy meddig juthat el az ember a pályán? Meny­nyi adatik meg nekem, mennyi sok és mennyi ke­vés? Nem ismerhetem a határt. Voltak pillanatok az életemben, amikor nagyon boldog voltam, amikor min­den a helyére került, a magánéletem, a színházi munkám. Nagyon ritkák az ilyen pillanatok, de rossz periódusba kerülve mindig vissza lehet nyúlni ezek­hez. —i A színészet betölti a világát, értelmi, érzelmi kielégülést ad. De kínál-e kellő biztonságérzetet? — A színészet éppen olyan életbe vágóan fontos játék, mint a szerelem. A „kellek, nem kellek” játsz­mája. Az érzelmi kapcsola­tokban, mint amilyen a színház is, nem lehet előre tervezni. Nem tudom, ké­sőbb mi lesz. A sírást nem szeretem, de azt vallom, a boldog pillanatokat is halkan kell elsuttogni. Sz. B. Múltidéző, mindig jóízű családi beszélgetéseken va­lahányszor jót mulatunk, ha a régi évek kenyérsüté­seinek emlékét idézzük. Ilyenkor persze én vagyok, akinek egykori hiszékeny­ségén mulatunk, s milyen jólesik mégis mulatni raj­ta. — Emlékszel — mondja anyám —. amikor én da­gasztottam, te meg folyton a padlást nézted?!... — S emlékszem, mintha ma len­ne... Igen szerettem gyerekko­romban a kenyérsütés nap­ját. Azért is, mert igen ko­rán kellett kelni, szokatlan sürgés-forgással. S azért is, mert a fenséges italok mellett mér napokkal előt­te számban éreztem a friss kenyérlángos ízét, mint olyan sok, vagy minden fa­lusi gyerek. Persze, mire én felkászá­lódtam. a petróleumlámpa fénye mellett anyám mór keverte, dagasztani kezdte az este bekovászolt. nyer­sen is ínycsiklandozó illatú masszát. Odaálltam a da- gasztóteknő mellé, s fogtam az egyik végén a két szé­lét, ne mozogjon. Űgyse mozgott volna persze, de jó anyám fölöttébb dicsért mondván: ha te nem segí­tenél. nem is lennék ké­szen reggelre. Büszke vol­tam persze, s türelmes. Egy darabig. Ez a „darabig” úgy négy-öt percig tartha­tott, mert azután érdeklőd­ni kezdtem: — Sokára lesz még ké­szen? — Anyám rámné­— Hölgyem, csak csodá­lom önt. Hogy nem fáraszt­ja az óránként többször is ismétlendő szöveg: „Tájé­koztatásul közöljük ... ké­sik ... szíves elnézésüket és tik-elmüket... késik — A Kulturált Utazást szolgálom I * — A színház (filmszínház, művelődési ház, ismeretter­jesztő társulat és a többi) vezetősége ezúton tudatja, hogy a ma esti előadás va­lamennyi nézőjét (hallgató­ját, résztvevőjét) saját ha­lottjának tekinti. szolt: — Ha majd izzad a pad­lás, kisfiam. — Elcsodál­koztam a válaszon, de at-; tói kezdve sűrűn pillaut- gattam fel a padlásdeszká­ra, a mestergerendára. De az csak nem akart izzad­ni. Közben láttam, bogy anyám rám-rám tekint, míg azután el nem nevette ma-; gát: — Hát te mit nézel fel­felé? — Én a padlást — felel-: tem, mire édesanyám úgy kacagott, hogy abba kellett hagynia a dagasztást — Azt bizony nézheted — mondta nevetéstől kieső»-; dúló könnyeit törölgetve. -» Ne azt nézd. kisfiam ha­nem ezt a padlást — s homlokára mutatott, ame­lyen néhány izzadságcsepp csillogott — Mert tudod, e.mek a padlásnak kell iz­zadnia. Ha nagyon izzad, akkor már kemény a tész­ta, s hamarosan lehet sza­kítani a szakajtókosarakba, hadd keljen. Te pedig sza­ladj. hozzál két kéve izikó- rót Begyújtunk a kemen­cébe Futottam örömmel, mert azt is igen szerettem, a hajnali tüzet a kemencében. Nézni ahogy lángol, piros-, ra pingálva a konyha fe­hér falát, s anyám amúgy is piros arcát meg fényes homlokát Amelynek gyön­gyöznie kellett ahhoz, hogy igazán jóízű legyen a ke­nyerünk ... — Maga nagyon vonzó, kívánatos lány, Sára... — Porból vagyunk, uram. 4c — ön feltűnően elkerüli a társaságomat Nagyon el­hanyagol az utóbbi időben. Megadná az okát? — Asszonyom, megbocsás­son, de úgy gondolom mi már minden közömbös té­mát megbeszéltünk... 4c — Emberi Számba vettek) egy hivatalban!.!. 4c — A fonalat gombolyít*. Jak. A cérnának vége van«. (t B. jj \

Next

/
Thumbnails
Contents