Észak-Magyarország, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-16 / 192. szám
T981. augusztus Ifi., vasárnap , ESZAK-MAGYARORSZAG 7 mm Sallai Ferenc meg Nyugodj meg nem történt semmi csupán akár az öregek önzőn befelé virágoznak a fák A most elkészült fejlesztési terv szerint tágasabb, szellősebb lesz és jobban beilleszkedik majd a tájba a mecseki állatkert, amely kinőtte már kereteit: a kezdeti 34 helyett ma már 182 állatfajt, annak hatszázötven példányát mutatja be az érdeklődőknek. A következő hónapokban, években korszerűsítik az állatszállá- sokat és gépesítik a kiszólSzafari park Pécsett gálórmmkát. A kert területén mecseki növényritkaságokat ültetnek el, hogy a látogatók képet kaphassanak a hegység különleges flórájából is. Tovább erősödik a zoo közművelődési tevékenysége; új oktatóházat építenek, a jelenlegit pedig múzeummá alakítják át. A tervekben szerepei az is, hogy Pécs déli előterében — természetes környezetben — szafári rendszerű parkot hoznak létre, ahcú elsősorban az őshonos magyar állatfajtákat mutatják be. Sziklák és madarak lenke? Zotton repea Szokolay Zoltán: Csitító Vesztett a bankos, új kártyát nem őszi: A két tenyér közt céltalan szavak. Tatán jat még egy tuhnkügl poszt Talán meglátja vigaszát a mák. A vékony füstcsík tán majd égre ér,' A fényes bura végre megreped. Majd szert esze fed minden két tényén: Aludj nyugodtan. Élek. Reszketek. Sárándi József: Siess! siess I meg akarom gyónni az életem Visszaeső bűnösként vallanék másnapos szorongásaimról s összetörném a poharat elnyomva a Sátán sárga mosolyát akár egy cigarettacsikket Siess! hogy szerelmed kútjábol merítsek erőt ha lehetséges még számomra küzdelem Ha izzad a padlás... zett, s mosolyogva vatavoR végiggondolt vállalkozás számomra a színészet Viszont pályakezdő színészként már pontosan tudtam. hogy valamit ki akarok fejezni, és mások javára szeretném hasznosítani. — Miként fogadták indulása első éveiben? Alkatánál, karakterénél fogva mindjárt a helyére került? — Amíg nem ismerik eléggé az embert a pályán, rendszerint a külső adottságok alapján döntenek. Kezdetben a „férfifaló nők” szerepkörében könyveltek el. Ez olvasható többek között rólam az egyik lexikonunkban is. Mégis szerencsém volt, úgy hozta a sors, hogy olyan szerepeket kaptam, amelyek megszabadítottak ettől az egyoldalú kategorizálástól. Hogy sértés lett volna e címke? Nem voltam csúnya lány. s ezt a részét a dolognak nem kellett erősíteni bennem. — Hol, melyik színházban indult a pályája? — Még főiskolásként a Petőfi Színházban léptem fel először, majd a főiskola elvégzése után a József Attila Színházhoz kerültem. Első emlékezetes szerepeim a Koldusopera Pollyja, Az ezerkettedik éjszaka Lejlája, vagy a "arkasok és bárányok Glafirája volt. Sok kitűnő darabban játszottam persze azóta, klasszikusokban, mint legutóbb a Sok hűhó semmiért nagy sikerű előadásában is. Remek szerepek, nagy lehetőségek voltak számomra. — Jó néhány filmben, televíziós játékban is szerepek. —• Igen, nehéz lenne felsorolnom, hányban, ezek egytől egyig kirándulások a színház világából a film világába, s jó néhány izgalmas vállalkozás is akadt közöttük, mint például a Napfogyatkozás, a Naphosz- szat a fákon, A ló is ember, vagy a Próféta voltál, szívem. — A szerepe mögül tehát minden esetben kibújik az ember? — Igen. Ott valójában minden kiderüL — Képes-e a színész rendszeres életet élni? Hivatása és családja között harmonikusan megosztani energiáit? Ügy tudom, van egy kisgyereke is. — Valóban nem könnyű osztódni a munka és az otthon között, de mégis el kell ezt érnünk. Különben nem lehet eredményeket felmutatni. Az élet eleve borzasztóan ismétlődő dolgok sorozatából áll össze. Ám ez adja meg ritmusát is. Nagyon fontos tényező, főleg, ha az embernek gyereke is van. A kislányom az idén ősszel megy először iskolába, igényli a rendszerességet. Amennyire az erőmből telik, ezt próbálom megteremteni számára, igyekszem minél többet vele lenni, ezért mindennap már korán elhozom az óvodából, hiszen esténként mindketten elmegyünk otthonról a színházba. Csak így lehet otthont adni a gyereknek! Én magam igazi otthonból érkeztem, tudom jól. mit jelent, ez. — Hogyan vélekedik a saját boldogulásáról ? Hiszen végül ts eljutott egy bizonyos csúcsra? — Soha nem tartottam magam sikeres embernek. S hogy meddig juthat el az ember a pályán? Menynyi adatik meg nekem, mennyi sok és mennyi kevés? Nem ismerhetem a határt. Voltak pillanatok az életemben, amikor nagyon boldog voltam, amikor minden a helyére került, a magánéletem, a színházi munkám. Nagyon ritkák az ilyen pillanatok, de rossz periódusba kerülve mindig vissza lehet nyúlni ezekhez. —i A színészet betölti a világát, értelmi, érzelmi kielégülést ad. De kínál-e kellő biztonságérzetet? — A színészet éppen olyan életbe vágóan fontos játék, mint a szerelem. A „kellek, nem kellek” játszmája. Az érzelmi kapcsolatokban, mint amilyen a színház is, nem lehet előre tervezni. Nem tudom, később mi lesz. A sírást nem szeretem, de azt vallom, a boldog pillanatokat is halkan kell elsuttogni. Sz. B. Múltidéző, mindig jóízű családi beszélgetéseken valahányszor jót mulatunk, ha a régi évek kenyérsütéseinek emlékét idézzük. Ilyenkor persze én vagyok, akinek egykori hiszékenységén mulatunk, s milyen jólesik mégis mulatni rajta. — Emlékszel — mondja anyám —. amikor én dagasztottam, te meg folyton a padlást nézted?!... — S emlékszem, mintha ma lenne... Igen szerettem gyerekkoromban a kenyérsütés napját. Azért is, mert igen korán kellett kelni, szokatlan sürgés-forgással. S azért is, mert a fenséges italok mellett mér napokkal előtte számban éreztem a friss kenyérlángos ízét, mint olyan sok, vagy minden falusi gyerek. Persze, mire én felkászálódtam. a petróleumlámpa fénye mellett anyám mór keverte, dagasztani kezdte az este bekovászolt. nyersen is ínycsiklandozó illatú masszát. Odaálltam a da- gasztóteknő mellé, s fogtam az egyik végén a két szélét, ne mozogjon. Űgyse mozgott volna persze, de jó anyám fölöttébb dicsért mondván: ha te nem segítenél. nem is lennék készen reggelre. Büszke voltam persze, s türelmes. Egy darabig. Ez a „darabig” úgy négy-öt percig tarthatott, mert azután érdeklődni kezdtem: — Sokára lesz még készen? — Anyám rámné— Hölgyem, csak csodálom önt. Hogy nem fárasztja az óránként többször is ismétlendő szöveg: „Tájékoztatásul közöljük ... késik ... szíves elnézésüket és tik-elmüket... késik — A Kulturált Utazást szolgálom I * — A színház (filmszínház, művelődési ház, ismeretterjesztő társulat és a többi) vezetősége ezúton tudatja, hogy a ma esti előadás valamennyi nézőjét (hallgatóját, résztvevőjét) saját halottjának tekinti. szolt: — Ha majd izzad a padlás, kisfiam. — Elcsodálkoztam a válaszon, de at-; tói kezdve sűrűn pillaut- gattam fel a padlásdeszkára, a mestergerendára. De az csak nem akart izzadni. Közben láttam, bogy anyám rám-rám tekint, míg azután el nem nevette ma-; gát: — Hát te mit nézel felfelé? — Én a padlást — felel-: tem, mire édesanyám úgy kacagott, hogy abba kellett hagynia a dagasztást — Azt bizony nézheted — mondta nevetéstől kieső»-; dúló könnyeit törölgetve. -» Ne azt nézd. kisfiam hanem ezt a padlást — s homlokára mutatott, amelyen néhány izzadságcsepp csillogott — Mert tudod, e.mek a padlásnak kell izzadnia. Ha nagyon izzad, akkor már kemény a tészta, s hamarosan lehet szakítani a szakajtókosarakba, hadd keljen. Te pedig szaladj. hozzál két kéve izikó- rót Begyújtunk a kemencébe Futottam örömmel, mert azt is igen szerettem, a hajnali tüzet a kemencében. Nézni ahogy lángol, piros-, ra pingálva a konyha fehér falát, s anyám amúgy is piros arcát meg fényes homlokát Amelynek gyöngyöznie kellett ahhoz, hogy igazán jóízű legyen a kenyerünk ... — Maga nagyon vonzó, kívánatos lány, Sára... — Porból vagyunk, uram. 4c — ön feltűnően elkerüli a társaságomat Nagyon elhanyagol az utóbbi időben. Megadná az okát? — Asszonyom, megbocsásson, de úgy gondolom mi már minden közömbös témát megbeszéltünk... 4c — Emberi Számba vettek) egy hivatalban!.!. 4c — A fonalat gombolyít*. Jak. A cérnának vége van«. (t B. jj \
