Észak-Magyarország, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-16 / 192. szám

T961. augusztus 16., rasámap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Iskola, ahol sohasem csengetnek ki... ran „nagyüzem a Csanyikban J5 Augusztusban az iskolák többsége csendes,, de a KISZ megyei Bizottsága Vezetőkép­ző Iskoláján nap mint nap jókedvű fiatalok beszélgeté­se. éneke töri meg időnként a Környező erdő csendjét A nyár programjáról és a je­lenleg folyó képzésről kér­deztük Tóth Lajost, az intéz­mény igazgatóját: — Június elejétől szeptem­ber középéig szinte megsza­kítós nélkül váltják egymást a különböző vezetőképző tá­borok, tanfolyamok résztve­vői. Egy-egy turnusban több mint 450 fiatalt tudunk fo­gadni. A megye minden ré­széből érkeztek és érkeznek fiatalok a K ISZ-ti tkárok tá­borába, és itt oldjuk meg a propagandisták felkészítését is a jövő évi feladatokra. — -fi. megye KlSZ-tagságá- nak heterogén összetételére gondolva, hogyan sikerül megvalósítani az ifjúsági ré­tegeknek megfelelő képzést? — Egyrészt szervezéssel, másrészt a felkészültséghez, mozgalmi tapasztalathoz iga­zodó tematika kidolgozásá­val. Külön-külön táborokba mozgósítottuk a termelésben, valamint az oktatás terüle­tén tevékenykedő KISZ-tit- kárekat. Ennek megfelelően — a rétegsajátosságok fi­gyelembevételével — tervez­te toeg a megyei Politikai Képzési Bizottságunk, vala­mint a KISZ-iskola tantestü­lete a táborok programját A több éve K ISZ-ti tkárként dolgozó fiatalokat háromna­pos „kongresszusi táborok­ban?; az idén újonnan vá­lasztottakat hatnapos tábo­rokban képezzük. — Melyek a tanfolyamok« a főbb tartalmi kérdések? — A KISZ-kongresszus ■tán néhány nappal már el­kezdtük a megye alapszerve­zeti, vezetőségi és bizottsági titkáraival a dokumentumok feldolgozását, értelmezését és az ebből adódó megyei fel­adatok ismertetését. Az első tanfolyamnál az eltelt idő rövidsége miatt nem tudtuk minden résztvevőnek a kezé­be adni a kongresszus hatá­rozatát, de nagy segítséget jelentett, hogy a borsodi kül­dötteink felkészülten, jó színvonalé előadásokkal tud­ták továbbadni a kongresz- szus lényegi kérdéseit — és azt hiszem, ez is fontes — nyílt, őszinte hangulatát Ezt a jól bevált gyakorlatot a ké­sőbbiekben is — miután a fiatalok minden dokumen­tumhoz, kongresszusról ké­szült hangkazettához hozzá­jutottak — megtartottuk. A kongresszus határozatainak feldolgozásán túl, az új KISZ-titkárok megismerked­hettek az alapszervezetük irányításához szükséges fon­tosabb vezetési, szervezé­si kérdésekkel és alapvető mozgalmi pedagógiai tudni­valókkal. Jelenleg a megye középiskolás KlSZ-titkárai- nak tanfolyama zajlik. Fedor László tanfolyamfé- lelőstől megtudtuk, hegy a középiskolások is a kong­resszusi határozatokat dol­gozzák fel, de ezt igyekeznek színesen, szórakoztatóan csi­nálni. A tananyagot, a moz­galmat filmvetítések, viták keretében; „Milyenek va­gyunk?” címmel elemzik, vi­tatják meg. Nemcsak vezetés- elméletet, pedagógiát tanul­nak, hanem a játékos, szóra­koztató munka egy bizonyos érzelmi kötődést is ad. A vi­tákon megbeszélik: milyen a KISZ, milyennek kellene len­nie, és melyek a hiányossá­gok. Alkotó eszmecserék ke­retén belül történik a hatá­rozatok feldolgozása. — Milyen kiegészítő, a tá­bor életét színesítő progra­mok várják az ide érkező KISZ-fiatalokat? — Elengedhetetlenül hoe- zótartozik az itt folyó élet­hez a sokszor tapasztalható fiatalos öntevékenység segí­tése — vette át újra a szót az igazgató. — A kiegészítő programok közül kiemel­ném a mindig nagy érdeklő­déssel kísért kül- és belpoli­tikai tájékoztatókat, a kü­lönböző témákban szervezett fórumokat, de gyakoriak a játékos szellemi, vagy ügyes­ségi vetélkedők, mindenna­posak a sportversenyek, kis­puska* lövészeti bajnoksá­gok, túrák és rendszeresek a kulturális rendezvények is. A foglalkozások utáni kikapcso­lódás, szórakozás, ismerke­dés egyben sok hazavihető ötletet, tanulságot is ad a fia­taloknak. — Hogyan összegezhetők a nyári táborok eddigi tapasz­talatai? — Annak ellenére, hogy K ISZ-szer vezeteink — leg­többször munkahelyt nehéz­ségekre hivatkozva —, csak mintegy hetven százalékig | tudták kihasználni a beisko­lázási lehetőségeiket, az összkép kedvező. A fiatalok döntő többsége megfelelő aktivitással és fegyelemmel, ugyanakkor Jó kedvvel vesz \ részt a tanfolyamokon, jól használja ki továbbfejlődése érdekében ezt a lehetőséget A sikerben nagy szerepük van az egy-egy tábor életét irányító városi, járási KISZ- bizottsági titkároknak, mun­katársaknak és az előadói gárdának. E közös munka hozzájárul, hogy az idén nyáron a KISZ-iskolán megfordult, több mint 3000 KISZ-vezető a kongresszusi határozatokból adódó fel­adatainkat ismerve, azokkal értelmileg és érzelmileg azo­nosulva térhet haza munka­helyére, iskolájába, megolda­ni a feladatokat N. A. Úttörők - iutaloműdíilésen Több éve jutalomüdülés­ben részesíti a MÉH Észak­magyarországi Nyersanyag- hasznosító Vállalat azokat az úttörőket, akik az iskolaév alatt a legjobb eredményt ér­ték el a hulladék és másod- nyersanyagok gyűjtésében Az országos és megyei verse­nyek legjobbjai közül a vál­lalat három megyéből 10 ta­nulót üdültetett az NDK-ban, huszonnyolc úttörőnek nyúj­tott üdülési lehetőséget Csil­lebércen. Ugyancsak 28-an üdültek Alsó-Bélatelepen, a Balaton partján. Borsodba 32 -en érkeztek vissza az el­múlt napokban a megérde­melt pihenőről. A MÉH a versenyben el­ért eredmények alapján az iskolák számára a most kö­vetkező tanévben is lehető­séget nyújt majd, hogy a gyűjtésben élen járók közül a legjobbakat jutalomüdü­lésre jelöljék ki. A verseny tehát folytatódik szeptember­től. Tói a szomszéd megyékből Naponta 50—60 ezer liter tej érkezik a Borsod megyei Tejipari Vállalathoz a társ- vállalatoktól, ahol nem ren­delkeznek elegendő feldolgo­zó kapacitással. A Borsod megyei Tejipari Vállalat technikai, műszaki felké­szültsége lehetővé teszi, hogy fogadják a Szolnok megyei és a Közép-magyarországi Tejipari Vállalatnál „felgyü­lemlett” tejet. (A Közép-ma­gyarországi Tejipari Vállalat az ország legnagyobb tejipa­ri vállalata egyben; Bács- Kiskun, Nógrád, illetve He­ves megye gyöngyösi körze­tének ellátását végzi.) Ese­tenként érkezik tej a Hajdú megyei Tejipari Vállalattól is. A társvállalatok „felesle­géből” Borsodban sajtot, va­jat, illetve a mezőgazdaság által igényelt takarmánytej­port készítenek. A naponta beérkező ötven- hatvanezer liter tej feldolgo­zását Borsodban jobb mun­kaszervezéssel oldják meg, a jelentős mennyiségű tej fo­gadása és feldolgozása kü­lön műszakok szervezését nem igényli. Országos biolópopok Pécsett tudományos sei zárultak szombaton az országos biológusnapok. A tanácskozás fő témája a bio­lógia és a medicina kapcso­lata volt, ennek megfelelő­en az orvostudomány bioló­giai vonatkozásai kerültek előtérbe. A záróülésen — a mecseki szén- és ércbányá­szatra való tekintettel — ki­emelt helyet kaptak a bá­nyaegészségügyi biológia kér­déséi. Előadás hangzott te továbbá a daganatok bioló­giájáról és a sugárbiológiá­ról. valamint az etológia (ma­gatartáskutatás) és az ideg­eiét tan orvostudományi vo­natkozásairól. A vendégek megismerkedtek az orvostu­dományi egyetem és a tanár­képző főiskola biológiai inté­zeteiben folyó munkával, a pécsi kutatók tudományos eredményei veL Martonyi találkozás Gyönyörködni álltunk meg ebben a dom­bok közé szorult faluban. Persze, ez a gyönyörködés csak a község egy részleté­re, legfeljebb néhány percre terjedhet. Az­tán mennünk kell tovább. Tulajdonképpen a kolostorhoz szerettünk volna felgyalo­golni, de mert túl közel nincs, s az éjjel eső is esett, a még vizes fűben nem vállal­koztunk az útra. Majd egy másik alkalom­mal. Helyette kárpótlásul választottuk a falubeli nézelődést, kószálást, a nevét sem tudjuk, melyik utcában. Ekkor láttuk meg az öreget is. A 61 esz­tendős Izsó Pali bátyám remélem nem ha­ragszik meg ezért a megszólításért Egyéb­ként nem lehetett nem észrevenni, ugyan­is felénk jött. A falun túlról, a határból ballagott. Nyugodt tempóban, se nem siet­ve, se nem sétálva. Mondhatnánk azt is, korához illő módon. A kezében kaszát és gereblyét, a hátán batyu módjára füvet cipelt Jószágtartó ember — konstatáltuk a látványból, s ezért, no, meg azért is, mert falusi utcán két ember szó nélkül nem megy el egymás mellett, beszédbe elegyedtünk vele. Mindjárt látszott, neki sincs nehezére a diskurzus. Mi több, jól­esett földre raknia & görnyedt testtartást megkövetelő batyuját — Egy kis zöldért voltam odakint a Be­rekalja felső végében — mondta, miután már túl voltunk a bemutatkozás formai részén. — Egy ilyen korcossal szoktam hozni a jószágnak — mutatott a földöm fekvő, vászonba (ezt nevezik erre korcos­nak) kötött teherre. — Ezek szerint sok Jószág található a portáján?! — kapaszkodtunk bele kíván­csian az elmondottakba. — Ah, soknak nem mondanám! Annyi, amennyi kell. Van egy tehenem, meg a borja. Aztán sertés, aprólék. Szóval, ahogy az már faluhelyen lenni szokott Jószág nélkül azért még ebben a kényelmes vi­lágban sincs falusi porta. Ez utóbbi mondatát — tapasztalataink alapján — némi kétkedéssel fogadtuk, meg is kérdeztük tőle: — Ezek szerint a >M Já—ágáTlnmény még jellemző Martonyira? — Jellemző, prrsar, hogy Jellemző. Itt például több a háztáji szarvasmarha, mint a két tsz-társközségben. Meszesen és Sza­lonnán együtt. — Mi ennek az aka? — Ortattxk to­vább. — A martonyi ember jósságsaere- tőbb lenne? — méta is tndom — ttaődOH ti a kér­désen. — Az igazság az, bogy a tsz kiadja bérbe aaoksl a földeket, amit nagyüzemi- tag nem tud megművelni. Onnan sok ta­karmányt be tudunk takarítani. Márpedig a jószáigiiartás alapja az akarás mellett elsősorban a takarmány. Észrevette, hogy a kaszáját vizsgáljt'k. Mentege tőd zott — Ezt ae néoAl Ez nem sokat érő már. Csak gaz vágására használom. Arra még megfelel — Van másik Is? — Van ám! Persze, hogy ran! Az kifo­gástalan. Egyébként a kaszával aens is lenne baj. Csak az erővel. Az napról ra kevesebb. Azért csak csinálom, tudom. A tehénnek enni kell. A nyugdíjasok kötelességtudása. Csinálja, míg bírja. Kaszál, jószágot tart, szőlőt nő­vel Mert az szintén szóba kerül — Annak meg végképp nincs jövője. Olyan 800 öl vegyes szőlőm van. Konkor- di, delaware. otello, néhány oltvány i* akad közte. Tudom, a fiam, a vöm ssár nem fogja művelni En még bíbelődöm vele, jól jön az a kis bor, ami terem rajta. Igaz is, ne álljunk már itt! Jöjjenek be hozzám, itt lakom nem messae. megkóstolják, milyen is a martonyi — invitált, miközben földre rakott ismét a vállára vette. Elfogadva a szíves hívást, néhány pere múlva már az Izsó-portán mustráltuk a falusi udvar látnivalóit A ház végéhez He­gesztőt* istállót, benne a tehenet és borjáé, az ólakat, az udvar« szerteszaladó, ssk aprólékot Közben a gazda fordult a topóval, • koccintottunk mindnyájan, teli pohárral Jólesett a bornak íze, s hidege, akár Raimatos gazdánk vendégszeretete .., Hajda Meleg van van. meg szép, fehér húsú is, Délidő. A Miskolci Eíefcni- szer Kiskereskedelmi Vállalat irodaházának földszintje. Mint ismeretes, ez húsbolt, melyben a megszokott áru­kon kívül sült kolbászt, bur­kát miegymást is árusítanak. A sült akármit kívánó em­ber ott táblából a pult előtt, de valahogy észrevétlen ma­rad. A pénztáros mégis ész­reveszi, érdeklődik, mi já­ratban, igen-igen, ett kérjen, majd adnak, hogyne adná­nak, hisz« ezért sütik, van ez is, az is, csak kérjen. Rendes dolog a pénztárostól, de valahogy mégsem sikere­dik a vásárlás, ámbár nem túl nagy a forgalom, jelen­leg az eladók és vásárlók aránya majdnem egy as egy­hez. Az eladók igyekeznek is, szorgoskodnak, mert a vásár­lók most éppen mindenfélét kérdeznek, kémek, visznek. Ezek ilyenek! No, nem baj, majd máskor! Majd télen! Amikor nem lesz ilyen nagy meleg! Egyébként is a közel­ben az ínyenc. Itt az Ínyencben nem is kell sokat sorba állni. Azt is szívesen, hiszen itt sül-serceg az ember orra előtt a jobb­nál jobb illatokat árasztó kolbász — mintha pici fok­hagyma is lenne benne! — a tisztességesen fűszerezett hurka, a már szinte omlóssá vált laeipecsenye, a szélén enyhe rezgés cupákkal, mert ez sem rossz, rakják te a tá­nyérra káposztával, savanyú paprikával erős, hegyes te mekkorát fröccsen se majd az erejével, tevével, ha beleha­rap a dolgosé, puha kenyér melléje, utána meg vörös bor egy pehárkával, mondjuk kettővel... Ja! Mindezeket megenni, emberek, nagyon is helytelen! Sajna, még min­dig sokan vagyunk, kik a sa­ját érdekünkbe« írott el­mondott egészség ügyi taná­csok ellenére te az ilyesféle valamiket eszegetjük, akár a kánikula kellős közepén is, pedig, mint ugye Ismeretes, sokkal egészségesebb a spe­nót » zöldség, a vitami nos sok-sok főzelék. Közben meg itt, a már régen ráéhezett ember orra előtt a kétágú vas- villával — sajna — ismét egy gyönyörűségesen sereégő- percegó kolbászt emelnek ki, lefut róla a vékonyka zsí- rocska, igen szép illatok aradnak tova, tessék, mit tetszik kérni, majd egy hang. miszerint állj, nincs tovább! Egyelőre nincs! Az ember hirtelenjében nem is igen érti, miről van ,zó. A sorból egy férfiú úgy vágódik ki, összepréselt száj­jal — bár nem eléggé össze- préselttel. mert bizonyos át- k az ód as féle hallik belőle —, hogy majd feldönti a többie­ket és elrsbsH A teán még egy. Meg most a harmadik. „Váltás van.” Hallik félegy tájékán a pénztár felől. „Vál­tás? Ez mit jelent?” Emígy a sorbanállóktól, pedig fölös­leges kérdés, mindenki na­gyon is jól sejti mit jelent „Várni kell!” Hallik ismét, majd az elkámpicsorodott ar­cokat látva enyhébben: „Nem sokat, mindjárt kész.” De a kiszolgálás természete­sen szünetel, a sor állva ma­rad, illetve növekszik. És meleg van. Már me­gint meleg van, még mele­gebb valahogy, mint az előbb! Az embernek az ilyen melegben kissé letompul az agya és csak bolondságokra gondol. Például arra, mit nemrégiben — a már több­ször idézett — tihanyi ta­nácskozáson mondtak mi­niszteriális hivatalnokok: a vendéglátásban sajnos nem­igen változott semmi, nagy­jából olyan maradt minden, mint az áremelkedések előtt. Meg az Is eszébe jut az em­bernek, hogy pár napja egyik szervizállomásunkon — állami szerviz — egy dán fiatalember, aki éppen a mi országunkban csalingázik kocsijával, nemigen értette meg, valószínű még most sem érti, amit az állomáson kö­tettek »eie. Azt közölték ve­le, hogy mast nem tudnak foglalkozni a kocsijával megnézni sem tudják, mert műszakváltás van. Mondta a fiatalember, hogy 6 nem kí­vánja ingyen, megfizeti tisz­tességesen, ha szükséges fel­árral is, mert szeretne men­ni tovább, még sok mindent akar megnézni Magyarorszá­gon. A műszakváltást vala­hogy nem értette, mármint azt, hogy ennek idején leg­alább egy fél óráig miért nem jöhet megnézni a kocsi­ját — Lada — senki, pedig németül tudó ember magya­rázta nekije. Persze akkor is meleg volt, akárcsak most. Akárcsak most az utcán, mert az ínyencboltból viszont szintén megközelíthető a Bú­za téri piac, ahol maszele egyének ugyancsak sütögetik a maguk pecsenyéjét, még­hozzá szintén jó illattal, ser­cegéssel miegymással, mi ehhez szükséges. És íme: a maszek bódék előtt többen is falatoznak, mégis a tulaj észreveszi az erre ténfergőt, aki úgy tesz, mintha csak éppen erre tévedne, kiszól rá, ne..i enne-e meg valamit. N«, nézzük! Es ez is van, az is van, meg amaz is. Sikeredik az evészet. pedig meleg van itt is. Bizony, itt is meleg van, mégis sikeredik. A tanulság: legközelebb egy csomó utat megspórol magának az em­ber. Priska Tikes

Next

/
Thumbnails
Contents