Észak-Magyarország, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-16 / 192. szám

1981. augusztus 16., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Agrártermelésünk és a világpiac dolgozott zöldség- gyümölcs­Negyedszázada az élvonalban A feladat nem változott a z élelmiszer világpiacon Úi tendenciák figyelhe­tők meg. Ahol megfe­lelő fizetőeszköz áll rendelkezésre, óriási konkur- reneiaharc alakult ki az ex­portőrök között. Ahol viszont tömeges az élelmiszerhiány, ott nincs elegendő fizetőesz­köz a szükséges termékek megvásárlására. A világban kialakult glo­bális élelmiszerhiány ellené­re az agrártermék-exportő­rök fokozódó és éles kon­kurenciával, nagyobb koc­kázattal találkoznak. Az egy­re élesedő versenyben csak fegyelmezett munkával, ter­mékeink minőségének javítá­sával, szállításaink ütemes megszervezésével, jó partne­ri hitelünk megtartásával biztosíthatjuk megszerzett pozícióinkat. Hazánk mezőgazdasága és élelmiszeripara az elmúlt öt­éves időszakban törés nélkül fejlődött. Elismerésre méltó eredmények születtek a ga­bonafélék, az ola.iosnövények és a takarmányok termelé­sében. Az állattenyésztés eredményei között kiemelés­re érdemes a tejtermelés, a magas szinten stabilizálódott sertésállomány, és a jelentő­sen bővülő baromfitermelés. Erőfeszítéseink ellenére a zöldség- és gyümölcstermelés fejlődése azonban elmaradt a célkitűzéseinkben meghatá­rozott ütemtől. A termelés emelkedésével összhangban nőtt az élelmi­szeripari • feldolgozó. kapaci­tás, ezen belül a külpiac igé­nyeit is kielégítő üzemek részaránya. Korszerű üzemek létesültek a húsiparban, a baromfifeldolgozásban, hűtő- és növényolajiparban. Kon­zervgyáraink, édesiparunk, sütödéink egy része azonban rekonstrukcióra szorul. Az egy főre számított ga­bona- és hústermelésben a világ élvonalába kerültünk. A legfontosabb mezőgazdasá­gi és élelmiszeripari termé­kekből a lakosság igényeit kielégítő ellátást tudunk biz­tosítani. Ugyanakkor terme­lésünk egynegyedét exportál­juk. Élelmiszertermelésünk sanntkAzí mércével mérve is jelentős fejlődése hozzájá­rult, bogy a hazai fogyasztói igények magasabb szinten történő kielégítése mellett, kivitelünk értéke az elmúlt öt évben 25 százalékkal, ezen belül a nem rubelelszámolá­sé export árbevétele 31 szá­zalékkal nőtt. Az ágazat ál­tat Importált cikkek mennyi­sége ugyanazon időszak alatt több mint 50 százalékkal ja­vult. Az agrárszektor a népgaz­daság devizaszerző ágazatai között jelentős szerepet ját­szik. hiszen az ország külke­reskedelméből származó de­vizabevételeink közel egyne­gyedét, konvertibilis deviza­bevételének egyharmadát ad­ja. A megtermelt termékek ér­tékesítésében a kivitel szere­pe megnőtt. A termelés nö­vekményének egyre nagyobb hányada határainkon kívül talál gazdára. Az exportból származó bevételek nagysága és az export gazdaságossága jelentős mértékben befolyá­solja a mezőgazdasági, élel­miszeripari és faipari válla­latok, szövetkezetek árbevé­telét és nyereségét, további fejlesztési lehetőségeit. Országhatárainkon túl for­galmazott, több mint ezer­féle agrártermékből a pagy mennyiségben exportált ter­mékek szama jóval kevesebb. Kivitelünkben döntő rész­arányt a hús-, a baromfiter­mékek és a gabonafélék kép­viselnek. De jelentős érték­ben exportálunk növényi •fajokat, bort, friss és fel­terméket. A valutabevétel növelésé­nek érdekében az utóbbi években nagy figyelmet for­dítunk a hagyományos, ki­sebb volumenű termékekre is (mint a nyúl, galamb, te- nyésztojás, a toll. a vetőmag­vak, fűszerpaprika, nád ter­mékek stb). A kivitel szerkezetének meghatározásánál döntő az elérhető árbevétel tömege és az export gazdaságossága. Általában helyesnek bizo­nyult az a törekvés, hogy ex­portunkban a feldolgozott termékek aránya növekedjék. Ennek ellenére számos eset­ben előfordul, hogy a feldol­gozás költségei az eladási ár­ban nem térülnek meg. te­hát a feldolgozott termékek exportja kevésbé gazdaságos. Ezért a gyorsan változó pia­ci helyzet, a konjunkturális és spekulatív elemek térnye­rése, az eddigiektől eltérő gyors, rugalmas alkalmazko­dást kivan a termelőktől és külkereskedőktől annak meg­ítélésében. hogy a terméke­ket. feldolgozott, vagy feldol­gozatlan állapotban értéke­sítsék. Termékeinket több mint száz országba szállítjuk. Ex­portunkban meghatározó öt ország (Szovjetunió, NDK, Csehszlovákia. NSZK. Olasz­ország), amely a forgalom 80 százalékát adja. Legbiztosabb felvevő pia­caink a szocialista országok, ahol exportunk 50 százaléka értékesül. Ezen belül az al­makivitel mintegy 95 száza­léka, a bor- és a konzervex­portunk 75 százaléka, a szo­cialista országokban talál gazdára. E partnereinkkel a kivitel nagyságát és szerke­zetét öt évre szólő árucsere- forgalmi szerződések alapján határozzuk meg. Fejlett tőkés országokba irányul a kivitel 41 százalé­ka, a hagyományosan fő partnereink a Közös Piac or­szágai. Ezen a piacon egyre több nehézseggel találko­zunk. A Közös Piac kibővü­lésével, annak önellátottsági foka növekszik, aíz agrár- szektor jövedelmének biztosí­tása és a belső termelés vé­delme érdekében a protek­cionizmus állandóan fokozó­dik. A Közös Piacon kívüli európai országok agrárim­portja lényegesen kisebb. A tengerentúli országokba irá­nyuló kivitel növelését a magas szállítási költségek ne­hezítik és megfontolandóvá teszik. Fejlődő országokban ex­portforgalmunk 9 százalékát realizáljuk. Itt a fizetőképes piacokat éles verseny és vi­szonylag alacsony árak jel­lemzik. E piacokon nem a minőségi, hanem a tömegáru a keresett. Megfigyelhető, hogy az élelmiszer-kereslet kielégítése érdekében a ter­melés felfuttatásával ezen országok is nagy erőfeszíté­seket tesznek. Ide irányuló kivitelünk egyrészt marha- és juhhúsból, sajtfélékből, baromfiból, zöldség- és gyü­mölcskon zervekből, másrészt a kapacitásokat növelő ter­melési rendszerekből, be­rendezésekből tevődik össze. Termékeink világszerte kedveltek. Ismertek speciali­tásaink, gyümölcsféléink ize, boraink zamata. Kedvező termékeink fogadtatása. En­nek ellenére a világpiacon döntő és meghatározó jelen­tősége egyetlen cikkünknek sincs, a piacot nem mi ala­kítjuk, céltudatosan nekünk kell alkalmazkodnunk. Az eddigi eredményekre építve nagy feladatot kapott ágazatunk a VI. ötéves terv időszakára. A kivitet volu­menét 1985-ig több miategy­harmadával, dollárelszámolá­st) exportunk mennyiségét több mint 40 százalékkal kell növelni úgy, hogy behozata­lunk csak minimális mérték­ben emelkedhet, egyidejűleg külkereskedelmi egyenlegünk pedig 50 százalékkal javul. Célkitűzéseink megvalósí­tását a vállalati érdekeltség további növelésével biztosí­tani tudjuk. A feladat telje­síthetőségét segíti, hogy a termeléshez és feldolgozáshoz szükséges eszközök és felté­telek többségét a népgazda­ság tervszerűen biztosítja. Ugyanakkor a nemzetközi munkamegosztásban részt ve­vő partnereinktől határozot­tabban megköveteljük, hogy vállalt szállításaikat teljesít­sék. Az 1981—1985. közötti idő­szakban a nem rubelelszá­molású export számottevő növelése során elsősorban a bÚ7.a, a kukorica, a növényi olajok, a vágójuh, a sertés­hús, a vágott baromfi, vala­mint a hűtőipari termékek mennyiségét kívánjuk növel­ni. A keményedő külpiaci kö­rülmények ' természetesen a vállalatoktól rugalmasabb termelési és árpolitikát kíván­nak. Versenyképességünket, jelenlétünket a piacon csak akkor biztosíthatjuk, ha az el­érhető értékesítési átlagárnál termelési költségeink lassab­ban, a hozamok gyorsabban növekednek. Agrárexportunkban tuda­tos törekvésünk, hogy — a nagy mennyiségben eladásra szánt termékeink el­helyezésére megbízható part­nereket szerezzünk, azokkal közép- és hosszú távú szer­ződéseket kössünk; — * piac igényei alapján termeljünk, ennek érdekében a külkereskedelem integrál­ja az élelmiszeripart, az élel­miszeripar a mezőgazdasági termelést; — növeljük a kivitel gax- daságcwságat, emeljük a mi­nőség, csomagolás, szállítás, egyszóval a versenyképesség színvonalát; — javítsuk külkereskedel­mi tevékenységünket. Az 1970-es évek végén mi­nőségi változás kezdődött a külkereskedelmi és a terme­lővállalatok közös érdekelt­ségét jobban biztosító kap­csolati formák kialakulásá­ban, többségbe kerültek az ár­nyereség, illetve a teljes te­vékenység eredményének megosztását elősegítő társa­sági szerződések. 1979 óta to-. Jyamatosan alakultak a kül­kereskedelmi társaságok (bor, nyúl, forrólevegős szá- rítrpányok, zöldség-gyümölcs- szárítmányok, hal, vetőmag­vak, alma). C élunk ezen társaságok működési körének bő­vítése, tevékenységük erősítése, továbbfejlesz­tése. Ennek érdekében töb­bek között javítjuk a ter­melői és feldolgozói érdekek koordinálását, a minőségi kü­lönbségek árban történő elis­merését, a közös kockázat- vállalás és -viselés feltételeit az ár- és piaci munkában. Az export növelése és a va- lutaárbevetel fokozása érde­kében azokon a területeken, ahol a személyi és anyagi- technikai feltételek megte­remthetők, folytatjuk az ön­álló külkereskedelmi jog megadásának előkészítő munkáit lakatos Tibor mezőgazdasági • és élelmezésügyi miniszterhelyettes Részlet a műtrágyagyárból Nemcsak régi fényképek, filmszalag őrzi egy 28 esz­tendővel ezelőtt a Borsodi Vegyi Kombinátban megtar­tott aikotmáoynapi ünnepség eseményeit: Nehány an még most is dolgoznak a gyárban, s emlékeznek arra az augusztus 20-i napra, amikor a gyárból kigördült az a fel­díszített vasúti szerelvény, amelyik az új üzem első ter­meket, a műtrágyát, akkori­ban használatos neveti, a pé­tisót szállította a mezögaz- dasag részére. Az elmúlt több mint két és fél évti­zedben sok minden történt a gyárban is és persze új ala­pokon fejlődő szocialista mezőgazdaságunkban is; csupán a gyár dolgozóira há­ruló alapkovetelmeny nem változott. A műtrágyagyár ugyanis azért épült, hogy tar­tósítsa a nagyüzemi mező­gazdaság zavartalan ellátá­sát, korszerű, nagy ható­anyagú, s jo minőségű mú- tragyatermékekkeL Nos, ea ax alapkövetelmény azóta sem változott. Változott viszont sok min­den más, nevezetesen a gyár­tástechnológiában, a tel - ■ merek mennyisegében, mi­nősegében. Kevesen tudják, s ezért nem árt felidézni, ■logy a hazai mtrogenmú- iragya-gyartás egyik jelentős bázisa magyar tervezés alapjan, jórészt hazai gyárt­mányú gepek es berendezé­sek felhasználásával valósult meg, negyedszázaddal ez­előtt. Koksz alapanyagon!, generátorokban történt az ammóniagyartas alapanya­gául szolgaló nyers szintézis- gaz előállítása, amelyből a szükséges technológiai lép­csők után, szintén hazai gyártású berendezésekkel ál­lították elő az ammóniát, majd további feldolgozás után a készterméket a 20,5 százalék nitrogéntartalmú mészammon-salétromot, is­mertebb nevén a pétisót. A mérnökökre, technikusokra, a gyár valamennyi dolgozó­Több, jól sikerű]! év után gondokkal küszködik ebben az évben a Sátoraljaújhelyi Faipari Szövetkezet. Az ÉR­DÉRT mintegy 20 millió fo­rint értékű szerződést kötött velük az elmúlt év végén, ám az idén kiderült, hogy oly­annyira telített a piac fahá­zakkal, hogy nem tudják el­jára jellemző kísérletező készség, alkotókedv, az újat akarás tiszteletre méltó szán­déka révén, korszerűsödött, változott az eredeti gyár­tástechnológia; A koksz bá­zisra épülő műtrágyagyár­tást 1962-ben új technológia váltotta feL Szovjet techno­lógia felhasználásával, a ma­gyar vegyiparban elsőként a BVK-ban állítottak elő nyers szintézisgázt a földgáz at­moszférikus bontásával; majd a hatvanas évek má­sodik felében a nyomás alatti földgázbontás megvalósítá­sával lényegesen csökkentet­ték az ammónia előállításá­nak költségét, ugyanakkor kétszeresére növekedett a gyártókapacitás. A korszerűsítések, a tech­nológiai váltások más terü­letekre is kiterjedtek. Az eredeti vizes szénsavmosást felváltotta a nagy üzemelte­tői fegyelmet és figyelmet igénylő, úgynevezett Vetro- cocke-rendszer, amelynek bevezetése egy új üzem fel­építését tette lehetővé. Az 1967-ben felépült és üzembe helyezett karbamidüzem kezdettől fogva folyamato­san, kiváló minőségű kar- bamidműtrágvát állít elő. Változott a termékek meny- nyisége és minősége is. A 20.5 százalék nitrogéntartal­mú pétisó helyett 1958-ban 25 százalék nitrogéntartal­mú terméket gyártottak, majd gazdasági megfonto­lásból a hatóanyag-tartalmat tovább növelték 28 százalék­ra. Három esztendővel ezelőtt megvalósították a 30 száza­lékos hatóanyag-tartalmú folyékony műtrágya előállí­tására alkalmas technológiai sort is. Az utóbbi minden tekintetben korszerű termék­ről szólva érdemes megem­líteni, hogy mezőgazdasá­gunk korántsem hasznosítja a folyékony műtrágya al­kalmazásában rejlő előnyös lehetőségeket. Szükebb lta- zánk, Borsod mezőgazdasági adni az újhelyiek — koráb­ban igen népszerű — házait. Üj megoldáson, korszerűbb, ám olcsóbb faházak tervezé­sén dolgoznak jelenleg az új­helyi szakemberek. Azt ter­vezik. hogy a drága fenyő helyett, a BVK egy új ter­mékével burkolják a faházak külsejét, olyan anyaggal, üzemei közül egyetlen kivéd tel, a Szerencsi Állami Gaz­daság, ahol évenként mint­egy ezer tonna folyékony műtrágyát juttatnak a föld­be. Máshol nem használják, pedig az ilyenfajta műtrá­gyázás előnyei ismertek a szakemberek előtt. Az elő­nyök közül csak egyetlen példa: a folyékony műtrá­gyából kevesebb is elég. A kereslet hiánya követ­keztében a rendelkezésre ál­ló termelőkapacitásnak — már ami a folyékony műtrá­gyát illeti — csak a töredé­két hasznosítják a kombinát műtrágyagyárában. Nem így viszont a hagyományos ter­mékek esetében, amelyekre az esztendő első felében mind a belföldi, mind pedig az exportpiacokon a keres­let növekedése volt a jellem­ző. Mészammon-salétrom műtrágyából százezer, kar- bamidból 50 ezer, ammon- szulfátból 15 ezer tonnát gyártottak, s a piaci igé­nyeknek megfelelően a ter­vezettnél több terméket szál­lítottak az exportpiacokra. Éppen a megnövekedett ex­porttehetőségek rónak na­gyobb feladatokat napjaink­ban a műtrágyagyár dolgo­zóira, elsősorban a termékek minőségét tekintve. A piac értékítélete e téren meglehe­tősen szigorú, különösen a tőkés piacok«», ahol jó árat csak egyenletesen jó minősé­gű termékkel lehet elérni. A növekvő követelményed • belföldi piaci igények vál­tozása, ax exportban kínál­kozó jó lehetőségek, nem utolsósorban, a több mint negyedszázada működő gyár technológiai berendezéseinek nagymérvű „elöregedése”, miatt elkerülhetetlen a gyár nagyméretű, mindenre kiter­jedő rekonstrukciója, hogy a leggazdaságosabb összetétel­ben adhassuk át termékein­ket azoknak, sütik az értéke­sítéssel foglalkoznak — mon­dotta Oltóri István gyárveze­tő. az üzem alapításának ju­bileumi évfordulóját ünneplő termelési tanácskozáson. A gyárvezető számos indokolt és szükségszerű feladatot fo­galmazott meg, de valameny- nyi egyetlen, s jól megfogha­tó, világos célt szolgált. Azt nevezetesen, hogy a működő technológia, technika teremt­se meg a feltételeit annak, hogy a piac ismerői és mű­velői megbízható, s ha szük­séges akkor igénves partner­ként tárgyaljanak a vevők­kel itthon is és külföldön is. A műtrágyagyár a Borsodi Vegyi Kombinát legrégebbi termelőegysége. Az évek so­rán több korszerű, világ­színvonalú üzem épült és működik, de az öreg üzem nem Íródott le, mitsem ve­szített jelentőségéből. Ma is kulcsfc»tosságú termelőegy­ség. Különösen az, ha arra g«»dolunk, hogy gazdasági 's gazdaságföldrajzi adottsága­ink miatt. külkereskedel­münkben a mezőgazdasági termelés a jövőben is döntő szerepet fog játszani. A fel­adat a régi, adott! A kombi­nát műtrágyagyára azért épült, hogy biztosítsa a nagy­üzemi mezőgazdaság megte­remtésének és további fejlő­désének egyik fontos alap­pillérét, a kemizálás lehető­ségét. amely tartós és amelynek nem árt a napfény és a fagy sem. Az új faházat az őszi Budapesti Nemzetközi Vásá­rón be is mutatja a Faipari Szövetkezet. A mintegy másfél száz fős kollektíva mihamarabb sze­retne kilábalni a gazdasági bajokból, ehhez segítséget kap az Ipari Szövetkezetek Borsod megyei Szövetségétől: a kölcsönös támogatási alap­ból juttatnak számára gépek vásárlásához. Az új gépekkel olyan alkatrészeket tudnak maid gyártani, amelyeknek esetleg nyugati piacuk is lesz! Szarvas Dezső Új faházak Sátoraljaújhelyről?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents