Észak-Magyarország, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-15 / 191. szám

1981, augusztus 15., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Erdők a Csereháton BVM-IIP épületváz-szerkezetek A Beton- és Vasbetonipari Művek Dunaújvárosi Gyára svéd Ticenc alapján megkezdte az épölei­vázszerkezetek gyártását. A BVM—TIP rendszerű épületváz- és falszerkezet széles skálájú fel­használhatóságot biztosit a sablonok variálhatósága révén. A képen: a késztermék raktá­rozása. A Mezőkövesdi Ruházati Szövetkezetben Kiegyensniyozott első léi év után A mérai erdészet területe 5800 hektár. És, ahogy szá­moltuk, huszonkilenc község határában terül el. A szak­mát nem értő embernek is azonnal feltűnik, ez szinte lehetetlen, hacsak ezek az erdők nem a szántóföldek közé Deékelt kisebb ligetek. És ez így igaz. Hiába jelen­tős dombvidék a Cserehát, faállománya meg sem köze­líti a Bükk és a Zemplén rengetegét. Cserép János, a mérai erdészet vezetője ta­lálóbban fejezte ki: — Egyetlen összefüggő er­dőrészünk van Hernádpetri és Hidasnémeti között, mint­egy ezer hektáron. A többi szórtan áltálában falvakhoz közel helyezkedik el, több­ségük néhány hektáros. Ez a tény már önmagában jelzi, mennyire nehéz itt a terme­lés. Az átlagos szállítási tá­volság huszonnyolc kilomé­ter! És ez erdők faállomá­nyának nagy része gyenge minőségű. Többségük sarj- erdő. A felszabadulás előtt ezek az erdők magánkézben vol­tak, s a lehető legprimití- \ vebb gazdálkodás eredmé­nyeként, csak tűzifát ter­meltek ki belőlük. Az erdők húsz éven át éltek, az iga­zán értékes rönköt adó ki­lencven helyett. Ezt a nehéz örökséget vette át az akkori állami erdészet, s bizony- a fák lassú fejlődéséből adó­dóan • most sincsenek irigy­lésre méltó helyzetben. — Az erdőgazdaság 16 er­dészetéből a miénkben ter­melik ki a legkevesebb fát. Különösebben nem lehet csodálkozni azon, hogy a kedvezőtlen adottságoknak köszönhetően két évvel ez­előtt veszteségesen zárta az erdészet az évet, Mert ahol a fa is rossz, s nagyok a tá­volságok, nő az energia­felhasználás, ott minden la­zaság rányomja a ráfizetés pecsétjét a termelésre. Itt sem történt másképp. A rá következő évben került az erdészet élére Cserép Já­nos, aki most is tagadja, hogy a vezetőváltásnak volt köszönhető az a nyereség, ami az elmúlt esztendőben már megmutatkozott. — Nemcsak szerénytelen­ség, hanem egyenesen nagy­képűség lenne, ha azt mon­Minden évben jelentősen fejlődik a KGST tagországai­nak közös tehervagonparkja, az OPW, amelyet 1963-ban 95 ezer vagonnal hoztak lét­re és jelenleg már 300 ezer vagonnal rendelkezik. A ko­csik csaknem fele 4 tenge­lyes, ezekkel akár óránként 100 kilométeres sebességgel is lehet árut szállítani. A közös vagonpark létre­hozása előtt a nemzetközi szállítmányok kihasználtsága igen rossz volt, a vasúti te­herkocsik 60 százaléka üre­sen tette meg a visszautat a célállomástól a küldőhely­re. Ma ezek aránya 30 szá­zalékos. * Növekednek a különbsé­gek a fejlődő országok cso­portján belül, nő a szaka­dék a legszegényebb és a kö­zepes jövedelemmel rendel­kező fejlődő országok kö­zött — állapítja meg a Vi­lágbanknak a fejlesztési problémákkal foglalkozó most közzétett évi jelentése. A szervezet szerint a po­larizáció fokozódni fog, mi­vel a legszegényebb orszá­gok nem tudták megterem­teni azt az elégséges gazda- f sági alapot, amely lehetővé tenné számukra, hogy a kül­kereskedelmi kapcsolatokból profitáljanak. A legszegényebb országok­nak problémát jelent rövid távú fizetőképességük fenn­tartása is, ami a bankok bi­zalmatlanságával találkozik és, így ezek az országok el­esnek a pénzügyi támogatás­tól, csökkennek a részükre nyújtott állami segélyek is. danám, hogy nekem, vagy egyedi, kiváltságos módsze­remnek köszönhető a nyere­ség. Az igazság sokkal pró­zaibb. Emelkedtek a terme­lői árak, így ennek köszön­hetően sikerült a termelé­sünket. a gazdaságosság felé billenteni. Enélkül talán ugyanott tartanánk, bár meg kell jegyeznem: a dolgozók körében sokkal jobb a hangu­lat és emellett a munkakedv is, mint korábban, amikor veszteségesen dolgoztunk. Ez a beszélgetés is a szo­kásos módon indult. Az új­ságíró kérdésekkel ismerke­dett az ismeretlen terület­tel, hellyel, a gondokkal, az eredményekkel. És ahogy lenni szokott, mást fedezett fel. Jelen esetben egy olyan embert, aki saját magán kí­vül mindenki mást előtérbe helyezett, mint az eredmé­nyesség megteremtőjét, s ez­zel alapot adott a töpren­gésre; mi az indítója a sze­rénységnek. Ezért kérdez­tem meg tőle, hogy csak az áremelkedésnek köszönhető a közel hárommilliós nyere­ség? És mi adta meg a dol­gozóknak azt a többleterőt, kedvet, amellyel dolgoztak, termeltek.­— Vezetőnek jöttem ide egy olyan erdészetből a ke- mencepalakiból, amely na­gyon jó körülmények között dolgozik. Ha vezetőnek jöt­tem, akkor bizonyítani akar­tam. A becsvágy mindenki­ben megvan. Talán én még különleges eset is vagyok. Nagyapám erdei f munkás volt. Apám kerületvezető er­dész. Én is erdőmérnök let­tem. Röviden, a családunk­ban benne van, amit úgy tu­dok kifejezni, hogy: erdő- szerelem. — Ahogy megvan mind­azokban, akik erdőben dol­goznak. A közvélemény úgy képzeli el az erdészt, hogy a vállára veszi a puskát és egész nap sétál. A munká­sokat pedig, hogy énekszó közben vigan döntik ,a fát. Ez a kép szép, de nem valós. Az igazihoz látni kell az asszonyokat karácsony előtt, a fenyősorok között, ködben, amikor három lépés után csuromvíz lesz rajtuk min­den, és a kitermelő brigá­dokat az őszi sarban. ami­A Világbank azt javasolja, hogy a közepes jövedelmű országok felé irányuló, rész­ben magánjellegű segítség­nyújtást a legszegényebb or­szágok felé kellene „átirá­nyítani”. A jelentés végül megálla­pítja, hogy a fejlődő orszá­gok egyre nagyobb függésbe kerülnek a fejlett országok­tól. Az Egyesült Államok, il­letve az Európai Gazdasági Közösség országai kivitelé­nek körülbelül 40 százaléka irányul ebbe az országcso­portba. Ez az arány Japán esetében még nagyobb. A je­lentésből az is kitűnik, hogy az elmúlt évben három or­szágnak sikerült a legszegé­nyebb országok csoportjából a közepes jövedelműek cso­portjába feljutnia: Angolá­nak, Kenyának és Szenegál­nak. kor többet csúszkál oldalra a gépkocsi, mint amit előre megy, és ők mégis döntik, s helyükre vonszolják a fát. Ítéletem szerint; ez a mun­ka felér a bányászokéval is. Igaz, mindenki hazabeszél — nevette el magát. — Nem azt mondom, hogy itt minden rendben ment, amikor idekerültem. Szorí­tani kellett. Hogy ne várják a kocsit az emberek ciga­rettázva, hanem termeljenek addig is. A munkaidő azért munkaidő, hogy munkával töltsék el. Nehéz feladat volt ez. A mi erdészetünkben a faállománynak csak a felét lehet ipari célra feldolgozni, vagyis ennyi fából készülhet rönk. A többi tűzifa, amit bizony apróra kell fűrészel­ni és ez többletmunka, amin nyereség kevés van. Ezt az emberek pénztárcája megér­zi, s a vezető sem mondhat nekik mást: ez van. És en­nek ellenére meg kellett ér­tetni, hogy kevesebb alkat­részt, kevesebb energiát hasz­náljanak fel, mert különben még rosszabbul sikerül az évet zárni. — Nem vagyok adminiszt­ratív típus'. Ügy is mondhat­nám, utálom a papírmun­kát, s túlzottnak is tartok ennyi bizonylatot. Inkább az erdőt járom, s a munkát a brigádoknál szervezem. Ott kint a fák alatt nem köny- nyebb, csak reálisabb dön­teni. Együtt keil élni a mun­kával, az emberekkel. Sze­rintem akkor eiöbb-utóbb ők is szólni fognak, hogy: ez így nem jó, vagy ezt ne csi­náljuk. Szóval adják az öt­leteket. Nagyon nem jó az, ha nem látják a vezetőt, egy hétig, s aki az irodából je­löli ki a munkaterületet, s közben oda ki sem lehet menni, mert tengelyig ér a sár. A dolgozókká! — s erre vagyok a legbüszkébb — si­került megértetnem: szólni érdemes, mert ezzel nekik is könnyebb... Messzire kerültünk s szá­moktól, a termelés mutatói­tól. Viszont megismertem egy érdekes embert, aki nem is tudja, hogy így lett pozitív alanya ennek a szabálytalan beszélgetésnek. — karmán — niszter olaszországi látoga­tásán igyekezett közbenjárni az olasz borexport-korlátozás érdekében. Giuseppe Bartolomei olasz mezőgazdasági és erdészeti miniszter már a miniszter­asszony látogatását megelő­zően azzal fenyegetőzött, hogy ha folytatódnak a fran­cia bortermelők „magának­ciói” — megtorlásként — korlátozzák a Franciaország­ból származó hús- és sajt- behozatalt. ♦ Augusztus 15-én kezdi meg működését Jugoszlávia első atomerőműve — közöl­ték Belgrádban. A krskoi (Zágrábtól 40 kilométerre északnyugatra, a Száva part­ján fekvő) 668 megawattos atomerőmű épülését 1975-ben kezdték meg az amerikai Westinghouse-cég segítségé­vel és tervezik egy második. Mályinka lakosai idén je­lentékeny társadalmi mun­kát végeznek községük fej­lesztésének érdekében. Óvo­dai gondok megoldásáraidén egy régi épületből 25 férő­helyes óvodát építenek, amelynek értéke 120 ezer forint lesz a tervek szerint. A körülbelül 70 ezer forint­nyi társadalmi munka mel­lett segítségükre van a Dé- destapolcsányi Közös községi Tanács építőanyag-vásárlás­sal, hogy az óvodát szep­tembertől birtokukba vehes­sék a mályinkai gyerekek. Dédestapolcsánynak egyik társközsége Mályinka, ahol a tervidőszakban további fej­lesztéseket terveznek. tak a Beauíort-tengeren és földgázmezőkre a közvetle­nül az Északi-sark alatt el­terülő szigetek környékén. A Dome, az Esso és a Gulf Oil olajtársaság — (ezek ér­dekeltek az Arktisz kőolajá­ban) — úgy véli, hogy 1987- től kezdődően műszakilag le­hetséges lesz az olajterme­lés megkezdése a Beaufort- tengeren, amelynek haszno­sítható olajkészleteit 36 mil­liárd hordóra becsülik. A sarkvidék olajbányásza­tát a szállítási nehézségek, a magas költségek és a kedve­zőtlen időjárási feltételek melleit hátráltatja az is, hogy a kanadai kormány meg nem jutott egyezségre Al­berta tartomány olajterme­lőivel a nyersanyag arat il­letőén. Kanadában az olaj ára csupán fele a világpiaci árnak, s ha ezt nem emelik jelentősen, az olajbányászat nem lesz kifizetődő. Termelésének mintegy bát­yáit százalékát külföldön, el­sősorban tőkés piacokon ér­tékesíti a Mezőkövesdi Ru­házati Szövetkezet, amely­nek ez évi terve több, mint negyven millió forint értékű késztermék. Ha azt számol­juk, hány férfiöltönyt kelle­ne a 40 .millióért megvarr­niuk, hetvenötezer darabos nagyságrendet kapunk. Ez persze csak számolgatás, ugyanis nem csupán férliöl- tönyök készülnek Mezőkö­vesden, hanem egyéb ruhá­zati cikkek is, így férfi za­kók, női, férfi és fiú nad­rágok, női kosztümök, mikor melyikre tart igényt a ke­reskedelem, a vásárló. — .Az export tehát döntő­en nyugati piacokra kerül. — Az Egyesült Államokba az év első hat hónapjában 21 ezer öltönyt, illetve férfi zakót és nadrágot szállítot­tunk — mondja kérdésünk­re Jacsó András elnök. — Nyugat-Németországban az OTTÓ Wersan, az ELKONT és a MAYER cég a megren­delőnk, részükre aj. első fél évben 16 ezer női nadrágot és 1500 kosztümöt gyártot­tunk. De vásárolt tőlünk a belkereskedelem is, Miskolc­ra például 5500 férfi és fiú öltönyt, továbbá 22 ezer fér­fi és fiú pantallót szállítot­tunk. Belföldi vevőink közé tartozik még a fővárosi Mun­karuházati Vállalat. Rende­lésükre ezideig ötezer tűz­oltóöltönyt készítettünk. A kétszáznyolcvan fős kol­lektíva első félévi munkája egyre javuló gazdálkodást tükröz — halljuk a szövet­kezetben. — Éves ’ tervünk időará­nyos részét túlteljesítettük —■ újságolja az elnök. — S amit külön is rendkívül fon­tosnak tartok, minden eset­ben eleget tettünk megren­delőink igényének. Ennek köszönhetően szövetkezetünk eddigi nyeresége meghalad­ja a 3 millió'200 ezer forin­tot, amely 37 százalékkal magasabb a múlt év azonos időszakában elért eredmény­nél, de felülmúlja az idei előirányzatot is. Nagyon bí­zunk benne, hogy az év vé­gére meglesz a 6 millió. Természetesen addig még sok munka vár a Ruházati Szövetkezet munkás- e«-«»^ szaki kollektívájára. — Dolgozóink jól ismerik feladataikat — mondja ez­zel kapcsolatban Jacsó And­rás. — Eddigi helytállásuk pedig a legfőbb biztosítéka a további eredményes mun­kának. Bizony nem egyszer előfordult, hogy a megren­delések teljesítése érdekében dolgozóinknak alaposan ra kellett hajtaniuk a szalagok mellett, de másutt is. Az utóbbi két hónapban példá- ul az átlagosnál legalább 20 százalékkal nagyobb telje­sítményt kellett kifejteniük. Mert a kamionok pontosan érkeznek, s az árut mindig időben kell továbbítani a megrendelőkhöz. Ha csak egyszer is késünk, könnyen veszélybe kerülhet meg­szerzett piaci pozíciónk, armt nem engedhetünk meg. — Ezek szerint van mit tenni a második fél évben is. — A belkereskedelem 5 ezer öltönyre és 10 ezer nadrágra tart igényt Je­lentősek külföldi megrende­léseink is: csak az USA-ba 16 ezer férfi zakót kell szál­lítanunk, a nyugatnémet cé­geknek pedig 30 ezer női és férfi nadrágot kell megvarr­nunk. Mint a legtöbb ipar­ágban. így a ruhaiparban is igen nagy a konkurrencia, főként ami a tőkés piacokat illeti. — Nincs megállás, éppen ezért szüntelenül fejleszteni,1 korszerűsíteni kell, hogy ki-; váló minőségű terméket tud-- junk vevőinknek produkál­ni. Ezért döntöttünk úgy,' hogy további beruházásokat valósítunk meg üzemhá­zunkban. Mindenekelőtt egy új gőzfejlesztő berendezést építünk, s ezzel együtt több speciálgépef vásárolunk. A gőzfejlesztő kazán tervei el­készültek. s már az idén hozzáfogunk az építéséhez. A tervbe vett mintegy 6 millió forint értékű fejlesz­tést részben saját erőből,’ másrészt a Hungarocoop Külkereskedelmi Vállalat és felügyeleti szerveink anyagi támogatásával szeretnénk megvalósítani. Lww Ujoi < Francia szőlősgazdák cso­portja Sete dél-franciaorszá­gi kikötővárosban elfoglalt égy olasz borszállító hajót, hogy megakadályozza mint­egy 8200 hektoliter bor ki­rakását.. A hajófoglalók kö­vetelték, hogy a vámtisztvi­selők is csatlakozzanak hoz­zájuk. A mostani incidenst megelőzően a francia szőlő- termelők már több Ízben til­takoztak az olasz borbehoza­tal növekedése miatt. Az el­múlt héten Edith Cresson francia mezőgazdasági n*i­1000 megawattos atomerőmű építését is. * öt-hat éven belül megkez­dődhet az északi-sarkvidék kőolaj- és földgáztartalékai- nak kiaknázása — jelentet­ték ki az Arktisz szénhidro- gónkincseinek kutatásával togl atkozó kanadai szakem­berek. Az elméit évtizedben je­lentős oJajmezökre balek an­Egyetlen olajkút kiépítése több tízmillió dollárba is ke­rülhet s egy-egy létesít­mény megépítése 5—10 évet is igénybe vehet. Nem utol­só sorban ügyelni kell a vi­dék kényes környezetvédel­mi egyensúlyának fenntartá­sára, valamint az ott élő eszkimók életfeltételeinek megőrzésére. (Az olajkutak- nál dolgozó munkásokra fegyveres eszkimók vigyáz­nak, akik riasztólövésekkel tartják távol a jegesmedvé­ket — lelőni ugyanis nem szabad őket.) A világgazdaság hírei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents