Észak-Magyarország, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-11 / 161. szám
1981. július 11., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 3 LKM—ÓKÜ Az egyiittmííkiidés tartalékai I. A népgazdaság VI. ötéves terve nagy feladatokat ró a vaskohászati vállalatokra. Mindenekelőtt a belföldi szükségletek jobb kielégítésére, a gazdaságosabb termékszerkezet kialakítására és az exportválaszték javítására kell törekedniük. A tervcélokat úgy kell valóra váltaniuk, hogy elsősorban az értékesebb hengerelt acélok és kohászati másodtermékek gyártása növekedjék. E feladat megvalósítása érdekében igen lényeges, hogy szorosabbá váljék a termelővállalatok, így megyénk két kohászati üzeme között — a szerződéses kapcsolatokon alapuló — műszaki fejlesztési, termelési, szállítási és kereskedelmi együttműködés, amelyben még nagy tartalékok rejlenek. Erre az együttműködésre, a szorosabb kooperáció kialakítására hívta fel nyomatékosan a megyei pártbizottság a vállalatok figyelmét. A magyar vaskohászatban meghatározó szerepet tölt be megyénk két nagyvállalata, a Lenin Kohászati Művek és az Ózdi Kohászati Üzemek. A beltöldi igények kielégítésén túl, Borsod kohászata évenként több milliárd íorint értékű terméket gyárt exportra: a két nagyüzem gyártmányainak mintegy harminc százalékát értékesíti a külföldi piacokon. A több tízezer dolgozót foglalkoztató diósgyőri és ózdi vállalat egy megyében, egymástól' mindössze hatvan kilométer távolságban tevékenykedik. Azonos profilú gyárak esetében általában szoros munkakapcsolat alakul ki a termelésben, kutatásban, a fejlesztési munka különbözőbb területein. Vajon milyen a munkakapcsolat megyénk két kohászati vállalata között ? A kérdésre adandó válasz alapos elemzést igényel. Az vitathatatlan, hogy a már kialakult, vagy kialakulóban levő kooperáció alapul szolgál az üzemek főbb termelési, gazdasági feladatainak megoldásában. Különösen időszerű a vállalatok együttműködésének bővítése, a kapcsolatok erősítése a mai nehéz gazdasági helyzetben, amikor mindegyik kohászati üzemet egyaránt sújtanak az alapanyag-ellátásban, az értékesítésben, különösen a nem rubelelszámolású exportban jelentkező nehézségek. A két vállalat szerepe * magyar kohászatban egyértelmű. Mit mond erről dr. Szeppelfeld Sándor, ■ a Lenin Kohászati Művek, és Pelhes András, az Ózdi Kohászati Üzemek vezérigazgatója? Dr. Szeppelfeld Sándor: — A két vállalat jelentette hazánkban a szocialista kohászat alapkövét, .fó példa erre, hogy a Dunai Vasmű törzsgárdájának nagyon sok tagja — legyen az vezető vagy munkás — Borsod megye két kohászati vállalatától került Dunaújvárosba. Mindkét borsodi gyárnak kulcsfontosságú feladata kielégíteni a mindenkori belföldi igényeket kohászati termékekből, s természetesen a többlettermelés egy részét pedig a világpiacon értékesítjük. Pethes András: — A két vállalat elsődlegesen a hazai feldolgozóipar hengerelt áruval való ellátásán keresztül meghatározó szerepet tölt be a magyar kohászatban. A két borsodi mű termeli a hazai nyersvas, acél- és hengerelt áru kétharmadát Hengerelt rúd-idomáruból a két üzem — mind az ötvözött, mind pedig az öt- vözetien termékeket tekintve — a hazai szükséglet csaknem száz százalékát állítja elő. Termékei 30—35 százalékát exportra gyártja mindkét vállalat, s a szocialista államközi szerződésben és termékcseremegállapodásban foglalt kötelezettségeken felül jelentős, nem rubelelszámolású exportértékesítést is folytat A kohászati, nem rubelelszámolású exportárbevétel 35— 40 százaléka a borsodi kohászati üzemek exportjából adódik. Az azonosságok mellett természetesen különbségek is felfedezhetők a két vállalat között. Dr. Szeppelfeld Sándor: — Ózd lényegében kohászati termékekkel — melegen hengerelt áruval — ért el kimagasló sikereket s kedvező gazdasági eredményeket. Ezzel szemben a Lenin Kohászati Művek nemcsak melegen hengerelt áruval, de kohászati fél termékekkel is ellátta a belföldi gépipari, bányászati, közlekedési vállalatokat Hasonlóképpen kielégítettük az igényeket például egyedi gyártású, nagy súlyú acélöntvényekből, kovácsolt alakos darabokból, rudakból, vasútikerékpár-al- katrészekből, kovácsolt szerszámacélból, csavargyári termékekből. Pethes András: — Mindkét vállalat rendelkezik nyersvas-, acélgyártó és hengerelt rúd-idomáru gyártókapacitással. A Lenin Kohászati Müveknek ezen felül másod-, harmadtermék gyártókapacitás is rendelkezésére áll, míg vállalatunk, az Ózdi Kohászati Üzemek, az évtizedek során kialakult profilmegosztásból következően nem gyárt másod- és harmadtermékeket. Az ÓKÜ acélgyártó kapacitása nagyobb, mint a készárutermelő hengersorok feldolgozó kapacitása, ebből következően évenként változó mennyiségben féltermékeket is értékesítünk. Az is az igazsághoz tartozik, hogy vállalatunknál az elmúlt évtizedekben nem került sor termelésszerkezet-átalakítást szolgáló beruházásra. A Lenin Kohászati Művekben ugyanakkor folyamatosan, jelentős vertikalitást bővítő es a minőségi acélgyártást célzó, több milliárdos fejlesztések valósultak meg. A különbözőségekből adódóan, s elsődlegesen az eltérő feltételekről való indulás következtében, vállalatunk a konjukturális hatásokra érzékenyebben reagál, amit csak a termékválaszték bővítését, valamint az önköltség csökkentését szolgáló fejlesztésekkel lehet hosszabb távon feloldani. Joggal kérdezheti bárki, mely területekre terjed ki az LKM és az ÓKÜ együttműködése, egyáltalán létezik-e a két vállalat kozott olyan, érvényben levő szerződés, amely meghatározza a kooperáció módját, annak lehetőségét? Elöljáróban erről annyit, hogy a két gyár között eddig az önálló vállalatok gazdálkodási tevékenységét átfogó együttműködési szerződés nem jött létre, viszont folyamatos és közvetlen kapcsolatra vallanak a gazdálkodás egy-egy részterületére vooat- kozó szerződések, megállapodások, s azok teljesítése. Dr. Szeppelfeld Sándor: — A két kohászati vállalat 1978-ban, majd i979-ben írt alá általános szerződést a melegen hengerelt áruk szállítására. Közvetett együttműködést fejez ki egyebek között a Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés, a Kohászati Alapanyag-ellátó Közös Vállalat (KOKÖV), valamint a Borsodi Ércelőkészítő Mű létrejötte és alapszabály sserinti működtetésük. Ugyancsak közvetett együttműködéssel valósul meg a BÉM soron következő fejlesztése. Pethes András: — Mindkét vnHalat érdekelt kapacitásainak a piaci kereslettel összhangban álló kihasználásában és a költségek csökkentésében, ezért részben szerződéseken keresztül, másrészt munka- kapcsolatok alapján több területen érvényesül együttműködésünk. Szerződéses megállapodás született egyebek között a BÉM zsugorítvány minőségjavítását célzó több mint egymilliárd forint értékű fejlesztés megvalósításáról. A két gyár veze’töi megállapodtak abban, hogy a beruházás terheit a vállalatoknál jelentkező gazdasági előnyök arányában vállalják. Az együttműködésre való törekvést bizonyítja, hogy az LKM és az ÓKÜ kezdeményezésére megállapodás jött létre a kohászati termelést alapvetően befolyásoló anyagok és energiahordozók felosztásában is. A megállapodás a rendelkezésre álló anyagok olyan elvi alapon történő elosztását biztosítja a magyar kohászati vállalatok esetében, amelyek hatására érvényre jut az azonos gazdasági előny, illetve hátrány az érintett vállalatoknál. Jelentős az a kooperációs kapcsolat is, amely a hengerelt íéltermékellátásban a két vállalat között létrejött. Ezen túlmenően, az éves tervek készítésekor a vállalatok kölcsönösen tájékoztatják egymást a felmerülő igényekről, azok kielégítéséről, s a konkrét megállapodásokat szerződéses úton rendezik. Az együttműködés egyik formája még, hogy a termelői árak kialakításánál kölcsönös információt adnak, az árrendezések esetén pedig közösen állapítják meg az új árakat, míg az egyéb, a gazdálkodást érintő műszaki és közgazdasági kérdések ben operatív egyeztetésre kerül sor. (Folytatjuk!) Íj szer i\ IS! Az elmúlt öt évre kötött vállalati kollektív szerződések hatálya június 30-án lejárt. Az ezt megelőző hónapokban mindenütt számba vették a lezárult időszak tapasztalatait. s megvitatták az 1981—1985. évekre szóló kollektív szerződések célkitűzéseit. Az ágazati minisztériumok a szakszervezetekkel közösen kibocsátott irányelveikben nyomatékosan hangsúlyozták, hogy ezentúl még nagyobb gondot kell fordítani a termelés hatékonyságát növelő tényezőkre. Az új — már életbe lépett — megállapodások egyik jellemzője: fokozott érzékenység a megváltozott gazdasági körülményekre. A diósgyőri Lenin Kohászati Művekben például az eddigieknél markánsabban fogalmazták meg a dolgozók teljesítménykövetelményeit. Ezentúl a közvetlen termelést irányító dolgozók érdekeltségének összhangban kell lennie mind az üzemi, mind a vállalati eredményekkel: ezt az elvet érvényesítik a premizálásban is. A vállalati eredményterv teljesítésekor a prémium 30. a termék kiszállításakor pedig a prémium 20 százaléka fizethető ki. Ez az intézkedés mintegy 2 ezer dolgozót érint az LKM-nél. „Idegenítik" a búzatáblát A Hajdúszoboszlói Állami Gazdaságban az aratás előtt elvégzik a vetőmagnak termesztett búzo- fajták „idegenitését”. Végigjárva a búzatáblákat, eltávolítják a fajtaidegen kalászokat. A munka végeztével, július második hetében megkezdik a vetőmagbúza aratását. Az eredeti elképzelésem az volt, hogy Kalapos Ilonát, a fiatal pályakezdő kisállattenyésztő üzemmérnököt mutatom be. Életét, pályaválasztását, terveit... Szóval egy portré. De annak ellenére, hogy egész beszélgetésünk alatt tulajdonképpen csak erről esett szó, valahogy más kerekedett ki ebből a párbeszédből, mint azt előzőleg terveztem. E találkozó után sokáig motoszkált bennem a kérdés: nehéz-e ktsallattenvésztónek lenni Borsodban? Bevallom, máig nem tudok rá válaszolni. Ha a legilletékeseb- beket, magukat a kisállattenyésztőket kérdeznem meg. nyilván azok sem adnának egyöntetű választ Biztos akadnak, akik azt mondanák: nem nehéz, de azt is tudom, lennének, akik az ellenkezőjét bizonyítanák. Mint ahogy Kalapos Ilona is ezt tette. Ö ugyanis állítja, hogy más agrárértelmiségiekhez (növénytermesztők, gépészmérnökök, közgazdászok, „nagy” állattenyésztők stb.) képest az ő helyzetük lényegesen hátrányosabb. Abban mindenképp egyet kell értenem vele, hogy kisebbek a lehetőségek. Hiszen amíg búzát, kukoricát szinte minden gazdaság termel. szarvasmarhát csaknem minden gazdaság tenyészt, géppark pedig tényleg mindenhol van, addig úgynevezett „kisállattal” — baromfival, nyúllal, nutriával, hadd ne soroljam fel a többi, e kategóriába eső állatot. — csupán itt-ott foglalkoznak. Sőt, ahol foglalkoznak is vele — például „örökség” gyanánt —, ott sem mindenhol ez a fő profil, ennek az ágazatnak a fejlesztése a fő céL Példa rá a szikszói Béke .Termelőszóvetkezet, ahol Kalapos Ilona Is dolgozik. Van ugyan a gazdaságnak keltetője, pecsenyecsirke-telepe. mégsem mondhatjuk, hogy ez a „szent ágazat” a gazdaságban. Van, létezik. Egy ágazat a sok között, A keltető — bár igen kiváló, 86 százalékos átlagkelést produkált ez évben is — sem az abszolút kapacitást, sem a megrendelést tekintve (idén 400 ezer naposcsibét keltettek), nem nevezhető óriásnak, a pecsenyecsirke-telepre pedig sok minden elmondható, csak az nem. hogy korszerű, modern. Nem bírálat ez, hiszen, ha hozzátesszük, hogy régiek, ez sok mindent megmagyaráz. Nos, adva van egy 22 éves, borsodi lány, friss diplomával, kilépve a kaposvári főiskoláról, tele akarással, terJ vekkel. Egyik ilyen személyes terve, hogy szeretne hazakerülni, a szülei közelébe, akiki Edelényben laknak, A lehetőségek korlátja már itt je-, lentkezik. K i sa.Ua ttenyészt tire a borsodi gazdaságok nemigen tartanak igényt! A* „alig semmi” választási lehetőségből választotta ki ő is végül Szikszót, Edelényhez adott pillanatban ez volt legközelebb. Azóta itt van, bejár mindennap. Reggel busz, este busz. Túl sokáig ezt sem lehet csinálni. Emellett a Béke Tsz fentebb vázolt ágazata korlátot szab annak az elképzelésnek is, amit Kalapos Ilona így fogalmazott meg: — Az lenne az ideális, ha a frissen diplomázottak egykét évre olyan gazdaságba kerülhetnének, ahol a tanult elmélet mellé a legkorszerűbb gyakorlati ismereteket kaphatnák. Ez adná az igazán megalapozott szakmai tudást... Erre vágyott, illetve vágyik ő is. Tanulni szeretne, mindent megtanulni, ami szakmájának titka. Nem mondta ki. de én is tudom. Szikszón erre kevés lehetősége adódik, hiszen — még azt a kijelentést is meg merem kockáztatni, hogy — egy ilyen nem nagy volumenű, „vegetáló” ágazathoz talán üzemmérnökre sincs szükség. — Tulajdonképpen én a szikszói termelőszövetkezetről, főleg az itt dolgozókról semmi rosszat nem mondhatok. Sőt. rendkívül jó a kapcsolatom mindenkivel Korpa Istvántól, a kelletőüzem vezetőjétől. aki kiváló szakember. például rendkívül sokat tanultam, még e nem éppen ideális feltételek közölt is. És másoktól is... Igen. az alapvető ellentmondást ennél a nemrég egyesült termelőszövetkezetnél az ágazat korszerűtlen volta szüli (már a felszámolás gondolata is felmerült), ami gátat szab Kalapos Ilona természetes, egyéni ambícióinak. A fiatal üzemmérnöknő ma még a lehetőségek és vágyak kereszttüzében ingázik mindennap Ede- lény és Szikszó között. Kérdés: meddig? Mint ahogy az is kérdés: mondja-e majd egyszer: Borsodban is jó kis- állattenyésztőnek lenni. Mert ma még az ellenkezőjét állítja. Legalábbis azt: nehez. S nem ok nélkül. Kalapos Ilona a naposcsirkék fejlődését ellenőrzi Hajdú Imre j
