Észak-Magyarország, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-07 / 157. szám

1981. júfius 7n kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Foglalkozási rehabilitáció Ke a könnyebb megoldást! 1981 — a rokkantak éve. Ál edelényi hányában Felvételünk Edelény I—IV. aknán, a Déli 2-es fronton készült, ahol a 100 méteres homlokról na­ponta több mint 600 tonna szenet fejtenek le a bányászok a modern KW8-3D típusú jövesztö- géppel. A Váci Mihály szocialista brigád tagjai a napokban kezdenek hozzá a front átszerelé­séhez. A jövő héten már új munkahelyen termelnek; Képünkön: Kutás János vájár egységlép­tetést végez. Háztáji városon, autóbuszmegállónál Mindenkinek hasznos málnás Arról mór hírt adtunk, hogy a bekecsi Hegyatja Tcunelősrövet­kezet Miskolc környékén az elkövetkező években málnoültetvényt akar kialakítani. A közelmúltban kezdődött meg az a toborzás, omelynek eredményeként a málnást 2000 parcellára osztják szét, s adják át majd a vállalkozó városi családoknak. Egy-egy család apraja és nagyja, a kézzel szedett málna kilóiért a mindennapi árat kapja, vagyis a család innen származó évi jövedelme felülmúl­hatja a 20 ezer forintot. Természetes tehát, hogy a sajtó, a rádió, s a televízió szinte naponta foglalkozik a megváltozott munkaképessé­gűek, a mozgássérültek, a tes­ti fogyatékosok problémáival. A közlemények egy része az emberi együttérzésre hivat­kozik, segítségnyújtásra moz­gósít, a másik része pedig a kisebb-nagyobb közösségek ilyen irányú aktivitásáról tu­dósít. „Szabad idejében motoros tolókocsit készített a gyár­egység üzemi baleset követ­keztében rokkanttá vált dol­gozójának a Jendrassik szo­cialista brigád ...” Vagy: „So­ron kívül végzik el a Trabant Mycomat gépkocsik javítási munkáit az N.-i autószerviz dolgozói...” Aztán: „Kom­munista műszakjuk munka­bérét a város rokkantainak szociális támogatására aján­lották fel a Z.-i szerszámgép- gyár munkásai.” Ezekhez hasonló hírek ta­taijait gyűjthetnénk ki he­tente a hazai újságokból. Csakhogy társadalmi mére­tű problémát orvosolni — csupán tüneti kezeléssel nem lehet. Sokkal többre, átfogó intézkedésekre van szükség. Társadalmi méretű probléma Magyarországon, körülbe­lül 150—200 ezer azoknak a száma, akik eredeti munka­körükben — valamilyen ok­ból, foglalkozási ártalom,sú­lyos betegség, vagy baleset következtében — képtelenek tovább régi teljesítményüket nyújtani, de más beosztásban értékes munkát végezhetné­nek. Ha az így megváltozott munkaképességűek számához hozzáadjuk a születésüktől rokkantakét, olyan számot kapunk, amely önmagában is bizonyítja á probléma társa­dalmi méretét. E százezrek emberi életkörülményeinek biztosítása, helyzetük javítá­sa pedig nem függhet csupán a munkatársak, a kisebb-na­gyobb kollektívák jó szándé­kától, karitatív hajlamaitól; meg kell teremteni társadal­mi beilleszkedésük, a kereső­képes korúak hasznos mun­kájának feltételeit. A megoldás tehát: a foglal­kozási rehabilitáció. Célja a megváltozott munkaképessé­gű dolgozók egészségi álla­potához igazodó foglalkozta­tás biztosítása. A foglalkozá­A mezőgazdasági nagyüze­mekben dolgozók tudják, milyen nagy bosszúság, ha akkor hiányzik valamelyik műtrágya, amikor éppen a legnagyobb szükség lenne rá, vagyis fel kellene használ­ni. Különösen az import műtrágyáknál jelentkezik ilyen gond, mivel a külföldi forgalmazók — éppen a nagy kereslet miatt — a szezon­ban nem mindig tudják a folyamatos szállítást vállal­ni. Ebből adódik, hogy bi­zony egyik-másik import műtrágya hosszabb-rövidebb ideig a hiánycikklistára ke­rül. E korábbi tapasztalatok alapján az illetékes szervek a gondokat úgynevezett elő­rendelésekkel, előszállítások­kal igyekeznek megszüntetni. Magyarul ez azt jelenti, hogy már a felhasználás ideje előtt hónapokkal koráb­ban beszerzik, megrendelik a szükséges műtrágyákat. Jó •«Ida erre az egyik legfon­si réhabilitáció mai rendsze­rét a Munkaügyi, az Egész­ségügyi és a Pénzügyminisz- , tórium 1967. XI. 22-i együt­tes rendelete szabályozta, s azon az elven alapult, hogy a gazdasági szabályozók és a munkaerőhelyzet megterem­tik a vállalatok érdekeltségét a rehabilitációban. Továbbá, hogy a megváltozott munka­képességűek rehabilitációs foglalkoztatása elsősorban az eredeti munkáltató feladata. Sajnos, az elvet a gyakorlat csak részben igazolta. Bár a vállalatok többségénél való­ban akadnak olyan munka­helyek, amelyeken foglalkoz­tatni tudnák a megváltozott munkaképességű dolgozót, gyakran a könnyebb megol­dást, a rokkant-nyugdíjazást választják. Ez a magyaráza­ta. hogy hazánkban ma indo­kolatlanul magas — mintegy 370 ezerre tehető — a rok­kantsági nyugdíjasok száma. Ebből körülbelül negyedmil­lió munkaképes korú. A vállalatok nem érdekeltek Hogy miért könnyebb meg­oldás a nyugdíjaztatás? Mert az említett rendelet szerint a munkáltató a megváltozott munkaképességű dolgozó foglalkoztatása érdekében kö­teles gondoskodni a munka­hely, a munkakörülmények megfelelő átalakításáról, a dolgozó átképzéséről, betaní­tásáról, illetve szakképzésé­ről. Nagyobb számú csökkent munkaképességű részére eset­leg külön üzemrészt kell lét­rehozni. Nos, a tapasztalat szerint a munkahelyeken — tisztelet a kivételnek —, ezekre kevés gondot fordítottak. Újabban a takarékosabb létszámgaz­dálkodás is szűkítette a meg­változott munkaképességű­ek foglalkoztatási lehetősé­geit; helyenként a létszám­csökkentés elsősorban a re­habilitációs üzemrészeket érintette. Mindez arra mutat — mondjuk ki kereken —, hogy a vállalatok nem érde­keltek a foglalkozási rehabi­litációban. Igaz: a rendelet azt b ki­mondja, hogy az eredeti mun­káltatónál nem foglalkoztat­ható, rehabilitációra szorulók elhelyezéséről a tanácsok munkaügyi és egészségügyi szakigazgatási szervei kötele­sek gondoskodni. Sajnos, a t.osabb import műtrágya, a kálisó. amelyből ezekben a napokban jelentős mennyi­ség érkezett, illetve érkezik a megyei AGROKER-tele- pekre. Mivel azonban az AGROKER-telepek tároló- kapacitása is véges, ezért —, hogy a további káliszállít­mányokat is zavartalanul fogadhassák — szükség van a gazdaságok, termelőüze­mek segítségére is, hiszen tulajdonképpen ezek a ren­delések, szállítások az ő ér­dekükben történnek. Fás Jánostól, a megyei Növényvédelmi és Agroké­miai Állomás főmérnökétől és Belencsák Sándortól, a megyei AGROKER osztály- vezetőjétől ezzel kapcsolat­ban a következő információ­kat kaotuk: — Megyénk mezőgazdasá­gi üzemeinek zöme már ko­rábban megértette az előtá- rolás jelentőségét. Idén ta­vasszal tapasztalták is hasz­nát, hiszen amíg szinte or­vállalatok és a tanácsi szak- igazgatási szervek között — megint csak tisztelet) a kivé­telnek — általában nem ala­kult ki az e téren szükséges együttműködés. A tanácsok ehhez nem rendelkeznek megfelelő létszámmal, a rá­szorultak elhelyezéséhez pe­dig elegendő szociális fog­lalkoztatóval. Budapesten például mindössze 14,. vidé­ken pedig 7 szociális foglal­koztató működik, összesen mintegy 6000—7000 dolgozó­val. Ám még ezeknek is csu­pán 40 százaléka megválto­zott munkaképességű, a több­ség olyan, nyugdíjra nem jo­gosult idős személy vagy több gyermekes anya, akit nem egészségi okok akadá­lyoztak a munkavállalásban. És a tanácsi célvállalatok? — kérdezhetnék a tájékozot­tabbak. Nos, az ilyen válla­latoknál foglalkoztatottak száma az utóbbi években csökkent, sőt, még a célvál­lalat megszüntetésére is akad példa. Erkölcsi kötelesség Az ■ okok összetettek. Az egyik, hogy a dolgozó maga sem érdekelt a rehabilitáció­ban, a fárasztó tanulás, át­képzés helyett inkább rok­kantsági nyugdíjra törekszik. A másik, hogy a foglalkozá­si rehabilitáció mostani gya­korlata nincs összhangban a hatékony munkaerő-gazdálko­dás követelményeivel. A har­madik, hogy mindmáig hiá­nyos a megváltozott munka- képességű dolgozók rendsze­res és folyamatos munkahelyi nyilvántartása. A negyedik, hogy hazánkban még nem alakult ki a foglalkoztatási re­habilitáció intézményi rend­szere. Mindez arra mutat, hogy új jogszabályra van szükség, a rehabilitáció rendszerének olyan átfogó módosítására, amely a születéstől rokkan­tak és a megváltozott munka­képességűek emberi méltósá­gának megóvását, a társada­lomba való beilleszkedését, az egészségesekkel egyenlő esé­lyek, s a hasznos tevékeny­ség lehetőségének biztosítá­sát mindannyiunk erkölcsi kötelességévé teszi. Anélkül persze, hogy egy fokkal is csökkentené a mun­káltatók felelősségét. szágszerte nitrogénhiány volt, ez Borsodban nem je­lentkezett. Ügy gondoljuk, hogy a káli esetében is élni fognak az előtárolás lehető­ségével. Az AGROKER egyébként kedvezményes ak­ciót is indít, hiszen aki augusztus 31-ig megvásárol­ja a káliműtrágya-szükség- letét, annak 15 százalékos árkedvezményt biztosítanak. Azok a gazdaságok, amelyek pedig vállalnak szakszerű bértárolást, azoknak az AG­ROKER havonta és tonnán­ként 30 forint bérleti díjat fizet. A káli szerepe a szakem­berek előtt közismert. Mind a vegetatív, mind a gene­ratív szervek érési folyama­tát jól segíti. Javítja a ter­més minőségét, elősegíti az érést. Különösen a cukorrépa, a dohány, a burgonya káliigé­nyes, de tulajdonképpen egyetlen kultúra sem nél­külözheti a kálihatóanyagot. (bajdu) At ötlet mér elsó hallásra tetszett. És nem azért, mert nagyszabású, s mint ilyen, megyénkben még példa nél­küli, sokkal inkább azért, mert a bekecsi termelőszövetkezet elképzelésén mindenki nyer­het. Legjobban talán az a 2000 miskolci család, amelynek tagjai szabad óráikban málnát fognak szedni. Hogy miért ép­pen málnát, arra Pisák János, a szövetkezet elnöke vála­szolt : — Jelentős ipari tevékeny­ségünk van, de az ebből szár­mazó nyereség 80 százalékát a mezőgazdaság fejlesztésére szeretnénk fordítani. Viszont — érthető módon — azt az ágazatot szeretnénk megte­remteni, amelyből leggyor­sabban térül vissza a ráfordí­tás összege. Járva az országot, a legnagyobb lehetőséget a málna termesztésében láttuk, hiszen Nagyrédén, ahonnan az ötletet átvettük, 100—110 má­zsás hektáronkénti termést takarítottak be. Hazajöttünk, s mérlegeltük esélyeinket. Gyors számolás után kitűnt, a nekünk pénzügyileg megfe­lelő 400 hektáros ültetvényt csak úgy tudnánk kialakíta­ni, hogy 300 hektárt ott tele­pítenénk, ahol munkaerő van. Itt egy pillanatra érdemes megállni. A szövetkezetnek ez az üzlet csak úgy kifizetődő, ha a málnát nem géppel ráz­zák, hanem kézzel szedik. Így a termés mennyisége, s minő­sége javul, s ugyanakkor meg tudják nyerni a külföldi, el­sősorban a svéd vevőket. Mi­vel Bekecs környékén csak 100 hektárra elegendő a munka­erő, világossá vált, a többi vállalkozót csak ott lehet ke­resni, ahol pillanatnyilag, de hosszú távon Is található. Vagyis ? — Csak Miskolc kerülhet ilyen területi mérettel szóba. De sajnos, földünk éppen ott nincs. Tárgyalásaink eredmé­nyeként, valamilyen szerve­zeti formában mindenképpen birtokolni fog ott szövetkeze­tünk földet, amelyen majd programunkat megvalósíthat­juk. Azt a programot, amely nem fillérekbe keltű. Csak a gyorsfagyasztó hűtőalagút, amely a termést plusz 15 fok­ról mínusz 24 Celsius-fokra hűti le, 120 millió forintba ke­rül. Az ültetvény kialakítás« pedig 45 millióba. Vagyis ha egyértelműen nem bíznánk a sikerben, akkor bele sem kez­denénk. Körvonalakban ennyi a szö­vetkezet elképzelése, amely a saját érdekét tisztázza. A gu­ruló málnai, amely a gyors­fagyasztott termék elnevezé­se, a hűtőalagút és a csoma­golás után kamionokba kerül, s indul Skandináviába. Az évi 200 millió forint árbevétel annyira jó árbevételt takar, hogy minden egyes család, aki a programban részt kíván venni, a mindenkori napi áron adhatja át a leszedett terméket. Az igaz, hogy a szö­vetkezet a talajmunkát, s a vegyszerezés költségét levon­ja, de ez az összeg annyira csekély, hogy a vállalkozók biztosan nem fognak tiltakoz­ni. Már csak azért sem, mert a szövetkezetnek a kézzel sze­dett málna jelenti a nagyobb jövedelmet, vagyis előnye csak abból származhat, ha a családok tagjainak a becsüle­tes munkáért minél nagyobb jövedelmet juttat. Ha valaki mégis kételkedne, megnyug­tatásul csak annyit tudnék ideírni, a tsz, az élelmiszer- ipari feldolgozáson nyer jöve­delmet. s nem a termelésen, amelyet — ha kell — inkább támogat' Az elnök ezt így fe­jezte ki: — A nagyrédeiekhez hason­lóan, ahol a málnát háztáji­ban termesztik, mi is parcel­lázzuk ültetvényünket. A va­G es ziel y község Tanácsa megvitatta és elfogadta a helység VI. ötéves tervét. E szerint — az elmúlt, közép­távú tervidőszakban felhasz­nált 4,4 millió forinttal szem­ben — várhatóan hatmillió forint áll a tanács rendelke­zésére. Ebből többek között a pedagógusoknak lakást építenek, továbbá lakásfel­újítást, útépítést végeznek, s egyéb kommunális gondokat oldanak meg. Az utóbbi fél évtizedben a községben végzett társadal­gyonbrctonságról természeteJ sen gondoskodunk. Ezekre a 200 négyszögöles területekre keresünk, a nagyüzemi szak- szervezeti bizottságokon ke­resztül jelentkezőket. Minket nem az érdekel, hányán dol­goznak a — nevezzük úgy —; telkükön, hanem hogy meny­nyit, s milyen minőségben ta­karítanak be. Egy család 8—j 10 mázsa termést szüretelhet, ha gondosan válogatva szedik, jövedelmük, a levonásokon tű) biztosan meghaladja a 20 ezer forintot. Persze, közepe-, sen termő évben. Ehhez a málnát metszeni, s szüretelni kell. A szedés a fo­lyamatos érés miatt egy hó­napon át tart. A metszés — augusztusban — rövidebb fel­adat. A szövetkezet tanfolya­mokat indít, filmeket vetít, gyakorlati bemutatókat tart majd a metszésről, a hajtás­válogatásról. A szüret pedig nem igényel szakértelmet. A terület úgy lesz megválaszt­va, hogy városi busszal — s esetleg rendkívüli járatokkal — könnyen elérhető legyen. A táblavégeken mosdót, W. C.-t, s szerszámok elhelyezé­sére szolgáló helyiséget alakí­tanak ki. Az átvétel folyama­tosan történik, s 24 órán be­lül a leszedett termék ellen­értékét kifizetik. A későbbi­ekben, ha igény van rá, a málna egy részét, utalvány el­lenében haza is vihetik. Az ötlet ezért tetszett eny- nyire. A málna 2000 család­nak nyújt majd többletjöve­delmet, ugyanakkor a termés 30 százaléka — az exportlehe­tőségek ellenére — Miskolc boltjaiba, piacaira kerül. Amit pedig a külföldi cégek meg­vásárolnak, az a szövetkezet boldogulását szolgálja, de ugyanakkor az ország külke­reskedelmi mérlegét is javítja. — kármán — mi munka értéke meghaladta a 3,5 millió forintot. Ennek elismeréseként Szemán And­rás tanácselnök Lukács Lász­lónak, az Ongai Csavargyár igazgatójának, Harmati Ist­vánnak, a ®áz-és Olajszállí­tó Vállalat miskolci üzemve­zetőjének. Turnáczki András­nak, a csavargyár brigádve- zetöjének a Községért -ranyplakettet. két tanács­tagnak: Dojcsák Lajosnak es Csorba Sándornak a Köz­ségért arany, illetve ezüst jelvényt adott át. , Ny. E. Kedvezménnyel vásárolható! Geszielv VI. ötéves terve

Next

/
Thumbnails
Contents