Észak-Magyarország, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-05 / 156. szám
1981. július 5., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG 7 Alira nem hallatszik a város Nagy melegben, hűs teraszon, szép szó mellett, hosszan és békésen üldö- t géltünk. A terasz oldalán iklematisz kéldett, futórózsa •izzott, s a trombitafolyan- dár ígérte sárgáját. Alátétünk látszott, de nem hal- lattszott a város. Csak a fák, a bokrok a levelek | neszeztek, s olykor-olykor 'madárfütty szólt. A házigazda pogácsával rés borral kínált. Jó vörös- lsei; majd verset mondott, Villont. Aztán Adyt is 'idézett: „....kár, hogy ke- i vés volt a közönség ...” i Annak kár, ki nem volt lőtt. Tizenegyen ültük körül a ! 'terasz asztalát. Munkácsy Gyula kertbarát kertjében. Sa miskolci Nagy-Kerek|| hegyen. Ültünk, de előtte alaposan megnéztük a 860 négyszögöles kertet. Hagyomány már ez a miskolci kertbarátok körében, hogy nem csupán szakmai összejöveteleken, hanem egymás kertjében is találkoznak. Tapasztalatokat, ismereteket, gondolatokat cserélni. Mert tanulni szinte mindenhol, mindenkitől lehet, Tóth Vilmos például azon ámult, hogy szőlőt is lehet szemezni. Mások itt láttak először mángoldot és rebarbarát, jómagam egy régi körtefajtát, az István fejedelmet. Én is, mások is feljegyeztük: ha a dug- hagymát ültetés előtt három hétig 30—35 fokos helyen tartjuk < (például meleg szobában, szekrény tetején) soha nem fog felmagzani, kidudásodni. A bizonyságot ott láttuk Munkácsy Gyula kertjéI ben. És tanult az is, akit a szőlő érdekelt Oltásokat, ; új fajtákat láthatott. Pi- not Noirt, kék Zweigelt, Ezerfürtűt. Kuncvért, Na- jrancsízűt és még sorolhatnám. A szőlő egyébként is a házigazda talán legkedvesebb növénye. Ügy mondta: mindenki barátom, aki a szőlőt szereti. A városi borversenyen immáron másodszor aranyérmet elért kékfrankos bora szépen oldotta a nyelvet. Nem csoda, hogy nóta is fakadt. — Deres már a határ, — zengte a zömében dereshajú társaság. De nem a kor számít! Lám az a százéves István fejedelem körtefa tavaly is annyi körtét adott, hogy 42 liter csodálatos körtepálinka lett belőle. S az itt —, valamint a távollevő sok száz, ezer nyugdíjas kertbarát, hogy mi mindent produkál, azt nehéz volna, felsorolni! Körülöttünk apró hegyek, dombok. Özugró, átellen- ben a Szarka-, Pünkösdhegy. Kertek, fák mindenhol. S mindenhol érik a gyümölcs... A hajdani parlag-dzsungeleken! Hisz itt is szedret, ribiszkét, egrest, meggyet, cseresznyét, málnát kóstoltunk, s a szőlőboron kívül bodza- és mángoldbort is ízleltünk. Talán ezért kezdtünk rá: „nem, nem, nem, nem megyünk mi innnen el” ... Tény, jól éreztük magunkat ott fenn, a Kerekhegyen. „ __ más se kell azv e gész világból, csak a pipa meg egy pohár bor...” S tudom, hogy nekik a kert is kell! A kert, ami kedvet, egészséget. nagyon sok esetben értelmet ad a nyugdíjas éveknek. S egyben bizonyítási lehetőséget, hogy nem a kor számít. Egyébként is, ki kertet művel —, akárcsak kertben a fák, a növények — minden esztendőben újjászületik. Kerekhegyen, kerekhegyi kékfrankossal koccintva kívántuk: még sok-sok ilyen újjászületést! Nemcsak a kerekhegyieknek, hanem minden földművelőnek, kertbarátnak! Özugróban, Szarkahegyen mindenhol. Hajdú Imre HARGITTAY ATTILA: Félúton Félúton ért az éjfél. Megálltam: fel ne ébresszem az éjszakát. A lépcsők is megálltak félemeleten, a téren leültek a padök, ingem alól kitakartam a holnapot. Galambos Erzsi a Lola Blau című musicalben A Vig özvegy előadása a Margitszigeti Színpadon Pesten, Bécsben és Szabadkán Rendez: Seregi László Azt hiszem, súlyos „elvonási” tünetek jelentkeznének S.eregi Lászlónál, a Fővárosi Operettszínház rendezőjénél, ha egyszer valaki arra kényszerítené, hogy kevesebbet dolgozzon. A szerencsések közül való, akik a kötelező tennivalót sem érzik munkának, akik számára a fizetésért elvégzendő feladat éppoly szórakoztató, mint másoknak a bélyeggyűjtés vagy a kertészkedés. Öt a sokféleség tartja „edzésben”, amire bizony szüksége van, hiszen a műfaj, amelyben tevékenykedik, sok jó ötletet, állandó frisseséget kíván. Kísérletező kedvű művész, de ezen nem azt kell érteni, hogy a közönség sokkolásával keresi a föltűnést, hanem azt, hogy új játékhelyek, ismeretlen művek bemutatására szívesen vállalkozik. Ö volt például a Hil- ton-szálló Dominikánus udvarában az egyfelvonásos Pergolesi-vígoperák rendezésével az egyik üt törő. Ezekkel az előadásokkal bebizonyította, hogy a fiatal énekesek, az Operaház tagjai, Ötvös Csilla, Gáti István, Rozsos István kitűnő, vidám komédiások is. 1981 nyarán pedig már negyedszer kondul meg a harang a játék kezdetén, gyúlnak ki a gyertyák a történelmi hangulatú helyen, s negyedszer szólal meg az itáliai mester finom muzsikája. — Tavaly három munkámat láthatta a nyári színházak közönsége. Az említett kisoperákat, a Hurrá, fiúk! című musicalt a Városmajorban, a Margitszigeten a Víg özvegy új rendezésnek 1 számított. Lehár nagyoperettje végig telt házakkal ment, szerintem több előadást is tarthattunk volna. Kemenes Fanny színes jelmezei, Csányi Árpád elegáns díszletei és a szép szigeti fák pompás teret adtak az előadásnak. A szakmai fogadtatás általában jó volt, magam is elégedett lehettem, ezért, az idén sem változtatok a beállításon. A néhány próba arra szolgál, hogy fölelevenítsük a játékok — Az Operettszínházban a szezon első felében mutatták be az ön rendezésében a Kabaré szerzőjének, Kandernek új musicaljét, a Chicagót. — Bécsben az előző években többen láttuk a darabot, s valamennyien úgy éreztük, a zenés műfaj egyik jellegzetes alkotása, célszerű, hogy a magyar közönség is megismerkedjék vele. Az ötlet tehát itt, a Nagymező utcában született. örvendetes azonban, hogy csaknem egyidőben két másik, színház (a kaposvári és a pécsi) is bemutatta a musicalt. Kevésbé lelkesít, hogy egy ilyen — hangsúlyozom: a műfaj szempontjából lényeges — produkció oly soká és szakmailag oly kevéssé figyelmes méltatást kapott. Nem baj, ha nem dicsérik, csak legyen valami visszhangja. — A televízió karácsonykor Kálmán-estet sugárzott, a rendezője ugyancsak Seregi László volt. — Januárban elkészítettem a második rész felvételét is, hasonló stílusban és terjedelemben. Az év első hetei televíziózással teltek, fölkértek egy Jacobi-operett tévéváltozásának rendezésére. A Leány vásárt tervezték, én azonban azt javasoltam, csináljuk meg helyette a Sybillt. A Leányvásár ugyanis vadnyugati történet, ahogyan azt egy közép-európai, monarchiabeli szerző a század első éveiben elképzelte. Mármost a képernyőn" sok eredeti western látható, a Le- anyvásárhoz pedig mi nem tudtunk volna versenyképes, hiteles környezetet teremteni. Csinálhattunk volna paródiát, azt ellenben a zene nem engedi. Különös szerencse, hogy mégsem kell a darabról lemondanom, mert az Operettszínház következő bemutatója a Leányvásár! A.színház más, oda úgy jön be a néző, hogy tudomásul veszi, a színpadon épült világ, a szikla, a hajó, a kocsma papírból van. Itt a játéké, a könnyed, vidám zenéé a főszerep, a látvány — ebben az esetben Fehér Miklós díszlete és Kemenes Fanny jelmezei — csak segítőtárs,1 — Az operett, a zenés játék internacionális műfaj.' Ön többször vendégeskedett Bécsben, ahol nagyon tisztelik, becsülik a magyar művészeket. — Ismét hívtak az egyik legjobb zenés színházhoz, a Raymund Theaterhez. Nemrég fejeztem be Szabadkán a Lola Blau című egyszemélyes musical rendezését, Ezt a darabot is Bécsben fedeztük föl, itthon a Zsebszínházunkban Galambos Erzsi aratott benne hatalmas sikert. Szabadkán is nagyon tehetséges fiatal színésznő alakítja Lola Blau szerepét, Póka Éva, néhá- nyan talán emlékeznek a nevére, nemrég még a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskola ösztön-] díjasa volt. — A Zsebszínház az ön találmánya volt, vannak-e friss tervei? — Igen. de csak a következő évadra! Szép Ernő Az aranyóra című művéhez szeretnénk Darvas Ferenc- től zenét kapni. — A napokban a Várt»-: majorban volt új bemutat tója. — Monnot Irma, te édes! című musicaljét egyszer már játszották Budapesten. Most újra fordítottuk a darabot, mert úgy éreztük, az angol változat és a francia eredeti, valamint a film néhány ötlete együtt nagyobb teljességet ad. A két főszerepet Galambos Erzsi és Tordy Géza játssza. A. M. Mitjans: Harry Swansson halála Swanssonné a következőképpen kezdte vallomását: — Éppen lefelé készültünk az ebédlőbe, amikor belépett az inas és jelentette, hogy egy úr kíván beszélni a férjemmel. Harry megkérdezte, hogy hívják, mire az inas azt felelte: „Az úr nem mondta meg a nevét, csak annyit közölt, hogy élet-halál kérdésről van szó.’! — Akkor a férjem megkért — folytatta Swanssonné —, hogy kísérjem le a könyvtárba. Amint beléptünk, az ismeretlen felugrott a karosszékből, zsebéből pisztolyt rántott elő és háromszor lőtt. Harry holtan esett össze. — És maga nyugodt maradt,, asszonyom? — kérdezte a felügyelő. — Nem. özvegy marad-“ tam — felelte méltóságteljesén Swanssonné. Foster felügyelő folytatta a kihallgatást: — Hozzányúlt valaki valamihez a könyvtárban? — Igen. A lányom. Mint mindig, most sem tudta türtőztetni magát és megfogta ... — Mit? — A felügyelő felállt az asztaltól. — A holttestet. Mikor látta, hogy az apja mozdulatlan, kivett a zsebéből egypár bankjegyet. Ez már egy olyan reflex nála, érti? — Ön telefonált a rendőrségnek? — Nem. Amikor az ismeretlen lőtt, az első dolgom volt, hogy bevegyek két nyugtatót. A dörrenéstől szörnyen megfájdult a fejem. — Hát akkor ki értesítette a rendőrséget? — A bátyám. Éppen ná-* lünk volt ebédelni. — És most hol van a kedves bátyja? — Azt mondta, rögtön jön, mihelyt végez a desz- szerttel. Mivel gyermekkora óta nincs úgy oda az édességért, gondolom, hamarosan itt lesz. Meglehet, hogy már jövőre ... Tudja, olyan ideges szegény. „Hü- gocskám — mondta —, jobb lesz, ha nem most. hanem egy kicsit később beszélek a felügyelővel.” És elutazott. Most már útban van Mexikó felé. Apropó, nem tudja véletlenül, mikor zár a bank? — Mi dolga a bankkal, asszonyom ? — ,Ó, csak azt szeretném megtudni, mikor" kapom meg a szegény férjem után járó pénzt. Képzelje, még két hete sincs, hogy félmillió dolláros életbiztosítást kötött — és milyen szörnyű véget ért! — A felügyelő gondterhelten vakargatta az állát. — Nem akarok szomorúságot okozni, asszonyom, de eddig semmi gyanús szálat nem látok ... Legalább lenne valami nyom, amin elindulhatnánk ! Zahemszky László fordítása CSANÁDY JÁNOS: Régi utak haza Éjben robajló vonatok, a rugótokon ringatózom, alattam kattogó sínek mondják monoton, várnak otthon; éjbe túródó vonatok meg-megállnak egy állomáson, kivilágított ablakok hívogató sorait látom, de aztán megint csak sötét, a vonat-ablak enyhe fényt vet a szomszéd sínre — árvaságom vasbaöltözött képét látom, összegombolom a kabátom, megbújok a kupé-sarokban, majdcsak eljön Mezőkomárom, onnan már egy ugrás az otthon, 6 kilométer, gyalog, éjjel, s fejem fölött már csak a hold ring és hinti sugarát széjjel. ____________
