Észak-Magyarország, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-05 / 156. szám
1981. július 5., vasárnap r ÉSZAK;MAGYARORSZAG 6 Arra ébredt, bogy Fük- £ tét a foga. Először ál- láig húzta a takarót, hátha a melegben megnyugszik. De a foga egyre jobban fájt. Az állkapcsában, fülében, nyakéiban érezte a kínt. Kábult félálomban a gyógyszeresfiók- ca gondolt. Valahol van egy pár algopyrin. Talán egy kis kamilla. Már régen el kellett volna menni a fogorvoshoz. Már régen, istenem, mi mindent kellett volna. Elromlott a felső ajtózár, ha egyszer betörnek, azt se fogja kifizetni a biztosító. A re- kamiét is meg kellene javíttatni, a fiókot nem lehet rendesen szétnyitni, nem lehet rendesen beágyazni. De minek is ágyazna be? Ki jön hozzá? Kinek takarítana? Kinek öltözne? Kinek főzne egy tányér ételt? Az órára nézett. De az óra ts késik. Valaha milyen fontos volt, hogy pontosan járjon. Es hogy utálta az ébresztő éles hangját! Ha egyszer délig alhatnék — gondolta, amikor zsibbadtan magára kapkodta a ruhát, főzte a reggelit, ébresztette a gyereket, rohant a buszhoz, mért ugyebár a tanár kartársaknak hét óra negyvenkor az iskolában kell lenniök... A foga úgy lüktetett, hogy fel kellett kelni, kamillát főzni. Reggelre rászánta magát: elmegy az esztékába és kihúzatja A kőkockás fehér folyosón kényelmetlen fapadok. Leült a pad szélére és csodálkozott. Nem voltak rajta kívül betegek. Senkinek nem fáj a foga? Mi is van ma? Persze, szabad szombat. A népek kirándulni mentek, látogatóba a családhoz. Es strandra. És délután meccsre. Ilyenkor csak a bolond betegszik meg. Vagy az, akinek már mindegy a hétfő, a kedd, a szombat. — Tessék bejönni. Fiatal orvos állt az ajtóban. Akár a fia lehetne. Fia? Unokája. — Tessék csak nyugodtan »da leülni. Mi a baj? Mi a baj? Az öregség a baj, édes fiam, a magány a baj, aoe, hogy az IKV nem «inálja meg a beázást, az a baj. Fehér Klára — Ezt a fogamat tessék kihúzni. Kimondta. Kicsit behunyta a szemét, mert ami most jön, az persze nagyon rossz, de csalt egy perc, és megint mehet haza, a vackára, borogatni az arcát, majd főz egy köménymaglevest beleaprítja a kenyeret, azt le tudja nyelni. Az orvos nem nyúl se tűhöz, se fogóhoz, áll, töpreng. — Kár ezt a jó fogat még : kihúzni. Erős ez, nincs is i körülötte lesorvadva az íny. Meg fogjuk ezt menteni. Kikezelem inkább, jó? Az orvos valamit ráfröcsI csent, ettől picit enyhül a lüktetés. Receptet ad, mosolyog. Ö csak annyit ért, hogy valami jó lesz, hogy most ' elmarad a foghúzás. Ki mosolygott rá legutóbb? Mi- 1 kor? Tavaly? Három éve? öt éve? Talán senki. A patikában nincsenek so- ' kan. De'ahogy a pénztárnál j| fizeti a demalgont, egyszer- j re csak megint élesen belenyilall a fogba. Odakap a \ zsebkendővel. És mert úgy érzi, hogy valami fontos , történik vele, valamit közölnie kell a világgal, a pénztárosnőnek mondja: ki ! akartam húzatni a foga/nat, de a doktor nem akarta; azt mondja, kikezeli a gyökeret. — Ezt mondja mindegyik ■— szólal meg mögötte egy f asszony. — Engem fél évig . kínoztak, a végén mégis ki ' kellett húzni. Vérmérgezésem volt már, meg fogide- ■ gém. — Ha privát ment volna ; hozzá, akkor már megszabadította volna magát — tódítja egy másik öregasszony. — De ezeknek ez az üzlet, a szegény betegen gyakorolnak. Nem válaszolt, a kisasztalhoz ment, a kancsóból vizet töltött és mindjárt bevette a két demalgont De az előbbi jó érzése elmúlt. Lehet, hogy az orvos csak le akarta rázni ? Hogy nem volt kedve fogat húzni? Mit érdekelte, hogy ő most hazamegy, tovább fog szenvedni. Nem, nem akar még egy ilyen éjszakát Kibírhatatlanul fájt a foga. Minden magyar állampolgárnak jár a legmagasabbszintű orvosi ellátás. Most mindjárt visz- szamegy. Követeli, hogy húzzák ki a fogát. Az ő foga, joga van hozzá. ■Megint az üres folyosó, megint a kockás kő. Egy takarítónő húzogatja a bemártott rongyot, sandán néz rá. Mit keres itt ilyenkor? „Ne tessék kopogtatni”, szigorúskodik a felirat, de igenis bekopog. Jön a fiatal orvos, csodálkozik. Visszajöttem, nem bírom, tessék kihúzni. — Hát, parancsoljon. Az orvos kezében az m- Jekcióstű, feltör egy ampullát. Majd leteszi a kezéből a tűt, leül a forgatható kis székre, a fogorvosi szék mellé. — Kérem szépen, én most kihúzom a fogát, hát persze, ha azt tetszik mondani, hogy nem lehet kibírni. De kérem szépen, én orvos vagyok, én arra tettem esküt, hogy gyógyítani fogok, segíteni fogok az embereken. Milyen segítség az, hogy kirángassak egy életerős fogat? Tessék figyelni, ez a fog itt ezt a hidat tartja, ha kihúzom, nem lehet ugyanilyen pótlás ..., tetszik engem érteni ? Ezt itt akkor már nem fogja tartani semmi. Az egy alacsonyabbren- dű életforma, akkor már hiába tetszik visszajönni, ha kihúztam, nem tudom többé visszaragasztani. De, ha a gyulladás lezajlik ... Nem értett minden szót, csak messziről jutott hqzzá az orvos magyarázó, kérlelő hangja. Alacsonyabb életforma? Magasabb életforma? Rágni? Nem rágni? Almát? Mikor harapott ő almába? Vagy sült húsba? És miért fontos, hogy, ha nevet, milyen foga látszik? Hát mikor nevet ő? — Ha vállalni tetszik ezt a kis fájdalmat. Pár hét alatt kikezelem. Én orvos vagyok, én arra esküdtem Valahol, .nagyon messze egy emlék. Fiatal tanítónő még, hetedikes fiúkat kap. „Nincs más, csak pofozni, jól megpofozni őket” — mondja az idős kolléga. „Mind szemtelen, csak jól ellátni a bajukat.” És ő bement az osztályba. „Fiúk, én nem akarok senkit megverni..., ha hallgattok rám .. Ki hallgat az emberre? Ki hiszi el, hogy jót akarunk? Itt ez a fiatal orvos, szombat dél van, hazamehetne, de ehelyett itt ül, türelmesen magyaráz, mintha neki volna fontos. Felkaphatná a fogót, és mind a ketten egy perc alatt túl volnának rajta. De az orvosnak fontos. Ha az idegen orvosnak fontos, akkor nekem.. „ én magamnek nem? — Ahogy a doktor úr gondolja. Köszönöm. És jár a kezelésre. A fbg hol kibírhatóan fáj, hol kibírhatatlanul, lüktet és nyilall, de ez a kín most szinte jó. Valami célt jelent az életében, valamit le kell győzni, kétszer érv héten el lehet menni a fogászatra, ahol a takarítónő már ismeri őt, a portás ismeri, a liftes int, hogy tessék, jöjjön csak, és a doktor... 6, hát a doktorra gondoj éjjel-nappal, a doktorrá] álmodik, a doktorral millió dolgot közöl a kezelések alatt, hogy ő nemcsak tanítónő volt, hanem egyszakos földrajztanár, kirándulni vitte a gyerekeket a Tátrába, és járt egyszer Velencében, és a doktor hólogat, és figyel rá. És ha azzal lépett be a rendelőbe, hogy mintha valamint javult volna a fog, akkor jókedvűen rámosoly- gott, és a kezelés már alig fájt. már előre örült, hogy szerda délután és péntek délután lesz, és beülhet a székbe, a műszerek közé, és a jóképű fiatal doktor is mindig mond valamit, hogy majd megnézi a többi fogát is, és röntgenbe küldi, és ma esős idő van, és tetszett-e látni tegnap azt a .jó filmet a tévében? Hiszen, ha nagyon spórolna, vehetne tévét, de bemehetne a szomszédokhoz is néha tévét nézni, és egyszer moziba is eljuthatna, nyugdíjasbérlettel. És ha rendben lesznek a fogai, akkor kérhet beutalót a szakszervezettől, mert más az, ha rendesen tudja enni az ételt, ha bem kell nevetés közben a tenyerét a szája elé tartani, ha felfrissítené ; a barna szövetruháját... Szerda és péntek, szerda i és péntek, már kora reggel a doktorra gondolt, a szekrény aljából kikeresett ré- i gi fényképeket is magával vitte. Nézze, doktor úr, ez i volt a szegény férjem, ez a fiam, Dél-Amerikában, már régen nincs róla hír, de i majd biztosan írni fog... ! Amikor este lefeküdt, kép- | zeletben tovább beszélge- j tett a kedves doktorral. 1 Miért kellene hetvenhárom ■ éves korban feladni az életet? Kilencvenéves emberek is vannak, még le- ? hetne élni, nem kell bele- i nyugodni, mibe is?, az alacsonyabb életformába. Az órát levitte a szomszéd szövetkezetbe, tessék meg- i nézni, mi baja vari. min- | dig késik. A rekamiét is meg fogja javíttatni, és rendet tart a lakásban. Majd egyszer megkérdezi az orvost, van-e menyasz- szonya, vagy felesége, meg- tisztélnék-e látogatásukkal. Főzne egy jó erős feketekávét. vagy teát, és sütne mézeskalácsot, bódást, hirtelen eszébe jutottak a székely nagyszülők, ők nevezték bódásnak a csokoládés mézeskalácsot, sütni fog neki. De miért várjon addig, amíg a rekamié elkészül? Holnapra fog sütni, a kezelés után odaadja neki, kóstolja meg, doktor úr, vendégség volt nálam, azért sütöttem, hát egy kis kóstolót hoztam ... Szívdobogást kapott az örömtől, összekotorta a forintjait, mennyi méz is kell? menynyi kakaó? öt deka? Késő estig szöszmötölt a kalácscsal, a kis konyhát átjárta a csokoládés, mézes illat, ő ott kuporgott a gázsül ö előtt, csöndesen sírdogált, emlékekkel" fájdalommal és édes örömmel teli szívvel. Másnap tányérra tette a kockára vágott süteményt, fehér szalvétába takarta, és már a rendelési idő előtt jóval ott kuporgott a fehér fapadon. A kezelőlapját átadta a nővérnek, és szívdobogva várta a hívást — özvegy Kenéz Jánosáé. Egymás mellett négy fogorvosi szék, spanyolfalakkal elválasztva. A megszokotthoz, a másodikhoz ment, azután megzavarodva megállt. A fiatal doktor helyén sovány, szigorú képű nő állt. — Én a doktor urat. Í.Í — Áthelyezték. Mi a pa-' nasza? A foga lüktetni kezdett. Az arca, feje, mindene. És a szíve zsibbadt — Nem bírom tovább. Tessék kihúzni. — Nyissa ki a száját, felém forduljon. Azt mondtam, erre, énfelém. * Kis Béla taxisofőrt aznap vacsorával várta a felesége. — Nem kell semmi. Nincs étvágyam. — Mi bajod van? Mi történt? — Semmi. — De mégis. — Nem is akarok rágondolni. Majdnem elütöttem egy asszonyt. A fogászati klinikáról jött kifelé a szédült tyúk. Mint a holdkóros. Ha nincs ilyen ‘ jó reflexem, meg ilyen fékem, meg még az összes arkangyal nem vigyáz ránk, akkor a kerekek alá kerül. A táskája jobbra repült, a tányér sütemény balra repült, a diliházba visz ez a sok vénség. — Jó — mondta az asz- szony. — Mi is meg fogunk öregedni. ' , Két szomszédos város Alig több mint tíz kilométer a távolság a két magy múltú város, Sárospatak és Sátoraljaújhely között. Történelmük folyamán gyakran voltak súlyos, ritkábban örvendetes események együttes résztvevői. De napjainkban is mind szorosabb szálakkal kötődik egymáshoz a két szomszédos város. A zempléni táj életében vannak olyan feladatok, amelyeket közösen vagy egymás közt megosztva végezhetnek. A együttműködés tervszerűbbé tétele érdekében Sárospatak város Tanácsa cselekvési programjában feladatává tette a városi tanácselnöknek és a szak- igazgatási szervek vezetőinek, hogy a VI. ötéves tervidőszakban az eddigfr- nél Is hathatósabban munkálkodjanak Sátoraljaújhely vezetőivel együtt a két zempléni város és a sátoraljaújhelyi járás községei közötti kapcsolatok erősítésén. így lehetővé válik a meglevő és az újonnan létesítendő intézmények jobb kihasználása, a regionális jellegű létesítmények közös hasznosítása. A cselekvési program szerint együttműködési megállapodást kívánnak kötni, meghatározva abban az együttműködés főbb területeit, s kidolgozni azokat a módszereket, amelyek a kapcsolatok rendszerességét és a tapasztalatok kölcsönös hasznosítását elősegítik. PARAZS ISTVÁN GYÁSZ Az ember letudja Hiányukkal betölti szeretteit emlékeit és lassan megkövül vonatra ül s ezentúl örökké elutazik és egyedül Révész Napsugár rajza
