Észak-Magyarország, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-30 / 177. szám
1981. július 30., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZAG 3 A gyakcrfat igazolja... Bár egyre ritkábban, de napjainkban is elhangzik a kérdés: szükség van-e a termelőszövetkezetekben a különböző, kimondottan ipari, szolgáltatási jellegű üzemágak létrehozására, fejlesztésére. Hiába a hivatalos fórumokon kimondott, törvényesített igenlés és hiába a számos, igen pozitív eredmény, amelyet korábban a csőddel küszködő közös gazdaságok a melléküzemágak révén produkálnak. Az, hogy a kérdések elhangzanak, hogy a vita az emberek, a társadalom, a politikailag képzett és kevésbé képzett emberek körében még fel-felüti a fejét, korántsem baj. Sőt! Jó hogy van, hiszen ez azt bizonyítja, hogy széles körű, társadalmi szintű a figyelem, a féltés, az érdeklődés és sok a javaslat is. Természetesen a gyakorlatban már néhány éve és a jelen időszakban egyie intenzívebben és nagyon átgondoltan az történik, hogy gazdaságilag stabil és mezőgazda- sági termelés területén gyenge, ráfizetéses termelőszövetkezeti gazdaságaink újabb és újabb javító, szolgáltató, könnyű- és építőipari jellegű üzemegységeket alakítanak. Nem elkapkodva, hanem megalapozottan, megfelelő felügyelet, ellenőrzés mellett. Hiszen anyagi, állami jellegű segítséget, hitel!; különben nem kapnának az induláshoz, a fejlesztéshez. Az erősebb — mint például megyénkben a borsodsziráki Bartók Béla — termelőszövetkezetek azért kezdeményezték több, már országos, sőt nemzetközi hírű építő-, termelőegységek létrehozását, mert a feltételek adottak, a hely biztosított, s az igény a lakosság, a népgazdaság részéről megvan a különböző ipari és szolgáltató tevékenységre. S a szó legszorosabb értelmében véve bűn lenne az adottságokat veszni hagyni, csapán azért, mert alaptalan félsz, kérdőjelek bukkannak fel, vélemények fogalmazódnak meg. A földrajzilag kedvezőtlen adottságokkal küzdő, ilyen keretek között gazdálkodó északi, szárazvölgyi és más tsz-ek pedig azért alakítanak építő, takarító, ládakészítő, beton- gyűrűgyártó, szövő, tésztakészítő és más melléküzemágakat, mert ezek nélkül a munkaerő kihasználatlan, a gazdaság mérleghiányos lenne, nem növekedne, hanem csökkenne a dolgozók jövedelme, életszínvonala. Érthető hát, hogy a her- nádvécsei termelőszövetkezetiek betongyűrű és beton fedőlap gyártására vállalkoznak, hogy Hejőpapin szövőnőkre, más helyeken építő-, vegyipari szakemberekre, gépészmérnökökre van szükség. mert új üzemág létesül a közös gazdaságban. Tény, hogy valamennyi gazdaság vezetői hangoztatják — és teszik is, hiszen az éves mérlegek és a tervek bizonyítják a valóságot —, hogy a cél: az .így nyert jövedelem meghatározó része a mezőgazdasági, az élelmiszer-termelés fejlesztését szolgálja, e területen kerül — nem éppen magyaros kifejezéssel élve — be- invesztálásra. És a jövedelmezőség, a mérleghiány elkerülése, a termelőszövetkezetben dolgozók boldogulása mellett ez a másik fontos kérdés. A melléküzemágak jövedelmezősége alapot teremt a korszerűbb mezőgazdasági termelés anyagi feltételeinek biztosítására, amely néhány év múlva az élelmiszer-termelés, a terméshozam növekedésében jut majd kifejezésre. Korántsem arról van lehát szó, hogy néhány év múlva csupa kisüzem, műhely áll majd a termőföldeken. De erre soha nem is gondolt senki ... Sem a tsz-ek. a mezőgazdasági szakemberek, sem az illetékes államigazgatási, népgazdasági és kormányszinten tevékenykedő vezetők, szakemberek. A kérdések, a „miértek” elsősorban két dolgot feszegettek, feszegetnek. Az egyik: nem jár-e majd ez a sok melléküzemág-szervezés olyan következménnyel, hogy csökken a termőföldek területe és a mezőgazdasági termelés. Az eddigi példák, a tervek és a cél igazolják, hogy ellenkezőleg, e folyamatnak a mezőgazdasági termelés mindenoldalú — mennyiségi és minőségi — fejlődését kell távlatilag szolgálnia. A másik kérdőjel: eszmei-politikai téren nem vezet-e ez az út a szocialista jegyek gyengüléséhez, a kialakult nagyüzemek szétfor- gácsolásához, az össztársadalmi érdekkel szemben a csoport- és egyéni érdek erősödéséhez. Nos, erre is tiszta és elfogadható választ lehet adni. Ilyen választ adott a párt XII. kongresszusa, a VI. ötéves terv egyértelműen kimunkált programja és pártunk következetes, kitérők, ingadozások nélküli gazdaságpolitikája és általános politikai irányvonala. Ezek ismeretében lehet mondani, hogy a létrejött és szervezés alatt álló. a népgazdaság számára feltétlenül hasznot hozó, hiányokat pótló, sok exportcikket is termelő termelőszövetkezeti melléküzemágakra. vállalkozásokra szükség van. Az egyértelmű hasznosságot, sőt: né'külözhetet- lenséget éppen a gyakorlat, az élet igazolja. Barcsa S. Húszon hárommi Uió forintból Új telephely épül Leninvárosban, a Városgazdálkodási Vállalat épülő új telephelyén az idén mintegy 7 és fél millió forintot ruháznak be. Már elkészült a 220 személyes melegítőkonyha, valamint az öltöző és a mosdó. Megkezdték ugyanakkor az üzemviteli épület beruházását: itt kapnak helyet a különféle műhelyek, raktár ak és a garázs is. A vállalat új telephelye várhatóan t983-ban készül el. Az épületkomplexum beruházására mintegy 23 millió forintot irányoztak elő. A Városgazdálkodási Vállalat, ha a telephely építése befejeződik, s birtokba vehetik az új létesítményt, mintegy 12 lakásnak megfelelő helyiséget ad át eredeti rendeltetésének. Nevel ez exportot A Miskolci Mezőgép Vállalatnál 136 millió forint költségelőirányzattal újabb fejlesztés megvalósítása van folyamatban. A vállalat ugyanis tervbe vette a hidraulikus munkahenger- és búvárszivattyú-gyártás meghonosítását, illetve korszerűsítését. A szóban forgó fejlesztést a bank 63 millió forint hosszú lejáratú beruházási hitellel támogatja. A számítások szerint a Mezőgépnél megvalósuló fejlesztés »redménye- ként, 1983-tól több mint 200 millió forint értékű többlettermelés elérésére nyílik lehetőség, melynek 37 százaléka tőkés exportra kerül. A felvonó egyetlen 0 rántással indul. s aztán szinte repül a beton palást mellett. Néhány másodperc, s már a madarak látószögéből nézzük a kohászat hatalmas üzemcsarnokait; a lábunk alatt érezzük a vaskohók garatját, a kombinált acélmű sok emeletnyi magasságba épített tetőszerkezetét. Az* észre sem veszem, hogy fehéredé ujjakkal kapaszkodom a kas rácsába. — Nem kell félni — jegyzi meg mosolyogva a művezető, Gergely Tibor és kacsint hozzá. — Innen még ha akarna, sem tudna kiesni. Pontosan három perc alatt érünk fel a esúszó- zsaltí jelenlegi szintjére. Száznégy méter és harminc centiméter magasan állunk a földfelszín fölött, lábunk alatt a zsalu kör alakú dobogója. Átmérője hétméternyi. Ezen a munkahelyen dolgozik a budapesti Hőtechnika Vállalat miskolci építésvezetőségének két brigádja. — összesen huszonnégy ember két csapatra osztva —- mondja Gergely Tibor. — Folyamatos munkarendben, két műszakban dolgozunk. Ez annyit jelent, hogy az egyik brigád reggel hat órától tizennyolc óráig van munkában, ekkor vált a második brigád, az éjszakás, akiknek természetesen nehezebb a dolguk. Nappal sem le- • ányáloni száznégy méteren acélszerkezetet szerelni, betonozni, béléstégláf rakni, éjszaka pedig sokkal hamarabb elfárad a kéz és lanyhul a figyelem. De a munka úgy kívánja, hogy villanyfénynél is dolgozzunk. Így írják elő a technológiád szabályok. Büszkék vagyunk erre a kéményre! Jól hatedupk vele, a műszaki ellenőrök sem talállak benne még hibáit és szemre is szép: jó érzés ránézni. Persze nem ez az első kéményünk. Dolgoztunk annak idején Ferihegyen és Dunaújvárosban. Komolyabb balesetünk már régen nem volt, s nagyon remélem, most sem lesz. Mindent megteszünk ellene, a fiúk szigorúan betartják a szabályokat, használják a biztonsági övét, a védősisakot, nem lehel szó legénykedésröl. Munka előtt féldeciröl, sörözésről pedig nem is akarok hallani, s ha valakin egy kicsit is megérzik az ital, az jobb, ha nem kerül a szemem elé. Itt nem “babra megy a játék ... A< kémény karcsú betontűként már most uralkodik a kohászat többi építménye feleli. Október közepére —. legalábbis így akarják építői — százötven méternyire emelkedik, ez lesz a végleges magasAz építőknek nem sok idejük van az eléjük táruló panorámában gyönyörködni. Képünkön az Avas lábánál elterülő régi cs,a ládi házak, és a Győri kapui lakótelep egy része látható. Lézersugár irányítja az építést A veszélyes munkahelyen szigorúan ügyelnek c munkavédelmi előírások betartására. Az építők minden előirt védő- felszereléssel — mint képünkön is látható - védősisakkai is rendelkeznek. sága. A miskolci lakótelepek fűtéséi, mekígviz-ella- tását biztosító városi fűtőmű égéstermékeinek elvezetésére szolgál majd, egyben biztosítja a beépítendő két, egyenként ezer giga- kalóriás teljesítményű, szovjet kazán számára a megfelelő huzatot. — A meteorológusoknál orkánszerü szélnek számít az a sebesség, amellyel itt majd a füstgázok távoznak — mondja Bartha László, a Lenin Kohászati Müvek beruházási főmérnökségének osztályvezetője. —.Ennek a keménynek érdekes története van Először nyolevanméteresre tervezték, de ezt a városi tanács környezetvédelmi okokra hivatkozva nem fogadta el. Az építészmérnökök gondoltak egyet: másodszorra már száznyolcvan méterre gondoltak, végül kiderült, elég a százötven méteres magasság. A mérések ugyanis azt igazolták, hogy százötven méteren olyan a széljárás, amely szinte elrántja a város levegőjéből az égéstermékeket. A kémény több tízezer tonnányi súlyával az üveggyár volt futballpályájára elhelyezett alapra nehezedik. A • munka kezdetén összesen hatvanhárom, tómé teres vasbeton gerendát süllyesztettek a talajba, erre került egy betonfej, a tulajdonképpeni alap. Ezen kezdték mégt a csúszózsaluval a munkát, amely mint egy gallér, egyre följebb és följebb „araszol” a kémény testén. Áz alaptól a „betontű’; hetvenha- todik méteréig bordák, komiszok merevítik. teszik az időjárással, a széllel ellenállóvá a kéményt. Belső átmérője négy méter ötvenhat centiméter, s a belső palástot saválló téglákból építik. A betonfal vastagsága a kémény lábánál hatvan centiméter, fokozatosan vékonyodik nyolcvan méterig, innen pedig húsz centiméter. Kilengése — nagyobb szélben — közel egy méter lesz. A kémériyépítők szinte mindannyian fiatalemberek, szívesen megmutatnak mindent, ami munkájukhoz tartozik. „A műszer” — most használják először —, a lézersugaras berendezés, segítségével hajszálpontosan függőleges álló építményt emelhetnek. A lézer tízfillérnyi, vörös sugara a zsalu közepébe helyezett műanyag lapon, a céltáblán mutatja a pontos irányt. — Húsz milliméter lehet az eltérés — magyarázzák. — Ha nagyobb, azonA száznégy méteres magasságban lévő munkahelyen minden tevékenyséa kettőzött fiovelme* követel. nal intézkedünk, megfelelően beállítjuk a 15 darab hidraulikus emelőt. Mindegyik öt tonnára hitelesített. amelyekkel igazíthatunk a zsaluzat állásán. Sallai István elhelyezőlakatos a létrát mutatja: a vasszerkezetet végig 6 építette be a kémény falába. — Meg lehet szokni a magasságot, az állandó feszültséget — mondja —. mert az ember idővel a legnehezebb. legveszélyesebb körülményekhez is idomulni tu ... Itt tévedni nem lehet! Csak egyszer __ De az végzetes l enne! Udvardy József Fotó: Laczó József
